A haja itt sem tetszik igazán, de ez már egy unalmas infó, a cipő sem jön be, mivel nagymamám is hasonlót hord csak laposabb sarokkal (pedig vannak király cipői, mármint nem mamámnak, hanem Ririnek XD ), a ruhája viszont sokakkal ellentétben nekem tetszik, nah meg a képek is elég jók lettek. A tovább mögött is lehet még nézelődni.

Igazából ált isk 6. osztályában írattam magamnak az első CD-met, mivel akkor még gépem sem nagyon volt, nem h CD íróm. Ez a lemez pedig a Club Sandwich 4. volt, ami azóta is megvan egy gyönyörű szép Fuji 700 MB-os lemezen (szerintem ilyet már nem lehet kapni még antikváriumban sem), a borítója Neroval készült és nincsen hozzá track list, de miért is lenne, mikor kívülről tudom. Komolyan mondom, ha berakom ezt a lemezt a lejátszóba még mindig el tudom mondani, h mi – mi után következik. Kriminális, h mennyi fölösleges dologra emlékszem. Ebből a lemzből pedig az látszik, h a drága szüleim már akkor fellélegezhettek. A gyerek sem rocker, sem punk, sem rapper, sem pedig más egyéb nem túl szimpatikus külsejű zenekedvelő nem lett (tisztelet a kivételeknek), sokkal inkább vonzódott az elektronikus tánczenéhez. Akkoriban, mint látszik, többnyire a dance-hez.

Szépen lassan gyülekeztek a mix lemezek a polcomon, de még midig csak az első 2/3-ukat hallgattam, mert ott volt a populárisabb vonal, a keményebb zenéket a végéről mindig átugrottam. Ez a tendencia gimnáziumig semmit nem változott, talán csak annyit, h Náksi Attila és Brunner Zsolti mellé, felkerültek más előadók is. A gimnáziumi éveim alatt szárnyaló Spigiboy, illetve a már akkor is guilty pleasure kategóriába tartozó Szatmári. Egyszer voltam az azóta már történelemnek számító B52 klub re-opening partyján, ahol mind a 3 előadó jelen volt, de mint minden rendes első igazi discos élménynél eléggé készvoltam ahhoz, h Náksiék szettjéből pl semmire ne emlékezzek.

Gimnáziumi éveim alatt, sok féle hatás ért. Megtanultam Tankcsapda szövegeket (egyszer még koncerten is voltam), pécsi gimnazista lévén kötelező gyakorlat lett a 30Y és a Kispál és a Borz is, szóval szélesedett a látóköröm. A látóköröm elektronikus zenétől legtávolabb eső, de ettől még roppant mód szeretett részét pedig a Belga képezte, akiktől a “Gyaloglás végét” már ált isk-ben is nyomtuk, de gimnáziumban már egész lemezeket tudtam kívülröl, illetve egyszer voltunk egy hatalmas koncerten a Széchenyi téren, felejtehetetlen élmény volt, ahogy a térburkolatra rakott pallók hullámoztak a tömeg alatt és akkor is ugráltál, ha nem akartál.

A főszálhoz visszakanyarodva, szép lassan eljutottam odáig, h már voltak külön előadók, akik külön figyelmet érdemeltek 1-1 lemezen, és mivel szép lassan beszivárgott a sorozat letöltések előtt közvetlenül a zeneletöltés az életünkbe, így már jobban lehetett válogatni az előadók közül. Ebben az időben 2 nagy kedvencet és egy szórakozó helyet emelnék ki. A szórakozóhely a helyi disco a Club T-boy, ami annak ellenére, h Pécs egy köpésre volt, mégis a környék egyik legfelkapottabb szórakozó helyének számított. Rengeteg szép emlékem fűződik ahhoz a helyhez, rengetegszer sétáltunk haza már világosba fél 6-kor és loptunk péksüteményt a pékség elé kirakott ládákból. Sok lányt kísértem haza eredménytelenül és sok előadóval találkoztam személyesen azon a helyen. Ezen előadók közül kiemelkedik az akkori időkben az egyik legnagyobb kedvencem Cascada, aki a német stílusú tánczene akkor jeles alakja volt, azóta már kissé háttérbe szorult. A másik nagy kedvenc pedig a Groove Coverage, akik még ma is le tudnak bilincselni, ha az iTunes épp arra téved.

