Aztán hazafelé vettük az utunk. De le kellett szállnunk a Dolchester hotelnél mert olyan verdákat láttunk amik világ szinten is iszonyat ritkák, majd jön róla a bejegyzés, de majd már otthonról. Itthon pedig kajáltunk meg töltöttük az időt.

Nem nagyon értettem h miért erőltetik pont az utolsó napon ezt a konferencia beszélgetés dolgot, főleg ennyi emberrel, szegény haldokló gépemen, de rájuk hagytam. Majd tényleg komoly meglepetésként ért h felköszöntöttek szülinapom alkalmából. Köszi mindenkinek itt is! Elég különlegesre sikerült ez a szülinap, nem csak azért mert Londonban volt, hanem azért is mert skype konferenciahívással még nem köszöntöttek soha. Ohhh ez a mai technika teljesen elérzékenyültem (am egy kicsit tényleg). Nah meg a póló is nagyon bejön, csak tegnap le is ettem fagyival, mert Ancsikával még elfogyasztottuk a maradékot. Aztán majd abban fogok feszíteni, ha végre anya már vasal rám.

Ma sem keltem korán, csak kb 10x. Mert mindenfélére felébredtem. Most meg már csak a pakolás vége van hátra és 2-kor indulok a reptérre. Összakapartam még a fölösleges aprót az egész lakásból, amit majd jól elverek a reptéren (kb 3 font XD ). Szóval egyelőre ennyit Londonról, majd még írok teljes összefoglalót ha otthon ülepszenek picit a dolgok.

Jövőre pedig L.A.-be megyek.

Tegnap nem keltünk túl korán (mert minek), Ancsa és Dóri mondjuk igen, mert megint nem szóltak nekik h day off-juk van, így bementek melózni, majd haza. Mikor hazaértek eldöntöttük, h akkor most már ha törik, ha szakad elmegyünk a Tower birdgehez. Felkerekedtünk (mondjuk csak 5an , mert a többiek vagy melót kerestek, vagy melóztak).

Először még elmentünk Nikiékkel az 1 fontos boltba (vettünk kaját), majd ők az ASDÁnál leváltak, mi pedig mentünk tovább. Mit ne mondjak, nem volt egyszerű megtalálni ezt a nyüves hidat, mert gyakorlatilag csak egy busz visz arra, az viszont szerencsére csak félóránként jár, ráadásul a Temzétől elég messze van a megállója. Így előbb lézengtünk kicsit a városban a megállót keresve. Megint visszamentünk a mozis térre ahol a HP premier volt, így Ancsa is láthatta a kéz lenyomatokat. Aztán lesétáltunk a Temze partjára és egy térképen kiszúrtunk magunknak egy megfelelő megállót.

Mivel a megálló nem volt épp közel, így sétáltunk egy sort, de legalább meglett. A busz pont a híd mellett rakott le. Az első benyomásunk az volt, h sokkal nagyobb, mint amekkorának a képeken tűnik. Aztán szépen átsétáltunk rajta (alant a videó), elég jó volt, majd lefeküdtünk egy nagyon szép parkos részen a fűbe és elég sokáig döglöttünk ott, h kipihenjük a sok sétálást.

Úgy volt h még megnézzük az Emirates stadiont, mert h a térképen nincs is olyan messze, de aztán letettünk róla, mert a valóságban baromi messze volt. Így is fél 9 volt mire hazabuszoztunk.

Itthon a lányok már csak ránk vártak és elindultunk “bulizni”, én még soha nem voltam Londonban szórakozó helyen, szóval nagy érdeklődéssel, bár elég fáradtan, vártam a fejleményeket. Beértünk a Fulham broadwayre, ahol már “dögszagra gyűlt az éjji vad” (volt 1-2 formás egyed is ). Sajna Tamást nem engedték be, mert még közelében sincs a 21-nek, így ők Esztivel hazamentek, mi viszont be a meztelen csiga nevű klubba. Az a helyzet, h a zenével nem voltam feltétlen elégedett, a hangulat ennek ellenére egész jó volt, viszont a sör amit vettem olyan 1200 forint volt, ami azért nem kevés valljuk be. Az angol klub kultúra helyett, ahogy érzem, mi inkább az angol kocsma kultúrát tapasztaltuk meg (nem arról van szó, ez is érdekelt), de azér a klub kultúra jobban meghatott volna. Ami ugye fura az az , h itt minden kocsma bezár éjfélkor és mindenki duzzogás nélkül elmegy haza, többnyire elég ittasan. Nálunk ez nem így folyt, mi ugyanis nem kezdtünk el 6kor inni, h éjfélre már jól legyünk (az egy másik kérdés, h pénzünk sem lett volna). A Slug-ból hazafelé vettük az irányt. Itthon még ittam egyet az Esztiék által vásárolt alámás sörből (tudjátok Apple fan vok XD ), majd én is lefeküdtem aludni, mint a többiek.

