Nem tudom érdemes-e taglalnom az alant elhelyezkedő kép pikantériáját. Először is, mi akik már régebben itt vagyunk, tudjuk h monitor helyén egy LCD TV volt, ami sokkal tetszetősebb és nincs talpa. Ez a monitor viszont olyan ember közeli. Kissé megsárgult, kicsit kicsi, van rajta 1-2 kis kacsa, de ettől még a miénk, és mint látszik rajta, eddig is az irodai élet szerves részét képezte. Jah, am lebegni nyilván nem tud, falra nem szerelhető, így csak a felcsavarozás roppant elegáns lehetősége maradt meg neki. 
Ezzel még nem is lenne gond, ez bárhol megtörténhet, nem csak egy ilyen “alacsony” költségvetésű helyen mint a DE. Az viszont már kissé vicces, h amikor mindezt megörökítettem, egy ügyintéző hölgy rámförmedt, h h merészelem, mert ez olyan mit egy bank… Hát kérdem én mitől olyan? Attól mert várni kell, attól mert sorszámot kell húzni, vagy attól h többnyire unottképű, bunkó és frigid hölgyek ülnek a pult tulsó oldalán? Vagy talán mind mellette szól? Tehát éljen a HSZK, a gördülékeny ügyintézés, és a sok kedves szó, amit itt kaphat egy egyetemista. Tibi nem merte azzal kezdeni a mondókáját, h akkor ő számlát szeretne nyitni, mert féltünk, h kidobnak.
Az biztos.. viccelsz? És meglepő módon a morci nénihez kerültem és mindent elintézett… igaz hogy hát nem élek azzal a szófordulattal amit ott használtam…(“Olyan volt mint egy…) szval nem mosolygott!