Monthly Archive for július, 2010

Én, a képregények és a képregény adaptációk

Most így a Comic-Con és a rengeteg képregény adaptáció kapcsán merült fel bennem ez a gondolat kör, ami végülis baromi egyszerű, mégis valamelyest kifejtésre szorul. Az alap az, hogy én egyáltalán nem szeretem a képregényeket, és a képregény adaptációk sem hatottak meg régebben semilyen formában. Ez azt jelenit, hogy én ugyan láttam 1-2 Batman és Superman filmet, de azok semilyen formában nem fogtak meg a Pókemberről már nem is beszélve, a rajzfilmek el sem jutottak hozzám, képregény pedig még talán soha nem volt a kezemben. Szóval, aki netán azt gondolná a sok Comic-Con utáni ácsingózásból, vagy a képregény hősös reblogokból, hogy én képregény rajongó vagyok bármilyen szinten is, az téved.

Ezzel szemben eddig már láttam rengeteg olyan képregény alapján készült filmet, ami nagyon tetszett, sőt a kedvenc filmem is ilyen. Continue reading ‘Én, a képregények és a képregény adaptációk’

Törtetők

Szerintem szar a magyar cím, de mint Entourage elég kevesen ismerik a sorozatatot. Mivel a Ture Bloodal is utólértem a kinit vetítést, így a nyári sorozatok mellé kellett egy minden este darálható történet. A döntésem némileg külső nyomásra a fent említett sorozatra esett. Gabi utalt rá többször, hogy ez az igazán nekem valós sorozat, és igaza volt (mint általában).

A sorozat 4 srác életéről szól LA-ben. Köztük van egy felkapott színész, egy kissé elfeledett színész, egy menedzser palánta, és egy mindenes. Continue reading ‘Törtetők’

True Blood s2

Szép lassan beérem a vetítést, mivel kisvártatva elfogyott a 2. évad is. Nekem sokkal jobban tetszett, mint az első évad, és gondolom ez majd a harmadik esetében is hasonlóan alakul, mivel egyre jobban kiforrják magukat a karakterek. A 2. évad legalább 2 főszállal operált. A “vámpír ellenes liga” engem kicsit idegesített, de szerencsére, ha nem is végleg, de ponot tettek a végére. A másik, démonos szál pedig néha túl sok volt, és néhol baromi szájbarágós. Tetszettek az ezek kapcsán belépő mellék szereplők, bár voltak köztük irritáló patkányok is, de nyilván direkt. (a szekta vezetőjének feleségét meg ennél sokkal jobban is megdughatta volna Jason, mert megérdemelte volna!)

Continue reading ‘True Blood s2′

The Death and Life of Bobby Z

Multkor a HQP-n a videók közt turkálva találtam egy videót, amin épp Oliva Wilde volt félmeztelenül egy ágyhoz kötözve, ami már eleve egy jó érv ahhoz, h az ember gyereke utána nézen a filmnek, amiből van. Nem is történt ez másképp, így tegnap este sort is kerítettem a filmre, nulla előismerettel, még az imdb-n se néztem meg.

Continue reading ‘The Death and Life of Bobby Z’

Windows Phone 7

Ez alapján baromi jó lett a winmo 7. Minden nagyon gyors és gördülékeny, és elsőre is könnyen átlátható, és tized annyi macera sincs vele, mint az eddigi winmo disztribúciókkal. Persze azt most sem hagyhatom ki, h mennyi nyúlás van a szifontól, de ha jól csinálják, akk miért ne. Arról nem is beszélve, h rengeteg az új és saját ötlet, és nekem tetszik az egész struktúra, és az, h minden változatható a “fő menüben”. Persze kérdés, h milyen vas, és milyen net kell ahhoz, h mindez ilyen gördülékeny legyen, és mennyire lesznek vevők az új designra a régi felhasználók.

22 éves lettem én

A srácok már jó előre felköszöntöttek, de legalább biztosra mentek, mert így a nyár közepén semminek sem biztos az időpontja. Mondjuk így sem volt ott mindenki, de ez már csak ilyen. Ettől függetlenül sikerült meglepniük, és elég korrekt partyt csinálntunk utána, még akkor is, ha akkora a társaság már tényleg szinte csak az alap tagokra zsugorodott, mint egy szokásos Kikötős estén. Pedig az remélem mindenki számára tiszta, h nem a külsőségek, hanem a társaság a legfontosabb az ilyen alkalmakkor!

Aztán az ünnepelgetés a Nóra névnappal egybekötve Tibiéknél folytatódott, ahol a rengeteg különböző alkoholos készítmény mellett, rengeteg kaját is fogyasztottunk. De ha már arról a két napról esett szó, akkor annyit még róla, h hozta a szokásos hangulatot. Reggel sorozatot néztünk, aztán a szokásos állatkert, ahol cápa és bagoly volt, bálna viszont nem (legnagyobb bánatomra). Majd az ebéd és a képek áttekintése után, mindenki elindult szépen a maga útján. Én pl kialudtam magam, mert azt nem nagyon sikerült.

Szombat délután családi banzájra voltunk hivatalosak, aminek eleget is tettünk. Rég találkoztam már a család ezen részéve, szóval itt is elvoltunk, arról nem is beszélve, h a fogyókúrámat szokás szerint sutba dobva rengeteget ettünk. Nah meg itt is folytatódott a szülinapom ünneplése, ha már pont a napjára esett a történet.

