A második nap elég korán kezdődött, mert beiratkozásra kellett vinni a gólyákat, ami eléggé elhúzódott (mint mindig), így Gabival volt időnk hazaugrani a gépeinkért, így enyhíthettük az elvonási tüneteinket. Az ebéd is eléggé szétszóródva zajlott, és még mindig nem állt össze rendesen a csapat. Így ebéd után kivittük a gólyákat a Békás tóra, és megcsináltattuk velük a zászlót, amit igazából a lányok csináltak, de mi lélekben mellettük voltunk, mint az eddigi években.
Archive for the 'Mi van/volt ma...' Category
Idén is megvolt a szokásos DE BTK-IK Gólyatábora a Kossuth Lajos koliknál, és mint minden évben, természetesen idén is hatalmas party volt, amit csak az nem élvezett, aki amúgy sem tud élvezni semmit. Természetesen megvan a véleményem, mint minden évben, azokról az emberekről, akik csak a szájukat húzták 1-1 feladat, vagy program kapcsán, azokról már nem is beszélve, akik idő előtt elhagyták a tábort valami kreált indokkal, mert nem tudtak magukkal mit kezdeni, vagy egyszerűen csak antiszociálisak, és túl sok volt nekik az ember. Continue reading ‘Milyen volt a Gólyatábor 2010-ben, tudd meg most! Első nap (szerda)’
Az idei GT tréninget talán még jobban vártam, mint a tavalyit, mivel tudtam, hogy mire számíthatok, illetve hatalmas üresjárat volt előtte a nyaramban, és már nagyon kellett valami szociális aktivitás, mielőtt még meggyanúsítanának remete életvitellel. Continue reading ‘GT tréning 2010′
Sajnos (legalábbis az utóbbi napokban már úgy érezem, hogy sajnos) túl sok időm volt az idén nyáron sorozatokat nézni, ezzel párhuzamosan nem is nagyon csináltam semmit, és nem is nagyon voltam sehol. Ez a helyzet gyakrolatilag tarthatatlan, mert szétrobbanna a fejem, ha még egy hetet, vagy heteket itthon kéne töltenem, úgy hogy sehol semmi nem történik, és nem is igazán tudok mit csinálni. Continue reading ‘Remélem lassan vége a nyárnak, mert mindenből up to date vagyok’
A srácok már jó előre felköszöntöttek, de legalább biztosra mentek, mert így a nyár közepén semminek sem biztos az időpontja. Mondjuk így sem volt ott mindenki, de ez már csak ilyen. Ettől függetlenül sikerült meglepniük, és elég korrekt partyt csinálntunk utána, még akkor is, ha akkora a társaság már tényleg szinte csak az alap tagokra zsugorodott, mint egy szokásos Kikötős estén. Pedig az remélem mindenki számára tiszta, h nem a külsőségek, hanem a társaság a legfontosabb az ilyen alkalmakkor!
Aztán az ünnepelgetés a Nóra névnappal egybekötve Tibiéknél folytatódott, ahol a rengeteg különböző alkoholos készítmény mellett, rengeteg kaját is fogyasztottunk. De ha már arról a két napról esett szó, akkor annyit még róla, h hozta a szokásos hangulatot. Reggel sorozatot néztünk, aztán a szokásos állatkert, ahol cápa és bagoly volt, bálna viszont nem (legnagyobb bánatomra). Majd az ebéd és a képek áttekintése után, mindenki elindult szépen a maga útján. Én pl kialudtam magam, mert azt nem nagyon sikerült.
Szombat délután családi banzájra voltunk hivatalosak, aminek eleget is tettünk. Rég találkoztam már a család ezen részéve, szóval itt is elvoltunk, arról nem is beszélve, h a fogyókúrámat szokás szerint sutba dobva rengeteget ettünk. Nah meg itt is folytatódott a szülinapom ünneplése, ha már pont a napjára esett a történet.
Szóval ennyit a 22. születésnapomról. Elég szomorú, h már egyre csak távolodok a 20.-tól, és ezzel egyre nehezebb lesz az élet, és több lesz a felelősség, amit a saját bőrömön is elég gyakran tapasztalok, de nyilván másnál sincs ez másképp.
Szóval csak elment a hét első fele, és a fontos dolgok nagy részét sikerült is megoldanom, de a legfontosabb a nummat vizsga megint elúszott, és ezzel párhuzamosan egy rakás pénz is (kredit bünti, ugye). A hét eleje még elég nyugis volt (vasárnap, hétfő), élveztem, h újra Debrecenben vagyok. Aztán hétfő este volt ugye a lent említett party, majd kedden jött a neheze. A hétfőn befizetett vizsgadíj megérkezett, így reggel azzal kezdtem. Aztán pakolás, és költözködés. Szerencsére semmit nem kellett kifizetnünk, mert semmit nem tettünk tönkre, ami a csodával határos a koliban töltött időt figyelembe véve. Continue reading ‘A húzós hét első fele’
Mert, h nem bírtuk ki, és tegnap is lementünk “egy sörre”, ami persze mint mindig azt jelentette, h egyszerre egy időben csak 1 sört iszik az ember, de arról nem szól a fáma, h ez sorban a hányadik. Már eleve abban javult a Kikötő az utóbbi időben, h ****** Kata lett az egyik pultos, nah meg a zene is a Kikötőhöz képest érdekes irányba indult el, ami nem baj. Az is érdekes még, h azt mondták, h hiába akarja a közönség nem fognak elmenni a hely a (régi) Tornádó irányba, de persze közben mégis. Fura módon tegnap a nő felhozatal is elég jó volt, és még egész korrekt különlegességek is adódtak. Arról nem is beszélve, h bár én nem tudtam róla, Enikő is hivatalos volt a bulira (ráadásul mind a kettő, és én egyikről sem tudtam). A lényeg, h nagyon korrekt volt a hangulat, és szerintem ezer éve nem voltam a Kikötőben ilyen zenés/táncos jóságon, pedig elég sűrűn ott vagyok.
