Ma a villamos elég lassan haladt az állomás felé, így volt időm gondolkozni, miközben egy csodás “kislányon” legeltettem a szemem. Aki ismer, az úgyis tudja, aki nem, annak meg már lejöhetett a “KÉP-ZÉS”-ből, h milyen is a zsánerem. Természetesen csak külsőségekről beszélünk, mert a belsőségek (szív, vese, máj…) túl összetettek lennének egy ilyen bejegyzéshez, meg arról nekem sincs konkrét elképzelésem, max körvonalak, de ez mindegy is.
Szóval a zsánerem a mindenképp szőke, relatíve magas vagy nem, de hosszú combú, lapos hasú, és formás fenekű. A nagy mell nem feltétlen előny, de nem is hátrány. Fagyizom a kék szemeket és határozottabb északi stílusú arcvonásokat.
Mielőtt még vki azt mondaná, h ilyen csajok nincsenek, leszögezném, h a két kezem is kevés lenne ahhoz, h meg tudjam számolni, csak azokat, akiket látásból, vagy névről ismerek. Persze ezek jelentős része állandóan foglalt, vagy ha nem, akkor az az ablak vagy túl kicsi, vagy nem nekem van nyitva.
Ha már itt tartunk, van egy elég népes csoport, akik szerint ezek túl nagy elvárások, meg én am sem tudok ilyen csajt szerezni (a családban is sokan vannak ezen az állásponton). Szerencsére klinikai tesztekkel bizonyított tény, h a meglátásuk nem fedi a valóságot (még szerencse).
Ehhez képest a hölgy, akin a szemem legeltettem, abszolút nem volt a zsánerem. Mégis úgy gondolom, h simán bele tudtam volna szeretni, sőt talán meg is történt, így az egyetemtől a Csonka templomig. Mostanában ugyanis lépten-nyomon azon kapom magam, h olyan csajokat nézek hosszú percekig, akiknek semmi köze a fent említett leíráshoz, egyszerűen csak van egy kisugárzásuk, ami megfog. Tudom-tudom, ez szar szöveg, pedig de. Persze erre mondják magukban a némi rosszindulattal rám tekintők, h ez csak az elenyésző kisebbség, mert többnyire szőke közgázos picsákon akad meg a felületes szemem.
Szóval már a felszállásnál előre engedtem, főleg azért, mert nem jutott eszembe a felszállás, mivel elvesztem a szemeiben. Ahogy fogalmazni szoktak, olyan valószínűtlenül kék szeme volt, már majdnem, mint a Bounty reklámban. Aztán ott volt a trendinek nem nevezhető, ámbár annál lazább, és határozottabb jelemet sugalló, copfba kötött, relatíve rövid fekete (igen, fekete) haja, ami iszonyatosan harmonizált a sötétzöldre festett körmeivel és az élénk zöld, kockás kabátjával (leírva, de szarul hangzik, pedig laza volt, vagy „elbaszott az ízlésem” ). Persze ezeket így leírva, még simán lehetett volna egy hülye picsa is, de a jeleket tovább szemlélve ezt kizárhatjuk.
Nem volt semmi fölösleges cicoma, vagy gurulós kisbőrönd (amit így hívnak, de általában hatalmas). Egy notebook táska (HP), egy sporttáska (tehát semmiképp nem lehet picsa), és egy női táska, az a „fél életem belefér” fajta. A farmer persze alap, a formás fenekét még pont látni engedte a kabát, főleg mivel előttem szállt fel. A hab a tortán pedig a fehér Nike cipő. A cipő nagyon fontos, rengeteg mindent elárul.
Utálom például azokat a nőket, akik rövid szoknyához, nem magas sarkút vesznek fel, és ennek következményeképp röhelyesen néznek ki. Tudom, h a GG-ben is nyomják így (ott is gáz, szvsz), de ha lapos sarkú, akk ne vegyen szoknyát. Persze az is gáz, ha látszik a járásán, h még csak most kezd ismerkedni a magas sarkúban járással… Nem is tudom, ez nyilván bunkón hangzik, és meg is kell vmikor tanulni ezt a dolgot, de ez is ilyen női dolog, van nekünk is elég bajunk.
Nem tudom a hölgy milyen kapcsolatban lehetett a magas sarkú cipőkkel, mert szerencsére semmilyen hibát nem követett el öltözködés terén. Főleg mivel még egy fontos kiegészítőt is viselt, ami önmagában is öltöztet, na meg legalább annyira fagyizom, mint a jó Nike cipőket. Természetesen az iPodról van szó. (nem tudom milyen volt, de nem is lényeg). Szóval az egész összhatás nagyon rendben volt, és ezt mind volt időm megfigyelni, mert csak akkor kaptam el a fejem, amikor épp sikerült észrevenni, h nem csak én nézem az ő kék szemeit, hanem fordítva is fenn áll a helyzet. Aztán ilyenkor mindig szurkolok, h akk ne buszvég, hanem Nagyálló legyen, meg azzal a vonattal jöjjön, amivel én. Meg üljön lehetőleg szembe. De persze nem. 
Leszállt, én még az ablakból tükröződve végignézem, ahogy a zebráig sétál, majd tovább léptem. Közben eszembe jutott, h már máskor is láttam, és a szemein akkor is elméláztam, de h hol…?
Ennek örömére, egy órácskára kikapcsoltam a szőkéket kiszűrő rendszerem, és sok-sok szép nőt láttam az állomáson, így lehet, h bővítenem kéne a kört… vagy talán mégsem? Némi negatív tapasztalat nem tántoríthatja el az embert a céljától, vagy hozzásegítheti?
Hmmm…A zsáner alapvetően egy kép,amit az “ideális” hölgyről vetítesz magad elé. Erre mondta egy tanult pszichológus, hogy a zsánert a “farkadnak nézed”, a barátnőd pedig magadnak. És tudom, menjek a sunyiba, amiért csak lapos sarkú csizmám van és fel merem venni szoknyához. Jah és gurulós bőröndöm van, mivel relatív sokat utaztam az elmúlt 5 évben és utálom cipelni… Ez van