Elég gyenge a minőség, viszont ezzel szemben nagyon jó képek. Mindnek megvan külön-külön a hangulata. Ez a csokis sorba való, az persze egy másik kérdés, h a csokis képeket nem rakom ki, mert azok vmiért nem jönnek be.
Monthly Archive for október, 2009
…és House, akkor bizony itt az alkalom, h közzé tegyek egy pár régebbi Olivia Wilde képet, ami azért jó, mert jó. Némi nemű cici is tetten érhető az egyik képen, azt is tessék nézni. Legalább látszik, h van naki olyan, csak nem túl nagy, de persze ettől még nagy kedvencem. (nyilván nem a cici, hanem a színésznő 
)
Egyelőre még nem tudom mi lesz ezzel a sorozattal, de elég nagy a hype körülötte, és már a promók alapján több benne a szimpatikus karakter, mint a FF-ban. Persze az egészhez hatalmas lökést ad, h a LOST Juliet-je itt is főszerepet kap, azaz Elizabeth Mitchell, aki az egyik nagy kedvencem.
Ízelítőnek itt egy rövidebb promo, de szerintem a lényeg átjön belőle. Egy biztos, h egy próbát megér. (csak zárójelben jegyzem meg, h lehet h az FF helyét veszi át nálam).
Már rengeteg emberrel kitárgyaltuk, h Rihanna sokkal szebb volt anno, azt viszont szerintem már a többség elfelejtette, h milyen is volt az a “sokkal szebb”. Ezt persze csak abból gondlom, h nekem is kb csak 1 kép jut eszembe akkor, ha valaki azt mondja, h “bezzeg a régi Rihanna”. Ma már nem volt más választásom és kerestem egy új képes fórumot a HQP helyett, ugyan nem olyan színvonalas, de azért jó lesz. Így vannak képek is, és mivel még nem látom át az oldalt, így marad a retro vonal egy ideig, de higyjétek el, itt is lehet találni eddig még be nem mutatott képeket.
A tovább mögött pedig mér régebbi képek. Continue reading ‘Retro Rihanna’
Nem valami pszihológiai dologra gondolok, hanem arra folyamatra, melynek során az ember gyereke eltávolítja az agyából a fölösleges információkat, a negatív gondolatokat, illetve minden szart, ami körülveszi. A folyamat lényege, h az ember elkerülje a stresszt és a depressziót. Én erre a dologra 3 különböző módszert szoktam használni. Ezek közül egy egészségtelen, egy csak simán nem egészséges, és van egy roppant pozitív. Az első számú az alkohol fogyasztás és a hangos lakossági House halgatása, ezzel tegnap este meg is próbálkoztam, de kedvés sikerrel. Mármint a folyamat végbe ment, csak nem a megfelelő eredménnyel zárult.
Aztán ott van a 2., ami már ennél jobb egy fokkal, ez pedig egy feel good sorozat nézése. Erre persze jellemző, h az ember kezében ritkán van olyan feel good sorozat, ami épp friss és alkalmas lenne erre. Aztán vannak persze olyanok, amiket bármikor elő lehet kaparni a vinyóról és mindig hatásosak, ilyen nálam a Chuck. (zárójelben jegyzem meg, h vannak sorozatok, amelyek pont ellentétes hatást váltnak ki, itt van példának okáért a Skins jó pár része)
A harmadik módszer, amit ma is alkalmaztam roppant egyszerű. Elmegy az ember a foci pályára és játszik egy jó másfél órát. Nem kell itt komoly sport teljesítényre gondolni. Fut és kellemesen elfárad, izzad mert az jó. Ütközik, mert a feszültséget is le kell vezetnei. Fájnak az izmai, de legalább ilyenkor érzi, h vannak. Ne adj isten gót lő, ami még siker élményt is jelent, még akkors is, ha a csapat nem áll éppen nyerésre, mert itt tényleg nem a győzelem (bár nyilván az is, mert győzni akarás nélkül nem éri meg lemenni), hanem a sport és a szórakozás maga a fontos.
