Sir Alex

Az idei GT tréninget talán még jobban vártam, mint a tavalyit, mivel tudtam, hogy mire számíthatok, illetve hatalmas üresjárat volt előtte a nyaramban, és már nagyon kellett valami szociális aktivitás, mielőtt még meggyanúsítanának remete életvitellel. 

Továbbra sem értem, amit mások sem (de ez nyilván nem is a mi dolgunk), hogy miért kellett Ceglédre rakni a helyszínt, mert így a többségnek rengeteget kellett utazni, ami a társaság miatt egész jó volt, de az ára már nem tetszett annyira. Persze valamelyest még ezért is kárpótolt az alvó középkori katona a Budai út felé tartó gyorson. Az állomáson kissé életveszélyes módon másztunk át a síneken, majd kisebb „teljesítmény” túra után, már el is értük a szállást.

A regisztráció tavaly talán kicsit gördülékenyebb volt, főleg mivel több ember csinálta, de így is elfogadható időn belül lett mindenkinek karszalagja, sőt szobája is. A szállás teljesen korrekt volt idén is, 1-2 apró hiányosságtól eltekintve, mint a konnektor, hűtő, térerő hiánya, mondjuk a hűtő hiányán kívül egyik sem volt komoly probléma. Nekem semmi bajom nem volt a 8-10 fős szobákkal, sőt szerintem csapat építés szempontjából még pozitív is volt a dolog. A menzai koszttal nem lett volna semmi gond, de a kajáltatás rendszere nem volt épp a leggördülékenyebb, a grízes tésztáról már nem is beszélve.

A megbeszélések idén lényegretörőbbek voltak, mint tavaly (meg többre is emlékszem), amit meg belénk kell sulykolni, azt majd más az első nap délelőttjén megteszi. Az újonc szervezők közül pedig sokan dicsérték a főszervezők közvetlenségét (a régebbieknek meg már természetes volt). Ezzel párhuzamosan nekem a csapat építő tréningek idén kissé erőltetettnek és hosszúnak tűntek, de lehet, hogy ez csak személyes vélemény, és közrejátszott a 2 óra alvás is. Ettől függetlenül nagyban hozzájárult, hogy megtanuljam az újak nevét, ami még így sem sikerült tökéletesen, de majd a faszbúk segít. Persze, ahogy mindig, a csapat építést legjobban a közös party segítette.

„DJ Ceglédi”-k nem pont azt játszották, amit vártunk, sőt még csak kérni sem lehetett azt, amit szerettünk volna, mert egyszerűen fogalmuk sem volt, hogy miről beszélünk. Ettől függetlenül, mi képesek voltunk rettentő jól érezni magunkat a 2000-es évek legnagyobb magyar dance slágereire is. Sajnos ez a „mi” első este csak a kemény magot jelentette, persze ettől nekem nem lett rosszabb, de akik nem tudtak bulizni, azoknak nyilván nem jött át annyira a dolog. Persze a második este a szokásos borkóstoló már mindenkinek meghozta a kedvét a bármilyen zenéhez, így a második estére már sikerült egy orbitális partyt összehozni.

Nem tudok szó nélkül elmenni két eszement esemény mellett, amit itt most nem részleteznék, egy sör mellett viszont elmesélem bárkinek szívesen, legalábbis elrettentő példaként mindenképp. Nem ma kezdtem már ezt a GT sportot, és láttam is már hasonlót, de ez, ami itt történt minden képzeletem felülmúlta, mert szerintem elvárható, hogy az ember még komoly alkoholos befolyásoltság alatt se váljon állattá.

Összességében én is, és a körülöttem lévők is jól érezték magukat. Bennem, mint mindig, megfogalmazódott az az érzés, hogy egyszerre több helyen kéne lennem az éjszaka folyamán, mert mindig lemaradok valamiről valakiről, de ez már csak ilyen. Most meg rettentően várom a GT-t, de már nem kell sokat aludni.

(képek a faszbúkon elérhetőek)