Annyit még az angol Pub kultúráról, h munka után minden öltönyös és nem öltönyös lemegy a kedvenc pubjába a kollégákkal és megisznak egy sört. Ennek az lesz az eredménye, h sokkal többen vannak a kocsában, mint ahányan beférnek. Így nagy tömeg gyűlik össze a kocsma előtt. Azt h ki van kinn illetve, h ki van benn, nem az dönti el, h ki mikor érkezett, hanem az h ki dohányzik és ki nem, mert köztudottan angliában tilos a pubokban dohányozni (sőt vannak olyan utcák és terek is ahol tilos). Elég viccesen néz ki, amikor öltönyös és kiskosztünüs emberek a kocsma előtt a földre lepakolják a puccos cuccaikat és nagy tömegben beszélgetnek és isszák az ír sörüket.

Itt egy hatalmas oroszlán előtt guggolok, amire később fel is másztunk. Nem volt egyszerű menet felmászni rá, kár h nem készült róla videó.

A nagy oszlop tövében feszítünk Tamással, a lépcsők derékig értek, és maga az oszlop sem volt apró.

Mondtam, h felmászunk! A 2 cigánygyerek itt is elengedhetetlen kellék. XD

“Kis” kapu, a nagy palotánál! Itt volt a királynő is.

Viktor kertet fényképez, mert Viktor szereti a kertet…

Pózolunk a “zőccség” előtt, az egész ház be volt nőve. (plusz képek a picasán)

Megint kertet fényképeztem. A többi kép sajna nem kerül fel, pedig lett volna még 3, de épp baszakodik a blog motor… :S

A mozi előtti park már 1 órakor, amikor odaértünk, fel volt készítve szinte 100%-ig a negyed 6-kor kezdődő bevonulásra. Állítólag 300 rajongó már hétfő reggel óta ott volt a téren, és ott is aludtak (ami elég kemény, mert egész este esett az eső). Hatalmas volt a felhajtás, sok a biztonságiőr és a szervező. Az emberek pedig keresték a legjobb helyeket. Mivel mi tapasztalatlan premierre járók voltunk, ezért érdeklődni kezdtünk, h mi?, h?, merre?, meddig?. 1-2 rajongó és biztonságiőr elmondása alapján sikerült összerakni, h akkor végülis, h is lesz.

A sztárok (szereplők, meghívott hírességek, stb.) bejönnek szépen kocsival, ott a rajongók között kiszálnak. Hagyják magukat fotózni, illetve aláírást osztogatnak. Majd besétálnak a vörös szőnyegen, ott a sajtónak is tesznek egy kört, majd vmi álló fogadás féle egy kaszinóban, átöltözés és átsétálnak a premierre, ami persze ott van mellette.

Szóval áramlott a tömeg, a biztonságiőrök pedig terelgettek minket mint a birkákat. Sikerült olyan 2 körülre egy egész jó helyet kifogni. A park vörös szőnyeges bejáratától kb 3 méterre álltunk és abban bíztunk, h onnan mindenkit fogunk látni. Aztán itt jött a kemény rész, 3 óra várakozás felhőszakadásokkal tarkítva, úgy h közben tizenéves kislányok bújnak szó szerint a “seggembe”. Már meg is fogalmazódott benne, a “get out my ass!” felkiáltás, de 1-2 csúnya pillantással el tudtam intézni a dolgot. A biztonságiőrök am iszonyat jó arcok voltak, mindenkinek válaszoltak, poénkodtak ilyenek.