A futball végén az ember ücsörög még kicsit a pálya szélén, közben (szigorúen) buborékos ásványvizet kortyol (még mindig nem érzi a rugások és ütközések, illetve az egész testmozgás következményét) és megbeszéli, h mi h volt, kit kellett volna felrúgni, hány helyzet maradt ki…, meg más egyéb ilyen, a meccs lefolyását illetően irreleváns dolgok, ámbár az alaphangulathoz mégis szükségesek. Szép komótosan hazasétál és jó érzéssel tölti el az a gondolat, h kivételesen valamit a testéjért tett és nem ellene.
Hazaérve még mindig nincs vége ennek a roppant kellemes és hatásos rituálénak. Minden sport után jár a jól megérdemelt forró zuhany. Az egész agymosás módszert az koronázza meg, amikor az ember hosszasan, tétlenül, lehajtott fejjel áll a forró víz alatt és nem gondol semmire, csak elkezdi érezni szépen lassan az összes apró sérülést. Majd a zuhany végeztével megtörténik a zúzódások szemrevételezése és az egész esemény pozitív nyugtázása.
Annak ellenére, h tudom, h mennyire jó ez az egész mégsem minden héten jutok le focizni, aminek több oka is van, de többnyire a lustaság a kulcs szó, még akkor is, ha mindig van vmi fedő story. Abba pedig nem mennék bele, h miért nem járok pl úszin (amit anya nagyon szeretne), és miért pont a foci, de persze nyilván más sportnak is megvan a maga hatása és rituáléja.
Sajnos a HQP még mindig döglött, így nagyon nincs kép utánpótlás, és már csak a most látható képek voltak, amik még nem voltak kinn. Cassie nekem igazából nem jön be, de vhogy mégis van benne vmit, arról nem is beszélve, h elég jó teste van a kislánynak. A most bemutatásra kerülő ugyan nem a legerotikusabb sora, de nekem lehet h épp ezért tetszik.
Persze a piros MacBook sem rossz darab. 
Continue reading ‘Cassie’
Valószínű, h az olvasók többségének már feltűnt, h újabb “divat hullámhoz” csatlakoztam, mert biztosan van, aki így fogalmaz, fogalmazott vagy fog fogalmazni, h politikailag korrekt legyek. Nah de nem is ez a lényeg. Szóval van már blog, twitter és mikro blog is. Ezeket a dolgokat nem divatból csiálom, hanem mert látom értelmét, még akkor is ha az ismerőseim nem neten élő része a felének sem látja értelmét. Kezdve azzal a kérssel, h “miért jó ez a blogolás, miért nem írsz naplót?”, majd jön a mára már legendás ”Mi a faszom az a twitter?”, a tumblr meg aztán már mindenkinek teljesen kínai (tisztelet a kivételnek). Egyetlen dolognak örülök, mégpedig annak, h vannak akik az én hatásomra csatlakoznak ezekhez a dolgokhoz, ennek pedig nem (csak) azért örülök, mert vmilyen szinten vélemény formáló tudok lenni, hanem azért is, mert ezzel sok embernek adok olyan dolgokat, vagy inkább olyan eszközöket a kezébe, amik használata örömet szerez nekik és nekem is.
Tehát itt van a címben már említett mikro blog, aminek a születéséről már írtam. Most jutottunk túl a 2000 oldalletöltésen, amiből persze legalább 150-200 én voltam, mert még nem teljes a dolog. Viszont így is marad még elég sok, illetve kialakult már egy olvasói szint is nap 40 látogató körül. Continue reading ‘“KÉP-ZÉS”’
Most végeztem a tegnapi House résszel, ami azt jelenti, h a tegnap este sem az előre felvázoltak szerint alakult, ami nem baj, ámbár a jótól is nagyon messze van. Persze nem arról beszélek, h ne lett volna jó, de erről majd később. Ez NEM egy izgalmas vagy szellemes bejegyzés lesz, sokkal inkább gondterhelt fáradt és kedvetlen, de ilyeni is kell, mert a blog “hasjábjain” megjelenő sok jó nő, és sok jó sorozat ellenére “az élet nem egy habostorta”.
