A kis csapatunk, akikkel szinte minden percünket együtt töltöttünk az elmúlt években, olyan szinten szétszóródott, h most már annak a pár percnek is nagyon örülünk, amit együtt tudunk tölteni, és az “együtt” még így is gyakran elég hiányos, és soha nem teljes, de ez a világ rendje, vagy mi… Az új csapat beszerzése pedig az V. év kezdetén már nem alternatíva, és am is a régit szeretném vissza, ami halott álom, de ez van, ezt nem kell szeretni. Mert szép és jó a online barátság, csak vhogy kevésbé szabad, mint a real time azonos térben.

Erre persze rátesz még egy lapáttal, h Tibi már dolgozó ember, így nem ér rá csak úgy mindenfél gyorsan kialakuló és gyors lefolyású partykon résztvenni. Arról az apróságról már nem is beszélve, h nekem is munkát kéne találnom, nem is feltétlen a pénz miatt, bár az soha nem jön rosszul, nah meg soha nincs belőle elég, pláne, ha épp előbújik, a fogalmam sincs, h honnan örökölt, zsidó mentalitásom… de elkalandoztam, mert a mondat második fele az lett volna, h a magány és az unalom a szobában nem épp a legjobb partnerek az ember kedvének jobbátételéhez, így jobb lenne dolgozni. Mert persze soha nincs pénz, csak ha épp olyanra kell, akit amit valóban szeretne az ember.

Közben épp nagyon szeretném, h teljenek a napok, de ezzel párhuzamosan roham léptekkel közelít a végítélet napja, ami legalább két biztos kivégzéssel kecsegtet, és egyelőre még csak reménykedni bírok, h a sortűz minden tagja elhibázza majd. Persze a remény ebben az esetben is édes kevés, így lassan ideje lenne tanulni, mert a halál a lovasai közül erre a félévre a legjobbakat küldte, akik már rég vadásznak a nyugodt egyetemi éveimre, és most már mindenképp döntésre kell vinni a dolgot. Persze ilyenkor az ember végig gondolja az összes lehetséges végkimenetelt, és van még katasztrófa terv is, ami előreláthatólag evakuálással végződne, de azt nem nagyon szeretném. Szóval marad a Stat és a Nummat tanulás, és ahogy nézem az Adatbiztonság sem egy new yorki hosszúhétvége, így lesz tennivaló.

Persze összességében nem panaszkodom, minden folyik a maga természetes medrében, meg van, ami nem a természetes medrében, de kell vmi, amit élvez is az ember, és hát mi lehetne jobb, mint a szabálytalankodás…

Sportolás, fogyás, munka, tanulás, a szórakozás fenntartása, a depresszió elkerülése, és persze egy nő sem árt… de már kezdek úgy beszélni, mint egy BTK-s lány, csak ő persze nem lányra vágyik, bár manapság ki tudja. Szóval egyre szürkébb hétköznapok, néhol kitörési lehetőséggel, de összességében tényleg semmi említésre méltó, ha az olyasmiktől eltekintek, amiket nem lehet csak úgy kiengedni a web 2.0 végtelen tengerére, ami olykor mégis rendkívül aprónak és belterjesnek tűnik, de ez persze már megin‘ egy másik témakör.

Közben az én blog néhol átszivárog a tumblr-re, ahol még mindig sok a nő és az autó, de néha megéri benézni és egy-egy pillanatképet elkapni, és ez itt nem a reklám helye de, csak mondom. Persze köztudott, h ott az én blog csak akkor népszerű, ha A listás vagy, de ki nem szarja le, ha egyszer úgyis magamnak csinálom, a többiek csak szeretik, ha szeretik…

Most pedig meglátogatok egy valószínűleg teljesen értelmetlen órát, ahol legalább az aktuális sorozatok megfelelő sebességel csúsznak le a TK-ból, ha már más nem… és itt el is érkeztünk a következő posthoz, ami kis összefoglaló lesz, hátha van még akinek tudok ötletet adni a sorozatokkal kapcsolatban.

Komoly probléma volt mostanság, h meghalt az iPhone-om kicsit több mint 2 év használat után 3 éves korában (béke poraira), ennek nyomán készülék problémáim adódtak, amiket mostanra részben sikerült megoldani, így egy remekbe szabott slideos Samsungot használok, amit közel sem mondanék kielégítőnek, de legalább csörög, nem úgy mint a közte és az iPhone között lévő átmenetek. Szóval egyelőre ezzel próbálom kihúzni addig, míg nem szánom rá magam egy “új” szifonra. Az viszont még nem körvonalazódott, h mégis milyen is lesz, ez sok mindentől függ, de a döntés karácsony utánra marad, hátha addigra lesznek kulturált árak, amik már az én tárcámmal is kompatibilisek.

