Mikor odaértünk, akkor kintről nem tűnt túl nagy számnak a dolog, így amikor beértünk, rögtön bele is vetettük magunkat a dolgokba. Az első, az otthonról is ismert feldob-majd leejt téma volt, ami kicsit para volt elsőre (meg az összes többi alkalommal is ), de kiderült, h ez még csak a kezdet. A második egy U alakú gyorsvonat sebességű téma volt, majd dobok fel róla videót a YouTube-ra, ami az U betű két felső vége között vitt oda-vissza, vmi iszonyatos sebességgel (utánanéztünk, 110 km/h az arcba), és persze mind a két végén megtartott, az egyik vége meg még meg is volt csavarva egy kicsit. Számomra ez volt a legdurvább, halálfélelem minden pillanatban, és a szemedből a könny a füledig folyt, aztán meg vissza. (persze, teszem hozzá, h baromira élveztük). Aztán szépen sorban (majdnem rohamléptekben) végig próbáltuk az összes hullámvasutat és más egyéb durvulást. A hullámvasutak lényege, h szinte lógsz a semmiben és száguldasz körbe-körbe, miközben forogsz az összes létező tengelyed körül. Első körben szinte mindegyiken a félelem lesz rajtad úrrá, majd a második (harmadik, negyedik) menetre már élvezed a dolgot. Két dolgot emelnék még ki. Az egyik a fém pályás orbitális méretű hullámvasút, ami a legmagasabb pontján több mint 70 méter magas volt, és annak az emelkedőnek az alján 105-el ment. Sikerült rávennem Vikit, h üljön be velem az első kocsi harmadik sorába, de nem nagyon tudom, h ő félt-e jobban vagy én. Nagyon durva érzés, amikor érzed a szádban, h a fogidban lévő tömések önálló életet élnek. Minden hullámvasút végén volt egy monitorokból álló fal, ami a hullámvasút legdurvább pontjain készült képeket mutatta, hát bevallom, h vágtunk érdekes pofákat. Szintén ezen a hullámvasúton történt meg, h bár szerették volna ordítani, vagy sikítani, de a nyitott szádon beáramló levegő miatt esélyed sem volt.  A másik, ami nem volt annyira félelmetes, viszont minden amerikai vidámparknak szerves része, az a hajó, ami elég magas és meredek lejtőről a vízbe csapódik. Annyira mondjuk okosak voltunk, h a gatyánkon kívül mindent levettünk, de még így is meglepett, h 100%-ig vizesek lettünk. Aztán meg persze már mindegy volt, így oda álltunk a leérkezés felett lévő hídra, és vártuk a vizet.  Az egyik déli tesó viszont nem volt ennyire előrelátó, és neki vizes lett a telefonja és az útlevele is. Szóval voltak durva dolgok, mint a régi fa hullámvasút is, ahol meg végig azt érezted a sebesség mellett, h szét akar esni az egész, így gerjed a halálfélelmed.

Aztán, ha már úgyis vizesek voltunk, kipróbáltunk még 2 hullámvasutat (attól még, h mindet így hívom, mind teljesen különböző volt, még az elv is, nem csak a pálya), majd átmentünk a vizes részre, ahol meg volt elég sok csúszda, hullám medence (aminél a tiszaújvárosi jobbnak bizonyult), nah meg végre bikinis lányok. Én ennyi négert még nem láttam bikiniben, volt, amelyik szörnyű élmény volt, és volt, ami kellemes. Nah meg persze végre volt lehetőség a mi a lányainkat is megtekinteni bikiniben, ahol természetesen szintén vegyes volt az összkép, de volt akiben nem, és volt akiben pozitívan csalódtam. A vizes rész nekem annyira nem adta, bár a több személyes úszógumis téma 3, 80 kiló feletti úriemberrel a fedélzeten és egy baromi nagy csúszdán azért elég jó volt, de a többi nem érte meg a sorban állást, így inkább visszamentünk még hullámvasutazni.

Szerintem ez egy teljesen átlagos vidámpark volt, amitől ahogy láttam nem csak mi magyarok, de a legtöbb európai letette a haját. Mint említettem itt azok voltak a legalapabb mutatványok, amik Pesten a legdurvábbnak számítanak. Közben végig arra gondoltam, h anya biztos ki lenne akadva, ha látná, h mikre ülök fel, így még jó, h nem volt ott. Nagyon élveztük az egészet, és teljesen kihasználtuk, h ingyen vittek be, és ingyen vittek oda, így nekünk ez az egész 0 forintból volt egy egész napos szórakozás, mert este fél 8-kor kellett csak elhagynunk a parkot, és délben már benn voltunk. Az egyetlen gond csak annyi volt, h senki nem hozott napozó krémet, így szinte mindenki szarrá égett, de hát ennyi belefér.