Tehát a hétre tanulást terveztem, most h péntek hajnal van bevalhatom, h ez nem jött össze. Nem mondom, h nem tettem többet a tanulásért, mint az előző hetekben, de legalább ennyit tettem ellene is. Szokás szerint nem sikerült betartani, amit mindenki, minden héten megígér: azaz, h nem megyünk sehova bulizni. (Itt jegyezném meg, h még így is lemondtam egy nagyon kedves meghívást holnapra, de az már sehogy nem fért volna bele) Hétfő este kissé depis volt a hangulatom, így az otthon ülést a már lentebb említett filmel tettem kellemesebbé. Kedden este aztán az “otthon ülünk és 10 percre átmegyünk a Menzára” történet helyett, ismét egy kissé változatosabb lett a program. Így menza helyett koli marketben beszélgetés, majd kikötő, zárás képpen pedig ingyen Tornádó lett a dologból, ahol Pityu volt a DJ, mi meg hülyék és boldogok voltunk (legalábbis a többség, legalább arra a kis időre). A hét másik nagy hibája, h ugyan mindössze 3 előadásra kellett volna bemennem, h kapjak pár százalékot, ami jól jött volna a végső elszámolásnál, de nem tettem. Ami nem is zavarna, ha… : -ha nem lett volna olyan előadás, ami érdekel, -ha nem saját hibámból nem tudtam volna bemenni és -ha nem terveztem volna el előre, h bemegyek. Nah de ezen túl vok. Aztán a szerda lightosan telt. Csináltam kaját, megcsináltam Nóri gépét, beszélgettem Marcival, majd jött némi változás egy telefonnal és itt rossz döntést hoztam.
Elmentem Sanyikával és Zolival a Lovardába, ami nagyon jó buli volt, mármint élveztük meg minden, de így vissza gondolva, mind a 3-an rengeteg hülyeséget csináltunk. Arról nem is beszélve, h ennek még mára is voltak folyományai, ami miatt itt is elnézést kérnék Tibitől, bár ez inkább az én gondom megint csak. Nah de itt véget is vetek a gyónásnak, mert nyilván senkit nem érdekel, meg am is most olvastam, h ne írjunk le mindent a blogunkban, mert rossz fényt vethet ránk a lehendő munkaadónknál. (bár eddig még csak pizitív tapasztalatom volt ezzel kapcsolatban) Meg am is vannak már akik ismerik a storyt és majd jól tovább adják. 
Szóval nem jó a hangulatom. Egész álló nap Rihanna új számát, meg ez ennél sokkal gázabb “Hol van az a lány” című nótát hallgatom és közben nem tanulok, de ezek holnaptól megváltoznak, mert meg kell változniuk.
Persze nem csak azért, hogy ellent mondjak azoknak a hangoknak, mikszerint mindig ugyan azok a csajok vannak a blogon, sokkal inkább azért mert tényleg bejön a csaj, nah meg színésznőnek sem utólsó (amennyire én meg tudom ítélni).
Nekem először a Watchmenben tűnt föl, aztán láttam a már sokat emlegetett Couples Retreat trailerében, nah meg most itt (meg ha jól rémlik volt már vmi gyenge vígjátékban is), és egyre inkább bejön. Nem az a tipikus szépség (számora), de van benn vmi. (ez mennyire sablonosan hangzik, jééézusom). A tovább mögött persze van még pár kép, mindenféle csomagolásban és hajszínnel feltűnik, csak h mindeki tudjon kedvére válogatni. Continue reading ‘Malin Akerman’
A cinizmus a címben ki is merül, ugyanis az a történet mi szerint Sandra Bullock arca nem nagyon mozog már a botoxtól, csak az első 10 percben zavart. Ha valakinek eddig nem jött volna át, akkor most megmondom, h a Nászajánlat című filmről van szó, amit már rég terveztem megnézni, de csak most egy magányos hétfő estén jutott rá időm. Azt hittem, h a film a szokásos romantikus komédia kliséket fogja felvonultatni, de inkább volt romantikus, mint komédia (számomra legalábbis mindenképp), de ez nem vont le az értékéből, sőt szerintem még adott is hozzá.