Közben megjöttek az újságírók és TV stábok. Az operatőrök elkezdték a kordonok melletti tömeget felvenni, és persze mindenk kislány sikított, h benne lehet a TVben (nah jó az első 2-t én is élveztem, de a többi már inkább volt idegesítő). Mondjuk kíváncsi lennék, h tényleg bekerültem-e vmelyik brit vagy esetleg otthoni TV-be. Közben megjöttek a fotósok, akiknek külön terület volt kialakítva ahonnan a bevonulókat fényképezhették, szépen felírva a nevek a kordonokra, h ki hova állhat. Szépen egyessével engedték be őket, arcképessel meg minden.

Szépen felrakták a kordonokra a HPs plakátokat és közben elkezdett esni a jégeső is, viszont eljött a már nagyon várt negyed 6 és megjött az első autó. A vörös hajú patkányos srác szállt ki belőle, rengeteg fotó, majd besétált. Nagy meglepetésünkre utána viszont kijött és kezet fogott velünk. Majd a hihetetlen szél és eső ellenére jöttek szépen sorban a főszereplők. HP kicsi, elég nyomorék és még melegnek is volt öltözve. Abszolut nem volt szimpatikus. Ha jól vettem ki, akk JKR-al együtt érkezett (bevallhatom, nem ismerem arcról, csak a mellettünk lévők mondták, h ő az). Aztán jött a szőke srác, aki a rossz arcok közt van (ok-ok 1 filmet láttam és abból is annyi maradt meg, h kényelmetlen volt a szék amin ültem), 2 fullos csajjal érkezett (nah meg mercivel ) és ő volt talán a legszimpibb (bár a képeken már nem). Aztán megjött Dumbledore, aki szintén oda jött és még aláírást is adott volna, ha kérek. Megvártuk még Emma Wattsont, aki elég jól nézett ki szerintem (bár a szőrös afférját nem nagyon tudom elfelejteni). Nem volt túl öltözve, ha a szél fújt a bugyija is kilátszott, nah meg melltartót sem erőltetett magára, és fázott is.

Viszont miután ő elvonult, már nem várunk tovább, mert már minden ruhán elázott. Pitont még láttam kiszálni az autóból, de akkor már inkább a busz kereséssel voltunk elfoglalva, nem a fényképezéssel.

Összességében nem volt rossz a premier, főleg úgy h még soha nem voltam ilyen helyen. Érdekes dolgok történtek, meg láttam vörös szőnyeget, meg ilyenek. Közben láttunk csomó számunkra ismeretlen sztárt is, de mögöttünk a kislányok nagyon oda voltak amikor besétáltak.

Láttam még a téren Jude Law, Kate Winslet és még pár számomra ismeretlen színész kézlenyomatát, állítólag ott van Bruce Willisé is, de az sajna kimaradt. :S

Szóval ennyit a HP premierről, igazából lehet h a TF2-ét jobban élveztem volna, illetve ezt is ha a vendégeket is meg tudjuk nézni és olyan idő van, mint előtte egy hétig.

Mivel mint mondtam, már semmihez sem volt kedvem (a többiek kocsmákban szórták szét a CV-jüket), így lefeküdtem aludni. Olyan éjfél körül ébredtem fel, akkor a lányok már elmentek bulizni (vagy mi), én meg megfürödtem és vissza feküdtem aludni. Ennek örömére ma már magamtól keltem fél 7-kor, de azért 8-ig még ágyban maradtam. Azót várjuk a főbérlőt, aki 9-re ígérte magát, most van itteni idő szerint fél 10.

Ma nem fogok munkát keresni mert vasárnap van, úgy gondolom, h ha holnap nem lesz meló, amikor Ritával bemegyünk 10-edjére az Imperiálba, akkor már nem nagyon lesz. De mivel ma befizetjük még egy hétre a lakbért, és ma feltöltöm a bérletem is, így még egy hétig maradok, a hazautat meg majd megoldom vhogy, már kaptam ajánlatot a segítségre, és lehet h élek is vele.

Mára azt tervezem, h 4-körül elindulok Wimbledonba, h még az utolsó napra be tudjak meni, igaz 5 fontomban lesz, de nem hiszem h túl sok lehetőségem lenne utána…, ígye ezt mindenképp meg akarom játszani. Majd kérek költsön gépet, és csinálok képeket. Mondjuk jobban szerettem volna, ha a mai számításaim az autómosós meló áthúzza, de nem így lett.

