Bárki bármit mond, neki kellett volna nyerni a női mellékszereplő kategóriát. A ruha, smink, haj mind rendben van, és szerintem nagyon cuki is. Sajna róla pont lecsúsztam bevonuláskor, mert túl korán jött.

A legjobb női főszereplővel egyetértek, poén volt, ahogy az  Arany málnát átvette. Nekem talán túl klasszikus ez a felszerelés, meg am sem mai csirke már, az erős rúzst meg mindig is utáltam.

Zoe nem mindig tetszik, pl most sem, de a ruha ettől még jó, meg Zoe is szép, csak a kettő nem jön össze, de a Losersben várom nagyon!

Az öreg Cameron egész szép volt, a ruhája is bejön, mintha melle is lenne és még a szája méretétől sem ijedtem meg. Szóval pozitívan értékelem!

Most jöhet némi fika is, mert ez viszont vmi szörnyű. Megpróbált melleket csinálni magának, így még viccesebben néz ki, és aránytalanul nagy a feje a testéhez képest, amire még a haja is rájátszik, meg am is olyan “támadómenyét” feje van.

Kristen hatalmas pozitív meglepetés. Csodás ez a fekete ruha, tetszik, h se nyaklánc, se fülbevaló, és a több eseménnyel ellentétben itt még mosolygott is.

Most láttam azt a filmjét, amiér Oscart kapott, azóta azért jóval dögösebb lett, mert akkoriban még elég hitelesen tudta alakítani a fiút. Ekkora dekoltázzsal pedig már elég nehéz lenne.

SJP-nek még mindig ló feje van, elég bénák a legutóbbi filmjei, de a sminkje pl nagyon szép, és mozgásban szép volt. Így képen annyira nem jön be.

Gyönörű volt, sokkal szebb, mint a Becstelen Brigantykban, bár gondolom nem ezért nem kapott túl sok díjat. Sajna Mélanie-ről nem találtam képet, sőt nem is láttam, az sem biztos, h ott volt, pedig ő érdekelne inkább.

Külsőre nálam Bar Refaeli nyert. Imádom a fehér ruháka, és a haja is gyönyörű, a smink pedig megfelelően visszafogott.

A smink és a ruha is iszonyatos túlzás, ezt a ruhát én nem venném fel, ha nő lennék! A haja viszont jó.

Tina ruhájáról azt mondták, h régimódi. Ehhez annyira nem értek, de nekem bejön az összhang, bár lehet, h csak elfogult vok.

Szerintem ez a ruha volt a legjobb, Katy pedig gyönyörű. Szép smink, egyszerű haj, és gyönyörűen kiemelt cicik, nagyon egyben van.

Ez a ruci is jó, bárkivel elmegyek bármilyen bálba, ha ilyet vesz fel, és legalább így mutat benne! (tudom, nincsenek nagy igényeim )

Ezzel szemben a Chuck szerintem az évad egyik legjobb részét produkálta, még akkor is, ha storyline alakulása nekem annyira nem jön be. Ez persz így rossz megfogalmazás. Ez így jó, sőt nagyon jó, fenntartja az érdeklődésem, de utálom, h Shara nem Chuck-kal van! Sajnos Hannát ebben a részben láthattuk utoljára, pedig nagyon cuki volt. A Lost szintén az évad egyik legjobb részét hozta. Erre már én is azt mondom, h úgy repült el, mintha 10 perc lett volna. Nagyon várom a jövőhetit. Mindenképp szót kell ejtenem arról, h hosszú és erdeményekben gazdag élet után húnyt el a Nip/tuck a héten. Persze nálam még nem, így a záró kritika még várat magára, de már itt leszögezném, h mindenképp pozitív lesz, a gyengére sikerült záró évadok ellenére. A LUX és a Skins pedig ezen a héten is a feliratok miatt csúszik.