Visszafelé már aludni is sikerült, mert az állandó adrenalin többlet, és a rengeteg kapaszkodás, mintha az életedért küzdenél, azért elég sokat kivesz az emberből, pláne a 30 fokban. Szóval, aki az óceán ezen oldalára téved és szeret félni, és nincs hányingere már a buszon is, az mindenképp látogasson el egy ilyen helyre mert eszméletlen durva dolgok vannak. (átolvasni nincs időm, szal biztos vannak hibák )

A sorozatoson 104 post van, és 5 follower, de ha van kedvem ettől még írok, többnyire ezek szerint a saját kedvemért.

A bugyis témán 36 post van, és szintén 5 follower.

A siralex.tumblr.com-on pedig 14118 post van jelenleg, és 232 follower, ami azért már nem olyan rossz.

Végül pedig jöhetnek a blog statisztikai adatai, amik nem is lettek olyan rosszak végül, annak ellenére, hogy egy ideig nem nagyon írtam. Persze ettől még a Google találatok töretlenül jönnek. Az persze elég pozitív, hogy a blogom vetekszik a tumblr-el, mivel jóval olvasmányosabb a téma.

Szóval ennyi a blogokról és a statisztikákról az előző évet tekintve. Aztán ott van még az a 8704 tweet, bár ezek közül nem mind idén jött össze.

• Hagyományos (Konzervatív) gazdaság.

Van két tehened. Az egyiket eladod, és az árából veszel egy bikát. Az állatállományod gyarapodik, jövedelméből nyugdíjba mész.

• Indiai gazdaság:

Van két tehened Szentként tiszteled őket. Éhen halsz.

• Izraeli gazdaság:

Egyetlen tehened sincs. Bejelented, hogy igényt tartasz az indiai tehenekre. Felszólítod a világot, hogy nyújtson segítséget: az USA pénzt adjon, Kína katonailag segítsen, Nagy-Britannia adjon harci gépeket, Olaszország ipari berendezéseket,Németország technológiát, Franciaország tengeralattjárókat, Svájc nyújtson kedvezményes hiteleket, Oroszország szállítson gyógyszert, Japán pedig gyártósorokat -mindezt ingyen, kárpótlásként a történelemsorán elszenvedett üldöztetésekért. A kapott támogatásokból megveszed az indiai teheneket,majd deklarálod, hogy a világ kizsákmányol és gyűlöl téged.

• Amerikai gazdaság:

Van két tehened. Az egyiket eladod, a másikat pedig arra kényszeríted, hogy 4 tehén helyett tejeljen. Megdöbbensz, amikor a tehén váratlan elpusztul. Az esetet ráfogod egy olyan országra, amelyiknek van tehene, és azokat természetes körülmények között tartja. Bejelented, hogy az ország veszélyt jelent az emberiségre. A világ megvédése érdekében megtámadod az illető országot és elkobzod a teheneit.

• Francia gazdaság:

Van két tehened. Sztrájkolsz, mert három tehenet akarsz.

• Német gazdaság:

Van két tehened. Továbbfejleszted őket, így 100 évig élnek, havonta csak egyszer esznek és megfejik önmagukat.

• Angol gazdaság:

Van két tehened. Mindkettő kerge.

• Olasz gazdaság:

Van két tehened, csak nem tudod, hogy hol vannak. Elmész sziesztázni.

• Svájci gazdaság:

Van 5000 tehened, de egyik sem a tied. Másokkal fizettetsz a megőrzésükért.

• Japán gazdaság:

Van két tehened. Átalakítod őket, így az eredeti méret 1/10-ére csökkennek és hússzor több tejet adnak, mint a normál méretű tehenek. Ezután cuki kis rajzfilmfigurákat készítesz róluk,és Cowkimon néven, az egész világon árusítod őket.

• Orosz gazdaság:

Van két tehened. Megszámolod őket, és azt tapasztalod, hogy öten vannak. Újra megszámolod, ekkor 72 tehén az eredmény. Megint megszámolod, most 17 tehenet találsz. Feladod, és kinyitsz egy újabb üveg vodkát.

• Roma gazdaság:

Lopsz két tehenet. Az egyiket elcseréled egy demizson tablettás borra, a másikat eladod és eljátékgépezed, majd sírsz a diszkrimináció miatt, hogy csak nem-romáknak lehet tehene.

• Nigériai gazdaság:

Van két tehened. Az egyiket megeszed, majd bejelented, hogy ellopták. A rendőrség megkezdi a nyomozást,és 100 km sugarú körön belül mindenkit letartóztat. Addig kínozza őket, amíg valaki be nem ismeri, hogy ő lopta el a tehenet. A rendőrség büntetésül minden letartóztatott személytől elkoboz 1-1 tehenet. Így most te visszakaptad a tehenedet, a rendőrségnek pedig van egy új tehénfarmja.

