A kis csapatunk, akikkel szinte minden percünket együtt töltöttünk az elmúlt években, olyan szinten szétszóródott, h most már annak a pár percnek is nagyon örülünk, amit együtt tudunk tölteni, és az “együtt” még így is gyakran elég hiányos, és soha nem teljes, de ez a világ rendje, vagy mi… Az új csapat beszerzése pedig az V. év kezdetén már nem alternatíva, és am is a régit szeretném vissza, ami halott álom, de ez van, ezt nem kell szeretni. Mert szép és jó a online barátság, csak vhogy kevésbé szabad, mint a real time azonos térben.

Erre persze rátesz még egy lapáttal, h Tibi már dolgozó ember, így nem ér rá csak úgy mindenfél gyorsan kialakuló és gyors lefolyású partykon résztvenni. Arról az apróságról már nem is beszélve, h nekem is munkát kéne találnom, nem is feltétlen a pénz miatt, bár az soha nem jön rosszul, nah meg soha nincs belőle elég, pláne, ha épp előbújik, a fogalmam sincs, h honnan örökölt, zsidó mentalitásom… de elkalandoztam, mert a mondat második fele az lett volna, h a magány és az unalom a szobában nem épp a legjobb partnerek az ember kedvének jobbátételéhez, így jobb lenne dolgozni. Mert persze soha nincs pénz, csak ha épp olyanra kell, akit amit valóban szeretne az ember.

Közben épp nagyon szeretném, h teljenek a napok, de ezzel párhuzamosan roham léptekkel közelít a végítélet napja, ami legalább két biztos kivégzéssel kecsegtet, és egyelőre még csak reménykedni bírok, h a sortűz minden tagja elhibázza majd. Persze a remény ebben az esetben is édes kevés, így lassan ideje lenne tanulni, mert a halál a lovasai közül erre a félévre a legjobbakat küldte, akik már rég vadásznak a nyugodt egyetemi éveimre, és most már mindenképp döntésre kell vinni a dolgot. Persze ilyenkor az ember végig gondolja az összes lehetséges végkimenetelt, és van még katasztrófa terv is, ami előreláthatólag evakuálással végződne, de azt nem nagyon szeretném. Szóval marad a Stat és a Nummat tanulás, és ahogy nézem az Adatbiztonság sem egy new yorki hosszúhétvége, így lesz tennivaló.

Persze összességében nem panaszkodom, minden folyik a maga természetes medrében, meg van, ami nem a természetes medrében, de kell vmi, amit élvez is az ember, és hát mi lehetne jobb, mint a szabálytalankodás…

Sportolás, fogyás, munka, tanulás, a szórakozás fenntartása, a depresszió elkerülése, és persze egy nő sem árt… de már kezdek úgy beszélni, mint egy BTK-s lány, csak ő persze nem lányra vágyik, bár manapság ki tudja. Szóval egyre szürkébb hétköznapok, néhol kitörési lehetőséggel, de összességében tényleg semmi említésre méltó, ha az olyasmiktől eltekintek, amiket nem lehet csak úgy kiengedni a web 2.0 végtelen tengerére, ami olykor mégis rendkívül aprónak és belterjesnek tűnik, de ez persze már megin‘ egy másik témakör.

Közben az én blog néhol átszivárog a tumblr-re, ahol még mindig sok a nő és az autó, de néha megéri benézni és egy-egy pillanatképet elkapni, és ez itt nem a reklám helye de, csak mondom. Persze köztudott, h ott az én blog csak akkor népszerű, ha A listás vagy, de ki nem szarja le, ha egyszer úgyis magamnak csinálom, a többiek csak szeretik, ha szeretik…

Most pedig meglátogatok egy valószínűleg teljesen értelmetlen órát, ahol legalább az aktuális sorozatok megfelelő sebességel csúsznak le a TK-ból, ha már más nem… és itt el is érkeztünk a következő posthoz, ami kis összefoglaló lesz, hátha van még akinek tudok ötletet adni a sorozatokkal kapcsolatban.