Filmek terén is sokat javult a felhozatal a múlthéthez képest. A Vakító fehérség Kate Backinsale-el elég magával ragadó volt, főleg a mivel már az első pár perceben meggyőztek. Mindenkinek ajánlom, mert nagyon hatásosan mutatja be a -60°C-ot, némi krimivel vegyítve. A hét másik filmje a Gabi által ajánlot Elsewhere, amit szintén talán a krimi kategóriába sorolnék, bár lehet, h jobban illik rá a picit tágabb dráma megnevezés. A lényeg, h a letöltés oka részről “Ben lánya” volt, akit am én is nagyon fagyizok, de nálam a nagyobb lökést azt adta, h Anna Kendrick játszotta a főszerepet, méghozzá elég jól. Sajna a gyilkos kilétére elég hamar rájöttem, de ettől még elég korrekt film volt.

Szóval ennyit most, így címszavakban, aztán majd meglátjuk.

Persze nem ez most a lényeg, hanem h már megint nem írtam egész héten, annak ellenére, h simán lett volna időm. Sokkal inkább a lelki erő volt itt a probléma. A múltheti semmihez képest ezen a héten azért elég sok minden történt, persze ez meg is látszott, mind a költségvetésen, mind az alvás mennyiségén, de persze vmit-vmiért. Szóval már a vasárnap este elég húzósra sikeredett, annak ellenére, h nem is terveztem semmit. Barival elég komoly, és élményekkel teli estét csaptunk, de “hát nem tudsz mit csinálni, bazmeg”. A hétfő estém már nem volt ilyen húzós, de vhogy mégis belebotlottam egy kis sörözgetésbe, ami elég jól zárult. Be kell vallanom, h soha nem gondoltam volna, de pozitívan csalódtam, és remélem lesz még hasonló pozitív csalódásom mostanság. Az pedig, h miért is beszélek megint rébuszokban, talán csak azért, mert nem kell ezekről a dolgokról minden olvasómnak tudni, még akkor sem, ha a “barátaim” közül egyre kevesebben olvasnak.

A kedd este szintén tapasztalokkal teli volt. Igazából nem terveztem semmit egész napra, mert azt az egyetlen órát is kihagytam, ami lett volna. Ennek egyszerű okai voltak, elmentem focizni, nah meg baromi szar az óra is. Vhogy lecsöppentem a kolkávban, mert a kolitéren baromi hideg volt, nah meg élvezhettük Ildi látványát, ha már társaságát nem is igazán. A társaság is elég jó volt, legalábbis én élveztem, még a lányok érkezése után is. Aztán Nóri nyomására mégis kiültünk a térre, bár nem a padokra, hanem a lépcsőre, ahova még oda sütött a nap. Továbbra is tartom, h baromi hideg volt, de az egész nekem nagyon bejött, a sok cinkelés, piszkálódás, karcolás ellenére, vagy épp ezért. Vhogy egy-egy pillanatra újra éreztem AZT a régi hangulatot. Persze nem kell semmit félreérteni, pláne nem az elhelyezkedésem, mondom ezt miden drága ismerősömnek, aki látott!!! Aztán az estét én otthon üléssel terveztem eltölteni, de végül nem ez történt, de így legalább lett eredménye. Azt hiszem, h nem véletlen, h az elmúl 1 hónapban nem voltam a lányoknál, és azt hiszem az sem, h a következő egy hónapban sem hinném, h tiszteletemet teszem. Itt nem mennék bele a részletekbe, de voltak érdekes dolgok az egyszer szent, de legalább kellemeset sétáltunk hazafelé.

A szerdai napom sem volt megtervezve a hétvégén (nem is vittem be inget, pedig kellett volna), mert teljesen kiment a fejemből a Sterbinszky féle party. Nah de hétközben áramlottak az infók, és szépen kirajzolódott, h bár én a szülinapon nem veszek részt (vagy éppen ezért), egy EPIC szerdának nézünk elébe. Nem is tudom, h a Kikötő nyitásának, vagy a Bárány & Sterbinszky partynak a híre száguldott-e előbb körbe a neten, de a lényeg, h körbeért. Ennek örömére a szerdai kötelező (és szerintem még mindig elég erdeményes) prog. lab. után, egyből a kikötő felé vettük a utunk, ahova elég szép kis társaság verődött össze, és roppant jó hangulatot varázsolt az ajándék árban mért vodak-narancs. Egész korrekt lett az új Kikötő, és remélem a régi arcoknak köszönhetően, mire teljesene elkészül, visszatér a régi hangulat is. Aztán volt egy fölösleges kitérőnk a Campusra, de legalább leadtuk Barit, majd visszatértünk a koliba vacsizni. Itt már újra összeverődött egy kisebb társaság, szerencsére picivel jobb ivararánnyal, és így indultunk el az újabb melegítésre a Kikötőbe. A melegítésből viszont a tömeg miatt inkább fagyoskodás lett, azt viszont pozitívan konstatáltam, h a rengeteg ismerős ismét visszatért, szóval az imént felvázolt történet valószínű valóra is válik. Mivel Gabi és Ádám máshova volt hivatalos, a lányok és Robiék pedig nem akartak jönni, így szétváltunk, és én Zolihoz és Sanyikához csatlakozva elindultam a Loviba.