A héten kiderült, h ha tényleg be akarom fejezni az egyetemet, akkor jelentős időt és energiát kell fektetnem a tanulásba, szakdolgozat írásba, ami eddig nem volt jellemző, de most már nincs más választás. A szakdoga témám nagyon tetszik, már meg is vannak az alapok, de még bőven van mit gyúrni rajta, a terjedelemről nem is beszélve. Közben pedig ott vannak az idei félévem tárgyai, amik között vannak olyanok, amiknél már nincs sok lehetőségem.

Ezekkel párhuzamosan belevágtam az idei nyári programom “szervezésébe” is. Nagyon szeretnék kijutni a Campleaders keretein belül az Egyesült Államokba, ami azért nem kis feladat, és jó pár papírt össze kell hozzá szedni, az ezen a héten sikertelen angol interjúról már nem is beszélve, így rá kell gyúrnom arra a részre is, nah meg februárban a nyelvvizsga is esedékes lenne.

Ezzel párhuzamosan kicsit belecsúsztam a “forever alone” állapotba, ami nem túl szívderítő, de próbálok tenni ellene, meg cocializálódni, ahogy bírok. A sörözést az utóbbi időben gyümölcslevezésre cseréltem (nem mondom, h nem csúszik be néha egy-egy az előbbiből is), ami nem olyan szórakoztató, de kevésbé vesz ki belőlem. Arról nem is beszélve, h feltűnt, h mennyivel hosszabbak és fárasztóbbak a napok, így hogy délelőtt is ébren vagyok, ami szintén nem kis változás, bár eleinte nagyon nehezen ment a kelés (főleg, amíg nem találtam a Samsungban a szundit).

Aztán van még egy vadonatúj project, ami még nem teljesen világos, és talán a legnehezebb. Gyakornoki állást szeretnék keríteni magamnak, nem feltétlen a pénz miatt, sőt inkább csak a tapasztalat, és a meló miatt, kéne vmi komoly kötelezettség, ami gyakorlati tudást ad. Közben ehhez kapok némi tanácsadást nálam gyakorlottabbaktól, ami valószínűleg sokat fog majd segíteni.

Szóval körvonalakban ezek mennek mostanában, nah meg a bárányfelhők, am sem szokott igazán jól sikerülni nekem ez az ősz. Közben persze otthon is nagyon összejöttek a dolgok, amik csak szépen lassan rendeződnek, remélem, h rendeződnek. Így már mindenki számára világos lehet, h a kedven kívül miért maradt el némileg a bolg írása, de ígérem most visszatérek, mert ez is ad némi állandóságot.

A jövőben több mozi is be van tervezve, melyek egyelőre társaság hiányában váratnak magukra, közben persze jönnek a sorozatok, amikről nem mondtam le, nah meg letöltve is lehet filmet nézni, szóval lenne miről beszámolót írni, és meg is teszem ígérem. Azt viszont már nem, h az elmaradt GT összefoglalót még megírom, mert ott már a kronológiai sorrend, és a történelmi hűség erősen csorbát szenvedne, lényeg a lényeg, h szép volt, jó volt köszönöm, ennyi. , és ha úgy sikerül nyár végén hazatérnem, talán még a következőben is részt veszek, mert bevallom nagyon hiányozna a dolog.

Közben futtatok 3 tumblr blogot, a fő-fő az a “KÉP-ZÉS”, aminek az átnevezésén már gondolkozom, de még semmi frappáns nem jutott az eszembe (tudom a “KÉP-ZÉS” sem az). A másik kettő sorozat központú, mind a kettő periodikusan frissül (tehát nem folyamatosan). Az egyik a fehérneműs/bikinis jelenetekkel foglalkozki, a másik pedig egy-egy sorozatrésszel kapcsolatos aktuális érzéseim/gondolataim taglalja. Egyelőre utóbbi kettő látogatottsága közelébe sem ér az elsőéhez, de így van ez rendjén, mert mindig az a legnépszerűbb, amivel a legtöbbet foglalkozok, de persze a másik kettő is szórakoztat, legalábbis engem mindenképp.

