Azzal kezdeném a hétvége felvázolását, h a tuti bukó stat vizsga után, már alapból terveztünk egy felest, ami kis változtatással 4cl W. János kiskorú gyanúsított elfogyaszásával realizálódott, majd közös megegyezés alapján némi felszerelkezés után jött a már említett bundáskenyeres akció, amit Tibivel kooperálva készítettünk, és elég jól sikerült, főleg, mivel a 24 (?) darabból, csak egy maradt. Aztán újra Ádámmal kiegészülve visszatértünk a Kolkávab, és végrehajtottuk, amit előre elterveztünk, azaz jól bekóláztunk. Ehhez a lányok is csatlakoztak, de csak egy villámlátogatás erejéig. Mi meg élveztük a dolgot (már amennyire aktuálisan tudtam). Az este egyik érekessége, h ugyan csak “testi fenyítés” kilátásbahelyezésével, de csak sikerült Zolit meggyőzni, h csatlakozzon hozzánk, amit remélem nem bánt meg. Szóval a lényeg, h kedélyes iszogatás mellett elnézegettük a kizslányokat, és megbeszéltük a világ (aktuálisan) nagy dolgait, nah meg baszogattuk a pultos srácot a rádió miatt. 
Aztán mindenki hazatért. Mivel nem volt semmi dolgom, szar kedvem viszont igen, így le is feküdtem, még mielőtt kiment volna belőlem a hangulat, így relatíve korán ágyba kerültem. Ezt a fél 2-es keléssel megtámogatva, már egész konfortosan éreztem magam, így kisvártatva haza is indultam.
A hétvégére úgy döntöttem, h mindent leszarok, és alszok, filmezek, sorozatozok, és eszek. Ezeket mind maradkétalanul teljesítettem is, nah meg hozzácsaptam még egy pár foci, NFL, és női kézilabda meccset is, h teljes legyen a henyéléssel töltött hétvége. Ma aztán úgy döntöttem, h elegyek az öcsémékkel focizni, ami abból a szempontból tűnt jónak, h már rég nem voltam és kell a mozgás, mert egy kicsit elvesztettem a kondim, nah meg nőtt a súlyom is, elég tetemes mértékben. Így alvás helyett “időben” keletem, és ellátogattam a bekecsi sportcsarnokba, ahol egy rakás kissrác fogadott. Ezek alapján azt gondoltam, h nem lesz ezzel gond. Aztán kiedrült, h tévedtem. Mert ugyan technikailag tényéleg sikerült föléjük kerekedni (volt h nem), legalábbis mindaddig, amíg nem jelentkeztek az egészségtelen, kanapén döglős, gép előtt ülős, bulizós, keveset alvós, némileg depis hetek-hónapok tünetei, és nem kerültem halál közeli állapotba. Nem sírásként mondom, de vert a szivem, szédültem, ziháltam, izzadtam és fájt a fejem, mindezt nyilván azért, mert az én pici agyam azt hitte, h a legutóbbi foci óta nem történt semmi negatív, és ugyan azzokat a dolgokat tudom megcsinálni, mint eddig. HÁT NEM! Aztán szép lassan felül kerekedtem ezen az egésszen, felvettem egy térdvédőt (mondjuk már késő volt), és ráálltam arra a szintre, ami még tartható volt. Szörnyű érzés azért, h nem merek keményen odaállni egy fejesnél vagy ütközésnél, illetve h egy tizen pár éves kissárc megkerül. Nah de ettől függetlenül lőttem 3-4 gólt, amiből azért látszik, h nem esélytelen a dolog, ráadásul családi volt a csapat, és 2-vel kevesebben is voltunk, szóval csak nem lehettünk olyan szarok, mint ahogy én azt belülről éreztem. Mondjuk bennem az a tévhit volt, h 1 órát játszunk, aztán hazaérve tapasztaltam, h 1-3-ig azért nyomtuk a dolgot.
Otthon aztán ebéd, fürdés, a sebeim nyalogatása, és gép előtt döglés meccs nézéssel következett. Nah meg némi net martketinges beszélgetés, ami azért elég szórakoztató volt, főleg, h hozzá jött még a roppant veszélyes iwiw és a sátán egyik legnagyobb játéka a netes átutalás kivesézése is. Nah de mindegy. Közben szemügyre vettem a következő félév tárgyait (nyilván nem az én tárgyaim lesznek ezek, csak egy része), és az egyik szemem sír, a másik meg üveg nevet. Lesznek ugyanis olyan dolgok, amik nyilván érdekelnek (ezért ezt a szakirányt választottam), és lesznek, mint eddig is extra szopatós szépségek, amik csupa örömmel fognak eltölteni.
Most meg már a vonaton ülök, és visszatérek Debibe. A héten Adatb és EU vizsga az esedékes, ami azért jó, mert legalább nem stat, meg szerintem ezeket meg is tudom csinálni, főleg mivel csütörtökig még aktív tanulást is tervezek mind a 2 tárgyból. Tudjátok, ha az egyiket megunom, akk ott a másik (persze, ha épp nem sorozatozok 
).
).
Ha az egyiket megunom azzal a lendülettel megunom a másikat is…:)
Zoli nem bánta meg.