• Magyar gazdaság:

Van az államnak két tehene. A felelős vezető a tejet hazaviszi, majd bebizonyítja, hogy a teheneket privatizálni kell, hiszen az üzletág ráfizetéses. Elhatározzák a tehenek jelképes összegért történő eladását, majd meghirdetik helyi újságban, amely egy példányos és csak a vezetőnek jár. A vezető megpályázza a marha tendert, és csodák csodája: meg is nyeri! Rögtön tart egy sajtótájékoztatót, hogy részéről mekkora áldozat a vállára venni ezt a két gyengén működő tehenet. Ezután politikai pályára lép, és ilyen módon az eredeti két tehénnel maga köré gyűjt még egy csomó marhát.

Nem tudom mennyire régi, nem tudom ki írta, én tumbászról nyúltam, de nekem nagyon tetszik.

Aki teheti nézze 1080p-ben, a hangulat és az élmény felbecsülhetetlen, minden másra ott a MasterCard. (ha már reklám)

(persze Ronaldinho nem lesz ott a VB-n, de itt befért a keretbe)

Szóval a hét legfontosabb eseménye Tibi születésenapja volt (ami Gabi névnapjával esett egybe, vagy fordítva). Úgy gondolom, h a köszöntés jól sikerült. Abban nem vok biztos, h Tibi meglepődött, de ez legyen az ő dolga. Végre megint együtt volt a társaság, még ha nem is volt mindez felhőtlen, és volt is némi klikkesedés (óó de mindegy is). Aztán a Kikötőbe érve végképp széthullott a társaság, közben meg állítólag elég bunkó voltom, de van ez így, meg úgyis ismernek, akik ott voltak. Az mondjuk kicsit zavar, h míg eddig szóvátették a dolgokat, addig most inkább a hátam mögött beszélik meg. … változnak az idők…

A Lovarda felé a “kötelességem” teljesítettem, attól függetlenül, h nem teljesen így terveztem az utat (de hol voltak már akkor a tervek). Aztán szép lassan mindenki odaért, majd a kareoke részre vettük az irányt. Én itt szakattam el teljesen a társaságtól, ami nyilván az én alkoholos befolyásoltságomnak, és annak volt köszönhető, h senkinek sem hiányoztam.

Így csak azt tudom mondani, h remélem mindenki jól érezte magát. Mindenkire emlékszem, akivel találkoztam. Tőlem visszont senki nem köszönt el (ez olyan szemrehányás szagú, de persze ilyet én nem teszek, szóval inkább tényfeltárás). Aztán összefutottam Sanyikáékkal, és élveztük az esétét. Haza is elég érdekes, és szerencsére koedukált társaságban érekeztünk, szóval elég korrekt este volt.

Ahogy olvastam Tibi teljesen pozitívan nyilatkozott az estéről, és végülis ez a lényeg. Most viszont már biztos vok benn, h nem kellett volna megírni ezt a bejegyzést, mert nincs értelme. (Vasárnap este 0:02, Nummat tanulás közben)

Ahogy hazafelé indultam, miután minden kötelességem és lehetőségem letudtam, szép sorban haladtam el a dolgok mellett. Már az Ibolyánál fenn állt a lehetősége, h a lányoknál aludjak, mert biztos nem dobtak volna ki, és nem is volt túl későn, de olyan információk birtokában voltam, h inkább mégesem léptem meg. Aztán szép lassan a Bem térre értem, ahol nagyon sokáig laktam, és nagyon szép pillanatokat töltöttem ott. Aztán az Egyetem sugárúton folytattam utam. Roppant kellemes időben, és ma már Antonyoval a fülemben. Talán csak ennyi változott a hosszú, és felejthetetlen időkhöz képest. Nah meg az irány, mert most az egyetem volt a cél, és nem a Bem tér. Aztán a Zolival folytatott hosszú beszélgetések helyszínét hagytam el, és a sok hazaséta emlékét, amiknek ma már vajmi kevés eredményét látom, de akkor nagyon jól estett. Majd az Egyetem tér, és a koli tér következett, ahol már inkább nem gondoltam semmire, csak a határozott house dallamokra koncentráltam.

Ma a szememre hányták, h csak visszasírom a régi jó dolgokat (mint a reklámban), de nem teszek semmit. Most is úgy gondolom, h ezek nem véletlen múltak el, és naív dolog lenne azt hinni, h minden visszaáll a régi kerékvágásba. Persze van még, aki hisz a mesékben.