Nah de kezdjük a storyval, miszerint Margaret (nem a legnyerőbb név ebben a műfajban, de legyen), “hű de menő” könyvszerkesztő és emelett egy érzelmektől mentes picsa, aki csak a munkájáva foglalkozik (már az elején triviális, h ez nyilván csak a látszat), nah meg ott van a titkára, aki meg egy looser. A probléma csupán annyi, h Margaretet ki akarják utasítani az országból, és erre az egyetelen megoldás, ha férjhez megy egy “őslakoshoz” (nem, nem indién XD ). Erre persze ott van kéznél a munkájától függő titkára, aki bele is megy az “üzletbe”. Continue reading ‘Botox stikában (vagy mi)’
Multkor vmilyen tumblr oldalon összefutottam egy nagyon király Evangeline Lilly képpel, amit aztán reblogoltam is, és újra fellángolt bennem az iránta érzett “szeretet”, így most 1-2 régebbi kép turmixát öntöm ide elétek. Nem túl nagyok, nem túl minőségiek (már mint felbontás és scan ügyileg), de azért az és úgy van rajtuk, akinek és ahogyan kell. Még mindig elég messze van a LOST, sőt még a kampány kezdete is elég messze van, de én egyre jobban várom.
A vasárnap estét egy könnyed beszélgetéssel nyitottam Esztivel a Kolkávban. Azt nem állítanám, h mindent megbeszéltünk, de azért felhoztuk magunkat egy már elviselhető szintre. Aztán kinéztünk még a Kikötőbe, ahol már kicsit bővebb társaság fogadott, de nem vittük túlzásba az estét, így 2-kor már simán itthon voltam.
Nem tudom miért, de ma reggel vhogy nem sikrült aludnom, így már 8-kor fenn voltam és nézelődtem a neten. (de minek). Szépen kihúztam egy fürdéssel egybekötve fél 12-ig, majd Zolival elmentünk menzázni. Ezzel a nap pihentető része le is zárult. A HARC, mint mindig, most is elég szar volt, nincs ezen mit szépíteni. Vhogy még nem láttam meg az IP kiosztás szépségeit (erre még visszatérek). Szerencsére azért ez az óra is véget ért. Még előtte a kémiába menet találkoztunk Balázzsal, aki elszomorított minket azzal a hírrel, miszerint lesz Prog 2 gyak. Így a következő állomás ez volt. Még az átlagosnál is jobb hangulatban telt az óra, a retentően közelgő ZH ellenére. Ha már ZH-k, egyszerűen most már nincs mit tenni, el kell kezdenem tanulni, de nem tudom, h hol is kezdjem, vagy h egyáltalán hogy. Iszonyat elszoktam a legutóbbi vizsgaidősuck óta az egésztől, de vhogy vissza kell h álljak. Prog után a szokásos Adatb kényeztetett minket, egy olyan órával, aminek kivételesen volt némi értelme (ez ezen a szinten már nagy szó).
Óra után farkas éhesen estem haza, ezen gyorsan enyhítettem, közben magamhoz vetttem a Nip/tuck 6×01-et, amitől eddig nem vok elragadtatva, mondhatnám azt is, h egy elég szar rész volt, mind stílusát, mind a történéseket tekintve. A másik eshetőség viszont az, h nincs vmi jó kedvem. Lehet h a ZHk nyomasztanak, lehet h más egyéb, de valami biztosan. Most vhogy Skinst lenne kedvem nézni, mert annak a hangulata igazodik legjobban az enyémhez. Remélem ez a depresszív vonal elég gyorsan megváltozik, mert már most is nagyon “unom”.
