Sir Alex

Az a helyzet, h elég régen írtam, azóta rengeteg dolog történt mindenféle terülten. Megpróbálom ismét normálisan összeszedni, h mégis mi volt, illetve tartani az időrendi sorrendet, de sanszos, h nem fog teljesen sikerülni. Nah, de ez most mindegy is. Szóval kezdem a „visiting day”-el, amire olyan sokat készült a teljes staff és a tábor vezetősége is. Szóval itt is kb annyira volt minden túlbiztosítva, mint a másik táborban, csak talán a kaja lett tényleg egy kicsit jobb, kezdve az egyben sült marha combtól egészen a kis krémmel töltött golyócskákig. Szerencsére, mint a másik táborban, itt sem volt túl sok dolgom, a hotdogos pultnál voltam runner, ami annyit tesz, h nekem kellett volna mindenfélét oda vinni a konyhából, és nem hagyni, h bármi is elfogyjon. Azért csak „kellett volna”, mert igazából nem nagyon kellett semmit csinálnom, ugyanis minden szépen ki volt készítve, és alig fogyott el vmi. Természetesen, ahogy az várható volt, azok jöttek át a másik táborból, akikkel a legtöbbet spanoltunk ott, így a csapat szerintem minden tagja magyar volt, legalábbis nem emlékszem külföldire. A lényeg, h meló nem nagyon volt, viszont kivételesen buborékos ásványvíz és magyar lányok igen, szóval elvotunk, én legalábbis biztosan. Annyira nem éreztem, h gazdagok lettek volna a szülők, bár a parkolóig nem mentem el, így az autókat sem láttam, de a Camero-ból kiindulva a mellettük lévő tábor lakói azért picit gazdagabb zsidók lehetnek. Szóval minden rendben volt a szombattal, és mivel a visiting day is rendben lezajlott, így kaptunk egy kis időt a water fronton, amit mi ki is használtunk izibe, nah meg most már használhattunk tényleg majdnem mindent, úgyhogy bekajakoztunk a tó közepére, mert mér’ ne? Aztán az előző este mintájára ismét kevertünk egy kis csokis narancsot, amit a kedvenc sütis lányom le is hozott a partra, így ismét kezdődhetett a vízparti lazulgatás, amit kisvártatva át kellett költöztetnünk a menza lépcsőjére, de a hangulat ettől még hasonlóan jó maradt.

A vasárnap elég csendes mederben telt, minden folyt a maga kis útján, annyi volt csak az extra, h estére mozi volt a program. A mozi olyan volt, mint nálunk voltak picit régebben a falusi mozik, vagy még talán annál is gyengébb minőségű, de legalább baromi halk. Viszont a Sprite jó volt, ha már a popcorn pont szar. Nah de mindegy is, mert nem ezért megy az ember moziba, hanem a film miatt. Szerencsére sikerült jól dönteni, és a várakozásaimnak megfelelően, meglehetősen jó volt a Friends with benefits, míg az elmondások alapján a Captin Amerika és a HP7/2 is elég szar volt, az előbbi pl leírhatatlanul szar. Mila Kunis viszont gyönyörű volt, a poénok ültek, és a film nagyon jól adta vissza a keleti és a nyugati part legnagyobb városai között lévő hangulatbeli különbséget. Azt hiszem, h elég kevés poénról maradtam le, de azért otthon majd meglesem felirattal is, hátha.