Lehetne még sok mindenről mesélni, meg lehetne még jó pár dolgon siránkozni, ami nem jött össze mostanában, de úgy vélem, h teljesen fölösleges, mert a problémák nem megosztásért, hanem megoldásért kiáltanak. Jelen pillanatban “én blog” helyett, inkább tematikus (film, sorozat, nők) ötletek vannak a fejemben, és valószínűleg ezek is fognak következni, és most megígérem magamnak, h ez a bejegyzés afféle reboot, és mostantól heti legalább 1 bejegyzés napvilágot fog látni, nehogy már eltűnjön a blogom a közeli ismerősök Top Sites-jából (ha még nem történt meg).

Ezzel párhuzamosan a délutáni programokról le is maradtunk, remélem a gólyáknak nem hiányzott a sok rettentő izgalmas tájékoztató, és nem maradtak le semmi fontosról. Vacsora után némi iszogatásba kezdtünk, készülve a nem túl ütős esti programra.

A második napra már tényleg olyan fellépők jutottak, akik már poénnak is kevesek voltak, mindezt annak tükrében mondom, h milyen programok voltak a másik két helyszínen. Zalatnay művésznőből épp sikerült elkapni az egyik hatalmas slágerét, illetve annyit, hogy a hasa még talán nagyobb, mint a melle, és így van, ami meggátolja a melleit abban, hogy a térdéig lógjanak. Sokak szerint jól énekelt, szerintem viszont szörnyű volt, de biztos nem ittam eleget. Zoltán Erikából viszont (szerencsére) már nem láttam semmit, mivel Jóféle Tomival kiugrottunk a Kazánházhoz, mivel a Közgázon zajló Belga koncertre már kocsival sem értem volna ki .  Itt jegyezném meg, hogy elég nagy patkányság volt az agráros szervezők részéről, hogy míg ők a BTK-IK bármely programján részt vehettek, addig a Kazánházba külön karszalagot osztogattak, amiből nem hogy nem kaphattak a BTK-IK-sok, de még venni sem lehetett, így csak kinn nézelődtünk egy sort, bár ez a rész is elég vicces volt. A részeg agráros gólyalányok szereztek pár kellemes pillanatot

Az este mint mindig Sudával zárult, elég korrekt partyt csinált, legalábbis mi nagyon élveztük, majd szokás szerint ücsörögtünk még egy sort a kanapékon.

Az első nap legfontosabb eseménye, mint minden évben a „becsekkolás”, ami talán tavaly picit gördülékenyebben ment, de idén is rendben volt a minden, ha az időjárástól eltekintek, ami ekkor még nem volt túl kegyes hozzánk. 1-2 esettől eltekintve minden gólya rendben megérkezett, és sorban el is foglalták a szobáikat, a szervezők pedig kezdték felvenni a ritmust. Az idén elmaradt, a „már előre lebaszó” beszéd a nem HÖK-ös szervezők részére, amit mindenki pozitívan konstatált, és láss csodát, így is működött minden. Itt jegyezném meg, mindenféle nyalástól eltekintve, hogy szerintem a fő szervezők nagyon jó munkát végeztek, annak ellenére, h nem volt akkora szigor, mint az Agrár oldalon, és a külsős szervezők is jobban érezték magukat.

A regisztráció után a kötelező tűzvédelmi oktatás vette kezdetét, ami már nem volt olyan zökkenőmentes, és eléggé el is húzódott, én közben az egyik gólyám kerestem, akit valaki rossz helyre irányított, így teljesen elveszett szegény, de estére szerencsére (nem kis munka árán) megkerült. Sajnos a tűzvédelmi oktatás előtt a csúszás miatt kimaradt egy nagyon fontos programpont, ami talán a legnagyobb hiba volt az egész tábor alatt, ez pedig a csapatvezetők bemutatása és a csapatok összeállítása, mert így mindenki elég elveszetten vette az első estét, mert nem nagyon tudta, hogy hol a helye, vagy mit is kéne csinálnia, arról nem is beszélve, hogy mindenkit rengeteg idegeskedéstől kímélt volna meg.

A vacsora kb olyan minőségű volt, mint minden évben, vagy talán egy picit rosszabb, de végülis az éhenhalást mindenki elkerülte, és a „menza tea” minden eddigit felülmúlt, így az egész étkeztetés csillagává vált. Ezt a szintet, talán csak az idén újdonságnak számító lángos jegy közelítette meg, amit mindenki nagyon jó néven vett. Idén is volt némi vita abból, hogy a szervezők a sok éves hagyományoknak megfelelően előre mennek a sorban a menzánál. Ez a dolog persze parasztságnak tűnhet, de a szervezőknek néha időre kell menniük ide-oda, vagy az elvesző, rosszul lévő, vagy bármilyen más problémával küzdő gólyákkal foglalkozni, nem pedig órákat állni a sorba.