Szóval ennyit a 22. születésnapomról. Elég szomorú, h már egyre csak távolodok a 20.-tól, és ezzel egyre nehezebb lesz az élet, és több lesz a felelősség, amit a saját bőrömön is elég gyakran tapasztalok, de nyilván másnál sincs ez másképp.

Life s2

Sokáig vártam, h a TV2 folytassa a sorozatot szinkronnal, de aztán meghoztam a döntést, és letöltöttem a második évadot, ami rettentő ütemben el is fogyott, köszönhető ez a sorozat minőségének és hangulatának. Akik ismernek tudhatják rólam, h nem rajongok a nyomozós sorozatokért, a CSI minden egyes válfaját pedig kifejezetten utálom. Nálam csak az a nyomozós sorozat rúghat labdába, aminek bírom a szereplőit, nem elviselem, hanem kedvelem. Jelen pillanatban pedig, csak 2 ilyen sorozat van (sajna volt) a piacon: a Burn Notice és a Life.

Continue reading ‘Life s2′

True Blood s1

Nem tudom eddig ez a sorozat hogyan maradt ki, pedig nem mondhatom azt sem, h ne lett volna nagy körülötte a hype, mert a Sorozatjunkie hetekig ennek a sorozatnak a promóival volt tele. Arról nem is beszélve, h egy csomóan nézik, már elég régóta a környezetemben, de nekem mégsem szólt senki. Persze ehhez az is hozzájárulhatott, h már alapból nem rajongok a vámpíros dolgokért, és ez a hozzáállás csak erőssödött a sötétedés óta. Végülis úgy kerültem a sorozathoz, h elkezdtem az RTL-en a “Vámpír naplók”-at, de az vhogy nekem túlzott hasonlít (tudom ez volt előbb), a sötétedésre, így vhogy nem az én világom. Aztán jöhetett ez a kissé komolyabbnak tűnő vámpíros cucc.

Continue reading ‘True Blood s1′

Top 10 csaj 2010 nyár

Mióta betörtem a tumblrre azóta ide a blogra nem nagyon jönnek csajos posztok, annál inkább oda. Gyakorlatilag elárasztom a követőemi dashboardját puncikkal. Idén az eddigi évek hagyományaitól eltérően (lehet lesz még hagyományos is), de nem csak az aktuális sorozatos csajokat vesszem számításba, hanem azokat, akik a legtöbbet szerepeltek mostanában a “KÉP-ZÉS”-en, és ebből adódóan azokat, akiket a legjobb nőnek tartok aktuálisan. Számora is érdekes, és nyilván normális, hogy folyamatosan változik a top 10-es csajok köre. Persze az irányvonal marad, csúnya nő ezúttal sem került a listára. :) Abban is változik idén a top 10-es lista, hogy nem nagyon tudok, és nem is szeretnék sorrendet állítani, így “eszembe jutási” sorrendben jönnek a lányok egy az egyben a sticky noteról. Continue reading ‘Top 10 csaj 2010 nyár’

100 Questions

Nyári szitkom, csak nekünk. Már nem rémlik, h hogyan találtam a sorozatra, de a lényeg, h már azzal meg tudtak győzni, hogy mindössze 6 rész, és többnyire a szerelem és a csajozás van a középpontban. Ez tényleg nincs is másképp. Leginkább a HIMYM-höz tudnám hasonlítani, de mivel ez még csak az első 6 rész, így sokkal firssebb, és sokkal szórakoztatóbb, mint a HIMYM mostanában. Arról nem is beszélve, h itt legalább… áhh dehogynem.

Tehát adott a baráti társaság közepe, Charlotte, aki a lelki társát keresi egy erre specializálódott cégnél, ehhez pedig ki kell töltenie egy kérdőívet, ami 100 kérdést tartalmaz. Így meg van a cél, a lelki társ megtalálása (mint az anya a HIMYM-ben). A részek pedig az adott kérdésre adott válaszra épülnek, mégpedig flashback formájában ( ugyan ez van a kanapén a gyerekekkel). A többi szereplő is mind-mind tipikus, ám szerethető karakter, a buta szőke, a keleti csaj a szakítása után (az új Kinght Rider-ből lehet ismerős, és még itt is dögös), a nőcsábász Wayne, és a looser ügyvéd.

A részek történetei egész jók, persze vhogy sejtem a lelkitárs kérdés végét. Szerencsére működnek a karakterek, és megvan a kémia a is, így együtt tudunk velük érezni. Charlotte, mivel angol, így nagyon cuki az akcentusa, ami sokat hozzátesz a karaterhez.  Semmi extrára nem kell számítani, végig jó a hangulat, és néha fel is röhögtem, így hozza az elvárt szintet.

Aki régen szerette a HIMYM-t az mindenképp próbálja meg, mert nagyon nem lehet melléfogni ezzel a 6 résszel. Arról egyelőre nincs hír, hogy folytatják-e a dolgot, de én szeretném! Viszont azt az egyet mindenki ígérje meg, hogy a főcímet minden alkalommal áttekeri, mert az vmi szörnyű!

The Bounty hunter

Elég negatívan álltam a filmhez, mert semmi jót nem írt róla a kritika, nah meg a trailer alapján sem volt igazán vonzó. Ennek ellenére leszedtem, és meg is néztem egyik este unaloműzés céljából, mert épp nem volt VB meccs. Én igazából bugyuta vígjátékra készültem, de nem azt kaptam, inkább csak olyan jó kedélyű romantikus film volt, hangyányi akcióval.

Continue reading ‘The Bounty hunter’