Sir Alex

Mivel úgy alakult, h megint több órám is van a Kassai úton, és még bérletem is van buszra, így elég gyakran előfordul, h 24-essel közelítem meg az órák helyszínét, már csak azért is, mert így legalább már a buszont tudok ütközni Tibiékkel. Nah de a lényeg nem is ez, hanem a 24-esen uralkodó állapotok. Aki debreceni az biztosan tudja, h egy egyetemista számára a 24-es az egyik legcélszerűbb és leghasznosabb busz (legalábbis az útvonalából adódóan). Ettő függetlenül persze nem jár elég sűrűn, még délelőtt sem, így órakezdés előtt folyamatosan hering party van a Kossuth koliktól a Campusig, mert az jó. Nah meg nyilván senki nem akar elkésni, mert a menetrend még csak véletlenül sincs az órák kezdési időpontjához igazítva, végülis miért is lenne, mikor az utasok 70-80%-a egyetemista. Ez még csak a konfliktus és a 24-essel járó szívás egyik oldala.  Ez a busz ugyanis a Közgázt teljesen véletlenül a temető irányába közelíti meg, ami azt eredményezi, h a hallgatók mellé nagy mennyiségű nyugdíjas is felszáll, majd a temetőnél cserélődnek és folytatódik az egész tovább.

Ezzel még nem is lenne gond, mert a tömeg ugyan úgy tömeg, ha egyetemisták, vagy ha nyugdíjasok alkotják, viszont van egy komoly probléma: Ez pedig nem más mint a hallgatók és nyugdíjasok között fennáló, nagy múltra visszatekintő, gyilkos konfliktus. Ez a kinfliktus pedig abból adódik, h a dárga nyugdíjasok (igyekszek tisztelet teljesen fogalmazni) teljesen véltelenül, pont azokban az időpontokban közelítik meg a temetőt (ahova lehetőség szerint hetente többször is kilátogatnak, hátha van vmi változás…), amikor a hallgatók épp órára mennek, ezzel is növelve a “tömegnyomort” a buszon. Mert persze annyira nem kellemetlen, ha egy tömött buszont, egy formás közgázos picsa kislány hozzádsimul, viszont annál kellemetlenebb, ha egy 70 és a halál közötti teszi ezt (bunkó dolog, én tudom, de így van). Aztán ott van ugye a “hely kérdés”. Miszerint, adjuk át a helyet, mert ő nyugíjas. Ok-ok átadom, annak ellenére, h nyilván kevesebbet járkált és jelentősen többet aludt mint mondjuk bármelyikünk, de azért mégis csak idős, meg beteg, meg tisztelet, meg ilyenek. Ezzel nem is lenne gond, mert utána szépen megköszöni és mindeki boldog. Ezzel szembe szegény nyugdíjas, aki alig bír állni, járni pedig már szinte egyáltalán nem. Első körben Bolt-ot megszégyenítő tempóval fut a busz után, mindenkin átgázolva elsőként száll fel (hiába szállnának le is az emberek), majd beszól, ha nem adjuk át a helyet, illetve ha bárki hozzáér, annak ellenére, h ugye ő furakodott fel a buszra (pedig ideje lenne). A másik bevett szokás, h ha a busz túlsó végében felszabadul egy hely, akkor kicsit megemeli a virággal és öntöző vízzel teli szatyrát (mert víz nyilván nincs a temetőbe, vagy lehet csak a sport kedvéért hurcolja), majd mivel ő nem tud állni, így átverekedi magát vagy 30 egyetemistán, közben 1-2-t halálra tapos, elnézést pedig nem kér, mert neki ez jár.

Szóval lényeg a lényeg, h a 24-esen még nagyon sokáig meglesz ez az örök ellentét és szerintem a járatok sűrítése is csak részmegldás lenne. Van ugyanis egy teóriám, h miért is jönnek a nyugdíjasok miden alkalommal az egyetemistákkal közös buszon, annak ellenére h az idejüket szabadon oszthatják be (legalábbis én így látom). Szóval a teóriám az, h élvezik. Élvezik a társaságot, a tömget. Élvezik, h foglalkoznak velük. Élvezik, h hallhatják az előző esti party történeteit, h aztán a RÖGYÉ-ben (Rozzant Öreg Tyúkok Egyesülete) együtt szörnyülködhessenek, h “ezek a mai fiatalok”, meg “ahhelyett, h tanulnának. Arról nem is beszélve, h egy csuklós 24-es hátsó részében egy 70 év fölötti hölgynek, sokkal könnyebb a súlytalanság állapotában ide-oda lebegni egy-egy hirtelenebb manőver vagy fékezés alkalmával, ha üres a busz, mint így amikor minden oldalról támasztják.