Már lassan egy hete itthon vagyok, és vannak fura dolgok, meg vannak, amik nagyon hiányoztak, és vannak, amik meg a kintlétből hiányzonak rettenetesen. A repülőről leszállva nagyon örültem, és az egyetlen különbségnek azt éreztem, h itt nincs mindenhol légkondi. Aztán jött a család egy része, meg a sok-sok itthoni kaja, és ezzel elkezdődött a visszaállás az itthoni létre. Bevallom, h az “örülök, hogy itthon vagyok” téma kb 2 napig tartott, aztán szépen visszakerül az ember az igazi Magyarországra, ami azért még sok mindenben elég csúnyán le van maradva, nem csak az USA-tól, de minden nyugati országtól. Itt pedig egyáltalán nem arra gondolok, h nem jár mindenki hatalmas kocsikkal, vagy vmivel alacsonyabb az életszínvonal. Egyszerűen csak a rettenetes magyar mentalitásra gondolok, amit baromi nehéz megszokni, még akkor is, ha a nyár elején azt mondtam, h majd a kintit lesz nehéz megszokni.

Az egyetemi élet viszont semmit sem változott, bevallom, h ennek azért eléggé örülök. Sikerült a koliba gond nélkül beköltözni, mondjuk kellett hozzá egy kis szerencse is, nah, de mihez nem. Már az első 2 napban sikerült az őrületbe kergetni a portások jelentős részét, pedig nem is tettünk semmi rendkívülit, csak a szokásosat.

Végre sikerült magam minden tekintetben kialudni, még akkor is, ha az első két debreceni estémen összesen aludtam vagy 5 órát, nah de ott van még a délután, illetve szépen vissza lehet állni arra, h az ember délelőtt inkább csak passzív. Nem panaszkodok, vannak azért az alvásnál fontosabb és főleg kellemesebb dolgok is. Voltunk az egyetemen is, ami annyit tett, h megnéztük az új infó épületet, ami szép-szép, viszont szerintem rengeteg fölösleges tér van benne, és még a stílust is sikerült néhány helyen mocskosul megtörni. Persze a légkondis termek azért fényévekkel jobbak, mint a matekban. Arról, h a félévem h alakul majd, nah arról még egyelőre fogalmam sincs, a koliban úgy látom, hogy a társasággal nem lesz gond, ahogy eddig soha, és itt persze nem csak Tibire gondolok. A tárgyaimról egyelőre keveset tudni, pláne mivel a leglényegesebbek am is csak vizsga kurzusok.

Arról pedig, hogy az amerikai emlékek mikor fognak teljesen megszépülni és eléggé elhalványodni, egyelőre sajnos, vagy nem sajnos még fogalmam sincs, de jó volt kinn, és egyelőre elég jó itthon.

