1000 éve nem írtam… meg ilyenek, ez most mindegy, bár nyilván volt oka, de a legfőbb az, h nem volt kedvem. Viszont hamarosan újra itt a nyár (és meleg az idő…), szóval fel kellene éleszteni a blogot, mert idén sem fogok mindenkinek több oldalas maileket gépelni, viszont ettől még szeretném elmesélni, h mi is fog velem történni odakint, és erre ez a legjobb platform. Idén is lesz szó jóról és rosszról is, meg a táborról a munkáról és persze a megérdemelt nyaralásról. Ez pedig az egész bevezetője.
Az engem személyesen nem, de a neten kerszetül ismerőknek nyilván ismét az lesz a legfontosabb kérdés, h mégis miből, miért, hogyan. Továbbra is a Campleadersel megyek, ugyan oda ahova tavaly, ismét saját tőkéből, ami azt jelenti, h nem a szüleim fizetnek be. Azt, h miként teremtettem elő rá a pénzt, az maradjon az én titkom, viszont valóban nem volt egyszerű, viszont a tábor végére még úgy is bőséges pluszban leszek, h mindent szépen visszafizetek. Szóval a lényeg, h idén is megéri, mert persze am nem is mennék. Aztán, h mi lesz utána, azt még nem tudom csak sejtem, de az majd egy szeptember elejei bejegyzés témája lesz, ha lesz.
Ferihegy (Liszt Ferenc)-ről Frankfurtba onnan pedig NY-ba visz majd a repülő, és visszafelé is ez lesz az útvonal. Úgy döntöttem, h nem bonyolítom az életem és bár drágább lesz a repjegy, de kinn minden olcsóbb és főleg egyszerűbb, ha szépen az elsőévesekkel utazok. Sajnos még nem tudom, h kinn vagy benn leszek, aki eddig követett az tudja, h tavaly is volt váltás, amit idén nem tervezek és benn szeretnék lenni, de majd meglátjuk. Szóval mesélek majd arról, h miért is jobb sok pénzért „fos“ (egyébként többnyire nem vészes) munkát csinálni, mint itthon kevés pénzért. Ennek a bejegyzésnek viszont nem ez a sarkallatos pontja, hanem, h magamnak felvázoljam, h mi is a cél, mi is a terv, ami életet ezzel az egésszel kapcsolatban.
Augusztus 21.-én végetérnek a megpróbáltatásaink a táborban, majd indulunk is gyorsan NY-ba, ahonnan pedig minél hamarabb Las Vegasba repülünk. Alapvetően nem rajongok Vegasért, de azért nyilván lesz 1-2 mókás dolog, illetve meggyőzött az a tény, h a látnivalók egy része elég könnyen elérhető onnan, a szállás pedig nagyon olcsó, meg „all you can eat“, meg minden. Szóval Vegasba 4-5 nap, ott megnézni a várost, illetve ezzel párhuzamosan a környező mókákat, mint pl a Death Valley, ami szerintem az egyik kedvencem lesz az egész út során. Természetesen már az első vagy ha nagyon spórolunk, akkor a második napon autót bérelünk és majd csak vmikor szeptember 6.-án adjuk le San Fransiscoban. Vegasból LA-be vezet majd az utunk, természetesen a Garand Canyon és a Hoover Dam nem maradhatnak ki, erre az egészre tervezünk 3 napot, majd meglátjuk, h milyen megoszlásban. Annyi biztos, h ide nem tervezünk fix szállás, majd lesz vhogy, bár ezt senki nem ajánlja, de nem lesz gond, mindent meg lehet oldani, még az is lehet, h sátorozunk vhol.
LA-ben 3 napot tervezünk eltölteni, mert ahogy olvasom, nem egyszerű a város közlekedése, és bár mindenki azt mondja, h koszos, érdektelen és unalmas város, az én fejemben azért mégis van egy rakás hely, amit legalább egy fotó vagy megtekintés erejéig meg akarok látogani. Így szerintem el fog menni ez a 3 nap, pláne úgy, h egy nap strandolás és 1 nap Universal studio is benne van a programban, meg szerintem a Sea World is bele fog esni, de azt majd még meglássuk. Itt már nem olyan olcsó a szállás, meg az sem mindegy, h hova esik, mert minden kurva messze van és nagyon szar a közlekedés meg a parkolás is, szóval nem lesz egyszerű menet.
