Monthly Archive for március, 2010

A “nyafogást félretéve”

Benn maradtam csütörtök estére, ekkor volt az a kellemes beszélgetés, és nyugodt este, amit már rég tervezgettünk. Pénteken pedig a kiadós alvás után kitakarítottuk a szobát, és megvolt a mosogatás is. Igazából ez már nagyon ráfért a “körletre”. Abban persze nem vagyunk biztosak, h ezt pont az IK hét előtt kellett megtenni, de már nem bírtuk.

Mivel legutóbb már túl hosszúnak éreztem az otthonlétet (mindez lehet, h csak azért volt, mert vártam A szerdát), így ez a rövidítés sem jött rosszul, nah meg változatos társaságom is lett a hazaútra, így minden kerek. A péntek estém a hét összes sorozatának megtekintésével töltöttem, mert a csütörtök délutánon kívül nem nagyon volt máskor időm. Köztük volt az aktuális House rész is, ami nagyon megfogott, így erről majd még lehet írok, attól függ, hogy alakul a hét.

Szombat “reggel” arra keltem, h van egy kiskutyánk. Többen kérdezték már, h milyen típusú, így itt  is megerősíteném, h kicsi, fekete, bolyhos fülű, és utcai vegyes. Nagyon fain, neve még nincs, de ma épp a Kitti felé hajlottam, merhogy lány. :D Szerencsére foci szempontból jól alakult a hétvége, ez remélem a héten is folytatódik (kedd este MU – Bayern), bár a Chelsea nagy arányú győzelmének annyira nem tudtam örülni. Szombat estére egy elég tré filmet siekrült kifogni, helyesebben fogalmazva: nem az én stílusom, így maradt a 30 Rock 2. évad. Mivel már tényleg itt a tavasz (ilyenkor mindig kedvem lenne AZT ideírni, de ne teszem), így vasárnap 4 körülig nem is kapcsolatam be a gépem, inkább szifonnal napoztam a teraszon, termeltem a D vitamint, mert barnulni ennyi idő alatt nem lehet (főleg nekem nem).

Igazából nem sok kedvem volt, sem az utazáshoz, sem a héthez, és ez most sem változott. A holnap hajnali 8-kor esedékes nummat ZH-ra kb semmit nem tudok, iszonyat megvok fázva, és még a hangulatom is elég nyomott. Ezen sürgősen változtatni kell, ami remélem meg is lesz a ZH után. Remélem az IK hét jól (és konflikus mentesen) fog telni, kezdve a hétfői pizsama partyval, amit egy keddi a szobában rendezett bikinis party követ. :) Remélem Zsolti holnap vmikor ráér, és el tudunk menni pólót csináltatni is, bár nem hinném, h minden ilyen tökéletesen menne.

Megint elment egy hét…

, ahogy mindig is szokott. Annyi különbséggel, h meg tudtam állni, h vasárnap kikössek. Sajnos a hét többi napján már nem voltam ilyen jó, de azért szerdáig kizárólag visszafogott sörözgetésekkel múlattuk az időt. De, ha már idő, akk beszélhetek arról is, h megjött végre a jó idő, így már a téren is lehet sörözgetni, meg is tettük mindezt, mindenféle rossz érzés nélkül, akár kora délután is. Arról nem is beszélve, h végre egy késő estét is lenn tudtunk tölteni, igaz sör nem volt, csak vizipipa, és a társaság is elég szűk volt, de így legalább sikerült beszélgetni. Ez az a műfaj, amit a közelebbi (vagy már nem is tudom hol tartunk) barátaimmal nem nagyon sikerül mostanság. Ennek persze lehet, h én is oka vok, főleg ahogy a szerda este visszahangjai lassan engem is elérnek. Ettől én még tudnám értékelnei, a kellemes összeüléseket, közös kajálásokat, délutáni sörözéseket. Közben persze azt sem hiszem, h mindezek eltűntek volna a társaság minden tagjának életéből, egyszerűen csak én nem vok részese. … picit elkalandoztam…