- Egyszer voltam egy pesti klubban, ahol Groove Coverage játszott, egy Mac Book-ról, és a bejárat előtt életemben először (és eddig utoljár), csak annyit kérdeztek, h rajta vok-e a listán. A buli nagyon jó volt, és a maroknyi VIP-nek nevezhető vendég kívülről tudott minden számot, én pedig a pultban is táncolhattam az akkori legnagyobb kedvencemmel. Ez a pesti klubok varázsa. -

Igazából volt annyira jelentős ez a hely, h akkoriban az összes nagy név megfordult a környéken, egyszer asszem még Tiesto is tiszteletét tette, bár én azon a bulin tuti nem voltam, ha volt egyáltalán ilyen buli. Azokra az időkre 2-3 ronygyá hallgatott live mix emlékeztet DJ Csumi prezentálásában. Egy fontos emlékem van még a hellyel kapcsolatba, méghozzá az, h Heni szép lassan bevezetett a keményebb zenék világába és egyre gyakrabban múlattam az időt a house teremben, még akkor is ha az ismerőseim zömének az túlzottan kemény zene volt. Ezzel párhuzamosan pedig az érettségi környékére szép lassan kiírtottam a play listekről a magyar dance gyönyszemeit, még akkor is ha éltem talán legnagyobb partyjait ezekre rendeztük a pécsi MDF székházban, és ezekre a zenékre szedtem össze a legtöbb csajt, akkor még VBK-val a kezemben.

Az egyetemre érkezve, még mindig maradtam a dance, vagy akkor már inkább tényleg elektronikus tánczene vonalán, és a roppant populásris Lovardás témára múlattuk az időt minden szerdán. Ez töltötte ki az első félévünk. Itt megint sok-sok előadóval találkoztam, régi nagy kedvencekkel is készült közös fotó.

Aztán egy szép (vagy nem is olyan szép) napon, egy torrent oldalon turkálva belebotlottam egy mixbe, amiben igazából az fogott meg, h a debreceni Bázis live mixe volt. Én akkor még soha nem jártam a Bázisban, és csak negatív hangokat hallottam felőle. Ennek ellenére a mix lejött, én pedig beraktam takarítás közben és ezzel egy új korszak kezdődött. A mix előadója ugyanis Bárány Attila volt, aki néhol populáris, néhol kemény zenéket játszott roppant jól felépítve ezzel a szettjét, és egyszerűen magával ragadott  a vokális house. Ez az első mix még mindig megvan, és még mindig kívülről tudom. Itt kezdett el a lejátszási listáimból kikopni a dance, mint műfaj, és az a kopás mára 100%-os. Azóta az első mix óta, ami a 2. félévben magával ragadott, már elég sok mix és idő eltelt. Szépen lassan, nah jó, gyorsan leszoktam a Lovardáról és a vele járó kellemetlenségekről, és már több mint egy éve nem jártam ott, tehát azt sem tudom milyen zene szól. Ezzel párhuzamban szép lassan törzshelyünké vált a Kikötő – Tornádó tengely, ahol szerda estéink jelentős részét töltjük. A Kikötőben az általam annyira nem preferált alter és rock a mérvadó, bár van amikor ahhoz van kedvem (mint pl tegnap), a Tornádóban pedig a “halk” house zene és R&B uralja a táncteret, ezzel és az asztalon táncoló dekoratív hölgyekkel szinte tökéletes táptalajt nyújt 1-1 ferge… várd ki …teges bulihoz, amit gyakran ki is használunk.

- Manapság houseban is egyre inkább a kemény vonal felé megyek el, igazából nem tudom mi ennek az oka, de emlékeim szerint az idősebb unokatesóim is átmentek ezen a folyamaton, tehát én sem félek tőle. -

Ezek mellett van egy 3. hely, amit havonta maximum egyszer látogatunk, ennek több oka is van. Először is elég csórók vagyunk a helyhez és a társaság sem igazán nekünk való, másodszor pedig Bárány Attila havonta egyszer látogat el a Bázisba és ha a “kedvünk” engedi, akkor bizony mi is ott tombolunk az első sorban.

Ebből a nem túl rövid történetből pedig az látszik, ahogy folyamatosan formálódik az ember zeni izlése. Mára már a kedvenceimen kívül olyan előadók is megtalálhatók a iPhoneomon, amitől sokan dobanak egy hátast, mint például Zorán vagy Bartók Eszter, akik egy-egy lelkiállapothoz igen is megfelelő aláfestést adanak, mindazok mellett, h néha elég, ha üvöltő deep house-zal csapom szét a fejemben keringő gondolatokat.