Az első este 3 fellépő tette tiszteletét a kolik melletti sátorban. Azért emeltem ki, hogy a kolik mellettiben, mert az idén első alkalommal épült egy másik sátor is a 3-as koli elé, ami szerintem, sőt mindenki szerint hatalmas ötlet volt, és orbitális plusz pont az ötletgazdának. Tökéletes hely volt a nap minden pillanatában a szocializációra. Fehér kanapék, növények, és minimal zenét játszó DJ, nah meg rengeteg szervező a kanapékon, mind-mind hozzátettek a dologhoz. Közben rájöttünk, h mivel eleinte csak a szervezők ültek a kanapékon, így a gólyák egy része azt gondolta, h nekik nem is szabad, így szinte VIP szektorrá alakult a terület, ahol rengeteget ücsörögtünk.

Erre a napra jutott két erősen frekventált fellépő, az egyik Lola személyében, aki egész korrekt kis műsort adott, még akkor is, ha a gólyák még nem igazán voltak a helyzet magaslatán, így a közönség még egész gyér volt, viszont, aki részt vett, az jól érezte magát.

A második és talán legnagyobb port kavaró fellépő SP volt, aki számomra komoly meglepetés volt, mert bár nem tartom sokra, a saját közönségét mégis kiválóan kezeli, és jól adja el magát (csak egy kis köcsög). Majd jön vele egy kiváló közös fotó, amit még én sem láttam, de már nagyon kíváncsi vagyok. A fotó közben volt „szerencsém” beszélni is vele, majd mikor közöltem, hogy igazából utálom, és csak a poén kedvéért kell a fotó, akkor közölte, hogy szar party arc vagyok, amiben talán igaza is van (NOT).

Az Animal Cannibals-ről lemaradtam, mert a kora este elmaradt csapatépítést próbáltuk kicsit bepótolni, ami a saját csapatomnál nem igazán sikerült, de a többi csapathoz csapódva, egész vicces dolgokat láttam.

Az este zárásaként DJ Suda állt a lemezjátszók mögé, aki sokkal jobb zenét játszott, mint az előző években, ennek és az addigra már elég szép mennyiségben elfogyó alkoholnak köszönhetően már szinte teltház volt a sátorban, és hatalmas partyt sikerült összehozni első este, ahonnan a biztonságiak is alig tudtak kihajtani minket hajnali négykor.

Az éjjel persze soha nem érhet véget, így folytattuk azt, a már fent említett kanapékon. Sajnos a biztiboyok elég sokat zaklattak minket fölöslegesen, amit nagyon rossz néven vettük, de nem nagyon tudtunk mit csinálni, de szerencsére később visszább vettek, és sikerült relatíve kulturáltan együtt élni velük.

To be countinue…

Továbbra sem értem, amit mások sem (de ez nyilván nem is a mi dolgunk), hogy miért kellett Ceglédre rakni a helyszínt, mert így a többségnek rengeteget kellett utazni, ami a társaság miatt egész jó volt, de az ára már nem tetszett annyira. Persze valamelyest még ezért is kárpótolt az alvó középkori katona a Budai út felé tartó gyorson. Az állomáson kissé életveszélyes módon másztunk át a síneken, majd kisebb „teljesítmény” túra után, már el is értük a szállást.

A regisztráció tavaly talán kicsit gördülékenyebb volt, főleg mivel több ember csinálta, de így is elfogadható időn belül lett mindenkinek karszalagja, sőt szobája is. A szállás teljesen korrekt volt idén is, 1-2 apró hiányosságtól eltekintve, mint a konnektor, hűtő, térerő hiánya, mondjuk a hűtő hiányán kívül egyik sem volt komoly probléma. Nekem semmi bajom nem volt a 8-10 fős szobákkal, sőt szerintem csapat építés szempontjából még pozitív is volt a dolog. A menzai koszttal nem lett volna semmi gond, de a kajáltatás rendszere nem volt épp a leggördülékenyebb, a grízes tésztáról már nem is beszélve.