A következő nagyobb rész az LA-ből San Fransiscoba vezető út lesz, természetesen mi sem a hegyekben végigfutó autópályán, hanem a parton kanyargó 1-es úton fogunk menni, amiről mindenki ódákat zeng, én ezt is nagyon várom… szerintem elég sok időbe fog telni a sok megállással, de mégis igyekezni kell majd, annak ellenére, h 2 napot szántunk rá. Néhol faragni kell majd még a terven, mert bár ez fejben jól néz ki, a valóság ritkán ilyen gördülékeny.
San Fransiscora szintén 2 napot szánunk, ami lehet majd kevesebb is, mivel be akarom szúrni a Yosemite nemzetipark pár pontját, ami nincs közel és nem is egyszerű terep, viszont az USA egyik legszebb része, így semmiképp nem akarom kihagyni. SF-ban 4-5 hely van, amit fixen meg akarok nézni és az Alcatraz nem feltétlen van köztük, pláne, h állítólag tök nehéz bejutni (mármint előre kell jegyet venni), nagyon eltérő véleményeket hallok róla. Itt leadjuk a kocsit (remélem nem lesz semmi baja, mert van egy-két necces rész, amit annyira nem szeretnek az autók), majd szépen visszarepülünk NY-ba.
NY-ban maradt jó pár hely, ami azóta készült el, h eljöttem, illetve van néhány, amire nem volt időm, vagy nem tudtam róla. Szóval nem fogunk ott sem unatkozni, pláne, h a többiek még nem is voltak, és valószínű, h én is végigjárom velük a jobb helyeket újra. Elég nehéz megunni a világ egyik legizgibb városát. Ide 4 napot terveztünk, amiből esetleg lehet egyel kevesebb, mert a már fent említett nemzetipark eddig nem volt benne a napok elosztásában.
Szóval ez az egész remekül hangzik, de 1600-1800 mérföldnyi autózás és legalább 3 repülő elérése soha nem egyszerű dolog, illetve rengeteg időt ellop az ember életéből. Arról nem is beszélve, h szerintem eljön majd az a pillanat, amikor betelik a pohár, és kell egy nap, vagy legalább egy éjszaka szünet egy kényelmes szobában a neten lógva és sört iszogatva sok-sok alvással.
Aztán mikor hazajöttem, és ott leszek, ahol a part szakad, akkor a maradék pénzemből elkezdem előteremteni azt, ami majd a következő félévem fedezi, az már egy másik kérdéskör, h lesz-e hova hazajönni, és h ez a folyamat melyik országban fog folytatódni.
(ha sok hiba maradt benne, akkor elnézést kérek a nyelvnáciktól)
), és mindenki ivott, és más egyéb tudatmódosító szereket vitt be a szerevezetbe. Szóval megvolt az eddig általam még soha nem tapasztalt, sőt, szinte csak a Blue Mountain State-ben látott buli feeling… tényleg, mint a filmekben. Majd mesélek még személyesen erről a dologról, mert voltak durva dolgok. Szóval ez az egész mindaddig tartott, amíg a főnökünk be nem toppant, és mindenki el nem kezdett menekülni. 
Az sem volt egy gyenge pillanat. Aztán az este persze még folytatódott… nem kell félni. 
A teljesítményről is beszélnék egy kicsit, mert az sem utolsó dolog. A hajtáslánc egy tekerőkapcsolóval állítható az első két kerék meghajtásától a teljes differenciálzárig bezárólag. Ehhez jön még hozzá az automataváltó „disznó fokozata”. Amennyiben sikerül megtalálni ezek megfelelő kombinációját, akkor bizony mindamellett, h rendesen elkezdi szüpürtyülni a 87-est, képes arra, h kilinccsel előre kanyarodjon ki kicsiny táborunk bekötő útjáról, vagy Dórit a sörbolt előtti parkolóban a kocsi bal oldalából a jobb oldalába varázsolja egy szempillantás alatt. Kicsit rövidebben: ÁLLAT! A lényeg persze a hatalmas hely, és a kényelem volt. Most már a tempomat is működött rendesen, szóval „egy gomb is képes vezetni a metrót”. A parkolás viszont picit érdekes egy ekkor autóval, ami mellett egy Pajero Pick-UP eltörpül, és a fordulóköre pedig akkora, mint egy szippantós IFÁnak. 
Commentek