Szóval a hét legfontosabb eseménye Tibi születésenapja volt (ami Gabi névnapjával esett egybe, vagy fordítva). Úgy gondolom, h a köszöntés jól sikerült. Abban nem vok biztos, h Tibi meglepődött, de ez legyen az ő dolga. Végre megint együtt volt a társaság, még ha nem is volt mindez felhőtlen, és volt is némi klikkesedés (óó de mindegy is). Aztán a Kikötőbe érve végképp széthullott a társaság, közben meg állítólag elég bunkó voltom, de van ez így, meg úgyis ismernek, akik ott voltak. Az mondjuk kicsit zavar, h míg eddig szóvátették a dolgokat, addig most inkább a hátam mögött beszélik meg. … változnak az idők…

A Lovarda felé a “kötelességem” teljesítettem, attól függetlenül, h nem teljesen így terveztem az utat (de hol voltak már akkor a tervek). Aztán szép lassan mindenki odaért, majd a kareoke részre vettük az irányt. Én itt szakattam el teljesen a társaságtól, ami nyilván az én alkoholos befolyásoltságomnak, és annak volt köszönhető, h senkinek sem hiányoztam.

Így csak azt tudom mondani, h remélem mindenki jól érezte magát. Mindenkire emlékszem, akivel találkoztam. Tőlem visszont senki nem köszönt el (ez olyan szemrehányás szagú, de persze ilyet én nem teszek, szóval inkább tényfeltárás). Aztán összefutottam Sanyikáékkal, és élveztük az esétét. Haza is elég érdekes, és szerencsére koedukált társaságban érekeztünk, szóval elég korrekt este volt.

Ahogy olvastam Tibi teljesen pozitívan nyilatkozott az estéről, és végülis ez a lényeg. Most viszont már biztos vok benn, h nem kellett volna megírni ezt a bejegyzést, mert nincs értelme. (Vasárnap este 0:02, Nummat tanulás közben)

A populáris és a minőségi sétáltak az erdőben…

Lehet, hogy nem itt kellett volna ellőnöm ezt a címet, mert így utólag vissza olvasva egészen tetszetős, nah de ez már így marad. Szóval tegnap 2 filmet is sikerült beiktatni a programba, mert az angol bajnoki felhozatal nem volt épp a legfényesebb. Délutánra vmi könnyed kellett, mert ha újabb dráma jött volna, tényleg mély depresszióba esek (nyilván nem). Épp ezért esett a választásom egy régi “kalsszikusra”, ami akkoriban egyáltalán nem érdekelt, de mivel a 2. részt már elkaptam vhol (még az is lehet, h moziban), így az első részre is kíváncsi lettem, nah meg épp fenn volt freeben 720p-ben, így adta magát. Szóval megnéztem a Fantasztikus négyest.

(azért ez a poster odabasz!) Continue reading ‘A populáris és a minőségi sétáltak az erdőben…’

Változtatni kéne

Ezzel már csak az a gond, h nem tudom, h hogy, és nem tudom, h mire. Mármint az biztos, h a Kikötőben vagy más egyéb szórakozóhelyen töltött esték számát erőssen csökkeneteni kellene. Ennek persze nem az a fő oka, h nem élvezem a dolgot, mert nyilván azért csinálom, mert élvezem, illetve szerencsére mindig van kivel lemenni, csak se nem túl eredményes, se nem túl pihentető, és még csak nem is egészséges. Szóval váltani kéne, aludni, otthon csendben szórakozni, és tanulni. Már csak az a gond, h ha a koliban maradok, akk többnyire egyedül vagyok, és azt meg vmiért nagyon zokon veszem. Na de elméletileg vannak dolgok amiket otthon lehet csinálni, ráadásul nem is egyedül, és még valószínű élvezném is. (természetesen itt a filmezésre, és a társasjátékozásra gondolok (de még ez is félreérthető :D )) Continue reading ‘Változtatni kéne’

Elegem van az elmegyógyintézetekből

Mostanában kicsit túl sokat kapok ebből a témából, ami semmiképp nem túl vidám. Most kezdtem a House s6-ot, Skins-ből megvolt az Effy-s rész, és itt van a Vihar sziget, ami végleg biztossá tett abban, hogy soha ne menyjek pszichológushoz. Előre leszögezném, hogy valószínűleg azért vagyok ilyen elégedetlen a filmmel, mert nem erre számítottam. A trailer alapján egy kellemesen borzongató és jól átgondolt thrillert vártam, de csalódnom kellett. Nem igazán tudom megmondani, h mi is a film stílusa, de talán belefér a bőven értelmezett thrillerbe, csak nem az igazi.

