Régen írtam, nagyon régen, vhogy mostanában nem visz rá a lélek, nah meg nem is nagyon történnek említést érdemlő dolgok mióta hazajöttem… „vagyishát“, ahhoz képest, ami kint említésreméltónak mondható volt, ahhoz képest az itteniek elhanyagolhatóak. Szépen kiélveztük az indián nyarat, és végig buliztuk a heteket, ahogy azt kellett. Sajna még a DEN előtt beköszöntött a tél, mindenféle átfutási idő nélkül, de persze ezen nincs mit csodálkozni, mivel az időjárás nem a magyar bank szféra. Az Anima csalódás volt, meg szinte az egész este is, annak ellenére is, h azért a hangulat meg volt alapozva. Szerencsére a szerda estét kedves barátaim Sanyika, Zoli, Jim és Tibi sikeresen megmentették a Vad Fruttikon felsorakozó dekoratív lányokkal karöltve, így nem érheti szó a ház elejét, bár lehetett volna ezt az egészet szebben és okosabban is szervezni, de ez már csak ilyen. Aztán most, hogy a DEN-nek vége, vhogy a buli hangulatnak is vége szakadt a tél beköszöntélve. Szóval most jönnek a csendben itthon töltött esték, esetleg borozgatás, tea főzés és sorozatok/filmek előtt kuporgás az öreges téli estéken.
A kis csapatunk, akikkel szinte minden percünket együtt töltöttünk az elmúlt években, olyan szinten szétszóródott, h most már annak a pár percnek is nagyon örülünk, amit együtt tudunk tölteni, és az “együtt” még így is gyakran elég hiányos, és soha nem teljes, de ez a világ rendje, vagy mi… Az új csapat beszerzése pedig az V. év kezdetén már nem alternatíva, és am is a régit szeretném vissza, ami halott álom, de ez van, ezt nem kell szeretni. Mert szép és jó a online barátság, csak vhogy kevésbé szabad, mint a real time azonos térben.
Erre persze rátesz még egy lapáttal, h Tibi már dolgozó ember, így nem ér rá csak úgy mindenfél gyorsan kialakuló és gyors lefolyású partykon résztvenni. Arról az apróságról már nem is beszélve, h nekem is munkát kéne találnom, nem is feltétlen a pénz miatt, bár az soha nem jön rosszul, nah meg soha nincs belőle elég, pláne, ha épp előbújik, a fogalmam sincs, h honnan örökölt, zsidó mentalitásom… de elkalandoztam, mert a mondat második fele az lett volna, h a magány és az unalom a szobában nem épp a legjobb partnerek az ember kedvének jobbátételéhez, így jobb lenne dolgozni. Mert persze soha nincs pénz, csak ha épp olyanra kell, akit amit valóban szeretne az ember. 
Közben épp nagyon szeretném, h teljenek a napok, de ezzel párhuzamosan roham léptekkel közelít a végítélet napja, ami legalább két biztos kivégzéssel kecsegtet, és egyelőre még csak reménykedni bírok, h a sortűz minden tagja elhibázza majd. Persze a remény ebben az esetben is édes kevés, így lassan ideje lenne tanulni, mert a halál a lovasai közül erre a félévre a legjobbakat küldte, akik már rég vadásznak a nyugodt egyetemi éveimre, és most már mindenképp döntésre kell vinni a dolgot. Persze ilyenkor az ember végig gondolja az összes lehetséges végkimenetelt, és van még katasztrófa terv is, ami előreláthatólag evakuálással végződne, de azt nem nagyon szeretném. Szóval marad a Stat és a Nummat tanulás, és ahogy nézem az Adatbiztonság sem egy new yorki hosszúhétvége, így lesz tennivaló.
Persze összességében nem panaszkodom, minden folyik a maga természetes medrében, meg van, ami nem a természetes medrében, de kell vmi, amit élvez is az ember, és hát mi lehetne jobb, mint a szabálytalankodás…
Sportolás, fogyás, munka, tanulás, a szórakozás fenntartása, a depresszió elkerülése, és persze egy nő sem árt… de már kezdek úgy beszélni, mint egy BTK-s lány, csak ő persze nem lányra vágyik, bár manapság ki tudja. Szóval egyre szürkébb hétköznapok, néhol kitörési lehetőséggel, de összességében tényleg semmi említésre méltó, ha az olyasmiktől eltekintek, amiket nem lehet csak úgy kiengedni a web 2.0 végtelen tengerére, ami olykor mégis rendkívül aprónak és belterjesnek tűnik, de ez persze már megin‘ egy másik témakör.
Közben az én blog néhol átszivárog a tumblr-re, ahol még mindig sok a nő és az autó, de néha megéri benézni és egy-egy pillanatképet elkapni, és ez itt nem a reklám helye de, csak mondom. Persze köztudott, h ott az én blog csak akkor népszerű, ha A listás vagy, de ki nem szarja le, ha egyszer úgyis magamnak csinálom, a többiek csak szeretik, ha szeretik…
Most pedig meglátogatok egy valószínűleg teljesen értelmetlen órát, ahol legalább az aktuális sorozatok megfelelő sebességel csúsznak le a TK-ból, ha már más nem… és itt el is érkeztünk a következő posthoz, ami kis összefoglaló lesz, hátha van még akinek tudok ötletet adni a sorozatokkal kapcsolatban.
Az adatb-be pedig a rengeteg unalmas momentum mellé ismét csak néhány ember tudott 1-2 jó pillanatot csempészni, (nem tom h fogunk ebből MySQL-be levizsgázni) de legalább hamar vége lett. Estére gyorsan összerántottam a népet (vagyis rántottam volna), h ellátogassunk az első Menza Party-ra. 
Az előadást nem erőltettük, saját tapasztalataink miatt, a Rendszerszervezés helyett pedig futballra adtuk a fejünket, és sokkal jobban jártunk a nagy meleg ellenére. Bevallom, nekem már nagy szükségem volt a mozgásra. Ennek örömére kellemesen el is fáradtam.
). Így dacolva az elnyomással, csak azért is Safariban tölötm ki a jelentkezési lapot, és eddig megy is.
Commentek