Sajna nem igazán értem, h a rengeteg állás közül miért nem találunk mi is magunknak, mivel már gyakorlatilag egyetlen kirtériumnak kell megfelelni az általunk vállalandó munkának, mégpedig h hetente fizessenek, mert különben kidob a főbérlő. Ez alapján még mindig nem bántam meg, h felmondtunk a City Inn-ben, mert ott az alatt a 2 hét alatt ameddig maradni tudunk saját pénzből, semmi más nem történt volna, csak melózunk és az adósságunk nő.

Egyelőre nagyon úgy tűnik, h mindenki megy haza idő előtt, még ha nem is túl boldogan. Atán muszály leszek otton is vmi melót keresni, mert bulizásra vagy bármilyen programra szánt pénzem épp most megy el lakásra.

Furcsa mód gyalog át lehetett menni épp aktuálisan az úton,lóval viszont nem, a kutya sem érti ezt, nem h a ló.

Ez a busz meg ennyira misztikus, h nem csak fél Londont járja be, de egyenesen a világ végére megy. XD Legutóbb például az “északi sark” nevű megállóban láttuk.

Tudjátok Londonban és egész angliában híresen sok a meleg, egy magyar srác azt tanácsolta, h az utcán is vigyázzunk a záróizmunkra. XD

Az ominózus feka, az ominózus gettó feeling. Szerintem simán kinyírta volna Ettyit, szvsz még fegyver is volt nála. Alap szabály, soha ne fotózz rossz arcú fekát.

Ez a kép pedig egy Londoni villás estebédet ábrázol, a tányéron minden fellelhető földi jóval. XD

Mi tegnap elmentünk felmondani, ezt sikeresen kiviteleztük, minden cuccot visszaadtunk, majd mivel az ügynökség nyitásáig még volt egy rakás idő, ezért úgy döntöttunk, h meglessük a környék nevezetességeit. (mert h volt egy pár) Aztán mikor ezzel végeztünk elindultunk a szokásos ügynökség felé, csak most ugye máshonnan. Leszállok a buszról az Oxford Streetnél, felnézek és mit látok, nah mit? Egy 2 szintes Media Markt éretű Apple boltot. Mindent végig simogattunk, megint volt 3 GS, meg tényleg minden. Volt új iPod Suffle, annyira pici h az valami hihetetlen, bár a kezelése elsőre picit nehézkes. A web albumban van róla 1-2 kép. Nagyon durva, h ha veszel egy gépet, és nem értesz hozzá, akkor kapsz ott a boltban egy külön oktatót aki elmond mindent amit tudni akartsz. Illetve ha később van problémád, akkor is visszajöhetsz és segít. Az egész felső szinten, minden vevő mellett ült egy-egy alkalmazott, és kedélyesen beszélgettek. Ezt hívom én kiszolgálásnak.

Aztán elsétáltunk az ügynökségig. A lányok bementek és 1 óra múlva kaptak is munkát. Mi hiába mentünk be Tamással, csak annyit mondott a csaj h írjunk CV-t, mert addig nem is áll velünk szóba. Majd vártunk egy “picit” Esztire és a többiekre. Újra szétváltunk és megint elmentünk abba a hatalmas ruha boltba, ami ismét elég szórakoztató volt. Mivel mi nem kaptunk munkát és nagyon offon is voltunk, így a haza út mellett döntöttünk, de közben még beugrottunk egy boltba (ahol természetesen megint magyarokkal futottunk össze), és végre vettünk sört, méghozzá jó sört, jó áron. Ezzel csak az a gond, h ezt necces lesz megismételni, mert már a lakbérre és a bérletre se nyagyon lesz pénzünk, és akk még a kajáról nem is beszéltünk. Szal ilyen luxus cikkekre, mint a sör, nem tudunk költeni.