Szóval a MÁV remek informatikai rendszerének köszönhetően ismét csak a 8-as IC-vel tudtam megközelíteni a tett helyszínét, itthon pedig már vártak, engem és a piát is, amit hoztam. Kis családi hangulatban meg is volt a névnap köszöntés. A felhozatal: 2 üveg édes BB pezsgő (nyomtalanul eltűnt), 1 üveg körte pálinka (kb 1 deci maradt), nem emlékszek pontosan, de kb 100 db töltöttkáposzta (most ebédeltem a végéből, és még maradt 9). Szóval köszöntés után jöhetett az ünneplés. Káposzta szétoszt, megesz, pálinka fogy (nem rossz, de volt jobb), nő a hangerő, javul a hangulat, sírva röhögés az asztalnál. Mivel a pezsgő záros határidőn belül elfogyott, és ha még egy kör pálinkát elküldünk, akkor senki nem megy sehova, így elindultunk vasárnap a Kikötőbe. Anita betegsége miatt kimenőt kapott, a többiekkel viszont vállt-vállnak vetve közelítettük meg a szinte teljesen üres “kikcsit”. Legnagyobb meglepetésünkre egy nagyon régi ismerősünk Zoli fogadott minkett a pultnál, így egyre pozitívabbnak tűnt az este kimenetele. A szokásoktól eltérően a tánctérnél nem szólt a zene, a gépet sikerült életre kelteni, de az Ubuntuba már nem sikerült bejutni, így onnan hangot nem tudtunk csiholni. Volt viszont a pultban notebook, azon net, a neten pedig YouTube, és az ismeretségre való tekintettel nagyon sokáig az szólt, amit mi írtunk egy aprócska papírra, hogy a “DJ” fejéből ki ne menyjenek a fontosabbnál-fontosabb slágerek és a hatalmas klasszikusok. Elég valószínű, hogy olyan számok szóltak tegnap, amik még eddig soha a Kikötő történetében. Énekeltünk például a pultnál olyan jelentős party himnuszokat, mint az Aranka szeretlek, az Evvel a dalban, vagy a Letörtétek a tükrünköt, ami talán többször is volt. Közben a táncos lábúaknak is kedvezve, jah… mert közben azért jöttek még páran, volt némi Dub Step is, csak hogy jobban foggyon a sör. Bár egyszer kollektíven hazaindultunk, amikor az egyik névnaposra rájött a kötelesség tudat, mégis folytatódott a party, mert a sarkon ugyanazzal a lendülettel fordultunk is vissza, és sikerült eljutnom arra a szintre, amikor salsázást imitáltam. Hazafelé meg-meg álltunk… reggel pedig rettenetesen meglepve tapasztaltam, hogy nem is vagyok másnapos.

(a hibákért a felelősséget a lustaságom vállalja)

Szerencsére fater ennél gyakorlottabb, tapasztaltabb és főleg nyugodtabb volt, így bementünk a forgalmi irodába, és előadtuk, h mégis mi a probléma motivációs bázisának lényege. A bent lévők nagyon könnyen vették a dolgot, és előadták, h azt hitték, vmi komolyabb dologról van szó, “és hát”, ha nem estem le a vonatról, és meg se sérültem, akkor olyan nagy gond nem lehet. Nah meg, h “Erzsike, akkor melyik számot is kell ilyenkor hívni?” Szóval, elkezdték hívni a számot, és közben mesélték a storykat, meg h ismerem-e a fiát, aki kémiát tanul, és ezen nekem szórakozni kellett volna, de élni alig bírtam, merthogy mégis mi a …-t csinálok, ha nem lesz meg a táska.

Kb 2 perc alatt sikerült felhívni a vonatot, és a pontos hely megadása után újabb, számomra óráknak tűnő percek következtek, hogy ott van-e a táska, ahol hagytam. Aztán csak megjött a visszajelzés, hogy megvan a csomag, és mehetünk érte Miskolcra, majd ott leadják az ügyeletes tisztnek. Itt már egy picit lenyugodtam, merthogy mégis megvan a cucc, már csak el kell menni érte.

Miskolcon kisvártatva sikerült megtalálni az aktuális irodát, ahol már az ajtó előtt kérdezék, hogy én jöttem-e a notebook-ért. Gondolom látszott rajtam. Szóval bementem, és már meg volt írva a jegyzőkönyv, hogy találták, és hogy mégis mi volt benne. Az ügyeletes tiszt is vicces kedvében volt, meg akkor már én is, mert láttam a táskát, és az még akkor sem jutott eszembe, h mi van, ha a táska megvan, és valami hiányzik belőle. Szóval elkezdem sorolni, h mi volt benne, ő meg nézte a listát, majd 2 ponton tértünk el. Ő elkezdett röhögni, mert nem említettem a jegyzőkönyvben szereplő “Durex óvszer (ultravékony)”-t, de én ezt ekkor még nem találtam viccesnek, mert nála meg nem volt meg az 500-as Samsung külső vinyó. Aztán végül csak megkönnyebbültem, mert a táskában benne volt a vinyó és az óvszer is. Aztán felvette az adataim és már mehettem is a cuccaimmal együtt.

