Egoizmus a köbön!
Az Avatar nem vonzott annyira, h megnézzem moziban, sőt annyira sem, h egyáltalán bármilyen formában megnézzem, így most jött el az ideje az első 3D-s filmemnek, és ez is csak hirtelen felindulásból, mert a Titánok harca egyáltalán nem fogott meg a trailer alapján. A jegy 300 forinttal drágább, mint a sima, ami már alapból meglepő volt számomra, bár nem is értem, h lehettem olyan naív, h van olyan plusz élmény, aminek nem kérik meg az árát.
Nyugodtra terveztem, de végül (mint mindig) nem sikerült ez betartani. Nem igazán partyztam, mégis folytak a dolgok szépen sorban, és a végére már az volt az érzésem, h bármihez nyúlok az tönkremegy. A hetet azzal a roppant kellemetlen tóba mászásos esettel kezdtük, Continue reading ‘Hát ez a hét…’
Tegnap ivás mentes napot tartottunk a srácokkal. Alapvetően is szarul voltam, így a délutánt itthon dögléssel töltöttem, főleg mivel a mestint gyak nagyon legyengített. Aztán Bari kitalálta, h menyjünk moziba, és mivel még úgysem voltam eddig 3D-s mókán, így belementem. A fimlről és az élményről majd később. Aztán a film végeztével már hívott Gabi, h nézzünk le a Kolkávba. Le is néztünk, de kibírtuk, h ne igyunk. Aztán az aktuális sörsátrak meglátogatása lett program. Az “andramókus” sátorban szinte senki nem volt, a zene viszont nagyon adta. Jöhetne ez a DJ jövőhéten a BTK-IK-ra is, és akkor hatalmas party lenne. Aztán átmentünk az orvosi sátorba. Ott sem volt vmi őrületes tömeg, de legalább sok részeg, és szép lány volt (egy IK sátorhoz képest biztosan). Itt a DJ már inkább zenelejátszó fiú volt, és a többiek alkohol nélkül nem is igazán élvezték a dolgot, pedig én még maradtam volna, így fél 1-kor már itthon is voltunk. Aztán pici tumbászkodás, egy 30 Rock rész, és meg is van az alkoholmentes, nyugodt este. Ma is igyekszek hasonlóképpen eljárni.
Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban, rengeteget utaztunk. Minden hétvége arról szólt 200-400 kilóméter, mindig máshova, vagy egyszerűen csak a család 2 része megközelítette egymást, vagy az egész család közelítette meg a többi családtagot (remélem értitek). Azóta ez megváltozott, nem vok biztos az okában, de ezer éve nem voltunk közösen sehol. Most viszont program szerveződött. Én ugyan nem tudtam, de faterékat behívták a Széfbe castingra, így ezt családlátogatással összekötve, el is indultunk Pestre. Péntek este még felhoztam magam sorozatok terén, amennyire sikerült, szóval nem feküdtem vmi korán, arra alapozva, h majd odafelé alszok a kocsiban. Erre fater közölte Miskolcon, h innentől én vezetek. Szóval irány Gödöllő. Ott kaja, egy kis meccs, és szocializálódás. Aztán pedig irány az RTL székház. A székházat nem lehet eltévesztni, főleg mivel láttam már TVben, és a neten is. Perszer kiderült, h a casting a Campona túloldalán van. Nah de csak nem sikrült elkésni. Egy rövid kérdőív, és a titoktratási nyiltakozat kitöltése után, szép lassan be is hívták őket. (én persze bármit leírhatok), mert én nem írtam alá semmit. Behívták őket, egy csaj, egy asztal, és 3 szék volt a szobában, meg 2 halom papír. 3 kérdést tettek fel, meg beszélgettek velük egy picit, aztán majd értesítik őket, h mi is lesz a következő fordulóban (ha lesz). Közben mi anyával a többi jelentkezőt nézegettük. Voltak 70 és a halál közötti mamák, hippi pár, gáz cuccokban, és egész szemrevaló kislányok is. Fogalmam sincs mik lehetnek a válogatás kritériumai. Aztán, mikor itt végeztünk, jöhetett a család látogatás 2. fele. Ez azt jelenti, h menyjek el a Campónától a Nyugati sarkáig. Hát de bazz, még ennyi eszement hülyét, a köcsög biciklisekről nem is beszélve… wááá. Szerencsére nem törtem össze az autót, de nem sokon múlt. Aztán irány hazafél, a szürkületben “roppant izgalmas” autópályán, ami a végére már baromi fárasztó volt. Nah de hazaértünk, és rájöttem, h el lehet szokni az utazástól. Eddig meg sem kottyant egy Szerencs – Pécs út (mondjuk nem nekem kellett vezetni), most meg minden bajom volt mire hazaértünk. Na de utána kaja, és sorozat, nah meg relatíve korai fekvés, mert tényleg végem volt. Aztán így vasárnapra talán sikrült egy picit kialudni magam. Nagy szükség volt rá. Ma este pedig tényleg nem tervezek menni sehova. Még mindig maradt néhány sorozat rész, aztán pedig lefekszek, mert megint kezdődhet minden előről az átkozott nummat gyakkal reggel 8-kor.