Itthon aztán mindenki csinálta a saját kis dolgát, első sorban kajáltunk. Majd elfogyasztottuk a megérdemelt sörünket, és kezdetét vette a napi rutin. Megtervezni a másnapi útvonalat, a googleban dúrni meló után, beszélgetni. Közben Ancsa angolul tanulgatott, én meg a csajoknak fordítottam a melójuk “használati utasítását”, nah meg végre Tibivel is beszéltem, bár kicsi akadozott a társalágás.

Az a helyzet, h sorozatot akartunk nézni, de nem elég h baszott álmosak voltunk mindannyian, de még a sorozatot is rossz nyelven szedtem le (én hülye), így ez kimaradt.

Ma reggel nem kell sehova sietnünk. Ez nem jelenti azt h nem kellett korán kelni, mert de, csak mégsem 6 környékén. Most meg amíg a csajok elkészülnek, van egy kis időm blogot is írni.

Az cím pedig arra utal, h ha záros határidőn belül nem találunk magunknak melót, akkor összecsapnak a fejünk fölött a hullámok és elfogy a pénzünk, lehet h annyira, h még a hazaútra is külön kell majd kérni…, nah de ez a legutolsó eshetőség, ma is mindent megteszünk, h melót találjunk, és most már így az eslő hét végefelé remélem sikerülni is fog. A hihetetlen pénz hiány és spórolás ellenére, arról h kimenjek vasárnap délután Wimbledonba nem vok hajlandó lemondani! Arról nem is beszélve, h van még egy csomó dolog amit meg szretnék nézni mindenképp, ha már kinn vok, szóval nagyon kell a meló, lehetőleg azonnali fizetéssel.

A “pénzért szopok” pólót, pedig lassan “pénzért szopnék”-ra kell átírni, mert szar melónk sincs, nem h jó…

Mint látjátok voltunk például a Chelsea stadionjátnál, közben persze tervebe van véve az összes nagy stadnion is.

Vasárnap beszereztünk minden kelléket a másnap reggeli munkakereséshez, kicsit szétnézünk a környéken abszolut táplálék szerzési célzattal, majd itthon szocializálódtunk, mint azt írtam is.

Hétfő reggel még kicsit lassan indultak be a dolgok, de végülis lassan elindultunk ügynökségeket keresgélni London szerte. Voltunk 1 fontos boltban, ami pont a mi pénztárcánknak való, aztán benéztünk 1-2 plázába, de nem is néztünk szét, mert van munka keresési morálunk. Igazából iszonyat sokat buszoztunk és gyalogoltunk, Londonban tényleg hatalmasak a távolságok. Van rengeteg iszonyat ritka autó, mármint magyar szemmel és rengeteg híres hely, amiket mi csak azért látogattunk meg aktuálisan, mert arra volt dolgunk, tehát egyáltalán nem túrisztikai célzattal. Ennek ellenére persze tátottuk a szánkat az emeletes busz felső szintjéről, mint ha cigány gyerekek lennénk Pesten. XD

Iszonyat sokat szívtunk a keresgéléssel és a várakozással, nah meg a nagyon meleg van. Egyszerűen nem hiszem el, h már az első nap 8-8-ig űztük az ipart (sőt tovább), és semmi eredménye, csak az h rekord mennyiségűt járkáltunk Londonban a 30 fokos hőségben (belváros+aszfalt+30 fok=40 fok). Ettől függetlenül persze iszonyat élveztük, h az Oxfors streeten olyan üzletek vannak, amiket még csak TVben láttunk, illetve az általunk ismertekből 5x-10x akkora. Itthon hulla fáradtan vajaskenyér-tea kombóval múlattuk az időt és az éhségünk. Igazából tudtuk, h spórolni kell amíg nincs melónk, de azt nem hittük, h ennyire. A munkátlanságon kicsit elkeseredve, átmentek a csajok a szomszédba a magyarokhoz, akik rögtön munkát ajánlott, szóval kedd reggelre ennek a beszerzését helyettük kilátásba. Mivel odáig kb 1 órát kell buszozni, ezért rohadt korán kellett kelnünk.

