Monthly Archive for február, 2011

The Next Three Days

Azt hiszem azzal kell kezdenem, h ez a film csak azért nem lett jelentős siker, mint ahogy azt Human is említett, mert elbarmolták a marketinget. Szerintem sokan még nem is hallottak róla, nem hogy rajta legyen a listájukon, és ezen sem a plakát, sem a trailer nem segített egy cseppet sem, a címről már nem is beszélve. Ettől persze a film még rettenetesen jól sikerült. (azért lettek ezek a képek, mert (Olivia Wilde) nem akartam spoilerezni, ahogy a szövegben sem tettem)

Continue reading ‘The Next Three Days’

Majdnem beteljesült rémálom

A mai napom a szokásosnak megfelelően alakult, még el is mosogattam mielőtt eljöttem volna Debrecenből. Az előrejelzett kellemetlenségekkel én nem találkoztam, ebbe a szar időben az aktuális 5 perces késést elnézem nekik. Szóval minden rendben zajlott, megnéztem az aktuális Hawaii 50 részt, majd szépen összepakoltam a cuccomat és leszálltam. Apa nem is sokkal később megérkezett, mondom neki, h nyissa már ki a csomagtartót, mert koszos a táskám alja, és nem akarom az ülésre rakni. Berakom az utazóm, majd venném le a hátamról a noti táskám, de nincs sehol. A szar megáll bennem, a pulzusom az egekben… hol hagyhattam??? Mivel mindent gyorsan kizártam, így már csak az maradt, h az összepakolás után elfelejtettem felvenni a hátamra, és az IC-n marad. Nekem igazából semmi ötletem nem volt, csak, h most azonnal induljunk Miskolcra, hátha elérjük még a vonatot.

Szerencsére fater ennél gyakorlottabb, tapasztaltabb és főleg nyugodtabb volt, így bementünk a forgalmi irodába, és előadtuk, h mégis mi a probléma motivációs bázisának lényege. A bent lévők nagyon könnyen vették a dolgot, és előadták, h azt hitték, vmi komolyabb dologról van szó, “és hát”, ha nem estem le a vonatról, és meg se sérültem, akkor olyan nagy gond nem lehet. Nah meg, h “Erzsike, akkor melyik számot is kell ilyenkor hívni?” Szóval, elkezdték hívni a számot, és közben mesélték a storykat, meg h ismerem-e a fiát, aki kémiát tanul, és ezen nekem szórakozni kellett volna, de élni alig bírtam, merthogy mégis mi a …-t csinálok, ha nem lesz meg a táska.

Kb 2 perc alatt sikerült felhívni a vonatot, és a pontos hely megadása után újabb, számomra óráknak tűnő percek következtek, hogy ott van-e a táska, ahol hagytam. Aztán csak megjött a visszajelzés, hogy megvan a csomag, és mehetünk érte Miskolcra, majd ott leadják az ügyeletes tisztnek. Itt már egy picit lenyugodtam, merthogy mégis megvan a cucc, már csak el kell menni érte.

Miskolcon kisvártatva sikerült megtalálni az aktuális irodát, ahol már az ajtó előtt kérdezék, hogy én jöttem-e a notebook-ért. Gondolom látszott rajtam. :D Szóval bementem, és már meg volt írva a jegyzőkönyv, hogy találták, és hogy mégis mi volt benne. Az ügyeletes tiszt is vicces kedvében volt, meg akkor már én is, mert láttam a táskát, és az még akkor sem jutott eszembe, h mi van, ha a táska megvan, és valami hiányzik belőle. Szóval elkezdem sorolni, h mi volt benne, ő meg nézte a listát, majd 2 ponton tértünk el. Ő elkezdett röhögni, mert nem említettem a jegyzőkönyvben szereplő “Durex óvszer (ultravékony)”-t, de én ezt ekkor még nem találtam viccesnek, mert nála meg nem volt meg az 500-as Samsung külső vinyó. Aztán végül csak megkönnyebbültem, mert a táskában benne volt a vinyó és az óvszer is. :D Aztán felvette az adataim és már mehettem is a cuccaimmal együtt.