Nincs megállás a sörsátrak között, folyamatosan tolni kell a konentot, mert senki nem szeretné másnap azt hallani, h egy orbitális partyról maradt le, mert az nem valami jó érzés. Így már vasárnap este a sörsátorban nyitottunk akciós Beck’s-el, ahol mi alakítottuk a tömeg szerepét, és tettük lehetővé Vajdi munkáját. A party nem volt vmi fergeteges, de mi azért elvoltunk. A hétfői reggel, és az egész nap szörnyű volt, mert a nummatnál, már csak a mestint a szarabb. Fogalmam sincs, h is fogok átmenni ebből a 2 tárgyból. Aztán este már “nem volt olyan rossz”. Ha pontosan akarok fogalmazni, akkor megint hatalmasat partyiztunk a Vis Majorra, mint mindig. Mondom ezt annak ellenére, h a looser TTK-s kollégák és kolléganők nem voltak vmi aktívak, de mi azért toltuk. Hosszu este volt, nem is részletezném tovább. Continue reading ‘TTK hét’
A múlthét megint elég húzós volt, és más egyéb tehendők miatt nem is jutott időm a történtek boncolgatására, de mivel épp nincs dolgom, csak Tescoba kéne menni, így most nézzünk vissza egy picit. 
Múlthéten hétfő este még épp elkaptuk a Húsvét végét, így meglocsoltuk a lányokat, pontosabban vizespóló versenyt rendeztünk az albiban, felmosással fűszerezve, de szerintem mindenki élvezte a dolgot, és még Kinder tojást is kaptunk, aminek úgy örütünk mint egy évtizede. Aztán előre megfontolt aljas szándékból kimentünk a Kikötőbe. Kissé lassan indult az este, de a végére belejöttünk, és elég emlékezetes pillanatokkal zártunk. Kedden úgy volt, h nem megyek sehova, csak meccset nézek, de persze az ilyen tervek soha nem jönnek be. Így a délutánt Dóriéknál töltöttem, némi iszogatás és kajálás volt a program. Aztán jöhetett a meccs, ami nem volt túl izgalmas: Messi – Arsenal 4 – 1. Nah meg ha már ott voltunk, akkor kilátogattunk a Kikötőbe (hova máshova). Most előszrör sikerült biliárdozni is, bár Ádámnak köszönhetően nem sok sikerrel. Aztán összefutottam Rékával és Nikivel, szóval nem volt gond az estével, még ha a többiek nem is élvezték annyira. Continue reading ‘Pörgés van’
A gyors ügyintézésnek hála (és András hathatós segítségének) az ünnep utáni első napon teljesen helyreállt a rendszer, most már lehet a tovább mögé nézni, kommentelni, és az archivumban bányászni, szóval minden kerek.
Egy új blog gondolata ötlött fel bennem a hétvégén, és mivel a tumblr segítségével nem nagy meló összedobni egy ízléses, ámbár minimalista blogot, így meg is valósítottam a dolgot. A cél pedig az, h mégse maradjanak szó nélkül az álatalam nézett sorozatok, még ha nem is ér minden rész 1-1 hosszabb bejegyzést.
Nyilván a kérdés költői, és biztosan van is olyan, akit a Húsvét érdekelt, de azért akikkel én szocializálódok a neten, azok bizony a mai iPad megjelenéssel voltak elfoglalva. Ezen belül a hazai kockák többnyire Handrás blogját bújták, mert elég releváns volt, még ha nem is feltétlen iPad témában. Amit a kommentekből látva elég sokan nem láttak át. Nah de nem is ezzel akartam kezdeni.
Arról is komoly vita folyt ma twitteren, h vajon van-e értelme, létjogosulság egyáltalán az iPadnek. Szerintem van, és ahogy az lenni szokott, Tibi szerint nincs. Nincs is ezzel semmi gond, de azért gondoljuk át. Continue reading ‘Kit érdekelt ma a neten a Húsvét?’
A negatív hangok ellenére, mint mindig, most is a saját fejem után mentem, így nem csak letöltésre, de megtekintésre is került a Poligamy. Amiket olvastam a filmről, azok nem voltak annyira rosszak, illetve nálam hatalmas piros pont jár Tompos Kátya miatt. Azt viszont nem igazán tudom megérteni, h miért van az, h ha egy magyar film a nézhető kategóriába esik, akkor ezzel párhuzamosan Csányi Sándornak is szerepelni kell benne. Nem mintha zavarna, de azért mégis érdekes.