Régebben nagyon nem bírtam DiCapriot, de ez mára már megváltozott, mert a legutóbbi filmjei kivétel nélkül bejöttek. Az alakításával itt sem volt semmi gond, leginkább az Aviatorra hasonlított szerintem. A film ritmusa is azt idézi, csak talán még annál is egy picit lassabb, bár nem olyan hosszú. Annyira szerettem volna, ha a zene és a környezet beránt a történetbe, de nem ment neki. Spoilerek nélkül nem tudok írni a történetről Continue reading ‘Elegem van az elmegyógyintézetekből’

Heti matiné

A héten inkább visszább mentem filmek terén az időben, mert mostanság semmi normális nem jön ki. Ez a kijelentés persze csak akkor igaz, ha az illegális vonalat nézzük, mert nyilván a Vigar sziget engem is legkötött volna, mozira viszont nincs költségvetés, így az Alice csodaorászgabn is kimarad 3D-ben.

A hetet a Boys don’t cry című filmmel kezdtem, ami elég durva dráma volt a paraszt és konzervatív amerikai társadalomról. Continue reading ‘Heti matiné’

A visszatérők második hulláma

Ezen a héten újabb sorozatok tértek vissza a téli szünetről, de persze még így is vannak fontosak, melyek váratnak magukra, ilyenek például a Fringe és a SuperNatural, amiket már alig várok, de persze nem szabad megfeledkezni a Gleeről sem.

A gulity pleasure kategória tért vissza ezen a héten: a Melrose Place és a Gossip Girl, illetve a magyar vetítések közül a House a 6. évaddal.

A House 6. évadja hozta a várt szintet, nekem nagyon bejött a rész, bár kicsit hiányzott a csapat, de leginkább OW, de gondolom ők is hamarosan visszatérnek. Az persez hozzá tartozik az igazsághoz, h az új helyszín, felállás és szereplők felpezsdítették egy picit a sorozatot, ami soha nem árt, főleg egy 6. évad esetén.

Continue reading ‘A visszatérők második hulláma’

Megint nem írtam a héten

Szóval ez a hét már megint elég pörgősre sikerült, viszont kezdem belőni a szintet, h mennyi legyen a szórakozás és mennyi a hasznos tevékenység, bár azt a szintet még nem teljesen sikerült elérni, így anyagilag sem állok túl jól, főleg a szerdai napoktól. A lényeg, h már szinte minden órámra bejárok, aminek van érteleme, és még eletem is marad elég rendesen.

Vasárnap és hétfőn kinn voltunk a Kökötőben, más-más társasággal, de mind a 2 esetben jó hangulatban. Persze a vasárnapi dolgokat páran megsínylették, nah meg voltak érdekes dolgok is, amik közül még nem mindet volt lehetőség tisztázni, de majd eljön ez az idő is. Aztán kedden elég sokat szenvettem a FIFA átmásolásával, arról nem is beszélve, h mennyire felbasz még mindig, h vki képes volt a gyárban egy 500 gigás vinyót FAT32-re formázni. Szóval kedden nem sok mindent alkottam, de elvoltam.

Aztán szerda estére csak meccs nézést terveztünk kellemes baráti társaságban, de a retkes DigiSport, ahogy az lenni szokott keresztül húzta a számításainkat, így inkább FIFÁzás lett a dologból, vagyis csak lett volna, mert elment az áram. Ekkor kezdődött az este igazából. Mivel mindenki kéznél volt, így inkább nyomtunk egy vizipipát, ami átcsapott rögtönzött folyosó partyba. Innen elég korán távoztunk, mert Tibi elbarmolta a belépést, így kimentünk a Kikötőbe. Mivel ezen a korai órán még alig volt valaki (nah meg más is közre játszott), így Tibi és Zoli elég gyorsan elhúztak. Mi még a maradás mellett döntöttünk, és nagyon helyesen. Szép lassan megtelt a hely, és jött jópár ismerős is szépen sorban. Szóval jól éreztük magunkat, elég korrekt este volt. Aztán még otthon is nyomtunk egy kis ezt-azt, ami szintén poén volt, bár a kora reggelem némi msn beszélgetéssel töltöttem, így a keményebb dolgokból kimaradtam.