Ismét meglepetés ért, mert semmi sor nem volt a Lovarda előtt, sőt még a ruhatárnál is alig, ettől persze nem lettünk szomorúak, főleg mivel a nő felhozatallal még így sem volt gond. A felújított kareoke rész fehér kanapéin indítottunk egy kellemes Jonnieval, a csajok nézegetése közben pedig retro nótákra hangoltunk, ahogy azt kell. Aztán mire kiértünk, az öreg Bárány már a pultban állt, és már kezdőhetett is az este legjobb része. Mivel az öreg csak beugrott , így csak 1,5 órát nyomott, és az is elég gyenge volt, főleg mivel nem is nagyon foglalkoztak vele a dárga szervezők, meg ahogy láttam eléggé készen is volt, nah de nincs mit tenni. Aztán Sterbi lépett a lemezjátszók mögé, és ő már hozta a szintet, sőt talán még jobbat is, mint amit vártam. Hihetetlen jót tomboltunk a sárcokkal, és végig nagyon húzott a party. Az övemen mérhető volt az eredmény, 2 lyukkal kellett beljebb kapcsolni a 2 órás szett alatt. Aztán még levezettünk egy picit, nah meg némi hezitálás után bementünk, és meg is mondtuk Karcsinak, h jobban küldte, mint Bárány, sokkal jobban. Na meg, ha már ott voltunk, akk csináltunk képet is.

Mivel csütörtökről minden fontos feladatom elraktam péntekre, így nem volt semmi dolgom, ami 3 utáni kelést eredményezett. A szerdai party pedig azt, h nem volt hangom, izomláz viszont volt mindenfelé a testemben. Aztán zuhany közben felvillantak bennem a “2 karszalagos” történetek, de gyorsan elhessegettem a múlt árnyait, és mire észbekaptam, már Gabival tartottunk az állomásra. Hazafelé Kittivel és Nórival jöttünk, azt hiszem kellőképp sikerült őket lefárasztanom, de én azért jól szórakoztam. Itthon Anya gondolatot olvasott, így pizza várt, szóval minden a helyére került.

Mozgalmas, és számomra elég kellemes hetet zártunk. Mára már a progot is beadtam, holnap meg szerintem ténylegesen elkezdem olvasni a marketin menedzsment könyvem, h azzal is haladjak egy picit. A jövőhétre meg inkább nem tervezek semmi, mert majd úgyis kialakul. Talán csak a BL meccsek fixek a hét közepén, de még azok körül sem biztos semmi. Némi spórolást viszont tényleg be kell vezetni, főleg azért, mert minden dárgul, csak az én heti költségvetésem nem bővül.

Mostanában a smart phone piac egyre bővül, és egyre nagyobb a vita arról, h akk most melyik készülék/oprendszer kombó is a legjobb a piacon, amit persze lehetetlen megmondani, de azért mindenki próbálkozik vele. Ebben a mindenkiben én is benne vok, pláne 1-2 sör után, amikor már egész “korrekt” vitapartner vok, főleg egy olyan asztalánál, ahol többnyire 3 szifon és egy Omnia foglal helyet. Én elkötelezettnek és gyakorta elfoglultnak érzem magam az iPhone mellett, de ez nem jelenit azt, h nem ismerem el a konkurenseket. Az viszont biztos, h rendkívül nehezemre esne (nah jó nem, csak nem szeretnék) egy új oprendszert megszokni, így továbbra is csak iPhone-ban vok képes gondolkozni, ami szűklátókörűség, de ez van.

