Ahogy Ady mondaná. Picit én is így éreztem ma este, ahogy hazafelé sétáltam a kihalt debreceni utcákon, és minden sarkon valami régi emlék villant fel bennem. Némiképp magamnak, és némiképp a többieknek köszönhetően, már az első napon megszegtem majdnem minden szabályt, amit magam elé állítottam. Szerencsére volt bennem annyi, h számosat mégsem hágtam át (vagy meg 
). Minden ellenállásom ellenére eljutottam az Ibolyába, egy nagyon hosszú Kolkávban töltött délután után, ami merőben eltért a megszokottól. Nem mondanám, h eredményes volt, de eredménytelen sem. Sajnos, vagy szerencsére konfliktus nélkül zajlott. Kicsit mégis szomorú volt, ami történt, mert a lényeg szavak nélkül is átment, bárki bármit mondott.
Ahogy hazafelé indultam, miután minden kötelességem és lehetőségem letudtam, szép sorban haladtam el a dolgok mellett. Már az Ibolyánál fenn állt a lehetősége, h a lányoknál aludjak, mert biztos nem dobtak volna ki, és nem is volt túl későn, de olyan információk birtokában voltam, h inkább mégesem léptem meg. Aztán szép lassan a Bem térre értem, ahol nagyon sokáig laktam, és nagyon szép pillanatokat töltöttem ott. Aztán az Egyetem sugárúton folytattam utam. Roppant kellemes időben, és ma már Antonyoval a fülemben. Talán csak ennyi változott a hosszú, és felejthetetlen időkhöz képest. Nah meg az irány, mert most az egyetem volt a cél, és nem a Bem tér. Aztán a Zolival folytatott hosszú beszélgetések helyszínét hagytam el, és a sok hazaséta emlékét, amiknek ma már vajmi kevés eredményét látom, de akkor nagyon jól estett. Majd az Egyetem tér, és a koli tér következett, ahol már inkább nem gondoltam semmire, csak a határozott house dallamokra koncentráltam.
Ma a szememre hányták, h csak visszasírom a régi jó dolgokat (mint a reklámban), de nem teszek semmit. Most is úgy gondolom, h ezek nem véletlen múltak el, és naív dolog lenne azt hinni, h minden visszaáll a régi kerékvágásba. Persze van még, aki hisz a mesékben.
472 Responses to “Szép ámulások szent városa…”