A Koliban a sárcok nagyon rákészültek a dologra, szerencsére csak kis üveges Jonnie-t kakukkfű teát vettek, egy kis minőségi energia itallal. Ezt csendben elszürcsölgettük, próbálgattuk egymás ruháit és vártuk a lányok elkészültét. Az igazság az, h megérte rájuk várni. Innentől kezdve elég dekoratív társaságban folytattuk a hangolódást. Aztán jött a dilemma, miszerint mivel is menjünk el a Bázisig? Az autó sajnos ki volt lőve, mert ahogy az lenni szokott, aki nem fogyasztott alkoholt, az vagy nem jött Barira, vagy nincs jogsija. Szóval kisvártatva elindultunk a villamos megállóba, de előttem még összedobtunk egy pár csoport képet.

A villamos megálóban megcsodáltunk 2 hosszú combú fehér picsa gatyás hölgyet, majd megkértü őket, h csináljanak rólunk fotót (közben a csajt majdnem elütött az épp érkező villamos ). A villamoson tovább folyt a móka, megkínáltuk a “sofőrt” kakukkfű teával, de szolgálatban nem ihat. Majd röhögtünk vele együtt a népeken, illetve letárgyaltuk, h bekanyarodik a Bázis utcájába, mert mennyire menő villamossal érkezni, és am is csomó csaj elfér rajta. A villamosról leszálva volt integetés meg csilingelés… szal itt is mindent megjátszottunk, amit lehetett. A Bázis előtt még “összespanoltam” 2 mergás sráccal. Zökkenőmentesen bejutottunk, majd a szokásos WC-s körök után lehuppantunk a bőr kanapékra. Itt élveztük a látványt és egymás társaságát, nyomtuk a twittert is (aki követ az tudja ). Lassan kezdett megfelelő minőségű zene lenni, nekünk meg megjött a boogie a lábunkba, így átmentünk a tánctérre. Bárány Ati elég sokára érkezett, de megérte várni, és természetesen ekkorra már volt elég ember a tett színhelyén.

A Butterfly-ra már megjött a hangulat, és sok jó zene követte egymást, néhány vadonat új dallal vegyítve. A délelőtt előtúratott ellenőrzőmbe bekerült a Disco’s Hit-es 5-ös, majd nyomtuk tovább a partyt. Lassan eljött a számkérés ideje. A választás másodjára a So Good-ra esett (mint a legutóbb), és Attila ismét bemondta a közös dúdolás után (am király volt a közönség és a hangulat, mert mindenki dúdolt és együtt élt a zenével), h a Koli térre küldi a nótát. Majd megkérdeztem, h lesz-e felvétel és mint kiderült IGEN lesz! Ez azért jó mert benne leszünk. Szóval eddig minden megvolt, ami kellett. Tomboltunk, jöttek szépen sorba a számok, és mi meg már majdnem kilehelltük a lelkünk Zoliva, így elmentük egy közös fotóért Dzsudzsák Balázzsal, ezt is kipipálhatjuk. Majd a buli végéhez közeledve még rápörögtünk 1-2 nagyobb slágerre, és a végén együtt énekelte mindenki az “Elmegyek”-et, és az egész club tapsolt. Ez igazán felemelő érzés volt, és mind egyetértettünk abban, h ugyan baszott drága a sör, nagyon meleg van, sokan vannak, drága a beugró, de az élmény felbecsülhetetlen, minden másra meg ott van ugye a MasterCard.

Igyekeztük a club elé, mert tudtuk, h ott még el lehet kapni az öreget 1-1 közös fotó erejéig. Kicsit váratott ugyan magára, de megint nagyon rendes volt, és mindenkivel összeállt egy fotó erejéig. (megvan a 3. Baris fotóm )

Hazafelé taxival jöttünk, a taxis állítólag elfelejtette benyomni az órát, így végül nem tudom mennyibe fájt ez nekünk. A lakásba kissé nehéz volt a feljutás, mert elsőre Zolinál maradt a kulcsom. xD

11-kor keltem, az első utam pedig a Sparba kellett, h vezessen, mert semmi nem vol itthon. Közben volt az a twitteren már említett incidens, h a lámpa hagját hallva egy idős vak férfi elindult a 4×4 sávos kereszteződésben átlóban, ami nem kis kavarodást okozott, de végül sikeresen kievickélt a szélére, onnan meg kirántották, szal a lényeg h túlélte. Aztán ebéd, és 2-re Végh Laci, amit megint nem olvastam végig, de nagyon eredményesen vizsgáztam. 2 óra alatt begyűjtöttem egy 4-est. Közben feldobtam a képeket a netre, most meg ugye blogot írok. Kajálok még picit (bár újra fája a fogam), aztán átmegyek a koliba matekozni a lányokkal, este még nem tom mi lesz, de hulla fáradt vok.