A hétfői nap elég későn kezdődött az elhúzódó mozi miatt, ami persze nem volt olyan nagy gond. A szünetekben még megtoldottam előbb 1, majd 3 óra alvással, így az esti mosogatást már kellemesen sikerült megpörgetni, így még egy sör is belefért a kivételesen este 8-kor induló buszhoz. Mikorra a busz indulásához érkezett az idő, már mindenki elég jó hangulatban volt, köszönhetően a kisebb mennyiségű csokis narancsnak. Aztán, mivel ez volt a minden évben hagyományos KMP staff jutalom party, így mindenkinek a nagy barnamedve fizette a sört, ez pedig azt jelentette, h sört magadnak nem is tudtál kérni, csak az „öreg Jónáson” keresztül. Ennek pedig az lett az eredménye, h orbitális nagy multinacionális, bárpulton pucér fenékkel táncolós, és majd jól mutatok mindenkinek képeket… típusú partyt csaptunk, bár bevallom, h vannak olyan pillanatok, amikről, csak azért tudok, mert készült róluk fotó. Szóval a lényeg, h jó volt, és gyakorlatilag az eddigi legnagyobb partym volt, mióta kinn vagyok, méghozzá 0 forintból. Aztán a táborba visszaérve a fiúk folytatták a szokásos outpost party hangulattal, amiről én kivételesen lemaradtam.

Ma reggel pedig még kicsit aznaposan indulta a munka, ami kb délre rettenetes másnapba csapott át.

A tervek a jövőre nézve megszilárdulni látszanak, olya annyira, h 30-31-én Bostonba utazunk a kis másodéves csapattal, ami reményeim szerint szintén meglehetősen kellemes party hangulatban fog telni, az olyan apróságokról, mint városnézés, hippi szenthely látogatás, és bálna nézegetés…, már nem is beszélve. Szóval remélem, h minden rendben lesz, és még anyagi csődbe sem kerülök majd utána. Aztán, mivel itt a hónap vége, már csak 2 hét lesz, amikor a gyerekek is itt rontják a levegőt, így utána állítólag minden sokkal szebb lesz (nah majd meglássuk), ezzel párhuzamosan pedig, rohamosan közeleg a megérdemelt nyaralás Miamiban.

Az egyetlen dolog, amivel komoly bajban vagyok, az a gépvásárlás. Mivel sokkal olcsóbb minden Apple termék, így semmiképp nem akarom kihagyni a dolgot, viszont most már nem akarok iPad 2-t, mert úgyis jön a 3, meg azért egy teljes értékű notebook sokkal jobban adná. Ehhez viszont el kéne adni a régi gépem, de rettenet gyorsan, mert jó lenne vmi emberi árfolyamon kivenni a pénzem, mert az mégiscsak tisztább szárazabb érzés. Jelen pillanatban kettőn áll a vásár. Vagy egy i5-ös 13-as MBP lesz az „áldozat”, vagy, ami talán még egy kicsit keményebb lenne, ha a legújabb 13-as i5-ös, 128 GB SSD-s MB Air kerülne a kosárba. Persze a döntésben kicsit segíteni fog, h valószínűleg még a héten érkezik egy, az utóbb említett csoda masinából, és sanszos, h sikerül majd beleszeretni… nah, de ez az egész persze mindaddig csak álom, amíg nem megy el az otthon gép, amire vajmi kevés esélyt látok sajnálatos módon, akkor pedig marad az iPad, vagy a szomorkodás.

