A kedd reggel fogalmam sincs hogyan indult, az viszont biztos h baromi korán keltem mert a reggeli már megvolt, még akkor is ha nem érte meg az a kriminális kolbászos zsömle. Ekkor fordult meg először a fejünkben, h a konyhás néniket megszúrkáljuk a kajához kapott műanyag késsel.
Nah de nem is ez a lényeg, hanem az h ez a nap igazából semilyen izgalmat nem tartogatott. Nap közben a BTK-s és IK-s gólyák felváltva élvezhették vagy a különböző tájékoztatókat az Élet Tudományi légkondicionált termében, vagy a Főépület egyik legleprább termében kellett beiratkozniuk. Aztán mire ezek a roppant izgalmas események lezajlottak végre kaptunk 1-2 csapatépítés szempontjából elég jó feladatot. Így ellátogattunk a Békás tóhoz és ott alkotta meg kicsiny csapatunk a csapat zászlaját, illetve az indulónkat. A zászlón 2 nagyon gyönyörű tapír kapott helyet, mindezek ezzel párhuzamosan az aszfaltra is felkerültek. Az indulót pedig a “De szeretnék” című nótából írták át. Nekem is voltak ötleteim, de gondolom ezeket elvetették. Viszont mivel ez az én blogom így jöjjenek most ezek: “De szeretnék én is hejj diplomát szerezni” és “De szeretnék én is lila pólós lenni”.
Szóval mire végeztünk ezekkel a dolgokkal addigra mindenki végzet a regisztrációs nap tennivalóival, ami mint mondtam a GT egyik legunalmasabb ámbár legfonotsabb program pontja, így következhetett a vacsora. Persze mi szervezők és Hartcsa közben kellemesen elsörözgettünk és jót szórakoztunk a gólyák próbálkozásain.
Majd a gólyák kaptak egy kis üresjáratot a várva-várt éjszakai túra előtt, mi pedig megkaptuk a szokásosnál kicsit hosszabb szervezői fejtágítást. Ezekről annyit, h ugyan kötelezőek, informatívak, de a főszervezőknek köszönhetően többnyire eredményesek és jó hangulatúak voltak. Ezeken tudtuk meg h mit “kellesz” XD majd csinálni a következő napon.
A mi kis Tapintatos Tapírok nevű csapatunk az elsők között indult el (sajna nem az előre leadott Orbitális Oposszumok) a túrára és ahogy az lenni szokott, az indulás előtt még komoly kavarodások és kavarások voltak, ettől függetlenül sikrült mindent megoldani. A csapat rendben, 2 fővel kiegészülve el is indult. Mi szervezők pedig a számunkra kiszabott pontokhoz látogattunk ki. Egy kis ismeretségnek és a megfelelő társaságnak köszönhetően mi kerültünk a 3-as, azaz a vetkőztetős ponthoz. Kifelé menet a DVSC BL küzdelmét élveztük telefonos közvetítésen keresztük. Majd elfoglaltuk a számunkra kijelölt roppant otthonos szántást (szörnyen sötét, koszos, poros és göröngyös volt, az erdő közepén) és gyűjtöttünk egy kis fát, h lássuk amit látni kell. Sajna meggyújtani már nem volt időnk mert megérkezett az első csapat és kezdetét vette az általunk is legjobban várt program. Elkeztük a gólyákat előbb énekeltetni, majd vetkőztetni. A felső ruházat 1, míg a fehérnemű 2 pontot ért. Mint minden éveben, most sem voltak szégyenlősek a gólyák. Volt sok szép meztelen lány, illetve sok meztelen srác (ez annyira nem élveztük), volt helikopter is (ezt meg egyenesen utáltuk, aki nem tudná mi az a google a barátja
), volt akin 3 bugyi is volt, de mind a 3-at levette és volt olyan is aki mindezt teljesen felöltözve csak végignézte. Az addigra már kissé ittas gólyák mindent megtettek a jó szereplésért. Sajnos már akkor is volt aki nem nagyon tudott magáról. Az egyik detoxos úriembert is itt halásztuk ki a csalánból, amibe önszántából borult bele. Egy másik úr pedig ugyan ezt a helyet találta slaggolásra alkalmasnak, de sajna “csikló csípés” helyett, pénisz csípés lett a vége a dolognak. XD
Voltak kellemes és kellemetlenkedő csapatok is, de összességében gördülékenyen és vidáman telt az a vetkőztetéssel töltött 5-6 óra.
Itt köszönném meg Janinak (aka “Főfasz” ) h kézben tartotta a dolgokat. 2 csapatot tudok kiemelni. Az egyik természet szerűen a saját csapatom, akik nagyon jól teljesítettek. Anitának pedig gyakrabban kellene kizárólag csapat zászlót viselni. A másik csapat pedig a Támadó Kobrák, akik nem csak gyönyörű modell külsejű lányokkal, de egy elég komoly reflektorral is megörvendeztettek bennünket, szóval nem volt kispálya.
Az utolsó csapat elvonultával összeszedtük a szemetet és az elhagyott cuccokat, majd elindultunk mi szervezők is, akkor már az első 2 csapattal együtt a gólyáknak kijelölt útvonalon, végig a hátra lévő 5 állomáson. Hatalmas hangulat volt: ének, tánc, iszogatás, beszélgetés. Begyűjtöttünk 1-2 magán kívül levő szervezőt is, majd mi is kiállatkodtuk magunkat egy picit, ha már a gólyák elvonultak. Én is kiemelném még a vége előtt egy kicsivel lévő vadonat új állomásunkat. Ezen a ponton egy rendőr autó várta a gólyákat 2 járőrrel akiket idén a szervezők hívtak meg, mivel eddig hívatlanul is minden éveben a vendégeink voltak.
A feladat roppant egyszerű volt: a csapat kiválasztja a legrészegebb tagot, aki megfújja a szondát és a vér/alkohol szintjére kap pontokat. Állítólag az első csapatok még csúnyán megilyedtek a villogó rendőrautó láttán, de ez volt ugye a cél. XD
Az estét eredményesen és rendkívül jó hangulatban sikerült eltölteni. A mérleg pedig csak 2 detoxost és 1 telehányt szervezői kocsit mutatott, de egy gólyát sem hagytunk el és senki nem sérült meg, szemben az előző évekkel. Hajnalban még, a már alvó gólyák örömére, a szervezők a koli téren énekelték az akkorra már bevett rigmusokat: “Níííííncsen haaangotok…. nincsen hangotok!”, “Egyszerűen senkik vagytok hejj hejj!”, amit másnap reggel 1-2 gólya szóvá is tett.
Szóval ez az este is hajnali 5 környékén ért véget és mondhatom, h ez volt az eddigi legjobb éjszakai túrám (pedig már 3-on voltam), köszönhetően legfőbbképpen a társaságnak.

Nem piskota este volt
apám annyi ruhát amit én ott megszámoltam
vagy 20 csapatét mer Ti meg lusták voltatok és csak csajokat néztétek
Azt az egyet sajnáltam h lemaradtam a zászló építésről
Olyan jól számoltál Zoltánom… egyszerűen profi voltál… én a nőket számoltam…
Nehogy csaljanak…
Azt a szondát 2 gólya ki is akasztotta (2es érték felett produkált)
gratula neki
Tibi elmész Te a faszomba
tudod ?
éppen csak pillantásokra volt időm
Ti meg csorgattátok a nyálatokat
nah de nem tétel
a szőke meg a barna modellek azért jók voltak
azt én hoztam össze
csak rábeszéltem őket