A hétvégén viszont olvasgattam egy kicsit, mert már zavart a tudatlanság, és megláttam a másik oldalt. Ott van ugye a HTC HD2, ami egy elég komoly vas, de a win.mobile miatt nálam tuti kieső, még akkor is, ha már kapcitív kijelzővel operál. Az eddigi Nokia hívőségem elég gyorsan elmúlt, mert sem az S60-at nem tartom elég jó oprendszernek, sem a rezisztív kijelzős 5800-át nem tartom elég jó telefonnak, arra pedig nem tudok rájönni, h hogyan lehet ilyen telefont wi-fi nékül kiadni (tudom, h az 5800-ban van, de a kistesókban nincs). Az egytelen igazi alternatíva, amit jelenpillanatban látok, az a Google Nexus One, mind a készülék, mind az Android oprendszer elég jónak tűnik, sőt nagyon jónak (AMOLED kiejelző és egyéb nyalánkságok). Aztán ott vannak még az új Androidos HTC-k, amiket még csak videón láttam. Nah meg az iPhone, ami meg minden sarkon elérhető.

Pár kattintással mindenki megtudhatja, h mit is tudnak ezek a telefonok, így ezt szintén nem elemezném, mert mások ezt már megtették. Annyit a dolgokról, h a HD2 nekem nem tetszik. A Nexus One, szép és jó, de nem váltanék rá. Az új HTC-k meg még sehol nincsenek. Az iPhoneban meg sok a hiányosság, de ami van az egyszerűen és gördülékenyen működik.

A környezetemben azt látom, h aki okos telefont akar, az iPhone-t vesz, mert nagy a hype (nagy volt a hype) körülötte, így sok olyan ember kezében is olyat látok, akiről szinte biztosan tudom, h soha nem fogja kihasználni. Aztán van, aki szeret szopni, és babrálni, ennek megfelelően windows mobile-al szerelt Omniát vett, van még hasonló HTC, és a sok kicsi saját (win-re épülő) oprendszeres LG és Samsung történet, többnyire csajok kezében, mert az érnitő kijelző menő.

El nem tudom képzelni, h tizenéves kissrácok/kislányok, akik szifonnal rohangálnak, milyen szinten használják ki a készülékben rejlő lehetőségeket, vagy csak menő a dolog és kész? Nem hinném, h folyamatos lenne a netes jelenlétük, vagy 5-nél több alkalmazás lenne a telefonjukon, amit ők tettek rá, vagy tudnák egyáltalán, h mi fán terem jailbreak. Persze ettől még tudják használni a dolgot, mert alapvetően baromi egyszerű, és felhasználóbarát a cucc, ebben rejlik az egyik legnagyobb erőssége. Hasonló emberek kezében soha nem lehet leátni windows mobile-al szerelt cuccot, mert az túl bonyolult egy átlagfelhasználónak, illetve gyakran csalódást kelt a rezisztív kijelző, amikor a boltban kipróbálják, mert h “nem is olyan, mint az ájfón”. Ennél a közönségnél viszont még szerepet kap az alacsonyabb árkategória, ahol az iPhonet még nem fogott kezeknek megfelel a rezisztív kijelző, és a néha akadozó oprendszer is. Persze a szolgáltatások megvannak ezeken a készülékeken is, csak nem mindegy, h milyen minőségben. Itt emelném ki, mint pozitív csalódást, a Samsung Corby-t, ami kapacitív, relatíve gyors és roppan meggyőző kis készülék. Sajna wi-fi ebben sincs, de épp ezért lenne tökéletes pl anyának, akinél úgy is csak az fog számítani (mint a legtöbb hasonló preferenciával rendelkezőnél), h olyan legyen, mint az iPhone, bármit is jelentsen ez. Ezen alsóbb kategóris telefonok használóinál gyakran tapasztalom, h elvárná azt, h ugyan azt tudja a telefonja, mint az enyém. Ami gyakran nem sikerül, vagy ha lenne rá lehetőség, akkor sem tudja megvalósítani, mert nem ismeri a rendszert, ami a telefonján fut. Ettől persze ő még az év legtöbb napján elégedett, mert amit szeretne az működik, és még érnitő (nyomó) kijelzős is a telefonja.