Az elmúlt pár nap tanulsága pedig (gyak 1,5 nap ), h azért mégse olyan szar az élet (ahogy ez a képeken is látszik ). Az a gond, h még van egy csomó dolog, amit meg kéne csinálnom és nem haladok…

Have fun!

Ha már Bárány, réges-régen (az ő elmondása szerint) a kutya sem hallgatta, aztán a stílus váltás után egyre többen. Mint a Belga mondta multkor az m1-en egy hajnali riportba: amíg csak páran ismernek és szájhagyomány útján terjedsz, addig király vagy, és cool dolog téged hallgatni, aztán ha egyre többen járnak a bulijaidra és egyre többen hallgatnak… azaz átmész populárisba, hiába játszod ugyan azt a zenét, vagy stílust, mint előtte, akkor már nem vagy király, és nem cool dolog tégd hallgatni. Így múlik el a világ dicsősége.

Én világ életemben kommersz zenét hallgattam. Anno Náksiékat, meg Spigit, közben persze tomboltam Groove Coverage-re is, nah meg a Scooter sem maradhatott ki, de ahogy az ember egyre idősebb lesz (eddigi megfigyelésim alapján) egyre keményebb zenét kezd hallgatni. Itt szeretném elmondani, h remélem nem fogok 5 év múlva progresszív houset hallgatni.

Sajna úgy gondolom, h talán csak a gépemen fellelhető első 2 Bari mix tartozik abba a ketegóriába, vagy van abból az időszakból, amikor még nem volt kommersz. Azaz hiába tudom én az egész mixet és az összes számot kívülről, ezek a többségnek nem mondanak semmit. A gépemen lévő live mixek száma szerintem már túllépte a 20-at, az Attila által játszott számok száma (remélem értitek) pedig már rég túljár a 100-on. Ez nem is lenne gond, csak most már ott tartunk, h aki más stílusú zenét hallgat, az is kívülről fúj 1-2 nótát, mert nem tud elmenni mellette (sőt lehet ez sem dond). Ha szerda (vagy lassan bármelyik) este nyitott ablaknál netezük és épp nem szól semmi, akkor minden abalk alatt megálló kocsiban Bárány szól, persze csak azok közül, akiké felhallatszik. Itthon már néhol a kisebbségi ladákból is Bari dübörög, és mindenki tudja, h azt kell énekelni, h “szopjon le”. Mondjuk azt nem feltétlen értem, h miért nincs ugyan ez Sternbivel, Tomi kocsijában mindig az szól, és legalább olyan jó, mint Bárány, még ha ezt neki nem is vallom be.

Viszont van ezzel kapcsolat

Mondd gondolsz-e még rám,
Valahol magányos órán?

Mondd tudnál úgy mint rég
Szeretni csak egyet úgy mint én?

Mondd akarnád-e még forró
könnyes csók ízét?

Mondd tagadnád-e még
A lángot mely mélyen benned ég?

Csak egy jó szót akarok
Ennyi még nekem is jár…kérlek…
Szorítson a karod…
Szerelmed kortyolom ez az édes méreg.

Olyan vadul csókolt olyan átkozottul
Mintha nem lenne holnap és félne a mától.
Ahogy ő nézett ő átnézett rajtam,
Most társam a bánat pedig nem ezt akartam.

Rég elcsavargott már,
Tudom, hogy mással jár.
Így kettőnkből már soha nem lesz egy pár.

Hát nem egy Ady vers (abból id tudtam volna jót idézni), de szerintem elég jól leírja a dolgokat.

Tudom-tudom szánalmas előadtótól van, de a zenével nem is terheltem az idáig eljutókat.

]]> http://siralex.wpress.hu/2009/03/mondd/feed/ 671 http://siralex.wpress.hu/2008/10/uj-klip/ http://siralex.wpress.hu/2008/10/uj-klip/#comments Fri, 24 Oct 2008 19:31:07 +0000 Sir Alex http://siralex.blog.extra.hu/?p=210 Rihanna új klipjének forgatásáról 2 pici kép, amiken nincs túl öltözve. Mondjuk nekem a ruci nem jön be annyira, se a haja. De a teste és főleg a lába még mindig jó. Valószínű jó lesz a zene és a klip is… szal nem sírok.

Kisssé képekben is lemaradtam, de lesz majd a jövőhéten sok, zenei témában is!