Sir Alex

Vannak azok a filmek, amiket igazából nem akar megnézni az ember a róla olvasottak, vagy esetleg a trailer alapján, de mégis van legalább egy ok, ami miatt nem lehet kihagyni. Ez az ok általában valamelyik szereplőt alakító színész vagy színésznő. Ebben a filmben több ilyen ok is volt, említhetném a teljes szereposztást. Persze nem is kell mindenkit, elég, ha csak annyit mondok, hogy a két főszereplő Leighton Meester és Minka Kelly. Nálam persze fordított sorrendben vannak, mert bár előbbit sokkal gyakrabban látom, utóbbi sokkal szimpatikusabb és jobban is tetszik.

A story-ról a film előtt nem sok fogalmam volt, mert bevallom még a trailert sem néztem meg. Az viszont percek alatt kiderült, hogy valami komor hangulatú horror/thriller témáról van szó, mert végig szólt a baljós muzsika. Ezzel még nem is lett volna nagy gond, de valahogy az egész film rettenetesen súlytalan lett. Az, amit Leighton és a karaktere csinált, inkább rettenetesen kínos volt, mint ijesztő. Egyetlen egyszer sikerült megijeszteniük, a szokásos „nem várt pillanatban megjelenik vki” típusú dologgal, ami azért elég gyenge. Szóval a történet: Félév elején beköltöznek a lányok a kollégiumba, adott a két főhős, akik szobatársak lesznek, az egyik gyönyörű/okos/tökéletes szomszédlány, a másik meg gazdag/egész szép, de valami nem stimmel vele. Innen pedig jönnek sorban a furcsaságok, és az engem picit nyomasztó történetvezetés. Nincs semmi meglepetés az egészben, csak egy meglehetősen bénára sikerült lezárás. (akit érdekel, annak majd elmesélem, hogy én milyen módszerrel csináltam volna ebből az anyagból egy szerintem sokkal jobb filmet)

Beszélek persze a pozitívumokról is. Itt azt kell megemlítenem, amit az elején is: szereposztás, mert itt volt még a srác a Burlesque-ből a lányoknak, nah meg Aly Michalka, aki még a melleit is megmutatja, csak mi nem látjuk (sajnálatos módon), meg Nina Dobrev, aki ugyan csak egy pillanatra tűnik fel, de azért üde színfolt. Ezzel együtt pedig, minden kellemes jelenetet is szintén csak a fent felsorolt színésznőknek köszönhető. Más pozitívum pedig nincs.

Összességében egy közepes és mindenképp max egyszer nézős a film, viszont akik szeretik a csajokat, azoknak megéri megnézni, mert nem sokszor jönnek szembe együtt egy filmben. A horror/thriller szál pedig inkább csak kínos, mint hiteles, így a többiek inkább kerüljék el.

(szar a Word-öm, biztos van benne hiba)

Azt hiszem azzal kell kezdenem, h ez a film csak azért nem lett jelentős siker, mint ahogy azt Human is említett, mert elbarmolták a marketinget. Szerintem sokan még nem is hallottak róla, nem hogy rajta legyen a listájukon, és ezen sem a plakát, sem a trailer nem segített egy cseppet sem, a címről már nem is beszélve. Ettől persze a film még rettenetesen jól sikerült. (azért lettek ezek a képek, mert (Olivia Wilde) nem akartam spoilerezni, ahogy a szövegben sem tettem)

Continue reading ‘The Next Three Days’

Régóta vártam ezt a filmet, mert mind a stílus, mind a szereposztás vonzónak bizonyult, és ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy Bruce Willis a kedvenc színészem, akkor már egyértelműen kötelező darab. Végre érkezett belőle normális minőség, így meg is néztem, és nem csalódtam.

