A mai napom a szokásosnak megfelelően alakult, még el is mosogattam mielőtt eljöttem volna Debrecenből. Az előrejelzett kellemetlenségekkel én nem találkoztam, ebbe a szar időben az aktuális 5 perces késést elnézem nekik. Szóval minden rendben zajlott, megnéztem az aktuális Hawaii 50 részt, majd szépen összepakoltam a cuccomat és leszálltam. Apa nem is sokkal később megérkezett, mondom neki, h nyissa már ki a csomagtartót, mert koszos a táskám alja, és nem akarom az ülésre rakni. Berakom az utazóm, majd venném le a hátamról a noti táskám, de nincs sehol. A szar megáll bennem, a pulzusom az egekben… hol hagyhattam??? Mivel mindent gyorsan kizártam, így már csak az maradt, h az összepakolás után elfelejtettem felvenni a hátamra, és az IC-n marad. Nekem igazából semmi ötletem nem volt, csak, h most azonnal induljunk Miskolcra, hátha elérjük még a vonatot.
Szerencsére fater ennél gyakorlottabb, tapasztaltabb és főleg nyugodtabb volt, így bementünk a forgalmi irodába, és előadtuk, h mégis mi a probléma motivációs bázisának lényege. A bent lévők nagyon könnyen vették a dolgot, és előadták, h azt hitték, vmi komolyabb dologról van szó, “és hát”, ha nem estem le a vonatról, és meg se sérültem, akkor olyan nagy gond nem lehet. Nah meg, h “Erzsike, akkor melyik számot is kell ilyenkor hívni?” Szóval, elkezdték hívni a számot, és közben mesélték a storykat, meg h ismerem-e a fiát, aki kémiát tanul, és ezen nekem szórakozni kellett volna, de élni alig bírtam, merthogy mégis mi a …-t csinálok, ha nem lesz meg a táska.
Kb 2 perc alatt sikerült felhívni a vonatot, és a pontos hely megadása után újabb, számomra óráknak tűnő percek következtek, hogy ott van-e a táska, ahol hagytam. Aztán csak megjött a visszajelzés, hogy megvan a csomag, és mehetünk érte Miskolcra, majd ott leadják az ügyeletes tisztnek. Itt már egy picit lenyugodtam, merthogy mégis megvan a cucc, már csak el kell menni érte.
Miskolcon kisvártatva sikerült megtalálni az aktuális irodát, ahol már az ajtó előtt kérdezék, hogy én jöttem-e a notebook-ért. Gondolom látszott rajtam.
Szóval bementem, és már meg volt írva a jegyzőkönyv, hogy találták, és hogy mégis mi volt benne. Az ügyeletes tiszt is vicces kedvében volt, meg akkor már én is, mert láttam a táskát, és az még akkor sem jutott eszembe, h mi van, ha a táska megvan, és valami hiányzik belőle. Szóval elkezdem sorolni, h mi volt benne, ő meg nézte a listát, majd 2 ponton tértünk el. Ő elkezdett röhögni, mert nem említettem a jegyzőkönyvben szereplő “Durex óvszer (ultravékony)”-t, de én ezt ekkor még nem találtam viccesnek, mert nála meg nem volt meg az 500-as Samsung külső vinyó. Aztán végül csak megkönnyebbültem, mert a táskában benne volt a vinyó és az óvszer is.
Aztán felvette az adataim és már mehettem is a cuccaimmal együtt.
A lényeg, h nagyon nem vicces elhagyni a notebookod és az összes fontos cuccod (még az útlevelem is a táskában volt). A MÁV-ban pedig pozitívan csalódtam, és hatalmas piros pont nekik ezért, sőt inkább kiradírozok egy pár feketét. Mondjuk ehhez kellett fater is, de azért meglepett, hogy ennyire kidolgozott és jól működő rendszer van erre az elhagyott dolog témára.
Commentek