Sir Alex

Persze erre a kérdésre ismét nem fogok válaszolni, mert ehhez én túl kevés vok. Maradok inkább a storyknál és  a tényeknél. Azt sajna nem sikerült kiderítenem (aki tudja h kell szóljon!) , h mikor is regisztráltam pontosan, de ha jól rémlik akkor vmikor tavasszal. Aztán szép lassan hintettem az igét (mint a blogolás, a tumblr és minden más netes aktivitás esetében is), így szép lassan lett értelme a dolognak, mert már az egész baráti társaság csiripelt, az elején persze csekély intenzitással. Aztán szép lassan felkerült az ektívabbak gépére a twhirl nevű kliens, ami már (majdnem) valós időben dobálja fel a tweeteket, így egyre jobban előtérbe került ez a kommunikációs forma. Szép lassan gyűltek a tweetek, én már 1871-nél járok jelenleg, ami nem tudom, h ennyi idő alatt sok vagy kevés, de nem is igazán a mennyiség a fontos.

A lényeg, h nem kell folyamatosan és láthatóan fenn lenni, mint msnen. Nem kell feltétlen válaszolni a feltett kérdésekre, és nem kell foglalkozni gyakorlatilag semmivel. Mivel némiképp webszemét gyűjtésre is alkalmas, így azzal sem kell foglalkozni, h az ember milyen színvonalon csiripel. Mára eljutottunk oda, h a spontán bulik 99%-ban twitteren szerveződnek, sőt manapság a konkrét programok is. A mindenki által otthon nézett TV műsorok twitteren kerülnek megbeszélésre valós időben, mintha együtt néznénk. Egyre komolyabb információs csomópontá válik az egész, azzal, h egyre többen vagyunk, és egyre komolyabban vesszük a dolgot, mármint a használat szempontjából. Persze vannak akik nem aktívak és vannak a társaságban is olyanok, akiknek a twitter szó hallatán az első  kérdésük, az ami a címben is van, a mára már legendássá vált kérdés. Jó és tömör magyarázatot eddig én még nem találtam, akinek van ossza meg nyugodtan.

Mi értelmiségi egyetemisták kis csoportja már aktívan és megkockáztatom jól használjuk a twittert, és könnyebbé tettük vele az életünket (nah meg gyakran vidámabbá is), de még nagyon messze vagyunk attól, h akár csak az egyetemisták körében is általánossá váljon a dolog. Persze az USA ebből a szempontból is előrébb jár, mint mi. Mondjuk ott a mobil net is kissé elterjedtebb. Ma már ott tartunk, h rengeteg filmben/sorozatban megemlítik, mint általános kommunikációs formát. Nagy előrelépés lenne, ha úgy mint Kornél, mi is tudnánk mobil neten szifonról tolni a tweeteket és mégjobban pörögne az egész. Persze az iPhone már wi-fi-vel is nagy előrelépés, én is rengeteget használom. Sokkal viccesebb tweetek jönnek létre, ha az ember azonal kiírja magából, ami eszébe jut, mert ahogy mondani szokták, ettől sokkal életszagúbb lesz az egész.

Arra h hogyan kell regelni, milyen módon lehet használni, miket érdemes és miket kell tudni a használathoz, arról nem írnék. Sem arról, h itthon vagy külföldön milyen oldalak és más egyéb funkciók épülnek a twittere, mert ezek mind kiderülnek, ha az ember böngészőjében egyszerre van nyitva a twitter.com, és a google.com. Robi is ma csatlakozott és elég sokáig tart elmagyarázni a dolgokat, és am is sokkal jobb, ha az ember magától tapasztalja ki a szépségeit a dolognak.

Mostanában viszont némiképp problémát jelent, h túl nyílt vok twitteren, és néha nem törődök azzal, h kik is követnek valójában, és így egy hosszú éjszaka után még könnyebb világgá kürtölni nem teljesen publikus dolgokat a neten, mint amikor az ember csak blogot ír vagy tumbászkodik. Mert szerintem nem tévedek, ha azt mondom, h a srácokkal egy buli után, ha bekapcsoljuk a gépet, akkor biztony a twitter látogatása is kötelező feladat, legtöbb esetben az első helyen (persze nálunk ez a twhirl indítását jelenti).

Igazából nem tudom, h szeretném-e, ha még többen csatlakoznának és követnének, mert akkor lehet, h megszűnne a személyes varázs, és túl sok ember számára lennék elérhető, és úgy járnék, mint az msnnel, h egyre kevesebbet vok fenn, mert túl sok ott az “illetéktelen” ember. Ebben pedig nincs mit tagadni, tudom, h mások is hasonlóan járnak el, még akkor is ha nem vállalják fel.