A lényeg, h nagyon nem vicces elhagyni a notebookod és az összes fontos cuccod (még az útlevelem is a táskában volt). A MÁV-ban pedig pozitívan csalódtam, és hatalmas piros pont nekik ezért, sőt inkább kiradírozok egy pár feketét. Mondjuk ehhez kellett fater is, de azért meglepett, hogy ennyire kidolgozott és jól működő rendszer van erre az elhagyott dolog témára.

Nikita s01e15

Így az évad közepére azt hiszem, hogy kezd kiforrni a sorozat, és szinte végig sikerült jó irányba menniük. Az előző részek erőltetett szerelmi szálait erre az epizódra félretették, és más irányba kanyarodtak. Ez egy rendkívül jó ritmusú és jó hangulatú rész lett, és szerintem a sorozat eddigi legjobbja.

Kicsit rámentek megint a főszálra, és egy eléggé háttérbe szoruló ügyet hoztak be, amivel nincs is semmi gond. Szépen építették fel a részt, és az egész hangulatot. Continue reading ‘Nikita s01e15′

Csak szexre kellesz

Mostanában elég sok ilyen film kerül a mozikba. Kezdetnek ott volt a Sex and other drogs, ami bár nem volt rossz film, én picit csalódtam, mert kevesebb drámára és több poénra számítottam, viszont Anne mellei kárpótoltak. Aztán itt van a most tárgyalásra kerülő alkotás, ami már beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és baromi szórakoztató lett. Nah meg nemsokára (h a trailerek szavaival éljek) jön a 3. , amiben Justin Timberlake és Mila Kunis fogja a kapcsolatát eleinte csak a szexre alapozni.

A film storyja tehát mindenki számára ismerős. Adott 2 fiatal, akik elég vicces körülmények között már többször is találkoztak életük során, majd „dugó pajtások” lesznek, innen pedig jön a szokásos történet, amit mindenki ismer, természetesen egy Valentin napi filmnek megfelelő befejezéssel. Continue reading ‘Csak szexre kellesz’

Újabb elégedett kliens

Tegnap este még be se értem, már csörgött a telefon, h lenne egy lány, egy épp használhatatlan 2G-vel, és vállalom-e. Mondom persze, tudom én, h mi a gond, és simán meg lehet oldani. A következő 10 percben még vagy 3x csörgött a telefon, h “ok-ok, de most azonnal kéne, mert sürgős”. Bele is mentem a dologba, csak mondom, így picit drágább lesz, mert épp sörözni terveztünk indulni.

Mikorra hazaértem, már 2 fiatal hölgy várt ránk az ajtóba, és bár teljesen felkészületlen voltam, azért mondtam, h jöjjenek fel. Mivel elég sokan voltak nálunk, így maradt a saját szobám, ami nem nagy, de legalább kupis.

Lányok bejöttek, és elmesélték a storyt, amin egy picit meglepődtem. Vettek egy 2G-t a beszámított telefonjukkal együtt kb 50 ezer forintból, ami már így irreális, ráadásul még 150 KM-t utaztak is miatta. A telefon külsején pedig látszott, h már volt benne legalább akksi cserélve. Nah mindegy is. Szóval le akartak törölni róla mindent, így nyomtak egy restore-t, amivel elveszett az aktiálás és a jailbreak is, tehát használhatatlanná vált a telefon. Majd elmentek a plázába kajálni, és kétségbeesésükben a mekiben az első olyan emberhez odavitték, akinek a kezében iPhonet láttak. Ez a valaki pedig pont egy ismerősünk volt, és már meg is van a kapcsolat.

A telefonnal nem is lett volna semmi gond, csak mivel semmilyen információnk nem volt róla, így elég sokáig tartott kitalálni, h mégis mivel jailbreak-eljük, nah meg találni a lakásban egy olyan notebookot (kb 10 volt akkor), amin nem fagy ki az aktuális program.

Végül persze csak sikerült mindent megoldani, még akkor is, ha 2 órán át tartott, de addig legalább élvezhettük a kézis lányok társaságát. :)

Az pedig mindenképp tanulság, h az ember gyereket mielőtt okostelefont vesz, kérdezzen meg valami hozzáértőt, mert bár a 2G nagy jó telefon, de manapság ennyi pénzért már hülyeség mevenni!