Mind a vizsgaidőSUCKnak, mind annak az egész faszságnak, ami mostanában van. Némileg, sőt teljesen belefáradtam, már az egészbe, de még van legalább 2 hét, plusz a ráadás, ami még csak utána jön, ami valószínű elbassza majd az egész reg hetem, annak ellenére, h annak a bulizásról kéne szólnia. Aztán meg jöhet egy még eddig példátlan szorgalmi időszak, mivel a soron következő tárgyakat, csak rendszeres tanulással lehet megcsinálni (vagy úgy se). Szóval elég végeláthatatlannak és nyakigérőnek tűnik a szar. Nah de vissza az optimizmushoz. (persze ez nyilván kamu, mert ilyen nekem nincs)
Ez a hét arról szólt (némi jegybeiratás mellett), h felkészüljünk a stat vizsgára. Annak ellenére, h még életemben nem tanultam ennyit, valószínű nem lesz meg így elsőre, és ezen kívül már csak egy lehetőség van a félév során. A bukás pedig roppant kellemetlen anyagi és más jellegű következményekkel járna. Az a szép ebben a statisztikában, h még az örök és javíthatatlan optimistákból, is kiölte ezt a hozzáállást, pedig ezt soha nem gondoltam volna. (ugye Nóri)
Am hatalmas lehetőség volt ez a vizsga, legalábbis a felügyelő tanár miatt mindenképp. Ezért valószínű Tibinek meglesz a dolog, aminek nyilván vhol örülök, mert legalább túl van rajta, másrészt viszont nem lesz, akivel együtt csinálnánk a dolgokat, pedig az mindig segít.
Nem mondhatnám, h túl egészséges életmódot folytattam a héten, de már van rá több kollektív tervünk, h hogyan fogunk ezen a szorgalmi időszakban változtatni. Csütörtökön a vizsga előtt már mind fizikailag, mind idegileg készen voltam, ez valószínű látszott is. Mondjuk szerda óta nem ittam semi koffeines vagy tanurinos cuccot, és Tibiéknél még bundáskenyeret is sütöttünk a laktató táplálkozás jegyében.
Az egész szerdai napot felölelő stat tanulás után, az este egy részét némi változatosság képpen Dalmáékkal töltöttem a hármas koliban, mivel ők épp 7-10-ig vártak a szoctám elbírálásra, ami persze nem lett meg. Nah de ebből is látszik, h más is szopó ágon van, és nem egyedi a jelenség.
Ha minden igaz már csak 3 vizsgám van ebben a vizsgaidőSUCKban, és utána vége. Persze ez a tézis csak akkor helytálló, ha minden sikerül is. Az EU abszolut nem rajtam múlik, azt simán megtanulom, már csak az a kérdés, h milyen lesz a “tanárnéni” hangulata, és milyen jegyet ajánl a produkcióért. A második egy adatb vizsga, amivel nem lehet gond, ha minden igaz, főleg mivel még aktív tanulást is tervezek rá. A legutolsó pedig a 28.-án esedékes stat vizsga, ami egyelőre kilátástalan, nah de van addig még idő, és egy rendes egyetemista ennyi idő alatt japánul is megtanul.
Szóval ennyit a hetemről. Nah meg annyit, h ma talán elhatároztam, h sokkal kevesebbet fogok az érzéseimről és az érzelmeimről írni, mind itt a blogon, mind tumbászon, és legfőbbképp twitteren. Mert már nem hiszem, h jó ez nekem, és bizonyos dolgok miatt roppant kiszolgáltatottnak érzem magam, és nem szeretném, ha épp akutálisan lennének olyan emberek, akik az problémáimon szórakoznak, amit sajnos el tudok képzelni. Persze lehet h sokkal egyszerűbb lenne, ha mégis írnék ezekről a dolgokról, csak változtatnék rajtuk. Nah de ez meg majd még eldől.
Látok ugyanis mostanában, az enyémnél sokkal roszabb helyzeteket, és olyanokat is akik sokkal rosszabbul reagálnak erre az egészre és sokkal rosszabbul viselik őket. Az viszont biztos, h én nem szeretnék olyan lenni.
A másik amin elgondolkoztam, h ez ugyan egy én blog, viszont lassan már szerintem idegesítő és unalmas, a nem túl kreatív, ám annál depresszívebb bejegyzéseket olvasni. Erre pedig az lesz a megoldás, h vizsgaidőszak után visszatérek (megpróbálok) a rendes kerékvágásba, és lesznek kissé érdekfeszítőbb bejegyzések is, meg több kritika, több story, és több lány… Azt hiszem, ha mindez sikerül, akk nem csak a blog, de az életem és a hangulatom is jelentősen jobb lesz. ÁMEN! 
1449 Responses to “Csak legyen már vége!”