Mint többeknek mondtam, idén a válság miatt, nem a tengerpartra mentünk nyaralni, hanem a Szlovák paradicsomot és a Hernád áttörést választottuk uticélul és előre bocsátom, h nem döntöttünk rosszul. Kezdve röktön azzal, h nem kellett egy napig utazni és beledögleni az autóba, hanem lazán átértünk 2 óra alatt. Mondjuk nem volt egyszerű oda találálni, volt h olyan cigány telepbe botlottunk, ahol féltünk h a kocsit kilopják alólunk, de azért végülis csak célt értünk. (a képeken én vagyok a zöld nadrágos, kissé pocakos úriember)
Minden szépen ki volt alakítva, mint rendes helyeken (nem úgy mint itthon), mi pedig a kirakott táblán megkerestük a legdurvábbnak ígérkező túrát és belevágtunk. Az eleje nagyon lightos volt, majd a létrák és más egyéb segédeszközök megjelenésével egyre keményebbé vált. Anyával kötöttünk is egy fogadást: ha ő minden helyet végigmászik velünk, akk én elmegyek velük lakodalomba, sajna mind a 2 napon mindent végig mászott, még akkor is ha a második napon majd bele halt. 
Szóval megvolt az első nap felfelé vezető része, amibpl sokkal frasztóbb volt a lankás rész, mint a meredek. Voltak iszonyat jó és érdkes helyek (sajna az iPhone és a 6500 fotói nem adják vissza hithűen a lényeget). Am azt kell mondjam nincs ez a rész túlbiztosítva, néhol akkorákat lehetne esni, ha az ember nem figyel, h már a Cobra 11 Medicopter (XD) sem ment ki. Aztán mikor a hegytetőre értünk onnan jött a legkeményebb rész. Egy baromi hosszú gyaloglás lefelé egy kacskaringós “csinátt úton”, hát ebbe az én térdem pusztult bele majdnem, mert pont ez az a típusú mozgás ami nem jön át neki.
A túra végeztével a szállás keresés következett. Az időpontra való tekintettel szinte minden szállás tele volt már magyarokkal, és persze mindenhova nekem kellett bemenni, mert csak én beszélek alternatív nyelven. Később kiderült, h fölösleges, mert ahol szállást találtunk, ott a házi néni sem angolul, sem más egyéb szlováktól eltérő nyelven nem beszélt, szóval mutogatással szereztünk szállást. Fejenként 8 euro szerintem roppant baráti ár, főleg úgy h egy egész vendégházat kaptunk (nah jó nem úgy mint az OC-ben, de azért elég jó volt). Aztán étterem keresésére adtuk a fejünk, ami nem is volt olyan könnyű mint gondoltuk. A végére találtunk egy egész jó kis helyet, ahol a pincér csaj (elég jó bőr), szintén szívesebben beszélt oroszul faterral, mint velem angolul, de ilyen hely ez a Kelet-Európa. Aztán mindenki választott, szerencsére az étlap angolul is volt, így én megfelelő mennyiségű és minőségű kaját fogyasztottam szlovák sörrel. Az őseim némileg mellé nyúltak, de ez a kockázata megvan a rábökésnek.
Másnap nem eltünk valami korán, de azért még délelőtt elkezdtünk egy másik túrát, ami kb 4x olyan hosszúnak bizonyult, mint az előző napi. Na itt előjöttek az ősöknél az erőnléti problémák, de azért nagyon éveztük. Megint nem volt hiány kalandos és meredek helyekből, illetve gyönyörű kilátást nyújtó hegytetőkből, függőhidakból és jég hideg hegyi patakokból.
Összességében nekem nagyon tetszett az idei családi nyaralás. Az időtartama is még pont kibírható volt, tehát nem voltak komolyabb konfliktusok, mint egy 10 napos tengerparti nyaraláson. Én amúgy is szeretem a hegyeket, főgleg az ilyeneket amik sokkal nagyobbak, mint amit itthon találni lehet. Am is nagy álmom még a gleccseren sétálás, mondjuk ahhoz újra az Alpokba kéne látogatni, ahol legutóbb raftingolni voltunk.
1 Responses to ““Zuha béla””