Néha fogom a fejem, amikor a buszon/vonaton mellettem ülő álló készülékkel, a kijelzőn a nyomógombos telefonokra jellemző gomsorral próbál smst pötyögni, és közben meg van róla győződve, h ez az élet, én meg a hajam tépem, h ilyen van. Sajnos én sem tehetem meg, h a legjobb telefont válasszam a piacról, de azért vannak bizonyos igényeim, amikről tudom, h kielégíthetőek, és nem hagyom magam megvezetni egy mobil szolgáltató ügyfél pultjánál. Ha már itt tartunk: Szerény véleményem szerint itthon azért vezet az iPhone olyan szinten, ahogy vezet, mert könnyű kezelni, és könnyen hozzáférhető, annak ellenére, h csak a T-nél lehet kapni. Ha bárkit megkérdezek az utcán, h mi az az iPhone, rögtön tudni fogja szinte kivétel nélkül, h miről beszélek,  ha viszont egy HTC-t, vagy egy Samsungot hozok szóba, akkor valószínű fogalma sem lesz, h konkrétan miről is van szó. Ez a legnagyobb előnye az iPhone-nak a többi gyáróval szemben.

A fent említett okok miatt fölösleges a processzorról, a babrálható oprendszerről, a memória használatról, vagy a megapixelekről beszélni itthon. Mert nem az a szűk réteg fogja megfordítani a piacot, akiket ez foglalkoztat, hanem az a tömeg, akit nem. Persze a külföldi piacokat nem ismerem, és a BlackBerry miatt teljesen más a helyzet. Itthon viszont szerintem jól látok. (ismerem a marketing ide vonatkozó fejezeteit, egy terméke bevezetésének módszerét, és hiszem, h ez a helyzet változni fog, de egyelőre ez a helyzet)

Épp ezért, ha itthon bármelyik ismerősöm megkérdezi, h milyen okostelefont ajánlanék neki, akk biztosan az iPhonet fogom ajánlani okos telefonnnak, mert jól fogja magát érezni a készülék társaságában, és nem fogják olyan apró csalódások érni, ami miatt a vásárlás után úgy érezné, h rosszul döntött. Ha viszont nem okos telefont szeretne, csak a divatnak megfelelően érintő kijelzős apróságot, akkor ott a Samsung Corby, mert szerintem nem éri meg elriasztani az embereket a fejlődéstől egy rezisztív kijelzővel.

Persze van egy olyan tényező, amiről nem nagyon beszéltem, ez pedig az ár, ami mindent megváltoztat, és csavar egyet a témán. Ennél a komponensnél kezd el az ember lefaragni az igényeiből. Épp ezért gondolom úgy, h nálam még legalább 1 évig marad az iPhone 2G, ami nem a csúcs, de tökéletesen kielégíti az igényeim. (kihagytam az alkalmazás és zene áruházakat, de majd leközelebb )

Ma meg végre kialudtam magam, ami már nagyon hiányzott, meg megnéztem egy nagyon gyenge filmet, és még van hátra egy másik is, de szerintem ezek szóra sem érdemesek. Holnap szerintem mestintet fogok olvasgatni, meg vmi okosságot a digitális fényképezésről, nah meg lehet írok az okostelefonokról néhány gondolatot, ha már a fejemben van. Szóval semmi extra. Ki kéne találni vmi értelemes elfoglaltságot, mert ez így nem vmi üdítő.

Ahogy hazafelé indultam, miután minden kötelességem és lehetőségem letudtam, szép sorban haladtam el a dolgok mellett. Már az Ibolyánál fenn állt a lehetősége, h a lányoknál aludjak, mert biztos nem dobtak volna ki, és nem is volt túl későn, de olyan információk birtokában voltam, h inkább mégesem léptem meg. Aztán szép lassan a Bem térre értem, ahol nagyon sokáig laktam, és nagyon szép pillanatokat töltöttem ott. Aztán az Egyetem sugárúton folytattam utam. Roppant kellemes időben, és ma már Antonyoval a fülemben. Talán csak ennyi változott a hosszú, és felejthetetlen időkhöz képest. Nah meg az irány, mert most az egyetem volt a cél, és nem a Bem tér. Aztán a Zolival folytatott hosszú beszélgetések helyszínét hagytam el, és a sok hazaséta emlékét, amiknek ma már vajmi kevés eredményét látom, de akkor nagyon jól estett. Majd az Egyetem tér, és a koli tér következett, ahol már inkább nem gondoltam semmire, csak a határozott house dallamokra koncentráltam.

