Tegnap volt az egyik kötelező szabadnapunk, ami ugyan picit furán indult, de annál jobb lett. Reggel korán kellett kelni és tök fölöslegesen bemenni dolgozni, de legalább a „nagy fekete” megengedte, h csináljunk magunknak szendvicset az útra. Szokás szerint megin’ egy csomót kellett várni a kis szappanokra, de végül mindenkinek lett helye a buszon. Majd elindultunk a Dorny Park nevű vidámparkban. Az út röpke két óra volt, de kb egy örökké valóságnak tűnt, mert ezeket az iskolabuszokat nem ekkora emberekre tervezték.
Mikor odaértünk, akkor kintről nem tűnt túl nagy számnak a dolog, így amikor beértünk, rögtön bele is vetettük magunkat a dolgokba. Az első, az otthonról is ismert feldob-majd leejt téma volt, ami kicsit para volt elsőre (meg az összes többi alkalommal is 
), de kiderült, h ez még csak a kezdet. A második egy U alakú gyorsvonat sebességű téma volt, majd dobok fel róla videót a YouTube-ra, ami az U betű két felső vége között vitt oda-vissza, vmi iszonyatos sebességgel (utánanéztünk, 110 km/h az arcba), és persze mind a két végén megtartott, az egyik vége meg még meg is volt csavarva egy kicsit. Számomra ez volt a legdurvább, halálfélelem minden pillanatban, és a szemedből a könny a füledig folyt, aztán meg vissza. (persze, teszem hozzá, h baromira élveztük). Aztán szépen sorban (majdnem rohamléptekben) végig próbáltuk az összes hullámvasutat és más egyéb durvulást. A hullámvasutak lényege, h szinte lógsz a semmiben és száguldasz körbe-körbe, miközben forogsz az összes létező tengelyed körül. Első körben szinte mindegyiken a félelem lesz rajtad úrrá, majd a második (harmadik, negyedik) menetre már élvezed a dolgot. Két dolgot emelnék még ki. Az egyik a fém pályás orbitális méretű hullámvasút, ami a legmagasabb pontján több mint 70 méter magas volt, és annak az emelkedőnek az alján 105-el ment. Sikerült rávennem Vikit, h üljön be velem az első kocsi harmadik sorába, de nem nagyon tudom, h ő félt-e jobban vagy én. Nagyon durva érzés, amikor érzed a szádban, h a fogidban lévő tömések önálló életet élnek. Minden hullámvasút végén volt egy monitorokból álló fal, ami a hullámvasút legdurvább pontjain készült képeket mutatta, hát bevallom, h vágtunk érdekes pofákat. Szintén ezen a hullámvasúton történt meg, h bár szerették volna ordítani, vagy sikítani, de a nyitott szádon beáramló levegő miatt esélyed sem volt. A másik, ami nem volt annyira félelmetes, viszont minden amerikai vidámparknak szerves része, az a hajó, ami elég magas és meredek lejtőről a vízbe csapódik. Annyira mondjuk okosak voltunk, h a gatyánkon kívül mindent levettünk, de még így is meglepett, h 100%-ig vizesek lettünk. Aztán meg persze már mindegy volt, így oda álltunk a leérkezés felett lévő hídra, és vártuk a vizet. Az egyik déli tesó viszont nem volt ennyire előrelátó, és neki vizes lett a telefonja és az útlevele is. Szóval voltak durva dolgok, mint a régi fa hullámvasút is, ahol meg végig azt érezted a sebesség mellett, h szét akar esni az egész, így gerjed a halálfélelmed.