Tegnap, mint minden csütörtökön ismét general cleaning volt, így azt reméltem, h nem h nem kell a sinkben melóznom, de nem is lesz egy túl kemény nap. Kivételesen ez irányú számításaim be is jöttek, ritkán fordul elő ilyen csoda. Szóval a napot nem kezdtük túl korán, és némi mosogatás után még az is kiderült, h egész nap kb annyi lesz a dolgom, h lemossam Tibivel a tányérok szállítására és tárolására használt kocsikat. Megbeszéltük, h senki nem tudja, h h mondják angolul a slagot, de azért mégis tudtuk, h miről is van szó. Szóval ezt a nem túl kemény melót csináltuk, közben meg szólt a konyhából az Anima. Mivel most már nálunk is kurva meleg van (38 °C) és állítólag még melegebb jön a hétvégére a sivatag felől…, így egyértelmű volt, h a salg használatból fürdés és fürdetés lesz. Szóval kaptak a lányok rendesen, akármekkora is volt az ellenállás. A délután talán még kevesebb munkával telt, viszont elkezdtek készülődni a szombati visiting day-re, így már megin’ mindenféle jóság került a konyhába, kivételesen még nem konzerv ananász is volt. Nah meg csináltunk pulyka nyakból, és belsőségből levest, ma majd az is kiderül, h mégis milyen lett. Délután 4 körül megjött a „nagyfaszú” szokás szerint a kis elemlámpájával és minden eldugott kis zugot megnézett, h tiszta-e a konyhában, de csak 2 apró hibát talált, és hozzátette, h ilyen tisztának még talán soha nem látta a konyhát. Szóval a lebaszás elmaradt, így mindenki megnyugodott, a nagy fekete pedig engedélyt adott, h mindenki olyan pizzát készítsen magának, amilyet csak szeretne, és ehhez felhasználhatja a teljes raktárkészletet. Szóval vacsira pizza volt a menü, még akkor is, ha nem igazán bírtam sokat enni. Szóval nem volt túl sok munka, inkább csak szórakozás, nem úgy, mint az előző csütörtökön, amikor mi voltunk vidámparkban, a többiek meg 9-ig takarítottak. Este 7-től 8-ig, a melegre való tekintettel, a teljes KMP lehetőséget kapott, h lemenjen a water frontra. Most már minden passzív eszközt ki tudtunk próbálni. Elég fárasztó mókák, de mókák. Közben pedig szemrevételezhettük a munkatársnőket, bár a java most valahogy kimaradt…, de erről majd később. Aztán a fürdés után érkezett némi „csokis-narancs” a partra, szóval a kedvenc sütis lányom és egy mexikói csaj társaságában még döglöttem egy kicsit a parton, és közben iszogattunk, nah meg láttunk egy baromi nagy medvét a túlparton.

Az este pedig csendes iszogatással és beszélgetéssel telt, aminek az lett a vége, h egy picit le is csúsztunk a szokásos esti „sing in”-ről, de ez azért nem akkora trauma. Mivel itt sokkal kisebb a fényszennyezés, mint bárhol Magyarországon, így még egy csomó hullócsillagot is láttunk, szóval nem volt rossz az este.

A mai nap viszont már nem egy leányálom. Végül is nincs túl sok meló, bár elég sok extra edény van a nagy készülődés miatt, viszont egyszerűen kurva meleg van. Ma éppen shower vagyok, ami annyit takar, h 55-60 fokos vízzel kell leöblítenem a tányérokat, meg más egyéb cuccokat. Ehhez még hozzá jön az a kb 40 fok, ami a konyhában van, szóval úgy érzem magam, mintha egész nap szaunában lennék. Olyan ütemben ömlik rólam a víz, h alig győzöm törölgetni, a pólóm pedig úgy néz ki, mintha épp szarrá áztam volna. Egy-egy műszak végére elég igénytelenül szar érzés, és valószínűleg hasonló látvány is lehet. Remélem délután már le tudok menni a netezni, mert másfél napja nem voltam, és kezd egy picit hiányozni, és akkor talán majd ezt a bejegyzést is fel tudom tölteni.



Utoljára vidámparkról írtam, pedig azóta már történt sok érdekesség és még több jóság. Megpróbálok rendesen időrendi sorrendben, és pontosan haladni az események vonalán, ami nem biztos, h sikerülni fog, már csak azt tekintve sem, h abban sem vagyok 100%-ig biztos, h milyen nap van ma. Szóval, a csütörtöki vidámpark után a pénteki nap a szokásoknak megfelelő kerékvágásban telt, elég sok volt a meló, főleg a kedvenc sajtos tésztánkkal, és a hobbi zsidók ilyenkor szokásos 3 fogásos vacsorája miatt. A szombati nap viszont már eléggé rendhagyóra sikerült. Szerencsére a pár héttel ezelőtt feltett kérdésre, miszerint: szeretnék-e átmenni a másik tábor „visiting day”-ére segíteni?, azt a választ adtam, h miért ne?, így szombaton a reggeli mosogatás és kis várakozás után 9 másik emberrel átmentünk a Byrn More nevű lánytáborba. A tábor kb 15 percre van kocsival, de a különbség a két tábor között olyan, mintha más bolygón lenne. Continue reading ‘Bryn(g) More (beer)’