Ma a szememre hányták, h csak visszasírom a régi jó dolgokat (mint a reklámban), de nem teszek semmit. Most is úgy gondolom, h ezek nem véletlen múltak el, és naív dolog lenne azt hinni, h minden visszaáll a régi kerékvágásba. Persze van még, aki hisz a mesékben.

A főutcára érve, engem meglepett, h a szar idő ellenére ekkora tömeg van. Akkorra már kellmes volt a hangulatunk, így elnézelődtünk, míg el nem értük a színpadot. Persze nekünk nem volt jó a hátsó sorokban, így előre mentünk, és csak akkor húzódtunk háttrébb, amikor már épp nem bírtuk erővel. Mire a koncert ténylegesen elkezdődött, elkezdett esni az eső is. Szerencsére ez sem minket, sem a tömeget nem törte le, sőt. Szerintem még dobott is a hangulaton. Rég pogóztam ilyen jót, a cipőm és a ruhám persze nem fagyizta ennyire, de minden pogó ezzel jár. Sok szép lány volt, sok feneket fogtunk, és nagyon élveztük az egészet. Kicsit gőzfürdős élrzésem volt a 110%-os páratartalomban, és a hideg ellenére, hihetetlen melegben. Szerintem nagyon jó volt a hangulat, főleg, h pogó közben még egy papa is közénk keveredett egyszer, és ő is élvezte a dolgot. A koncert végeztével kikecmeregtünk a tömegből, és elgondolkoztunk, a “hogyan tovább”-on, de közösen úgy döntöttünk, h még egy koncertet már nem bírunk ki (nem vagyunk mi az ilyen típusú szórakozáshoz hozzázokva, legalábbis én biztosan nem), így kisebb keresgélés után bementünk egy kocsmába, akkor már Petiékkel kiegészülve. Nekem ízlett a barna sör, és még egy homeless is belém kötött, szal ez is party volt. Azán elmentük beváltani néhány ingyen sör kupont (nem a miénk volt). Elég korrekt kis kocsma volt, mondjuk a WC épp nem működött, így vagy a személyzetit használtuk, vagy átjártunk a szemben lévő helyre. Kicsit érdekes, és általam eddig még nem tapasztalt jelenségre lettem figyelmes: nem a lányok jártak a férfi WC-be, hanem a fiúk a nőibe, de végülis működött a rendszer, és csak 2x nyitottak rám. Közben megint összefutottam, azzal az ismerelen ismerőss csajjal, aki még mindig bassza a csőröm. Bár szerintem GT-ból ismerjük egymást, és onnan is vetkőztetésnél rémlik…, sajna a testére már nem emlékszem… ( ) Fogalmam sincs mikor értünk haza, de nem volt túl korán, na meg hegyre fölfelé már az út is hosszúnak tűnt (nekem).

Gabiéknál aztán a kajálás mellett döntöttünk. Iszonyat mennyiségű kaját fogyasztottunk, roppant jó hangulatban. Szvsz én ennyi szalonnát még életemben nem ettem (nem vagyok nagy rajongója), de most igen. Aztán pedig Gabival még bevertük az új Lost részt, nehogy már korán feküdjünk. Másnap reggel érdekes módon korán ébredtünk (10 körül), pedig teljesen jól aludtam. Aztán vártuk, h elkészüljön az ebéd, és nulla aktivitással döglöttünk a szobában, iszonyat gagyi TV műsorokat nézve. Az ebéd aztán helyrebillentett minket, ismét többet kajáltam a kelleténél, főleg mivel pont rakottkrumpli is szerepelt a menüben. Aztán mivel lassan indult a vonat, összekaptuk magunkat, megköszöntük Gabi anyukájának a kiváló vendéglátást (még fánkot is csomagolt, amit nagyon dícsértek otthon, ebből következik, h nekem már nem jutott ) és hazafelé vettük az irányt.