A megbeszélések idén lényegretörőbbek voltak, mint tavaly (meg többre is emlékszem), amit meg belénk kell sulykolni, azt majd más az első nap délelőttjén megteszi. Az újonc szervezők közül pedig sokan dicsérték a főszervezők közvetlenségét (a régebbieknek meg már természetes volt). Ezzel párhuzamosan nekem a csapat építő tréningek idén kissé erőltetettnek és hosszúnak tűntek, de lehet, hogy ez csak személyes vélemény, és közrejátszott a 2 óra alvás is. Ettől függetlenül nagyban hozzájárult, hogy megtanuljam az újak nevét, ami még így sem sikerült tökéletesen, de majd a faszbúk segít. Persze, ahogy mindig, a csapat építést legjobban a közös party segítette.

„DJ Ceglédi”-k nem pont azt játszották, amit vártunk, sőt még csak kérni sem lehetett azt, amit szerettünk volna, mert egyszerűen fogalmuk sem volt, hogy miről beszélünk. Ettől függetlenül, mi képesek voltunk rettentő jól érezni magunkat a 2000-es évek legnagyobb magyar dance slágereire is. Sajnos ez a „mi” első este csak a kemény magot jelentette, persze ettől nekem nem lett rosszabb, de akik nem tudtak bulizni, azoknak nyilván nem jött át annyira a dolog. Persze a második este a szokásos borkóstoló már mindenkinek meghozta a kedvét a bármilyen zenéhez, így a második estére már sikerült egy orbitális partyt összehozni.

Nem tudok szó nélkül elmenni két eszement esemény mellett, amit itt most nem részleteznék, egy sör mellett viszont elmesélem bárkinek szívesen, legalábbis elrettentő példaként mindenképp. Nem ma kezdtem már ezt a GT sportot, és láttam is már hasonlót, de ez, ami itt történt minden képzeletem felülmúlta, mert szerintem elvárható, hogy az ember még komoly alkoholos befolyásoltság alatt se váljon állattá.

Összességében én is, és a körülöttem lévők is jól érezték magukat. Bennem, mint mindig, megfogalmazódott az az érzés, hogy egyszerre több helyen kéne lennem az éjszaka folyamán, mert mindig lemaradok valamiről valakiről, de ez már csak ilyen. Most meg rettentően várom a GT-t, de már nem kell sokat aludni.

(képek a faszbúkon elérhetőek)

Hétfőn nem keltem túl korán, így csak a délutáni gyakokat szenvedtem végig. HARC-on egyre komolyabb és ezzel párhuzamosan egyre unalmasabb dolgokat veszünk, éljen az IP kiosztás. A prog szokás szerint jó hangulatban telt. Írtunk egy olyan porgit Visual Basic-ben, h behalt tőle az Excel. Az adatb-be pedig a rengeteg unalmas momentum mellé ismét csak néhány ember tudott 1-2 jó pillanatot csempészni, (nem tom h fogunk ebből MySQL-be levizsgázni) de legalább hamar vége lett. Estére gyorsan összerántottam a népet (vagyis rántottam volna), h ellátogassunk az első Menza Party-ra.

Adatb gyak után Tibivel megvacsiztunk a koliban, majd a Vacsoracsata alatt már elkezdtünk melegíteni, nagyon meleg is lett. Majd mikorra megjött Zsolti és Nóri addigra Tibi már elment, szóval megint nem emelkedett a létszám. Mint kiderült Zolira ezen az estén sem számíthatunk, Eszti pedig az MFK (MK)-n tette tiszteletét, így hármasban kellett elütni az időt. Mivel még sok volt a party kezdetéig, így bevertük a Cougar Twon első részét, melynek eredénye az lett, h Zsolti ezt is elkezdi nézni. Majd kisvártatva átmentünk “lakossági house”-ra “sztároskodni”.

Az elején meglehetősen szar volt a zene és nagyon kevesen voltak, így többnyire beszélgetéssel múlattuk az időt, majd szép lassan gyűlt a tömeg és fél-éjfél körül Sanyikáék is beestek. Akkor elkezdődött a buli. Javult a zene, egyre több lett a jó nő, nah meg a bevitt alkohol is megtette a hatását. Csak mi fiúk még felugrottunk egy utolsó körre a koliba, aminek mulatós éneklés lett a vége (nyilván a szomszédok legnagyobb örömére XD ), majd visszatértünk partyzni.

Nagyon jó lett a hangulat a végére, sok  volt a szép lány (volt mit nézni), nah meg igazi tombolós számok is mentek. Szép lassan elkezdett oszlani a tömeg, mi hárman (Sanyika, Zoli, én) zárásig maradtunk, majd még leültünk a 3-as koli lépcsőjére beszélgetni egy kicsit (igen, jól tudjátok, senki nem lakik a 3-as koliba közülünk ). Ennek eredményeképpen fél 5 volt mikor nyugovóra téretem kis netezés után, de ez legalább egy jó party volt, csak lassan indult.

