Monthly Archive for szeptember, 2011

Vége az Entourage-nak :(

Rég írtam sorozatról, de most úgy érzem muszáj, mert egy elég hosszú szakasz zárult le ismét. Mindig fura érzés egy olyan sorozat utolsó pillanatait látni, amit hosszú éveken keresztül követ az ember, és egyszer csak végetér. Persze nálam ez az Entourage esetében nem pont így volt, mert vagy 4 évadot tömbösítve néztem meg, ráadásul kb egy hét alatt, mert egy picit beszippantott a téma. Viszont azóta naprakészen követem az eseményeket, és már a fent említett dara sem most volt. Valamiért eleinte idegenkedtem a sorozattól, hiába ajánlották nagyon sokan, én mégsem kezdtem bele, majd egy próba rész alkalmával, amit persze más nézett, és én egy teljesen random időpontban kapcsolódtam be az eseményekben, azonnal magával ragadott. Biztos sokan tudják rólam, h már alapvetően érdekel az „álom gyár“ háza táján történő dolgok jelentős többsége, a színészekről, és pláne a színésznőkről már nem is beszélve. Persze a sorozat nem feltétlen a témája miatt egyedi és magávalragadó, sokkal inkább a stílus és a nagyon szerethető karakterek ejtik szerelembe az egyszerű sorozatnézőt, és még így a sorozat végén sem nagyon engedik el, sokkal inkább a film iránti vágyakozásra sarkallnak.

Hogy mire is gondolok? Az alap storyba nem mennék bele, mert elég hülyén jönne ki, ha erről kellene írnom így a 8. és egyben záró évad végén. Mindenki szépen megtalálja kis millió helyen, h kinek az élményei alapján és mi körül forognak az események. Én inkább arról beszélnék, hogy a kiváló karakterek mekkora fejlődésen mentek keresztül az évadok során, és hogy mindezek mellett megtartották azokat a tulajdonságaikat, amiért imádtuk őket. Lehet, hogy erősnek tűnik az imádat szó, de szerintem elég, ha csak Ari Goldot említem, akihez hasonló karakter szerintem még soha nem született, és szerintem még évek múlva is nyugodtan emlegethetem majd, mert mindenki tudni fogja, h miről is van szó, még akkor is, ha nem nézte a sorozatot.  A karakterek mellett mindenképp meg kell említenem a sorozat másik alappillérét, ami talán még fontosabb, mint a karakterek, ez pedig az az érzés, ami végigkísér minket mind a 8 évadon át. A sorozat végig azt sugározza, h ez bizony a realitás, és insidernek tekintik a nézőt, betekinthetünk a színfalak mögé, sokkal kevesebb mázzal, és sokkal több olyan aprósággal, ami alapján roppant hitelesnek tűnik az egész. Persze nyilván nem tudhatjuk (én nem tudom), hogy valóban ilyen-e az élet LA-nek ezen a részén, de én úgy érzem, hogy talán ez a sorozat áll a legközelebb az igazsághoz. Ezt a realitás érzetet nagyban erőssíti a rengeteg saját magát alakító vendégszereplő is, és itt bizony nem kis, hanem sokkal inkább hatalmas nevekre kell gondolni, akik rengeteget tesznek hozzá a feel good érzéshez. Szintén a nagy pozitívumok közé sorolom a végig megmaradó pozití felhangot, ami még akkor is ott motoszkál a háttérben, ha hőseink éppen valami méretes szarba keverednek. Ez szerencsére igaz az utolsó évadra is, amiben elég sok volt a konfliktus és a ború, de valahogy mégis mosolyogva nézte az ember, ha mást nem is, de a problémák megoldódását mindenképp. Amit még meg kell említenem, az a drága kocsik, a jó nők, és a remek zene, amik elengedhetetlen részei a sorozatnak, mindehhez pedig hozzá járul még a humor, ami lehet, h néha kicsit fanyar, de folyamatosan ott van, és még a karakterek szivatásánál is inkább velük nevetünk, mint sem rajtuk.