Sajnos az iszonyat szar idő, a költségvetés hiánya és a fáradtság miatt a másnapi programokon már nem vettem részt, pedig biztos jó lett volna, mind Péterfi Bori, mind a Belga. Nah de volt helyette otthon döglés, és meccs nézés, nah meg otthon is rengeteg kajálás, de ennek véget kell vetnem, mert nem akarok 100 kiló lenni.

Vasárnapra már csak a szokásos dolgok maradtak, foci és visszaút, bár utóbbihoz nem volt kedvem, de reggel 8-tól, egy szar nummattal nyithatom a napot, “már várom”.

Szóval a zsánerem a mindenképp szőke, relatíve magas vagy nem, de hosszú combú, lapos hasú, és formás fenekű. A nagy mell nem feltétlen előny, de nem is hátrány. Fagyizom a kék szemeket és határozottabb északi stílusú arcvonásokat.

Mielőtt még vki azt mondaná, h ilyen csajok nincsenek, leszögezném, h a két kezem is kevés lenne ahhoz, h meg tudjam számolni, csak azokat, akiket látásból, vagy névről ismerek. Persze ezek jelentős része állandóan foglalt, vagy ha nem, akkor az az ablak vagy túl kicsi, vagy nem nekem van nyitva.

Ha már itt tartunk, van egy elég népes csoport, akik szerint ezek túl nagy elvárások, meg én am sem tudok ilyen csajt szerezni (a családban is sokan vannak ezen az állásponton). Szerencsére klinikai tesztekkel bizonyított tény, h a meglátásuk nem fedi a valóságot (még szerencse).

Ehhez képest a hölgy, akin a szemem legeltettem, abszolút nem volt a zsánerem. Mégis úgy gondolom, h simán bele tudtam volna szeretni, sőt talán meg is történt, így az egyetemtől a Csonka templomig. Mostanában ugyanis lépten-nyomon azon kapom magam, h olyan csajokat nézek hosszú percekig, akiknek semmi köze a fent említett leíráshoz, egyszerűen csak van egy kisugárzásuk, ami megfog. Tudom-tudom, ez szar szöveg, pedig de. Persze erre mondják magukban a némi rosszindulattal rám tekintők, h ez csak az elenyésző kisebbség, mert többnyire szőke közgázos picsákon akad meg a felületes szemem.

Szóval már a felszállásnál előre engedtem, főleg azért, mert nem jutott eszembe a felszállás, mivel elvesztem a szemeiben. Ahogy fogalmazni szoktak, olyan valószínűtlenül kék szeme volt, már majdnem, mint a Bounty reklámban. Aztán ott volt a trendinek nem nevezhető, ámbár annál lazább, és határozottabb jelemet sugalló, copfba kötött, relatíve rövid fekete (igen, fekete) haja, ami iszonyatosan harmonizált a sötétzöldre festett körmeivel és az élénk zöld, kockás kabátjával (leírva, de szarul hangzik, pedig laza volt, vagy „elbaszott az ízlésem” ). Persze ezeket így leírva, még simán lehetett volna egy hülye picsa is, de a jeleket tovább szemlélve ezt kizárhatjuk.

Nem volt semmi fölösleges cicoma, vagy gurulós kisbőrönd (amit így hívnak, de általában hatalmas). Egy notebook táska (HP), egy sporttáska (tehát semmiképp nem lehet picsa), és egy női táska, az a „fél életem belefér” fajta. A farmer persze alap, a formás fenekét még pont látni engedte a kabát, főleg mivel előttem szállt fel. A hab a tortán pedig a fehér Nike cipő. A cipő nagyon fontos, rengeteg mindent elárul.

Utálom például azokat a nőket, akik rövid szoknyához, nem magas sarkút vesznek fel, és ennek következményeképp röhelyesen néznek ki. Tudom, h a GG-ben is nyomják így (ott is gáz, szvsz), de ha lapos sarkú, akk ne vegyen szoknyát. Persze az is gáz, ha látszik a járásán, h még csak most kezd ismerkedni a magas sarkúban járással… Nem is tudom, ez nyilván bunkón hangzik, és meg is kell vmikor tanulni ezt a dolgot, de ez is ilyen női dolog, van nekünk is elég bajunk.