Szépen eljutottunk a szállodáig, ami tök véletlenül a Big Ben és az MI6 szomszédságában van, arról nem is beszélve, h látszik még a London Eye is. Mivel rögtön azt mondták, h holnap kezdhet 4 ember, így ezen felbuzdulva nekünk 4-őnknek már nem is kerestünk melót (azaz nem mentünk vissza oda, ahonnan tegnap elküldtek, pedig tervben volt). Itt jött a hét egyik legjobb része. Az Oxford streeten kellett eltöltenünk az időnk. Körbenéztünk, KFC-ben kajáltunk, bementünk egy akkora ruha boltba mekkorát még nem is láttam, 3GS-t simogattam és megint láttam egy rakás nagyon durva verdát. Aztán elmentünk a Esztivel egy kertvárosi részre munkát keresni, mert volt hirdetve. Megint iszonyat sokat buszoztunk és meg is lett a hely. Persze a sok reménnyel nem kecsegtet, de azért próba cseresznye. Hazafelé a buszhoz menet a puccos környéken benéztünk egy kapu bejárón és egy rakás feka kapott szét 2 autót és egy sapkás raszta feka állt előtte. Eszti úgy gondolta, h megörökíti ezt az idillt. Ez nem bizonyult túl eredeti gondolatnak, mert a srác nem nagyon preferálta h fotóra került, és sajna Esztit is kiszúrta a buszon, arról nem is beszélve h ugyan a busz elindult, de meg is állt a 10 méterre lévő pirosnál, így sanszos volt, h felszáll a feka és balhé lesz. De szerencsére nem lett és nagyon megkönnyebbültünk. Mindez a “fehér város” nevű negyedben történt, ahol kicsúrt fekák minimum 3 pitbullt sétáltattak, minimum kar vestagságú lánccal a nyakukban, para volt, az a lényeg. Aztán láttuk a BBC épületét illetve elmentünk a Európa legnagyobb plázája mellett (oda majd még visszatérünk). Egy buszmegben fel akart szálni egy papa aki kb percenként tett meg fél métert. A buszsofőr a buszt a patkára támasztott míg a papa a buszmeg táblától a buszig ért (kb 30 cm). Majd még azt is megvárta, h leüljön. Nah hát itthon ilyen tuti nincs. Ez a példa am az egész londoni közlekedésre jellemző, mármint az iszonyatos tolerancia egymás iránt. Mondjuk azon elgondolkoztunk, h ilyen sebességgel a bácsi már előző délután elindul a másnapi reggelinek velóért, h reggelre hazaérjen vele? Ezután az incidens után szétváltunk. A lányok mentek meló után, mi meg mentünk haza és kajoltunk minden félét, de sajna elég kevés volt, még a KFC-s maradékkal együtt is (3an ettünk 12 fontért, de rengeteg volt, meg a pultos csaj is jó arc és indenből 3x annyit adott). Barangolásaink közeppet lépten-nyomon magyarokkkal futunk össze, szal nem nagyon lehet a buszon másokat kibeszélni, mert baj lehet belőle.

Kaja után kisvártatva Esztiék is megjöttek, és mivel még időben voltunk és az volt az infónk, h a Wimbledon park 6-tól ingyenes, így elindultunk abba az irányba. A menetrend programba beírtuk, h “center pálya” (nyilván angolul), mert h oda kartunk menni (persze azt is beírtuk, h a wimbledoni). Meg is kaptuk a  útvonal tervet. Majd jóval tovább mentünk mint kellett volna (mert a helyet láttam sokszor fotón, és hasonlóval nem is találkoztunk). A végállomás közelében visszafordultunk, jobban szemügyre vettem a szifonból nyert infókat és végre elértünk a “center pályához”, ami hála az égenek egy pláza Wimbledonban. :S Szal megint szar helyen voltunk. A közvetlen busz a Wimbledon parkhoz 2 font, szal inkább elmeséltettük a sofőrrel, h merre kéne menni. (full segítőkész volt, nem hittem voltna). Majd elindultunk az általa javasolt irányba, egy elég jó csajtól és a barátjától érdeklődtük meg h merre is kéne menn. A helyzet bonyolultságát mutatja, h nem elmagyarázták, hanem inkább elkísértek odáig (ha már arra laknak), már mint inkább egy darabon. Onnan megint kicsit necces volt az út, de végül meglett és nagyon durva kilátás fogadott egy utca végén a dombról, gyakorlatilag az egész Wimbledon parkot be lehetett látni. Sajna a híresztelés nem igazolódott be, azaz mindig fizetni kell a belépésrt. Rengeteg ember indult haza, mikorra odaértünk, ennek oka ugye a nem gyenge késés a kis körút miatt. Így inkább szétnéztünk egy szép parkan, meg azért körbesétáltunk a parkon, és megnézük a pályákat, a kerítésen kívülről. Én vasárnap mindenképp szeretnék bemenni, bár nagyon spórolni kéne. Jól szórakoztunk Wimbledonban, csak iszonyat  későn értünk haza. Annyira kívántuk a sört, h fejenként vettünk egyet-egyet. Mi Ancsával befeleztünk egy korsóval a legolcsóbból, ami nem csak finom, de iszonyat erőss is volt, szal megjött a hangulat. Itthon megint kis kaja, majd fekvés a reggeli korai kelés miatt.