Aztán, ha már úgyis vizesek voltunk, kipróbáltunk még 2 hullámvasutat (attól még, h mindet így hívom, mind teljesen különböző volt, még az elv is, nem csak a pálya), majd átmentünk a vizes részre, ahol meg volt elég sok csúszda, hullám medence (aminél a tiszaújvárosi jobbnak bizonyult), nah meg végre bikinis lányok. Én ennyi négert még nem láttam bikiniben, volt, amelyik szörnyű élmény volt, és volt, ami kellemes. Nah meg persze végre volt lehetőség a mi a lányainkat is megtekinteni bikiniben, ahol természetesen szintén vegyes volt az összkép, de volt akiben nem, és volt akiben pozitívan csalódtam. A vizes rész nekem annyira nem adta, bár a több személyes úszógumis téma 3, 80 kiló feletti úriemberrel a fedélzeten és egy baromi nagy csúszdán azért elég jó volt, de a többi nem érte meg a sorban állást, így inkább visszamentünk még hullámvasutazni.
Szerintem ez egy teljesen átlagos vidámpark volt, amitől ahogy láttam nem csak mi magyarok, de a legtöbb európai letette a haját. Mint említettem itt azok voltak a legalapabb mutatványok, amik Pesten a legdurvábbnak számítanak. Közben végig arra gondoltam, h anya biztos ki lenne akadva, ha látná, h mikre ülök fel, így még jó, h nem volt ott. Nagyon élveztük az egészet, és teljesen kihasználtuk, h ingyen vittek be, és ingyen vittek oda, így nekünk ez az egész 0 forintból volt egy egész napos szórakozás, mert este fél 8-kor kellett csak elhagynunk a parkot, és délben már benn voltunk. Az egyetlen gond csak annyi volt, h senki nem hozott napozó krémet, így szinte mindenki szarrá égett, de hát ennyi belefér.
Visszafelé már aludni is sikerült, mert az állandó adrenalin többlet, és a rengeteg kapaszkodás, mintha az életedért küzdenél, azért elég sokat kivesz az emberből, pláne a 30 fokban. Szóval, aki az óceán ezen oldalára téved és szeret félni, és nincs hányingere már a buszon is, az mindenképp látogasson el egy ilyen helyre mert eszméletlen durva dolgok vannak. (átolvasni nincs időm, szal biztos vannak hibák )
Am nem kedvelem az olaszokat, sőt inkább utálom. Olyan messze vannak a kedvestől, mint Makó Jeruzsálemtől. A géptől nem voltam elragadtatva, jobbra számítottam, a kaja viszont nem volt rossz, minden furcsaságának ellenére. A sajt és a vérnarancs pedig külön pirospont. Egyedül ültem a soromban, de mivel a WC mellett ültem, így nagyon nagy volt a nyüzsgés és nem igazán tudtam aludni. Szinte a csodával határos módon, némi zötykölődés után, gond nélkül beengedtek az országba. Végre itt voltunk New Yorkban, vagyis inkább “dzsörziben”, ami teljesen más. Hatalmas a reptér, csomó szint, csomó terminál, és köztük ismét vonatok. Szerettem volna legalább egy picit látni New Yorkba-ból, de csak a felhőkarcolókat és 1-2 hidat lehetett látni a gépből és a reptérről is. Aztán a reptéren szinte végeláthatatlan várakozás kezdődött, h mindenki odaérjen. Sajna normális wi-fi nem volt, marad a telefonos bejelentkezés otthonra. Ezt a bejegyzést a buszon írom a táborba menet. 3 óra az út, főleg azért mert itt nagyon szabályosan és nyugodtan vezetnek. Eddig nem sok különbséget vettem észre Európa és Amerika között, csak itt minden sokkal nagyobb. (tudom, h közhely, de tényleg baszod, simán csak fúlzás minden!) Kezd már a közösség is multikulti lenni, épp egy amerikai srác mellett ülök… Kiderült, h nem olyan nagyon szar az angolom, de bőven van még hova fejlődni, nah meg, h az ő kedvenc sorozata is a LOST! 
Végül pedig jöhetnek a blog statisztikai adatai, amik nem is lettek olyan rosszak végül, annak ellenére, hogy egy ideig nem nagyon írtam. Persze ettől még a Google találatok töretlenül jönnek. 
Commentek