A story annyira nem bonyolult. Adott András és Lilla, akik összekültöznek, nyilván nem ma kezdték. Aztán hirtelen Lilla név és a kapcsolat marad, de más nő lesz belőle, teljesen más személyiséggel, külsővel és élet úttal. Continue reading ‘Ha nem akarsz gyereket, nincs szex’
Egyelőre a szerver hibájából nem igazán (vagy egyáltalán nem) működik a “tovább” link. Így egy ideig mellőzöm, amíg helyre nem állnak a dolgok!
Véget ért a Skins 4. évada, és ezzel együtt egy újabb csapat adta át a stafétát. Kissé vegyesek az érzelmeim, bár ez a csapat nem volt olyan eredeti, mint az első, bizonyos karakterek mégis az ember szívéhez tudtak nőni. A sorozat szerencsére a 4. évadra is meg tudta tartani azt a stílust, amiért a kezdetekkor megszerettük, és ami talán egyedüli a piacon. Természetesen az abszolút pozitívumok közé lehet még sorolni a továbbra is briliáns zenéket, amik néha annyi váratlanok és elborultak, de ezzel még jobban átadjátk a szituáció hangulatát.
Az évad felütése elég eredeti volt, így mindenki egy prörgős, hangulatos és drámával teli évadra számíthatott, de sajnos részben csalódnia kellett. Az egész elvesztette, azt az egyensúlyt, ami az eddigi évadokban megvolt, és tökéletessé tette a sorozatot. Continue reading ‘Skins S4 évad és finálé’
Még mindig vannak, akik kurvára nem érdemlik meg, h iPhonejuk legyen. Erre egy gyönyörű példa a vonaton velem szemben ülő kövér picsa, aki a kezében lévő 3G headsetjével hallgatta a másik kezében lévő 3 éves iPodját (NEM 40-es, vagy annál nagyobb volt), mert gondolom annyi esze nem volt, h 3 kattintással kiválthatná a második kütyüjét, bár ahogy láttam, neki teljesen mindegy volt, h hány cucc karcolódik épp a táskájában. Ebből kiindulva, gondolom az összes képességét kihasználja a 3G-nek. Bazinga!
Az ilyen vegyen inkább Nokiát, és ne égesse azokat, akiknek nem csak azért van szifonja, mert menő. Bár Plasztik Józsi szerint már se nem kuriózum, se nem menő.
u.i.: Ezt a rövidke írást, a szeme láttára dobtam össze Quick Office-ban, közben zenét hallgattam, Fater felhívott, mindezt egy 2G-n, bár nem hinném, h vette a lapot.
, ha az ember egy estét kockákkal tölt együtt. Mindenki érti, az amúgy kívülállók számára szar infós vicceket. Mindenki tudja, h melyik tanárt miért is kell szídni. Egyszerűen nyugodtan elengedhetem magamat, és büszkán vállalhatom, h IK-s vok. Nem úgy mint a többi partyn, ahol még a telefonod sem hozatod szóba, mert már rögtön kocka vagy. A zenekar tagjai nyomatjátk a gyengébbnél-gyengébb IK-s poénokat, te meg sakandálhatod a tömeggel, h “machintos”. 
A lényeg, h élveztem a tegnap esti IK estet. A koncert is kiváló volt, a tanárok is jól berúgtak arcok voltak. Volt sok-sok ismerős. Volt ingyen kaja: pogácsa, slambuc, chilis bab. Volt sok sör, és más egyéb jóság, mint Vodka-Sprite, és házi pálinka több ízben: vegyes, szatmári szilva, erdélyi szilva, és az unicumnak számító dió. A tombola sorsoláson sört lehetett nyerni, az alig használt prog könyvek és UTP kábelek mellett (ez utóbbi kettőből kicsiny csapatunk is begyüjtött egyet-egyet).
Még épp időben érkeztünk, így a csapat veresenyt is mi (mármint a GI) nyertük, nyilván nagy része volt ebben az erős lobbinak. Nagy közönség előtt állhattam újra mikrofonnal a kezemben (amit köztudottan nagyon élvezek). Állítólag nem is voltam olyan rossz. Legalábbis a köztiszteletben álló tanáraink, és a közönség egy része egész jókat röhögött, még ha nem is értettek minden poént. Végre szervezett kerektek között oszthattam ki a tanáraim, még ha nem is mindenki válallta. Aztán majdnem átvettük a kupát is, de aztán mégse, de legalább elmondhattam a kihagyhatatlan “Jo-jo-jo-jóózsi vagyok!” beköszönést a nép akarata szerint.
Úgy gondolom, épp a spontánsága miatt, ez a szerdai volt a legjobb este az IK héten (nah persze a koncert is sokat dobott rajta). Végre (még ha Nórinak elég korán el is kellett mennie) megint együtt volt a csapat, és ahogy láttam mindenki jól érezte magát.
Részemről az este beszélgetéssel, sétálással, majd buszozással zárult (baromi hideg volt reggel).
Commentek