A keddi nap nem olyan volt mint általában, korán keléssel és EU gyakorlattal kezdődött. Az EU gyak pedig azzal, h telefonon összeszedjük a csapat akkor még hiányzó tagjait. Ennek ellenére sikeresen megszereztük 1 órányi beszélgetés után az aláírást, így azzal már nem lesz gond. A keddi napra nem is maradt más csak a foci, amit először le akartam mondani fáradtságra hivatkozva, de végül mégis elmentem. Elég korrekt meccset játszottunk, és végre megszereztem az első gólom is 3 gól passz mellett, talán ebből is látszik, h kezd egy picit javulni a kondícióm, bár messze még a régi szint.

Kedd estére már nagyobb sikerrel rántottam össze a társaságot a lányoknál a TF2 1080p megtekintésére, még akkor is ha csak a társaság egyik fele nézte a filmet (de legalább jó volt), aztán még bedobtunk egy HIMYM részt is, ami egyenlőre életben tartja a sorozat reményeit (azaz sokkal jobb volt, mint az előző). Közben Nóri és Eszter krumplipürét csináltak (ami köztudottan az egyik kedvencem), így a másik Nóri rántott húsával párosítva egész jót ettünk. Közszönet nekik!  Az aktuálisan utolsó 24-est aztán nem sikerült elcsípni, így jó hangulatban és kellemes időben sétáltunk haza a sugárúton.

A mai nap a Stat gyakorlat jegyében telt, végre aktívan részt vettem az órán, igaz ehhez az első sorba kellett ülnöm, de hát ha ez kell ahhoz, h meglegyen a tárgy, akk legyen! Ma estére nem tervezek semmit, egyszerűen nincs rá pénzem, mert az őseim épp úgy döntöttek, h nem utalnak, és a kintlévőségeim az egyetem lassan őrlő malmai miatt még mindig nem jöttek meg. Így előbb House-t nézek, majd Harper’s Island-et és nyilván kis netezés után le is fekszek (tudjátok, csak úgy öregesen ), h a holnap reggeli net marketingre fitt legyek, nah meg még a házit is meg kéne csinálni.

Szerda este kissé sokáig voltam fenn, így csütörtök reggel annak ellenére esett nehezemre felkelni, h 8 helyett csak fél 9-re kellett “net-marketingre” mennem. Ez az óra lenne szerintem az egyik legjobb az idei felhozatalból, és valóban nem is olyan rossz. Az egyetelen probléma csupán az előadóval van. Elhiszem, h jó szakember, sikeres üzletember, fiatal, határozott és jól néz ki (vagy “pláza kandúr”, hozzállás kérdése), de tanítani még nagyon nem tud. Tudom h nem egyszerű kb 50 egyetemista érdeklődését fenntartani akár 10 percen keresztül is, nem h egy órán keresztül, arról nem is beszélve, h ennyi egyetemistát még nehezebb ösztönözni illetve fegyelmezni. Aki viszont ezeket a nehéz feladatokat nem képes megoldani, az NE MENJEN TANÁRNAK! Ettől függetlenül én még igyekszek mindent megtenni, néha még a tömeg csendre intését is magamra vállalom. A pobléma másik oldala az alapkoncepcióban van. Én valamennyire ismerem a csop. társaim és tudom, h vannak köztünk olyanok, akik lehet h jól tanulnak és jó programokat tudnak írni, de ettől teljesen függetlenül képtelenek bármilyen markating vagy kereskedelmi tevékenység folytatására és most nekik is ezt kellene csinálni, ráadásul aláírásért. Előre megsúgom a kedves előadónak, h ez NEM FOG MENNI! Nah de ennyit erről az óráról egyelőre, bár szerintem még szóba fog kerülni.

A következő az infó-gazdaság, ami szintén elég jó tárgy annak ellenére, h 90%-ban rizsa az egész. A lényeg itt viszont abban rejlik, h az előadó tisztában van vele, h milyen ez a tárgy, és képes ennek ellenére (vagy épp ezért) fenntartani az érdeklődésünket, még akkor is, ha gyakran a semmiről beszél. Belőle még lehet jó tanár, annak ellenére, h nem néz ki olyan jól és talán nem is olyan sikeres.