Szóval a lényeg, h volt csocsó, tánc, iszogatás, csaj nézegetés, és ezeknek különbőző permutációi. Elég sokáig voltunk, a többiek is jól érezték magukat, legalábbis ahogy láttam, ami azért nagy szó, mert elég ritka manapság az olyan alakalom, amikor mindenki jól érzi magát egy helyen, egy időben. Aztán mivel Gabi azért mégis hamarabb lelépett, így én később csatlakoztam hozzá. Otthon aztán 4-kor felhívtam a portást, h nincs internet, amire ő hirtelen csak annyit tudott válaszolni, h nagyon sajnálja. 
Aztán meg jól megcsináltunk annyi kaját, h nem is bírtuk megenni, de legalább jó volt. Aztán már a felkelő nap fényénél hajtottam álomra a fejem, annak ellenére, h a mai nap elég korán kezdődött, de ez már egy másik bejegyzés.
Tavaly Londonban voltam, ami nem pont a strandolásról és a tengerről szól, érthető okokból. Aztán még valamikor kora tavasszal jött a lehetőség, h nevetséges összegből kimehetnék öcsémék gimnáziumával Horvátországba egy hétre, sőt még vihetek is magammal embereket. Kaptunk is az alkalmon, és lefixáltuk a dolgokat, mondjuk azt a hibát elkövettem, h Gabit nem szereveztem be, de ez már ilyen. Aztán a vizsga időszak vége előtt 3 héttel el is jött a várva várt nap, és pénteken délután négyre kivánszorogtunk a gimihez.
Szóval mostantól egy hétig egyáltalán nem vok, max tumbász és twitter wi-fi-ról, de az csak ritkán. A blog meg majd utána fog frissülni, ha minden igaz.
Hajnai 1 van, amikor általában nem szoktam aludni, és most sincs ez másképp, viszont általában van rá okom, persze nem olyan igazi, komoly ok, csak olyan “mégis csinálok vmit, ha mást nem tumbászkodok” ok. Most viszont még azt sem, mert szombat este halott a tumbász, meg döglődik a netem. Kurva meleg van, és valahogy mindig azok a gyümölcslevek az olcsóbbak, amiket utálok, így azok vannak itthon, tehát marad az ásványvíz/szörp kombó, gondolom nem épp egészséges módon, és fáj a fogam is, de csak egy picit, hogy emlékeztessen, és nem eléggé, hogy motiváljon a fogorvosra/hoz. De persze hol is lenne az egéség, mikor 10-kor vacsoráztam, de mindegy is. Épp nincs olyan sorozat amire rávenném magam, vagy nincs felirat, vagy nincs hozzá hangulatom, vagy nem érdekel annyira, h ilyenkor nézzem. De akkor mégis mit csinálok ébren, nem tudom, lefekhetnék, de minek… nem igazi álmatlanság ez, csak olyan megszokás. Akár beszélgethetnék is valakivel, de nem nagyon van kivel (vagy akivel beszélnék annak biztosan van jobb dolga), és msnen sem vok… jah hogy lehetnék?, azt azért mégse…
Lehet írok még egy kritikát, de lehet hogy nem, tanulnom kéne, de nem nagyon látom értelmét, bár van. Szóval majd holnap, ha már úgyis gyengébb meccsek lesznek a vbn, ha már úgyis borult a sorrend. Vajon vissza mennyjek Debibe, vagy nem lesz senki, akivel meccset nézzek? De mindjárt megyünk horvátba, de mi lesz utána, mikor semmi konkrétat nem teszek az érekében…
Ez az egész meg nem depresszív, csak kérdésekkel teli.
A múlthéten nem sok dolgom volt, csak beíratni mentem be, meg némi szakdoga konzultációra, az idő többi részét alvással és kockulással tölöttem. Nem igazán adják ezek a hetek, mert mindenki szanaszéjjel van, mindenki máskor tanul, mást tanul, máskor szórakozna, máshol van… szal teljesen összeegyeztethetetlenek az időpontok, így nem nagyon lehet komolyabb programokat csinálni.
