Nem valami pszihológiai dologra gondolok, hanem arra folyamatra, melynek során az ember gyereke eltávolítja az agyából a fölösleges információkat, a negatív gondolatokat, illetve minden szart, ami körülveszi. A folyamat lényege, h az ember elkerülje a stresszt és a depressziót. Én erre a dologra 3 különböző módszert szoktam használni. Ezek közül egy egészségtelen, egy csak simán nem egészséges, és van egy roppant pozitív. Az első számú az alkohol fogyasztás és a hangos lakossági House halgatása, ezzel tegnap este meg is próbálkoztam, de kedvés sikerrel. Mármint a folyamat végbe ment, csak nem a megfelelő eredménnyel zárult.
Aztán ott van a 2., ami már ennél jobb egy fokkal, ez pedig egy feel good sorozat nézése. Erre persze jellemző, h az ember kezében ritkán van olyan feel good sorozat, ami épp friss és alkalmas lenne erre. Aztán vannak persze olyanok, amiket bármikor elő lehet kaparni a vinyóról és mindig hatásosak, ilyen nálam a Chuck. (zárójelben jegyzem meg, h vannak sorozatok, amelyek pont ellentétes hatást váltnak ki, itt van példának okáért a Skins jó pár része)
A harmadik módszer, amit ma is alkalmaztam roppant egyszerű. Elmegy az ember a foci pályára és játszik egy jó másfél órát. Nem kell itt komoly sport teljesítényre gondolni. Fut és kellemesen elfárad, izzad mert az jó. Ütközik, mert a feszültséget is le kell vezetnei. Fájnak az izmai, de legalább ilyenkor érzi, h vannak. Ne adj isten gót lő, ami még siker élményt is jelent, még akkors is, ha a csapat nem áll éppen nyerésre, mert itt tényleg nem a győzelem (bár nyilván az is, mert győzni akarás nélkül nem éri meg lemenni), hanem a sport és a szórakozás maga a fontos.
A futball végén az ember ücsörög még kicsit a pálya szélén, közben (szigorúen) buborékos ásványvizet kortyol (még mindig nem érzi a rugások és ütközések, illetve az egész testmozgás következményét) és megbeszéli, h mi h volt, kit kellett volna felrúgni, hány helyzet maradt ki…, meg más egyéb ilyen, a meccs lefolyását illetően irreleváns dolgok, ámbár az alaphangulathoz mégis szükségesek. Szép komótosan hazasétál és jó érzéssel tölti el az a gondolat, h kivételesen valamit a testéjért tett és nem ellene.
Hazaérve még mindig nincs vége ennek a roppant kellemes és hatásos rituálénak. Minden sport után jár a jól megérdemelt forró zuhany. Az egész agymosás módszert az koronázza meg, amikor az ember hosszasan, tétlenül, lehajtott fejjel áll a forró víz alatt és nem gondol semmire, csak elkezdi érezni szépen lassan az összes apró sérülést. Majd a zuhany végeztével megtörténik a zúzódások szemrevételezése és az egész esemény pozitív nyugtázása.
Annak ellenére, h tudom, h mennyire jó ez az egész mégsem minden héten jutok le focizni, aminek több oka is van, de többnyire a lustaság a kulcs szó, még akkor is, ha mindig van vmi fedő story. Abba pedig nem mennék bele, h miért nem járok pl úszin (amit anya nagyon szeretne), és miért pont a foci, de persze nyilván más sportnak is megvan a maga hatása és rituáléja.
A 3. módszerrel mélyen egyet tudok érteni…
Én például sosem vagyok lusta lemenni kosarazni, csak ha bün másnapos vagyok és hányok, kis másnapossággal kosaraztam az elöző félévben végig
:D. Mostanában nem annyira jó a tesióra mert sok a nyomorék, és így nem jó. De szerencsére a haverokkal azért még mindig bármikor kimegyek a grundra egy 21-esre