Ez a keddi volt a legjobb nap eddig, annyi mindet csináltunk, és láttunk (tényleg a hatalmas 2 szintes sex shopot ki is felejtettem, pedig ott aztán tényleg minden volt), h nem győzök mindent leírni.

Szerdán reggel nagy lelkesedéssel és iszonyat álmosan indultunk a buszhoz, odafelél megint hosszú volt az út, de már volt munkánk és reménya a lóvéra. Mikor beértünk fura volt, h szinte mindenki magyar (vagy aki nem, az lengyel). Gyak azzal kezdték, h nem is tudnak rólunk, aztán mégis adtak melót. Beosztottak minket 1-1 ember mellé és már kezdődött is a meló, sajna behúzták az útlevelünk. Átvedlettünk és jöhettek a szobák, én magyar mellé kerültem. 3 csillagos a hotel, minden szobában iMac, ki is használtam a helyzetet. A munka nem volt könnyű, az ebéd nagyon finom volt. Én igazából ellettem volna ezzel a melóval, jól is fizetett volna, de az a gond, h csak 2 hetente fizet, és elsőre akkor is keveset. Ez azt jelenti, h ha itt maradunk, akkor ugyan lesz melónk és pénzünk, viszont se szállás, se kaja. Szóval 12 óra meló után arra a megfelelő információk birtokában arra az elhatározásra jutottunk, h holnap visszaszerezzük az útlevelem, majd szépen gyorsan felmondunk, mert ez így nem pálya. Közben találtam egy US Elle magazint, ami nagyon állat, Megan Fox van a címlapon. Ma kissé letörve és hulla fáradtan érünk haza, szerencsére Ancsa ilyenkor a konyhában hiperaktívkodik, így kaptam tojást, meg minden mást is kézhez. Szóval megvolt a konfort. Aztán azóta meg kockulunk, meg minden.

Holnap viszont folytatódik a meló keresés, sokkal rámenősebbnek kell lennünk, sokkal több angol szöveggel. Az a helyzet, h most nem nagyon vok jó hangulatba, de majd holnap meglátjuk. Mondjuka bejegyzés születésének idejéből fakadóan iszonyat álmos leszek reggel. A kilátások nem túl biztatóak, de lehet csak nekem, a többiek bizakodóak.

Az a helyzet, h most már láthatjátok miért nem tudok írni, egyszrűen nincs idő vagy ha mégis akk meg nincs net. Szóval a gond az, h vagy takálunk záros határidőn belül melót, vagy mehtünk is haza.

Sajna nagyon kevés emberrel sikerült eddig tárgyalnom, de sajna ez nehezen kivitelezhető, de már felraktam a skypeot, így lehet könnyebben megy majd. Közben néha gondolok az otthoniakra, de nagyon nagy a pörügés. Szeretem ezt az európai főváros dolgot. Nem tudom mit mikor fogunk meglesni a nevezetességek közül, illetve mikor mire lesz pénzünk. Szurkoljatok nekünk , mert szükség lesz rá. Most már nagyon hulla vok, így fürdök és megyek aludni, nagyon kevés lesz. :S

Nah mindenkinek puszcsy, az a helyzet, h lesz majd mindenkinek elérhető picasa album rengeteg képpel meg minden, csak még nem volt iső rendesen megcsinálni, de mint látjátok van YouTube vidi, ami szerintem vicces. (a lehetséges hibákat holnap orvosolom. )