A lényeg, h nagyon nem vicces elhagyni a notebookod és az összes fontos cuccod (még az útlevelem is a táskában volt). A MÁV-ban pedig pozitívan csalódtam, és hatalmas piros pont nekik ezért, sőt inkább kiradírozok egy pár feketét. Mondjuk ehhez kellett fater is, de azért meglepett, hogy ennyire kidolgozott és jól működő rendszer van erre az elhagyott dolog témára.

Megnéztük a tutorial videót, nem tűnt nagy ördöngösségnek, viszont a kibontásnál máris szembesültünk egy nagyon komoly problémával: a perforáció nem volt rendesen megcsinálva, így mikor kiszedtük a „keret”-ből a fóliát néhány helyen „rojtos” maradt a széle, vagy megnyúlt az anyag, arról már nem is beszélve, hogy nem is volt egyszerű a művelet. A felhelyezés a videóhoz hűen gyorsan és könnyen ment, kis törölgetés, kis buboréktalanítás, mindez a mellékelt eszközökkel. A következő probléma, amivel találkoztunk, hogy a leírás ugyan azt állítja, hogy milliméter pontosan fedi a kijelzőt a fólia, de én ezt azért nem mondanám, körbe van legalább egy fél, néhol egy milliméter rés is, ami azért elég komoly porfogó. A másik gond, hogy a gombot takaró fólia rész, nem volt teljesen egyértelmű, és sem a videó, sem a leírás nem taglalta, így egy sokkal kisebb fólia részt kaptunk, mint a gomb, amivel nem nagyon tudtunk mit kezdeni.

A felhelyezés után elég kókány munkának tűnik, pedig mi mindent rendesen csináltunk, illetve aznap több fólia is fölkerült Samsung Galaxy-ra és Omniára is, azokkal semmi gond nem volt, igaz azok olcsó termékek voltak, fele ilyen designe-os csomagolásban, és kellékek nélkül. Az iPhone-on most rettenetesen ocsmányak a fólia szélei és rosszak a méretei. Bekapcsolás után a következőket tapasztaltam: a fólia valamivel jobban gyűjti az újlenyomatokat, illetve egy kicsit tapad a felülete, sokkal jobb érzés volt megérinteni a kijelző eredeti felületét, viszont tényleg megkarcolhatatlannak tűnik, ezzel legalább nincs gond. Van még viszont egy elég szembetűnő dolog, egy élesen kivehető csík a fólia jobb oldalán (amiről még nem készült kép, mert csak később vettük észre), ami elég erősen töri a fényt bizonyos helyzetekben, így elég zavaró tud lenni.

Összességében egyáltalán nem vagyok elégedett a dologgal, ha a kijelző fólia esetében ilyen gondok voltak, el sem akarom képzelni, hogy mi lett volna, ha a teljes készüléket fedőt is fel akartuk volna rakni. Egyelőre csalódtam a dologban, pedig nagy reményeket fűztem hozzá az ára és a hype alapján. Egyetlen dologgal tudnák ezt a hibát javítani, ha kicserélnék ingyen és bérmentve az egészet egy normálisra. Egyelőre még nem írtam meg a mailt, amiben erről fogok majd érdeklődni, de a folytatásban majd jönnek a fejlemények.

- a másik lehetőség, hogy hagyom az egészet a fenébe, és amíg nem idegesít fel végleg, addig marad ez az állapot, aztán pedig használom tovább fólia nélkül, vagy valami olcsóbb, de legalább precíz darabbal, ezt majd az aktuális vérmérsékletem eldönti -

Lesz majd év végi összesítő bejegyzés, “mivoltazévben” témázással, meg persze karácsonyi bejegyzés is a két ünnep között, mit ettem, mit kaptam jelleggel. Addig is puszi!