Egyszer majd írok egy átlagosan szopatós napomról is, de most épp nem olyan volt. Minden csütörtök némileg más, mint a többi nap. A kis szappanok elmennek vhova kirándulni, nekünk meg az a dolgunk, h puccba vágjuk a konyhát. A mai nap annyiból volt különleges, hogy szinte senki nem vette ki a szabadnapját, így túl sokan voltunk erre a melóra, szóval átkerültünk ismét az öreg hangya hatásköre alá. A reggelt jó későn kezdtük, mert nem nagyon kellett csinálni semmit, csak joghurtot osztani némi eperrel. Az a szép a konyhában, h ha mindenkit ismersz, illetve a kaja készítő emberkék 70%-a magyar, akkor bizony minden jóságból csurran cseppen, így én tegnap, és ma is epret zabáltam, így nem is nagyon volt elég a reggelinél. Szóval csináltam némi alibi melót a reggelinél, majd csatlakoztam a srácokhoz, akik a karbantartóknál léceket festettek. Ebédig megcsináltuk kb a felét, mert átkapcsoltunk „meneddzser módba”, ugyanis azt hittünk, h végig kell nyomni a napot, és ez elég jó melónak bizonyult ahhoz, h egész nap ezt csináljuk. Aztán ebéd után már csak Dióval kettesben tértünk vissza, és azt is kiderítettük, h amikor végeztünk a festéssel, akkor már nem kell csinálni semmit, szóval kb 2 óra alatt ketten befejeztük az egészet egy újabb réteggel megspékelve. Közben, mivel a GYM mellett voltunk közvetlenül, beraktunk némi zenét a konditerem hangcuccán, ami nem egy gyenge vas, így már sokkal könnyebben ment a meló, arról nem is beszélve, hogy közben lehetett nézegetni a pont előttünk a partról visszatérő lányokat. Közben kaptunk némi M&M’s-et, meg sorban hordták nekünk a jeges teát, így elég jól elvoltunk. Aztán jött némi kaja szervírozás, mivel ma kizárólag outside kaja volt, így nem kellett mosogatni olyan sokat, csak kaját kivinni a kis szappanoknak. Izzadtunk ugyan rendesen, de sokkal jobb volt, mint benn a konyhában, és még a látnivaló is sokkal kellemesebbnek bizonyult. Mondjuk itt tenném hozzá, h a lányok java, egy-két kivétellel, a konyhában található meg, ma pl az egyik kislány végig forró naciban, felsliccelt pólóban, és a picit kilógatott bugyiban nyomta. Arról pedig nem is beszéltem még, h „törperős” feneke minden napunkat bearanyozza. Persze kellett egy picit mosogatni is, de az egész sokkal jobban pörgött, mikor megjött az „öreg Réjmond” a szállítmánnyal.

Összességében elég jó a hangulat a konyhában, már összecsiszolódtunk, és amikor nem túl kemény a meló, akkor megy a hülyülés minden létező nyelven.

Remélem a szállítmánynak köszönhetően ma elég szórakoztató kis „restroom partyt” tudunk csapni, mert már eléggé hiányzik a dolog. Majd vhova feltolom a szállítmányról készült képet, és meglátjátok, h mégis miről van szó.

A partz rettenetesen jól sikerült, majd dobok fel képeket jól, és meglátjátok, h nem is olyan rossz itt az élet. Szerintem elég, ha csak annyit mondok, h hajnali fél 4-kor magyar nótákat énekeltünk a restroomban.