A csütörtökön és a péntekem nagyon hasonlóan telt/telik. Többnyire alszok, mert azt is kell, nah meg nyomom a sorozatokat, mert van mit nézni. Mondjuk ma szívtam egy picit a php-vel is, meg most blogot is írok, de am semmi extra.

Közben átolvastam ezt a bejegyzést, és rájöttem, h sem hosszú, sem részletes, sem vicces nem lett, de megvan ennek az oka. Aki tudni szeretne a dolgaimról, az üljön le velem egy sörre, vagy kettőre, a többieknek meg mostanság legyen elég ennyi.

Oscar a vörös szőnyegen

A tegnap esti Oscar gála természetesen nem a várakozásaimnak megfelelően alakult, így a vörös szőnyeg után nem is folytattam a dolgot, és elég gyeneg volt a stream is. Idén a ruhákkal kapcsolatban sem voltam olyan lelkes, de azért jöjjön egy kis összefoglaló. Azt mondjuk még be kell vallanom, h azért Gabival jól szórakoztunk msnen 1-2 arc bevonulásán. :)

Bárki bármit mond, neki kellett volna nyerni a női mellékszereplő kategóriát. A ruha, smink, haj mind rendben van, és szerintem nagyon cuki is. Sajna róla pont lecsúsztam bevonuláskor, mert túl korán jött. Continue reading ‘Oscar a vörös szőnyegen’

filmek/sorozatok

Most már túl késő van ahhoz, h mélyebben belefolyak a hét ezirányú eseményeibe, de azért röviden összefoglalom, és ha nagyon rajta leszek a témán, és már a meccsek sem kötnek le, akk lehet mélyebben is ejtek majd róluk néhány szót. Szóval a héten szerencsére már nem volt téli olimpia, ami már csak azért is örmömteli, mert így végre folytatódott elég sok sorozat. Hétfőre a LUX mellé visszatért a 2 sitcom és a Chuck is. A TBBT elment egynek, de azért nem csapott oda, és míg mások Sheldont emelték ki, addig én max Rajt tartottam igazán viccesnek, így el kell könyvelnem, h némiképp itt is csökken a színvonal. Az “is”-t pedig arra értem, h a HIMYM színvonala is tovább csökken, és én itt egyelőre el is köszönök a sorozattól. Nem mondom, h végleges a kasza, de egyszerűen annyira untat a dolog, h már böngészés közben is inkább kikapcsolnám, mert zavar.

Continue reading ‘filmek/sorozatok’

Mikor szállna meg az ihlet…

, ha nem hajnali kettőkor, amikor már nem nagyon tudok magammal mit kezdeni, de még aludni sem vok képes. Ha már itt tartunk, mármint a “vok”-nál. Akit zavar ez a stílus, az bizony vessen magára, mert szerintem attól még, h ezek a rövidítések benne vannak már a kezembe, más helyekből kifolyólag (msn, twitter, sms), így ezeket baromi fárasztó lenne levetkőzni gépelés közben, sőt bevallom, néha még kézírás közben is baromi nehéz elkerülni ezeket, de szerintem ettől még lehet igényes és tartalmas egy írás (vagy nem? ).

Persze nem ez most a lényeg, hanem h már megint nem írtam egész héten, annak ellenére, h simán lett volna időm. Sokkal inkább a lelki erő volt itt a probléma. A múltheti semmihez képest ezen a héten azért elég sok minden történt, persze ez meg is látszott, mind a költségvetésen, mind az alvás mennyiségén, de persze vmit-vmiért. Continue reading ‘Mikor szállna meg az ihlet…’