Valakivel beszéltem a héten, h mi is volt az eslő színes kijelzős telefonom. El is jutottam szépen odáig, h már a második telefonom színes volt. Nah de ne rohanjunk ennyire. Kezdjük az elején. Én emlékszem, amikor apa megkapta az első mobiltelfonját, akkor még hatalmas akksi volt az alján és a kocsiból nem volt értelme kivenni. Szépen lassan aztán módosult a méret, de még mindig csak neki volt telfonja a csajádban. Aztán eljutottunk odáig, h anya is vásároljon magának egyet. A választása roppant okos volt, főleg így visszatekintve, ugyanis egy Vodás NOKIA 3210-esre esett, ami köztudottan egy nagyon jó technika. Ekkor én kb 7.-es lehettem, és szép lassan (hazudok, gyorsan) jött bennem az igény, h nekem is kell egy telefon.
Londonban nyáron előfordult, h ezen a 3410-esen kellett angolul SMSt írnom és még a gombok is le voltak kopva. Viszont amint túlléptem azon az apróságon, h gombok vannak a telefonon, egész gördülékenyen mentek a dolgok. Azt hiszem olyan ez, mint a biciklizés. Soha nem fogom elfelejteni a gombkiosztást.
Szóval 8.-ban a hatalmas szülői ellenállás miatt hatalmas harc árán, de megkaptam életem elős telefonját, ami az időpontból adódóan mi is lehetett volna más, mint egy 3310-es, amihez ráadásul kaptam egy narancssárga előlapot is, amitől nyilván sokkal menőbb lett. Akkoriban mondjuk a telefon nyakba akasztása is hatalmas divat volt, de ezt azért szerencsére kihagytam. A telefon persze semmi extrát nem tudott, de azt legalább üzembiztosan (mondjuk akkor még nem is voltam olyan “telefon buzi”, mint mostanság). Akkoriban persze a legfonotosabb az SMS volt, illetve ami talán még ennél is sokkal inkább, az a DeepInpact. 
Mivel a telefon az akkori igényeket teljes egésszében kielégítette, strapabíró volt és relatíve elérhető áron hozzá lehetett jutni, ezért elég gyorsan nőtt a népszerűsége. Szép lassan pedig az emberek többségének ilyen telefonja volt. Már itt leszögezném, h én személy szerint soha nem követtem el azt a hibát, h Siemens telefon legyen a zsebemben.
Mivel már untam a dolgot, így 1,5 év után váltottam. Akkor már nagyon rajta voltam a témán, így jól körbenéztem a piacon és a SonyEricsson T300 mellett döntöttem, gyakorlatilag kártyásan elég nevetséges összeget kértek érte, mivel még a 3310-est is beadtam. Ez volt az a telefon, ami talán a 2. színes kijelzős készülék volt a magyar piacon, ha nem az első, illetve kamerát lehetett hozzá csatlakoztatni, ami ugyan csak bélyeg méretű képeket tudott csinálni, de a többi telefon még azt sem.
Persze az enyémhez (zöld volt) nem volt kamera, talán azért volt ilyen olcsó, továbbra is a Vodánál. Hatalmas előrlépés volt a 3310-eshez képset, főleg a színes kijelző miatt. Kissé nehéz volt átállni a menüre, de végülis szerethető kis telefon volt, még akkor is, ha csak egy évet volt nálam.
Gimi másodikban az új hely és új iskola magával vonta a szolgáltató váltást is. Így a következő telefonom egy Pannonos 3220-as volt, ami szintén minőségi váltást jelentett. Itt már egész korrekt volt a kijelző és volt benn “rendes” kamera is. Az oldalán lévő villogó izék és matchbox hatás engem nem zavart, bár nem is rajongtam értük.
A könnyű szétszedhetőség miatt, az illesztések elég gyengék voltak, a gombok pedig nagyon ropogtak, így elég zajos volt az SMS írás. Mint az összes addigi telefonom elég strapabíró volt, mondjuk az tuti, h én nagy becsben tartom/tartottam az összes telefonom, így nem is csoda, h elég sokáig bírják. Visszaállni a NOKIÁra nem volt olyan nehéz, sőt a menü iszonyat kézenfekvő volt. A következő telefonváltás oka mégis az volt, h egyik napról a másikra elromlott a kijelző, így a készülék a fiókba került és előkerült belőle egy másik.