A csütörtök órák tekintetében ezzel véget is ért, mert a net-marketing előadás ezen a héten is elmarad. Mivel kivételesen (nem voltam ugye bulizni sehol) maradt pénzem, így a délutáni netezgetés/sorozatnézés után elmentünk a srácokkal közösen a Fórumba és egy kis gyors kaját vittünk be a szervezetbe, mert most épp azt kívántunk. Aztán szokás szerint beugrottunk a Saturnba. Itthon is élvezhető, sőt nagyon jó a Shift (persze csak öcsém erőművén), viszont a Saturnban még annál is sokkal jobb. Nagyon összeáll a PS3, LCD TV, 5.1, Shift felállás és hihetetlen játékélményt generál (ha megnyerném az 5-öst (ha játszanék) akkor jönne haza ). Aztán kipróbáltuk a Guitar hero-t is, én életemben először. A legtöbben nagyon bénák voltunk, viszont így 1 dob, 2 gitár felállásban hatalmas bulikat lehetne csapni 1-2 sör előtt és után.

Az estét kis vizipipával záruk a téren, majd átmentünk Nórival a “krampuszba” sorozatot nézni. Kellemesen kialudtam magam, majd reggeli után visszatértem a koliba és következett a kevésbé kellemes ámbár szükséges része a napnak:

- Egészen felszabadító érzés volt az új Nadia Ali számmal a fülembe, szikrázó napsütésbe és szélben kisétálni a Campus elé a megállóba. Kellemes kora őszi pillanat, de lassan itt az október és vele együtt a teljesítési kényszer, a stressz és a kialvatlanság. Addig is ki kell élvezni, az ilyen napokat/pillanatokat! -

kaját csináltam, elmosogattam, rendet raktam, felraktam a Shiftet, összepakoltam a cuccaim, majd kisvártatva elindultam haza. Hazafelé Dark Angelt néztem, mivel az új sorozatokhoz még nem volt felirat.

Itthon már sült kacsa és krumplifőzelék várt (fehér jász típusú), így kajálni is sikerült. Azóta pedig blogot írok és mindjárt bedobom a Melrose Placet is.

Szóval a téren ülve úgy gondoltuk, h megérdemeljük, illetve eléggé elkezdődött már a félév ahhoz, h magunkhoz vegyünk egy-egy doboz ciklont és elnézegessük az előttünk felvonuló egészen korrekt felhozatalt, nah meg szót váltsunk 1-2 rég nem látott ismerőssel. Sajna a terve egy része meghiúsult, ugyanis a ciklon érthetetlen módon elfogyott a Koli marketből. Én mondjuk szeretem a sima Sopronit is, de azért ez mégsem állapot, így egy kis “chilis-slájmos” chips-szel javítottuk az aktuális “rosszkedvet”.

Szép lassan mindenki felkészült az estére, majd kisebb csoportokban, nem túl későn felvonultunk Zsani újdonsült albérletébe (meghívásunk volt), és magunkhoz vettük a sok-sok általa felkínált remek dolgot. A részletekbe nem mennék bele, de alkohol is szerepelt a történetben. Az este elég korán végetért, ennek az utolsó busz korai indulása volt az oka, nem pedig a rossz hangulat. Mi ugyanis a fiúkkal rendkívül jól éreztük magunkat.

Mivel korán értem haza, így még próbáltam volna msnen kommunikálni, de szomorúan vettem tudomásul, h az MSN szerverei vmi fura oknál fogva eléggé döglődtek. Nah de ez van. Így hiába volt korán, lefeküdtem.

Ma reggel a gyak csak 9-kor kezdődött és az az örömteli hír fogadott, h ezen kívül már csak 1-en kell részt venni, egy 3 oldalas értekezés társaságában, és akkor mindenkinek jó lesz. Az előadást nem erőltettük, saját tapasztalataink miatt, a Rendszerszervezés helyett pedig futballra adtuk a fejünket, és sokkal jobban jártunk a nagy meleg ellenére. Bevallom, nekem már nagy szükségem volt a mozgásra. Ennek örömére kellemesen el is fáradtam.

Foci után fürdés, majd még kinéztünk Ádámmal a Tescoba egy kis munícióért az esti GT after partyra. Ha már after party, akk itt jegyezném meg, h nagy reményeket fűzök az esti jó hangulathoz. Szóval hajrá-hajrá!

