Sir Alex

Ahogy Ady mondaná. Picit én is így éreztem ma este, ahogy hazafelé sétáltam a kihalt debreceni utcákon, és minden sarkon valami régi emlék villant fel bennem. Némiképp magamnak, és némiképp a többieknek köszönhetően, már az első napon megszegtem majdnem minden szabályt, amit magam elé állítottam. Szerencsére volt bennem annyi, h számosat mégsem hágtam át (vagy meg ). Minden ellenállásom ellenére eljutottam az Ibolyába, egy nagyon hosszú Kolkávban töltött délután után, ami merőben eltért a megszokottól. Nem mondanám, h eredményes volt, de eredménytelen sem. Sajnos, vagy szerencsére konfliktus nélkül zajlott. Kicsit mégis szomorú volt, ami történt, mert a lényeg szavak nélkül is átment, bárki bármit mondott.

Ahogy hazafelé indultam, miután minden kötelességem és lehetőségem letudtam, szép sorban haladtam el a dolgok mellett. Már az Ibolyánál fenn állt a lehetősége, h a lányoknál aludjak, mert biztos nem dobtak volna ki, és nem is volt túl későn, de olyan információk birtokában voltam, h inkább mégesem léptem meg. Aztán szép lassan a Bem térre értem, ahol nagyon sokáig laktam, és nagyon szép pillanatokat töltöttem ott. Aztán az Egyetem sugárúton folytattam utam. Roppant kellemes időben, és ma már Antonyoval a fülemben. Talán csak ennyi változott a hosszú, és felejthetetlen időkhöz képest. Nah meg az irány, mert most az egyetem volt a cél, és nem a Bem tér. Aztán a Zolival folytatott hosszú beszélgetések helyszínét hagytam el, és a sok hazaséta emlékét, amiknek ma már vajmi kevés eredményét látom, de akkor nagyon jól estett. Majd az Egyetem tér, és a koli tér következett, ahol már inkább nem gondoltam semmire, csak a határozott house dallamokra koncentráltam.

Ma a szememre hányták, h csak visszasírom a régi jó dolgokat (mint a reklámban), de nem teszek semmit. Most is úgy gondolom, h ezek nem véletlen múltak el, és naív dolog lenne azt hinni, h minden visszaáll a régi kerékvágásba. Persze van még, aki hisz a mesékben.

Még nem igazán érezzük a hatását, de maga a tudat már bennünk van, h január elsején hajnalban végleg bezárta kapuit, sok egyetemista éjszakai életének meghatározó helyszíne a Kikötő. Az igazság az, h az első félévben én egyetlen egyszer sem voltam, mert igénytelen kocsmának tartottam, ahol ráadásul szar zene is szól, így inkább Lovartda volt, meg random kocsmák minden felé. Aztán a társaság szép lassan belevitt a jóba, és onnantól kezdve számomra is egyértelmű volt, h ha egy lightosabb este keményre vált, akkor Kikötő. Ha egy Tornádós party előtt be akarsz melegíteni, akkor Kikötő. Ha épp vmi bánatod van és csúnyán be akarsz rúgni, akkor Kikötő. Ha épp vmi ünnepelni valód van, akkor is az este folyamán Kikötő. Ha meg épp csak nem tudsz, mint csinálni egy tavaszi kora estén, akkor is Kikötő. Continue reading ‘Kikötő R.I.P.’

- karácsonyi vacsora holnap (komoly érdeklődéssel várom)

- szilveszter Kornéléknál (kíváncsi leszek)

-sikeres vizsgaidőszak (ez az, ami csak rajtam múlik)

- Vekeri tavasszal (ha lesz, jó lesz)

-Horvát nyáron (elég pénz és egy rövid vizsga időszak, a nyár legnagyobb partyjává teheti)

- Pécs nyár végén (közel sem, biztos, de már olyan érgóta tervezzük, h meg kell csinálni)

A szombat estém a megszokottak szerint “örögesen” telt, azaz itthon ültem a gépemmel az ölemben és TV-ztem. Ma volt a napja, h a TV2 elindítsa legújabb (nem értem mondjuk, h honnan van még erre pénz) műsorát, amit megneszelt az RTL (nem volt nehéz) és úgy dönötött, h gyorsan előre is hozza a Csillag születiket, h lehessen kezdeni a versenyt. Nem vagyok egy nagy TV néző, de jobban szeretem az RTL műsorait (saját készítésű), arról nem is beszélve, h mindenki tudja az országban (akit kicsit is érdekel a TV és a programing), h a TV2 az elmúlt két évben annyi bukott műsort csinált, mint az RTL a kicsit több mint 10 éves fennállása alatt. Continue reading ‘Csillag születik 2 vs Sztárral szemben’

- Néha jól esik sétálni egy picit a debreceni éjszakában, vagy mégjobba hajnalban, főleg ha nem fáradt az ember annyira, mint mondjuk egy Bárány buli után. Ilyenkor nem nagyon vannak az utcán, egészen kellemes az időjárás, csendesen fújdogál a szél, és az ember szabadjára engedi a gondolatait. Az esetek többségében persze sima csapongás az egész, és semmi komoly konzekvenciát nem tudok levonni az ilyenkor zajló eszmefuttatásokból, viszont rendkívül jó érzés több opciót is végig gondolni.

Aztán ott van még a másik típusú séta, amire mostanság nagyon ritkán volt példa, ám a minap mégis akadt. Ez a séta persze párban zajlik, felszabadult, könnyed, a végletekig nyitott, ám mégis zárt és játékos (néhol gyilkosan játékos) dialógussal. A lezárása pedig többnyire semmi, így a lezárás hiánya külön pikantériát és élvezeti éréket ad a dolognak. Ez a fajta séta persze komoly veszélyeket is rejt magában, de a gyakorlott játékosok egész hosszan lelhetik benne kedvük, csak nehogy megsérüljön valaki. A sérülés veszélye pedig tovább fokozódik, mikor az együtt sétáló pár szétválik, és egyedül gondolják át újra, a páros játék elhangzott elemeit, de ez szintén tovább emeli a játék színvonalát.

Sajan ezek a séták elég ritkák, és ilyen fáradtsági szint mellett, csak az alacsony inger küszöb és az egyre zordabb hajnali álmok maradnak, nyúzott és zaklatott ébradéssel. A helyzet pedig nem a jó irányba változik, bár remélhetőleg előbb utóbb beáll egy szintre és mint eddig, megszokható lesz. -

Kedd estére ugye Bárány buli volt betervezve Zoli születésnapjának méltó megünneplése képpen. Az utolsó (előtti) villamossal szépen el is mentünk a Bázisig, ott még nézelődtünk picit, nah meg ettünk egy perecet (kösz lányok). Aztán szokás szerint a korai órára való tekintettel gyorsan bejutottunk a sok szép lány között a Bázisba. A bejáratnál összefutottunk Maresszal, aki olyan mint OW, sokkal jobb volt a haja szőkén. Szóval jöhettek a szokásos dologok, WC, kanapéról csaj bámulás, lassan feljavuló zene, táncparkettre szivárgás, majd az 1 órakor esedékes Bárány szett várása.

Continue reading ‘Az öreg 2 órán keresztül’