Ettől persze még nem tanulással töltöm az időm Continue reading ‘Semmi izgalom’
Most, h azért mégis kellett 1-2 Zht írnom, volt időm vasárnap este filmezni, ami már nagyon hiányzott, és a Kecskebűvölőktől eltekintve mostanában csak jó filmek akadnak a lejátszómba. Jön is majd még írás. Szóval hétfőre nummat ZH volt esedékes, amit szerencsére sikerrel abszolváltunk (legalábbis a többség), vissza kell rázódni a puskázásba. Aztán a hétfő este is elég nyugisra sikerült, gyakorlatilag csak ellógtuk az időt Gabival, meg végre sikeresen lementettük a cuccaim a régi vinyóm védett részéről is. Aztán kedden eljött a hét legkeményebb napja. Ez persze várható volt, ugyanis Bari születésnapjának első felvonását tartottuk Continue reading ‘6. félév utolsó hete’
Azzal kezdeném, h bár a helyzet nem olyan rossz gép nélkül, mint azt alapvetően gondoltam, de azért mégis elég szar, főleg, h minden gépen más a billentyűzet, ami elém kerül, és így baromi fárasztó gépelni, de itthon azért megoldom. Nah de ennyit a panaszkodásról, mert a másik ok, ami miatt nem írtam, h mindig van mit csinálni.
A vasárnap este nummat tanulással telt, aminek nem lett 100%-os az eredménye, de azért meglett, ami kellett. A hétfői nap ezért a Koli7 és a koli tér jegyében telt, mint a hét további része is. Continue reading ‘Koli7′
A múlthetet csak címszavakban foglalom össze, mert a részletek amúgy sem tartoznak a nagyközönségre, nah meg nem akarom túllépni az olvasható terjedelmet sem.
Szóval a hetet már vasárnappal kezdtük, amikor is Bari nap volt esedékes. Sikerült is a lassú party kezdés ellenére egész korrekt hangulatot összehozni, és mindent megtenni, amit megkövetelt a haza (meg olyanokat is, amit nem követelt). Ennek az lett az eredménye, h a hétfői mestint gyakon még az átlagosnál is jobban szenvedtem. Közvetlen előtte meginvitáltak a BTK-IK főzésre, amivel meg is lett, mind a délutáni, mind az esti program. Jól bekajáltunk, szerintem a HÖK-ösök chilis babja lett a legjobb, de a többi is adta. Közben fokozatosan javult a hangulat, és még sörsátorban is gerjedtünk egy picit. A keddi nap ismét órátlanul telt, ha jól emlékszem, akkor ezen a napon volt KAP, amin elég jól szórakoztunk, előtte és utána meg járkáltam össze-vissza, de ez nem lényeg. Az este jelentős részét viszont beszélgetéssel töltöttem, csak így lightosan, ami nekem már nagyon hiányzott. Szerdán aztán egy újabb születésnap volt esedékes. Szerintem a ideiek közül ez volt eddig a legjobb, talán itt volt a legkevesebb a nyilvánvaló feszültség, és itt volt a legösszetartóbb a csapat. A lányoknál is a megfelelő mederben folyt a party, aztán jót énekeltünk a Kikötő előtt, és ebből a szempontból a Lovi is jó volt. Az utána következő apróságokat nem elemezném, mert eléggé kiborított a dolog. Csütörtök reggel baromi kómásan keltem, nem is nagyon volt kedvem semmihez, már a fürdőig való eljutás is kész csoda volt. Hazafelé útra egész komoly kis társaság verődött össze, gyakorlatilag, mint még soha.
Szóval ennyit erről a hétről… wáá közben persze rájöttem, h elbasztam vmit a kronológiában, és nem is ilyen sorrendben voltak a dolgok, mert az esti MFK-s körutat, és a Kikötőben töltött érdekes hajnalomat pl kihagytam, és nem is tudom hova tenni. Commentben nyugodtan ki lehet javítani, hátha vki jobban emlékszik, mint én. Nem volt egy rossz hét, viszont betelt a pohár, vagy talán már túl is csordult, így most már tényleg tartok egy kis szünetet, mert nem nagyon bírom a saját magam által diktált tempót.
Bárkiben felmerülhet a kérdés, h a rengeteg történés ellenére mi is ez a nagy passzivitás itt a blogon. Nem akarom befejezni a blogolást, csak mostanában kicsit belefáradtam a dolgokba, és már mindenképp túl sokak voltak ahhoz, h még le is írjam őket. A másik komoly ok, h továbbra sincs semmi hír a gépemről, pedig már egy hét eltelt mióta leadtam. Közben megfogalmazódott bennem egy vágy, aminek a megvalósulására elég kevés esélyt látok, de azért van. Mások gépén viszont nem olyan jó móka írni, mert mindenhol más a böngésző, a billentyűzet, és nincs lehetőség mindenhol a saját igényeimre formálni a környezetet, a komfortos íráshoz, így meg nem sok kedvem van. Lényeg a lényeg, h nagyon hiányzik a gépem, vagy legalábbis egy gép, ami az enyém. Ettől persze még nem vok full offline, mert meglehet szokni a szifont is, csak nem mindenre jó. Egy ilyen bejegyzést pl macerás összehozni rajta. Nah de most kicsit felzárkózok mestintig, míg Robi alszik.
Commentek