A film viszont csak azoknak fog tetszeni, akik bírták a Die Hard filmeket, és úgy egyáltalán a némileg túlzó akció mozikat, ahol a realitásnak nincs helye. Continue reading ‘RED – A régi idők hangulata’

Nézelődtem a “magon” és beleakadtam ebbe a filmbe, miután 1 másodperc alatt kiderült, hogy kik is játszanak benne, a témától és imdb pontszámtól függetlenül már csorgott is lefelé. Nem mondanám, hogy tökéletes film volt, de érdekes mindenképp.  A címből kiderül, hogy miről is szól film. Ez már alapvetően a “párkapcsolati” filmek egy sajátos megközelítése, azaz a film nem foglalkozik azzal, hogy a párok milyen körülmények között jutnak el a szexig, a lényeg az aktus utáni beszélgetés, ami minden esetben érdekes, ha van egyáltalán.

A felépítés epizódikus, azaz egy pár kap kb 10 percet, amiben elég sok minden kiderül a kapcsolatuk természetéről, nah meg mint minden ilyen beszélgetésnél, többnyire kínos vagy komoly kérdések merülnek fel. Nekem majdnem minden pár bejött, bár voltak, akiket fenntartásokkal kelzeltem. Minden feldolgozott felállás meglehetősen különböző, így elég átfogó lett a film.

Hogy miért is mondtam, hogy a szereposztás miatt szedtem le a filmet? Három nevet mondanék: Emmanuelle Chriqui, Mila Kunis, Zoe Solanda. Azt hiszem már ez is elég lenne sokaknak, ha ehhez még hozzáteszem, hogy a film legerotikusabb perceit ők hárman szolgáltatják, akkor még az is kiderül, hogy a háromból ketten párost alkotnak. Persze a film a konfiliktusok és nem feltétlen az erotika körül forog, bár drámának sem igazán mondanám.

Az érdekes megközelítés, a változatos párbeszédek, és a szereplőgárda miatt érdemes belenézni, nem túl hosszú, viszont annál tanulságosabb.

Tegnap este nem hagyott nyugodni a film, amit a filmbuzi már többször is említett. Az igazi okát nem tudom, talán az fogott meg a dologban, hogy “B” filmként említették, ami számomra valahogy mindig pozitív. Szeretem, ha valamiről bevallják, hogy nem a csúcsra van optimalizálva, és így általában nem is szoktam csalódni. A történet egy mondatos: Jönnek az UFO-k egy szülinapi party hajnalán, és jól elrabolják az embereket, amit hőseink megpróbálnak túlélni. Egyszerű, mi?

Continue reading ‘Skyline’

Kicsit féltem ettől a filmtől addig, amíg csak hallottam róla, hogy milyen, de a Kick-Ass-el is így voltam, meg még sok egyéb hasonlóval. Az viszont mellette szólt, h bírom az ilyen stílusú filmeket, nem tudom lehet-e erre azt mondani, h indie, de mindegy is, az ilyet bírom. Lényeg a lényeg, h komoly várakozás nem övezte a filmet, de azért megnéztem, és végül is az összes furcsasága ellenére jó volt.

A story nem annyira alap, mint általában, bár nyilván egy szerelmi történet áll a középpontban, de van sok más egyéb mellékszál is, mint például Scott zenekarának felfuttatása. Continue reading ‘Scott Pilgrim vs. The World’

A film első plakátja óta várom a dolgot, mert ki más lett volna rajta, ha nem Jessica Alba, ő pedig bármilyen típusú és minőségű film megtekintését majdhogynem kötelezővé teszi (azt hiszem eddig nem is nagyon volt kivétel, csalódás persze igen, de ez most mindegy). Aztán megnéztem a trailer, és egy picit megijedtem, magától a hangulattól, és attól, hogy nem nagyon láttam át a dolgot.

Ennek az az oka, hogy a film nem a jelenben játszódik, ami nálam már magában negatívum, a másik meg, hogy egy teljesen elmebeteg és idegesítő karakter a főszereplő (Casey Affleck). Continue reading ‘The Killer Inside Me’