Az új iPhone-ommal gyakorlatilag semmi gond nincs, attól a pici buboréktól eltekintve, de mivel maximalista vok, így mindenképp meg kellett tudnom, h orvosolható-e a probléma. Mivel mindezt szerettem volna egyéb vásárlással is összekötni, így a Fórumba indultam. Be is mentem a T-pontba, ahol kb 10 percnyi várakozás után sorra kerültem. Első körben az derült ki, hogy a drága eladónak fogalma sincs, hogy mégis miről beszélek, de mikor kiderült, hogy iPhone-ról van szó, akkor közölte, hogy ők bizony azzal nem foglalkoznak, menjek át a Piac utcára. Kérdem én, ha egyszer nem foglalkoznak vele, és nem csak venni nem lehet, de még infójuk sincs róla, akkor ez miért nincs nagy betűkkel kiírva valahova, hogy ne várakozzak fölöslegesen. Innen átmentem a Telenor-ba, ahol viszont szinte egy lélek sem volt, egyetlen eladó árválkodott a pultnál, aki azonnal tudott is segíteni a 3G kikapcsolásában, mert a drága szolgáltatóm a konkrét kérésem ellenére már negyedik alkalommal kapcsolta vissza azt. Ezek közül ugye egyszer nem is keveset kellett fizetnem a kedvességükért. Ami viszont fontosabb, hogy a Telenor folyamatos ballépéseinek hála szinte egyáltalán senki nem megy hozzájuk a karácsonyi vásárlás során, hülyítő reklámok ide – drága szolgáltatások oda. Ezzel szemben a T-mobile Piac utcai kirendeltségén is hatalmas sorok kígyóztak, így itt már 40 percet ücsörögtem (közben persze játszottam egy iPhone 4-en, hogy ne az enyém merüljön ), majd némi felháborodással közelítettem meg a pultot, ettől a momentumtól számított 3 percen belül információkkal felvértezve elégedetten távoztam. Ebből az látszik, hogy itt sincs minden rendben, vagy a T egyszerűen nem volt arra felkészülve, hogy idén karácsonykor mindenki az ő reklámjaiknak hisz majd.

A Libri könyvesboltban egészen remek kiszerelésű vásárlási utalvány vásároltam, roppant gördülékenyen, és segítőkész eladóktól. Fura mód, ezzel szemben az Apple-nél, majdhogynem le sem szartak, mert nem akartam semmit venni több százezerét, csak egy nyamvadt tokot szerettem volna a telefonomra, az eladó viszont közölte, hogy 3GS-hez semmilyen nincs. ???? :O Megszűnt volna a támogatás, vagy csak a debreceni iStyle akkora köcsög, mint eddig minden alkalommal, amikor meglátogattam őket. Nem tudom az XMS-ben milyen a valódi helyzet, de a netes visszhangok alapján ide is XMS-t szeretnék, de mán’. Ezek mellett nem is meglepő, h senki nem is volt a boltban…

Innen az utam az Extreme Digital-ba vezetett, ami szintén a pozitív tapasztalatok, és a gördülékenység listájára kerül fel, mert még az előttem álló hülyét, akarom mondani nagypapát is tolerálták, aki mindenképp azt bizonygatta, hogy az általa vásárolt notebook-hoz a gyártónak mellékelni kellett volna UTP kábelt. Engem is gyorsan kiszolgáltak, csak a kódot kellett bediktálnom, mert a készülék 5 nap alatt meg is érkezett a boltba teljesen ingyen a rendelésem hatására, remek rendszer ez, mondhatom. A felszerelés, amit vettem, pedig úgy jó ahogy van (egyelőre), de ez lehet, hogy a remek választásom dicséri.

Szóval ennyit a bevásárló körűt pozitív és negatív tapasztalatairól, illetve, hogy a boltban lévő emberek mennyiségéből is látható, hogy nem csak a levegőbe beszéltem a legutóbbi mobiloperátoros bejegyzésben.