Ezzel még nem is lenne gond, mert a tömeg ugyan úgy tömeg, ha egyetemisták, vagy ha nyugdíjasok alkotják, viszont van egy komoly probléma: Ez pedig nem más mint a hallgatók és nyugdíjasok között fennáló, nagy múltra visszatekintő, gyilkos konfliktus. Ez a kinfliktus pedig abból adódik, h a dárga nyugdíjasok (igyekszek tisztelet teljesen fogalmazni) teljesen véltelenül, pont azokban az időpontokban közelítik meg a temetőt (ahova lehetőség szerint hetente többször is kilátogatnak, hátha van vmi változás…), amikor a hallgatók épp órára mennek, ezzel is növelve a “tömegnyomort” a buszon. Mert persze annyira nem kellemetlen, ha egy tömött buszont, egy formás közgázos picsa kislány hozzádsimul, viszont annál kellemetlenebb, ha egy 70 és a halál közötti teszi ezt (bunkó dolog, én tudom, de így van). Aztán ott van ugye a “hely kérdés”. Miszerint, adjuk át a helyet, mert ő nyugíjas. Ok-ok átadom, annak ellenére, h nyilván kevesebbet járkált és jelentősen többet aludt mint mondjuk bármelyikünk, de azért mégis csak idős, meg beteg, meg tisztelet, meg ilyenek. Ezzel nem is lenne gond, mert utána szépen megköszöni és mindeki boldog. Ezzel szembe szegény nyugdíjas, aki alig bír állni, járni pedig már szinte egyáltalán nem. Első körben Bolt-ot megszégyenítő tempóval fut a busz után, mindenkin átgázolva elsőként száll fel (hiába szállnának le is az emberek), majd beszól, ha nem adjuk át a helyet, illetve ha bárki hozzáér, annak ellenére, h ugye ő furakodott fel a buszra (pedig ideje lenne). A másik bevett szokás, h ha a busz túlsó végében felszabadul egy hely, akkor kicsit megemeli a virággal és öntöző vízzel teli szatyrát (mert víz nyilván nincs a temetőbe, vagy lehet csak a sport kedvéért hurcolja), majd mivel ő nem tud állni, így átverekedi magát vagy 30 egyetemistán, közben 1-2-t halálra tapos, elnézést pedig nem kér, mert neki ez jár.

Szóval lényeg a lényeg, h a 24-esen még nagyon sokáig meglesz ez az örök ellentét és szerintem a járatok sűrítése is csak részmegldás lenne. Van ugyanis egy teóriám, h miért is jönnek a nyugdíjasok miden alkalommal az egyetemistákkal közös buszon, annak ellenére h az idejüket szabadon oszthatják be (legalábbis én így látom). Szóval a teóriám az, h élvezik. Élvezik a társaságot, a tömget. Élvezik, h foglalkoznak velük. Élvezik, h hallhatják az előző esti party történeteit, h aztán a RÖGYÉ-ben (Rozzant Öreg Tyúkok Egyesülete) együtt szörnyülködhessenek, h “ezek a mai fiatalok”, meg “ahhelyett, h tanulnának. Arról nem is beszélve, h egy csuklós 24-es hátsó részében egy 70 év fölötti hölgynek, sokkal könnyebb a súlytalanság állapotában ide-oda lebegni egy-egy hirtelenebb manőver vagy fékezés alkalmával, ha üres a busz, mint így amikor minden oldalról támasztják.

- Tegnap Agent Banna közzé tett egy elég érdekes elméletet, vagy elnevezést. Miszerint a közgázra rengeteg logisztikus jár, ezen belül is a többségük “fasz-állító”. -

- Aztán van egy másik fontos új történés is, ez pedig az alkoholista szabatos szemantikai definíciója, miszerint: Alkoholista az az egyén, aki ugyan annyit iszik, mint mi, de nem a barátunk. -

- A drága EU tanárnőnk, aki EU helyett inkább irodalom történettel és filozófiával fárasztott minket 2 órában, elég komoly meglepetéseket okozott, főleg amikor korán reggel közölte, h (idézem) “ha büdös a szátok ne rágózzatok, mert az gusztustalan, hanem mossatok fogat minden étkezés után”, majd elővezette körvonalakban, h ő h neveli a gyerekeit, majd

Szóval ennyit már a történésekről és a kultúráról. Számomra valószínűleg ma este véget fog érni a hét, nah meg holnap lesz még 3 órám, de aztán hazamegyek aludni, enni és blogot írni. Mert ezen a héten iszonyatosan elfáradtam, mind agyilag, mind fizikailag, és az anyagi helyzetem is elég siralmas. Közben a saját tanulmányaimon kívül, ha szükség van rá próbálok segíteni a friss, vagy a nem is annyira friss gólyáknak a GI-n való tájékozódásban, többek közt azért, mert nekem is jól esett anno a felsőbb évesek segítsége.