Így a következő telefonom így egy 6020-as lett, ami elég jó irány, mert a 6000-es széri azért már nem olyan rossz, legalábbis külsőre sokkal visszafogottabb, sőt elegánsabb, mint az előzőé. Az persze a képeken is látszik, h felépítésben alig különbözik a két telefon, technikailag pedig teljesen megegyezett az előzővel, tehát gyakorlatilag nem jelentett előrelépést. A 6000-es széria viszont azt hozta magával, h a felépítés fényévekkel jobb volt, mint a 3220-nál. Nagyon szerettem ezt a telefont, mert egyszerű volt, mint egy faék és soha nem hagyott cserben.
A következő váltás viszont már teljesen szándékos volt. Sokat vártam erre a telefonra, már magára a megjelenésére is. Így amikor a születésnapom előtt 2 héttel megjelent a 6300, már majdhogynem a Pannonnál ültem. Persze ez azért nem igaz, de elég időbe rátértünk a lényegre. Az első csalódás akkor ért, amikor hiába jártuk körbe az összes Pannon boltot Miskolcon, még a központban sem lehetett kapni, de nem adtuk fel. A 2. próbálkozásnál sikerrel jártunk, legalábbis vásárlás ügyileg. Maga a telefon teljes egésszében fémből volt, gyönörű volt a kijelzője, és a 2 megapixeles kamera is jónak számított akkoriban. A probléma mindössze annyi volt, h annak ellenére, h ez már tényleg egy felső kategóriás NOKIA volt, még ugyan úgy 2x kellett visszavinni gyári hibával, mivel elsőre sajna nem jutott eszünkbe, h telefonnal lehet a gond, így lecsúsztunk a cseréről. Ez a telefon 2 évig volt aktív használatban nálam, mint mindegyikre nagyon vigyáztam és nagyon szerettem is. Továbbra is tartom, h olyan ez a telefon, mint a 6310 volt annó, tökéletesen egyszerű, elegáns, sallangoktól mentes és teljesen funkcionális. Ha újra NOKIÁt kéne vennem, tuti ilyet vennék, annak ellenér, h ma már elég kevésnek számít a tudása és nem is mai gyerek (de legalább még mindig elég drága ).
A következő változás is jól eltervezett volt, és akkor még enyhén fogalmaztam. Az már a blogon is nyomonkövethető volt, h mennyit vártam, készültem, szoptam ennek a telefonnak, azaz az iPhone 2G 16GB-tnak a beszerzésével. Viszont továbbra is azt mondom, h megérte. Ez már tényleg hatalmas váltás volt. Főleg az multitouch kijelző, a net és a végeláthatatlan programok miatt. Sajna ez már nem olyan starpabíró, ezért is kell rá a kijelzővédő fólia és a tok is, mivel ezt a telefonom is imádom, így védeni kell a technikát. 
Még mindig találok benne újdonságot, pedig már akkor is egy éves volt, amikor hozzám került, most meg már több mint 2. Ennek ellenér úgy gondolom, h még mindig felveszi a versenyt, sőt meg is aláz szinte minden mai telefont, és azt hiszem, ezt sok iPhonet és más készüléket is használó meg tudja erősíteni. Nah de nem áradozok többet róla, mert ezt már rég megettem.
Mivel nem szeretnék visszafelé fejlődni, így a következőnek minimum egy 3GS-nek kell lenni, mert semmi más nem tudja számomra felvenni a versenyt a 2G-vel. Sem egy “nyomó” kijelzős sok megapixeles Samsung, sem pedig más nem vonz ezek után. Nekem ez az oprendszer és ez a kijelző kell, maximum ennek a javított változata, mert nyilván vannak hiányosságok.
Az peresz már közelebb áll az igazsághoz, h 3GS-em valószínűleg soha nem lesz, mert nem nyújt annyival többet, mint amennyivel többe kerül és amennyire nincs most telefonra pénzem. A 4G viszont, ha új formával, legalább 3GS szintű vagy jobb hardverrel, jobb kijelzővel és mégtöbb lehetőséggel lesz felvértezve, akkor lehetséges opcióvá válik. Egy dolog viszont biztos, maradok az Apple-nél.
rakd mellé a 3gs-t meg a tiédet, kezd el használni, nézd meg, mennyivel gyorasbb. annyit, hogy emiatt lecseréld, talán nem ér, de attól még hihetetlen nagy ugrás (lenne).
mondjuk szerintem a 2g-s telo jobban néz ki
Már próbáltam a 3GS-t, de 140k-t akkor sem ér. Tudom, h sokkal gyorsabb, de semmivel nem tud többet (nah jó kis túlzással). Azzal viszont egyet értek, h a 2G sokkal szebb, a többi olyan semilyen.