Rettenetesen hiányozni fog a Törtetők, örültem a happy end-nek, és várom a filmet. Mindezek mellett pedig nyugodt szívvel ajánlom bárkinek, akit kicsit is érdekel a filmes világ és szeretne látni egy igényesen kivitelezett sorozatot, ami bármikor mosolyt tud csalni az ember arcára.

Hazaértem

Szóval, mint gondolom sokan észre is vettétek, vhogy a tábor vége és az utazás is kimaradt… a tábor vége azért mert hosszú és bonyolult, és amint belekezdtem leírni, gyorsan rájöttem, h esélytelen visszaadni pontosan… Az utazást pedig úgy lett volna jó, ha minden nap leírom a történteket képekkel illusztrálva, de szerencsére azt kell, h mondjam, h annyi unalmas percem azért nem volt, h napi 1 órát ezzel töltsek. Szóval akit ezek a dolgok érdekelnek, azoknak nagyon szívesen elmesélném egy sör mellett, de biztos vagyok benne, h csak több sör mellett sikerülne. :)

Már lassan egy hete itthon vagyok, és vannak fura dolgok, meg vannak, amik nagyon hiányoztak, és vannak, amik meg a kintlétből hiányzonak rettenetesen. A repülőről leszállva nagyon örültem, és az egyetlen különbségnek azt éreztem, h itt nincs mindenhol légkondi. Aztán jött a család egy része, meg a sok-sok itthoni kaja, és ezzel elkezdődött a visszaállás az itthoni létre. Bevallom, h az “örülök, hogy itthon vagyok” téma kb 2 napig tartott, aztán szépen visszakerül az ember az igazi Magyarországra, ami azért még sok mindenben elég csúnyán le van maradva, nem csak az USA-tól, de minden nyugati országtól. Itt pedig egyáltalán nem arra gondolok, h nem jár mindenki hatalmas kocsikkal, vagy vmivel alacsonyabb az életszínvonal. Egyszerűen csak a rettenetes magyar mentalitásra gondolok, amit baromi nehéz megszokni, még akkor is, ha a nyár elején azt mondtam, h majd a kintit lesz nehéz megszokni.

Az egyetemi élet viszont semmit sem változott, bevallom, h ennek azért eléggé örülök. Sikerült a koliba gond nélkül beköltözni, mondjuk kellett hozzá egy kis szerencse is, nah, de mihez nem. Már az első 2 napban sikerült az őrületbe kergetni a portások jelentős részét, pedig nem is tettünk semmi rendkívülit, csak a szokásosat. :D

Végre sikerült magam minden tekintetben kialudni, még akkor is, ha az első két debreceni estémen összesen aludtam vagy 5 órát, nah de ott van még a délután, illetve szépen vissza lehet állni arra, h az ember délelőtt inkább csak passzív. :) Nem panaszkodok, vannak azért az alvásnál fontosabb és főleg kellemesebb dolgok is. Voltunk az egyetemen is, ami annyit tett, h megnéztük az új infó épületet, ami szép-szép, viszont szerintem rengeteg fölösleges tér van benne, és még a stílust is sikerült néhány helyen mocskosul megtörni. Persze a légkondis termek azért fényévekkel jobbak, mint a matekban. Arról, h a félévem h alakul majd, nah arról még egyelőre fogalmam sincs, a koliban úgy látom, hogy a társasággal nem lesz gond, ahogy eddig soha, és itt persze nem csak Tibire gondolok. A tárgyaimról egyelőre keveset tudni, pláne mivel a leglényegesebbek am is csak vizsga kurzusok.

Arról pedig, hogy az amerikai emlékek mikor fognak teljesen megszépülni és eléggé elhalványodni, egyelőre sajnos, vagy nem sajnos még fogalmam sincs, de jó volt kinn, és egyelőre elég jó itthon.