Sir Alex

, ahogy mindig is szokott. Annyi különbséggel, h meg tudtam állni, h vasárnap kikössek. Sajnos a hét többi napján már nem voltam ilyen jó, de azért szerdáig kizárólag visszafogott sörözgetésekkel múlattuk az időt. De, ha már idő, akk beszélhetek arról is, h megjött végre a jó idő, így már a téren is lehet sörözgetni, meg is tettük mindezt, mindenféle rossz érzés nélkül, akár kora délután is. Arról nem is beszélve, h végre egy késő estét is lenn tudtunk tölteni, igaz sör nem volt, csak vizipipa, és a társaság is elég szűk volt, de így legalább sikerült beszélgetni. Ez az a műfaj, amit a közelebbi (vagy már nem is tudom hol tartunk) barátaimmal nem nagyon sikerül mostanság. Ennek persze lehet, h én is oka vok, főleg ahogy a szerda este visszahangjai lassan engem is elérnek. Ettől én még tudnám értékelnei, a kellemes összeüléseket, közös kajálásokat, délutáni sörözéseket. Közben persze azt sem hiszem, h mindezek eltűntek volna a társaság minden tagjának életéből, egyszerűen csak én nem vok részese. … picit elkalandoztam…

Szóval a hét legfontosabb eseménye Tibi születésenapja volt (ami Gabi névnapjával esett egybe, vagy fordítva). Úgy gondolom, h a köszöntés jól sikerült. Abban nem vok biztos, h Tibi meglepődött, de ez legyen az ő dolga. Végre megint együtt volt a társaság, még ha nem is volt mindez felhőtlen, és volt is némi klikkesedés (óó de mindegy is). Aztán a Kikötőbe érve végképp széthullott a társaság, közben meg állítólag elég bunkó voltom, de van ez így, meg úgyis ismernek, akik ott voltak. Az mondjuk kicsit zavar, h míg eddig szóvátették a dolgokat, addig most inkább a hátam mögött beszélik meg. … változnak az idők…

A Lovarda felé a “kötelességem” teljesítettem, attól függetlenül, h nem teljesen így terveztem az utat (de hol voltak már akkor a tervek). Aztán szép lassan mindenki odaért, majd a kareoke részre vettük az irányt. Én itt szakattam el teljesen a társaságtól, ami nyilván az én alkoholos befolyásoltságomnak, és annak volt köszönhető, h senkinek sem hiányoztam.

Így csak azt tudom mondani, h remélem mindenki jól érezte magát. Mindenkire emlékszem, akivel találkoztam. Tőlem visszont senki nem köszönt el (ez olyan szemrehányás szagú, de persze ilyet én nem teszek, szóval inkább tényfeltárás). Aztán összefutottam Sanyikáékkal, és élveztük az esétét. Haza is elég érdekes, és szerencsére koedukált társaságban érekeztünk, szóval elég korrekt este volt.

Ahogy olvastam Tibi teljesen pozitívan nyilatkozott az estéről, és végülis ez a lényeg. Most viszont már biztos vok benn, h nem kellett volna megírni ezt a bejegyzést, mert nincs értelme. (Vasárnap este 0:02, Nummat tanulás közben)