A tok választás és beszerzés, am nem könnyű dolog, mivel olyat, amilyet szeretnék még a neten sem sikerült találni, nem hogy venni, így változtattam a koncepción, meglátjuk mi lesz a vége.

Szintén a saját szolgáltatómmal kezdeném. A Telenor-nál már nagyon rég csicsergik a madarak, és még jobban várják a vásárlók az iPhone forgalmazást, amiről a szolgáltató nagyon sokáig hallgatott. Mára azonban kiderült, hogy nem véletlenül kezdték el minden lehetséges marketing csatornán nyomni az Androidot. Az Apple-el ugyanis nem sikerült megegyezni, de ezt csak egy szintén „zöld robotos” konferencián jelentették be a jelenlévőknek, szerintem hivatalos sajtóközlemény még mindig nincs. Így nem csak karácsonyra, de az idén már senki nem vesz Telenórás szifont. Abba most nem szeretnék belemenni, hogy ez mennyire volt béna döntés a norvégok részéről, erről már született cikk a szifon.com-on, amivel teljesen egyetértek. Én is sokáig hezitáltam, hogy az iPhone miatt szolgáltatót váltok, és nem az ajánlataik, vagy a jó percdíjaik miatt nem tettem. Szintén a Telenor volt, aki előállt azzal a remek kedvezménnyel, hogy minden felső kategóriás telefonjából 15% kedvezményt ad karácsonyra. Ezzel csak az a gond, hogy körülbelül így sikerül elérniük a konkurens T-mobile árait, ami azért nevetséges, persze a kék virágos céghez kötötteknek örömteli hír.

Ha már a T-mobile került szóba, akkor említsük meg, hogy a legutóbbi „csörögjetek ránk” téma óta, a héten épp a 3G hálózatuk halt le szinte teljesen, ami azért nem a megbízhatóságot sugallja a vásárlók felé, ez biztos remek marketing, így karácsonyra. Persze nekik mostanában nem igazán kell izgulni, mert bár a Galaxy Tab állítólag nem lett itthon jelentős siker, az iPhone 4-ekért még mindig sorban állnak a vásárlók, és ezzel többnyire hosszú távú előfizetőkre tesznek szert, gyakran a Telenor kárára.

A Vodafone is akciózza karácsonyra a készülékeit, a minap azonban kiderült, hogy szakállas trükkhöz folyamodott a vörös operátor. Az ezt megelőző hónapok során fű alatt pont annyival emelte az árait, hogy a karácsonyi időszakra időzített akcióikkal visszatérjenek a kiindulási pontra. Mindez nyilván remek stratégia bevételi szempontból, így hogy kiderült, marketing szempontból viszont roppant kínos. Mondjuk ők legalább behozták az Apple termékeit karácsonyra, így a hűséges előfizetőik biztosan nem fognak telefonvásárlás miatt operátort váltani, mert minden elérhető házon belül is.

Feltehetné a kedves olvasó a kérdést, hogy miért a mobil nettel, és az okos telefonokkal foglalkozok csak. Ennek nem az az oka, hogy engem csak ez érdekel. A héten arról szóltak a híradások, hogy az idei karácsony sláger ajándékai az okos telefonok lesznek. Ennek egyszerű oka van, odáig jutottunk, hogy a középkategória emelkedik, oda is betörtek az érintőkijelzős készülékek, illetve a divat is azt diktálja, hogy még az is ilyen telefont vegyen, akinek semmi szüksége rá. Ezzel párhuzamosan, akinek pedig szüksége van rá, az csúcs mobilt vesz, mobil nettel, és ez a réteg is egyre szélesebb, tehát ebben a szegmensben van idén karácsonykor a nagy pénz.

Ha minden igaz, akkor hamarosan már arról is jön bejegyzés, hogy én milyen megoldást hoztam ki ebből a masszából idén karácsonyra.