Ha már ilyen szarul indult a mai napom, akk legalább írok egy picit a filmekről, amit a héten sikerült megnézni, próbálom az időrendi sorrendet is betartani. Am ezen a héten kivételesen csak jó filmeket sikerült megnézni, régen volt ilyen. Ennek persze az is lehet az oka, h régen halogatott filmekre kerítettem végre sort.
Sherlock Holmes
Elég nagy volt a hypeja a filmnek, és mindig félek az ilyenektől, h nekem meg majd jól nem fog bejönni, és akk megint csalódok, de ez most nem így lett. A film nem azt a Sherlock Holmest hozza, amit vmiért mindenki ismer, hanem állítólag az eredetit, aki ugyanúgy roppant okos, logikus és realista, sőt bogaras is, csak mindezek mellett roppant laza, és nagyon kemény is egyben, amit a vasember (Robert Downey Jr.) kivállóan meg is formált, Dr. Watson sem pont olyan, mint amilyennek mindneki elgondolja, de szerintem mind a karakter, mind Jude Law alakítása is rendben volt. Szóval összességében már a 2 főszereplő is elvitte volna a filmet a hátán. A film persze ennél még egy picit többet ad, a történet, a kor ábrázolás és a megvalósítás mellett a mellék szereplők is ott voltak a szeren.
A történetbe nem mennék bele, a lényeg, h van egy fő gonosz, aki ellen jól nyomoznak és ezzel pont. Amitől mégis jó lesz, az az egész nyomozás téma, maguk a logikai átkötések, a kis apróságok, és a fordulatok, amik meglepetéseket tudtak okozni. A film megvalósítása, a jelenetek, a CGI és minden egyben nagyon igényesen volt kiveitelezve. Az egész kor magával tudott ragadni, pedig nem nagyon bírom a kosztümös filmeket. A korabeli Lonodn ábárzolása volt talán a legérdekesebb számomra, főleg a sajtá tapasztalotok alapján. Hosszú perceket töltöttünk a film után és közben azzal, h kitárgyaljuk, h hogyan is épült a Tower bridge, meg h mely épületek álltak már akkoriban is. Nem gondoltam volna, h ilyen monumentális jelenetekkel fog operálni a filme, de mint mondtam magával ragadó volt az egész. Külön kiemelném a hajó gyáras jelenetet, amit némileg túlzásnak éreztem, de ettől még az iszonyat király jelzőt használnám rá.
Összességében egy jól felépített, jó ritmusú és érdekes film volt. Nem váltotta meg a világot, de nem is volt cél, egyszerűen csak szórakoztatott.
Álom luxuskivitelben
Ez a film több szempontból is kilóg az általam megtekintett filmek sorából úgy általában. Karácsonykor adták a TVben is, de akkor netezés mellett néztem, és mint kiderült elég kevés dolog maradt meg. Annyi viszont igen, h megéri egészben, a filmre koncentrálva újra nézni. A kilógás oka pedig az, h a film 1961-es, így mind a stílus, mind a megvalósítás jelenetősen eltér a mai filmektől.
A film már eleve érdekesen kezdődik, de ha nem is könnyen sikerül felvenni a történet szálait. A középpontban egy nő áll, akiről nem tudnám igazán megfogalmazni, h mivel is foglalkozik, a lényeg, h pénzért van férfiakkal. A nő fölé költözik egy (akkoriban női ideálnak számító) író, akiről persze kiderül, h szintén “nem kurva, csak pénzért baszik”. A story pedig az ő kapcsolatukat kíséri végig, néha követhetetlen módon. Valószínűleg a film korából adódóan néhol nehezen volt követhető, h épp mi és miért történik, de ettől függetlenül élvezhető volt a dolog.
A film legnagyobb erőssége a női főszereplő Audrey Hepburn, annyir jól hozza azt a különleges női karaktert, amit a film megkövetele, h az egész jelenség magávalragadja az embert. Az ő szépsége időtállónak tűnik annak ellenére, h 5 éves voltam mikor meghalt, így semmi köze sem lehet a mai szépség ideálhoz. A film romantikus is és vígjáték is, de egyiket sem vitte túlzásba, nah meg semmi köze nem volt a manapság romantikus vígjáték ként emlegetett stílushoz. Egyszerűen annyira nem hasonlított semmire, h nem is nagyon tudok róla mit mondani.
Lényeg a lényeg, h nekem tetszett, és mindeképp érdekes megnézni, már csak abból a szempontból is, h mennyire más, és mennyire másképpen látták a világot akkoriban, mint most. Az egész film roppant érdekes volt sok szempontból, és folyamatosan lekötött, még akkor is, ha voltak benne (számomra) érthetetlen dolgok. Arról nem is beszélve, h mindenképp érdemes megnézni Audrey Hepburn legalább egy alakítását, mert hihetetlen nő volt.
Up in the air
Két dolgot szögeznék le előre, először is, h a legjobb vígjáték kategóriában nem a Hangovernek kell nyerni az Oscart, hanem a 500 days of Summer-nak, és ha ez nem így lesz, akk tényleg biztos vok benne, h ott vmit nagyon rosszul csinálnak. A másik dolog pedig, h ugyan az Avatart még nem láttam, de biztos vok benne, h az Up in the air sokkal jobb dráma nála, így ez a film érdemli az Oscart ebben a kategóriában.
Alapvetően ne bírom George Clooneyt , aminek nem tudom mi az oka, de tény, ami tény, ennek ellenére ebben a filmben szerintem hatalmasat alakított, és egymaga is elvitte volna a filmet a vállán, de erre nem volt szükség, mert a film egyedül is képes erre. A másik nagy meglepetás számomra Anna Kendrick alakítása volt. Én nem tudtam, h ő hol szereplet korábban (most már tudom, h nyomta a “sötétedésekben”), de az biztos, h itt legalább olyan jó volt, mint Clooney. Annyir jó volt végre olyan színészeket látni, akik szavak nélkül, a mimikájukkal és tekintetükkel tudnak átadni sokkal erősebb érzéseket, érzelmeket, mint amiket a többi gyengébb színész szavakkal sem nagyon. Már csak ezek miatt is érdems lenne megnézni a filmet.
Ehhez jön még hozzá a rendezés és a forgatóköny. A film egy utazó “ügynökről” szól, akinek az a feledata, h embereket rúgjon ki különböző cégektől egész amerikában. Ennek az az eredménye, h se otthona, se komoly kapcsolata, és van egy elég különleges világnézete is, amivel nem is keres rosszul, na meg elég jól is működik. Aztán a cégénél egy fiatal nő majdnem elrontja az életét egy techniakai újítás bevezetésével, nah meg belekeveredik egy nem túl egyszerű kapcsolatba is. Annyira távol áll a kliséktől és a hagyományoktól a történet és a történet vezetés is, h külön öröm volt nézni ebből a szempontból is. Mivel sokkal több a beszélgetés a filmben, mint maga a cselekmény, így jól kiemelkednek a nagyon jól felépített párbeszédek, néhol annyira összetettek, kereatívak és átgondoltak, h komolyan figyelni kell, h mit mire is értenek.
Nem akarok semmilyen poént lelőni, így nem írok többet a storyról, pedig lenne mit. Az egész film egy kiváló kapcsolati dráma, ami tényleg dráma és nem egyéb. Mind a történet kidolgozás, mind a szereplők kiválóak. Nem pörög a film, de ennek is jó ritmusa van, nem unatkoztam, talán az esküvős résznél voltak apró tulzások, am mindent jól adagoltak, így ezt a filmet is mindekinek csak ajánlani tudom.
534 Responses to “A heti filmekről”