Tanulni most sem kezdtem el, de végre beüzemeltem a routerem, aminek az lett az eredménye, h még fel is basztam magam. A problémát roppant egyszerűen megoldottam. Bedugtam a kábeleket, mind a notin, mind a szifonon bekapcsoltam a wi-fi-t és vártam. A noti simán kapcsolódott a régi beállítások mind megfelelőek voltak, és még a net is megy. Tehát semmi probléma. Aztán a szifont vettem górcső alá. Ez is simán és automatikusan csatlakozott, ahogy azt kell. A probléma abban gyökerezik, h net az viszont nincs, legalábbis nem tölt be semmit. Ok mondom, a routerrel nem lehet gond, mert a telefon és a router is mutatja a költsönös kommunikáció minden jelét. Gondoltam, h elég okos vok a probléma orvoslásához és gyors bírtam a proxy-t is a szifonba, hátha ez a nethiány oka, de persze tévednem kellett. Azóta már indítottam újra mind a két félt, de semmi eredmény, próbálkoztam már statikus és dinamikus IP-vel is, de semmi eredmény, szóval egyelőre semmi ötletem és ez most felbasz, mert a router lényege igazából a szifon működése lett volna, főleg mivel a múlt héten a mobil netem is aktiválták és még nem volt időm kikapcsoltatni, így az is szívja néha a pénzem… 
Most meg szerintem elmosogatok, majd filmet nézek (vagy nem), ehhez kéne vmi társaság, mármint nyilván az utóbbihoz, de… Megfordult a fejemben ez a közgázos buli is a Fórumban, de gyorsan elvetettem, mert nem hiszem, h most épp arra lenne szükségem. Holnap elkezdődik a szakhét és be kéne nézni 1-2 előadásra, de még nem döntöttem el, h mikre.
Am van még egy csomó gondolat a fejemben, de vhogy most az tűnik célszerűenk, ha ezek meg is maradnak gondolat szintjén…
Nem nagyon szeretek YouTube videókat kietenni, mert az olyan, mint ha más videó tartalmával akarnám kitölteni az én gondolataimra fenntartott helyet. Kivételt képez ez alól a saját videó, illetve az, ami gondolatokat ébreszt bennem. Ez a videó az utóbbi kategóriába esik. Az első gondolatom az, h annak ellenére, h sem színésznő nem vok, sem pedig olyan szép és cuki, mint Kristen Bell, én is fogok csinálni a következő utazásomról videó naplót, mert az jó. A másik dolog, h nagyon bírom KB-t, és most már lassan ti is láthatjátok, h miért. A harmadik dolog, h mennyire szép helyen forgatták a Couples Retreat című filmet, és h mekkora party lenne elmenni oda egy 10 fős társasággal egy hétre. (ha megnyerem az 5-öst olyan 2 milliárd körüli nyereménynél, akkor bizony én elviszem oda a nagy 8-ast, plusz 1-2 ember)
Közben meg az jutott eszembe, h a londoni videóim is ilyen szellemben készültek, csak persze kevésbé profi technikával és nem ilyen átgondoltan. Ámbár tartom, h a többségük jóval viccesebb.
Az Index.hu nem az én világom, soha nem olvasok olyan híreket, amiket ott közzétesznek. Most viszont az a helyzet, h az iGoogle-ben megragadta a figyelmemet egy cím, miszerint: “Címlap csajok szedték szét riporterünket”. Tudjátok, h a címlap csajok amúgy is mindig megragadják a figyelmem, pláne ha valakit vagy valamit még szét is szednek. Így kattintottam és ezt a videót találtam.
Kissé sajátos riporterünk látásmódja, vagy h is mondjam. Continue reading ‘CoverGirls’
Commentek