Nem tudom a hölgy milyen kapcsolatban lehetett a magas sarkú cipőkkel, mert szerencsére semmilyen hibát nem követett el öltözködés terén. Főleg mivel még egy fontos kiegészítőt is viselt, ami önmagában is öltöztet, na meg legalább annyira fagyizom, mint a jó Nike cipőket. Természetesen az iPodról van szó. (nem tudom milyen volt, de nem is lényeg). Szóval az egész összhatás nagyon rendben volt, és ezt mind volt időm megfigyelni, mert csak akkor kaptam el a fejem, amikor épp sikerült észrevenni, h nem csak én nézem az ő kék szemeit, hanem fordítva is fenn áll a helyzet. Aztán ilyenkor mindig szurkolok, h akk ne buszvég, hanem Nagyálló legyen, meg azzal a vonattal jöjjön, amivel én. Meg üljön lehetőleg szembe. De persze nem. Leszállt, én még az ablakból tükröződve végignézem, ahogy a zebráig sétál, majd tovább léptem. Közben eszembe jutott, h már máskor is láttam, és a szemein akkor is elméláztam, de h hol…?

Ennek örömére, egy órácskára kikapcsoltam a szőkéket kiszűrő rendszerem, és sok-sok szép nőt láttam az állomáson, így lehet, h bővítenem kéne a kört… vagy talán mégsem? Némi negatív tapasztalat nem tántoríthatja el az embert a céljától, vagy hozzásegítheti?

Aztán szerencsére nagyobb anyagi kár nélkül ürült ki a szoba, bár tényleg szörnyű állapotok uralkodtak. Az este a menza partyn folytatódott, ahol szép sorban történtek egyre érdekesebb dolgok, ahogy az lenni szokott. Közben legnagyobb meglepetésemre egy kedves netes ismerősömmel Ni0-val futottam össze, ebből pedig az következik, h bárki bármit állít, amíg el voltam tűnve, addig vele és Endorillal voltam, és nem mással. Aztán az estét hajnali 3-4 körül szokás szerint kajálással és TBBT-vel zártuk, amiből már csak 2 rész van, és utolérem a kinti vetítést.

A keddi napomat, ahogy azt az este predesztinálta, ágyban töltöttem. Aztán persze az esti meccsre összekaptam magam és időben el is foglaltuk a lefoglalt helyünk a kolkávban ( Köszi Tibi! ). A meccs magas színvonalú és pörgős volt, nagyon tetszett, legalább annyira, mint a végeredmény, bár az lehetett volna inkább 1 – 4!

Szerdán már nem volt olyan jó dolgom, mint kedden napközben. A sok órának annyi lett a tanulsága, h mestinten lehet torrentezni, és idén a szakdogán kívül az egyetlen tárgy, aminek van értelme, az a prog lab. Este 6-körül még összefutottam Ni0-val a kolkávban, h beszélni is tudjunk, nem úgy mint hétfőn. Közben már jöttek az invitálások, h kezdetét veszi Gery szülinapja partyja, ami szerintem roppant jól sikerült, volt zene, éneklés, tánc, Gery ugrált az ágyán, én nem ettem a tortából, de szétszórtuk a popcornt. Kíváncsi leszek a képekre meg a videókra. Aztán énekelve mentünk a Loviig, ahol baromi nagy pangás volt. A buli nem volt rossz, bár nekem volt egy nagyon szar félórám, komolyan, még Anyát is felhívtam, de h miért? Aztán egy rövidke és roppant hideg sétát tettem a Campus körül, ami nagyon sokat javított rajtam. Ennek meg is lett az eredménye. Ehhez képest elég korán hazaértem, így jöhetett a szokásos forgatókönyv. Kivételesen már ma hazajöttem, így részt tudtunk venni egy roppant korrekt vacsorán a Torkos csütörtök keretein belül. Itthon felhoztam magam a neten, majd végre magamhoz vettem a Lost aktuális részét, ami nagyon ott volt a szeren, most nagyon berántott a Lost hangulat. Aztán most még kijavítgatom a vonaton részben megírt bejegyzéseket, nah meg közzéteszem, mert holnap megint nem nagyon leszek gépnél.

Remélem jó lesz a holnapi délután, az egyetlen gond csak az, h olcsó az tuti nem lesz.