Szerda délelőttre ismét 1-2 csapat építő játék következett, melynek során a gólyáknak 1-1 HÖK-ös arcot kellett megformázni gyurmából, illetve saját maguk által gyűjtött alapanyagokból kellett a csapat kabala állatát elkészíteni. Ennek helyszíne a már bevált Békás tó volt, ezzel a feladattal pedig szépen el is ment az idő ebédig.
Délutánra a roppant unalmasnak ígérkező tájékoztatók maradtak, melyek hűek maradtak önmagukhoz, így én ugyan egy ideig tartottam a gólyákban a lelket, de egy bő fél óra után mindenkit útjára bocsátotta, én pedig az így felszabadult időmet netezésre fordítottam, illetve vettem egy kis vizet ami soha nem hátrány. A villamostól visszafelé kiszúrta a nem sokkal előttem érkező Sütikét a parkolóban, aki az előre megrendelt party hordókat hozta nekünk házhoz. Szép lassan gyűlt a társaság a hordókért. A Focusból szólt a house zene, a csomagtartóban ülve pedig fogyott a pizza és az üccsi… Hát kérem szépen ez az igazi délutáni hangulat. Közben megjöttek a HÖKösök is a partyt látva, ők viszont munkával kínáltak minket, így véget vetettünk a délutáni sziesztának és lementünk a HÖK irodába. Lenn egy rakás üveg és pálinka várt minket 20 literes kannában. Így ránk maradt a feladat h a csütörtök reggeli „pálinkás jó reggelt” parcióit kosszuk. Szerencsére nekük is csurrant-cseppent egy kevés, még ha nagyon szar is volt. Így Tibivel a „pálinkás jó reggelt” megelózvén „pálinkás délutánt is tartottunk csak a mi gólyáinknak. Itt jelezném, h pálinkát bármikor nagy örömmel cserélek whiskyre. 
Ez keddről kimaradt:
- A délután végén teljesen véletlenül összefutottam Nagy Tesóval, aki tök véltelen „talált” magának karszalagot, és a szép délutánra való tekintettel meg is érdeklődtem tőle, h nincs-e véletlenül nála a vizi pipája (tudtam, am h nála van), és mivel igent mondott, így kiültünk a Koli market elé és elszívtunk egy „banános” dohányt. Innen az utunk a Obiektumba vezetett, ahol a kis csapatunk is kint volt már egy másik kissebb delegációval, akik közül 291. Dórinak örültem a legjobban, akit már 1000 éve nem láttam és már hiányzott. 
Itt is ittunkezt azt, majd pedig vacsizni vettük az irányt. –
Sajnálom de összefolynak az események.
Szerda estére roppantul le volt egyszerűsítve a képlet. A népek jól berúgtak 8-10-ig, majd szépen mindenki átsétált az „ingyen zsiráfon” a Lovardába és ott nyomta kifulladásig. Perszer nem volt ez a dolog olyan roppant egyszerű. A délután beszerzett party hordók elfogyasztása is a mai estére maradt, illetve Zoltánunk egy elég korrekt ötlettől vezérelve lement Zsoltihoz és berakatott magának egy 7-es Jonniet a fagyóba. Szép lassan el is érkezett az indulás időpontja, legalábbis azok számára, akik nem 100%-ig a program szerint szervezték az estéjüket. Sajna a Tibi elvitte a gólyáit a Kikötőbe, nah meg am sem volt jó hangulatban, így ő nem tudott velünk tartani. Mi viszont Zolival leadtuk a feladatot Rékának, és egy másik társasággal vonoltunk ki a Békás tóra egy padhoz. Elég lassan idult be az este, tisztán nem csúszott whisky, onnantól viszont Hartcsáék elmentek egy kis energia üccsiért, máris megjött a hangulat. Szép lassan arra is fény derült, h sokkal célszerűbb a Heineken party hordóból az ember szájába csapolni a sört mint a pohárba, legalábbis kissebb az esélye annak h kifolyik.
Az igazi hangulat viszont akkor kezdődött el, amikor a csapatok szépen lassan elkezdtek elszivárogni előttünk a Lovardába, mi pedig rengeteg ismerős szervezővel találkoztunk és a segítségükkel üvöltettük a csapatokkal a megszokott rigmusokat, illetve a lámpák lerugdosására biztattuk őket (sajna akkor még hiába XD ). Mindenki ivott mindenki piájából, majd mikor már úgy éreztük, h elég sok csapat hagyta el a koli teret, mi is beáltunk egy csoportba és elindultunk a Lovi felé. Az úton elig bírtuk a tömeget kordában illetve az út jobb szélén tartani. Volt egy hölgy, aki valamilyen okból kifolyólag mindenképp a hotelnél lévő szögesdrótokat akarta ölelgetni, alig bírtuk róla lerángatni.
Szép lassan megérkezünk a Lovardához, de a nálunk lévő alkohol miatt bemenni még nem tudtunk, illetve itt futottam össze Gotáékkal és azzal a bizonyos ismeretlen szőke hölgyel is. Közben mások is jöttek a hordókkal és itattunk akkor már mindenkit akit valaha láttunk. Végül amikor úgy döntöttem, h bemegyek, legnagyobb meglepetésemre Ancsikával futottam össze. Ennyire rég örültem embernek, szegény uriember álla, aki vele volt, épp ezért majdnem összetörte a térburkolatot, mikor már 5 perce egymás nyakában lógtunk.
„Sajna” a csodálatos Retro School Band-ről lemaradtam, de így legalább nem dobott megint fejbe a dobverővel a roppant szimpatikus Zola nevű úriember. Szóval nem tudom mi szólt épp mikor bementem, de tuti nem volt rossz. Azt tudom, h táncoltam és találkoztam 1-2 emberrel. Volt aki meg is hívott… de itt kiesett azért 1-2 dolog. Kizárólag a Gota vs Vilmos incidens rémlik, amit továbbra is nagyon sajnálok! Aztán tombolgattunk imitt-amott, mert ahogy haladt előre az idő egyre inkább felkeményedett a zene és én ezt roppant mód kedvelem. Közben ki-be járkáltunk. Volt még az nap este 2 durvább incidens is, ezt most Vegas miatt nem mondom el, még akkor sem ha nagyon bassza a csőröm, de a táborban már mindenki hallotta akinek kellett. Közben befutott „jóféle” Tomi is egy jó 20 percre, ha már megígérte. Mondjuk maradhatott volna tovább is, de ekkor került hozzám a RedBull, aminek azóta már története van.
Szóval szépen lassan eljött a buli vége és ezzel az utolsó busz ideje, amire elkezdtük begyűjteni a részegeket. Majd mikor az utolsó busz is elment és még maradt 1-2 megfáradt arc, mi is vissza indultunk a kolikhoz. Nem volt egyszerű és rövid út, közben volt szintén 1 incidens, amit megpróbáltunk megoldani, ennek pedig az volt az eredménye, h negyed hat után nem sokkal még a Békás tó környékén lézengtünk.
A kolikhoz visszérve felvettük a délután előkészített iszonyatos pálinkákat, illetve a szobalistát és szép lassan felébresztettünk 1-1 korty erejére minden gólyát, majd levezényeltük őket a koli térre, ahol már elég komoly hangosítás és eszement „DárNBéész” fogadta őket és kezdőthettet egy iszonyatosan király reggeli torna. Nem gondoltam volna, h mi szervezők és a kialavatlan gólyák is ennyire fogják évezni, és ilyen lelkesek leszenek. Egyszerűen hatalmas party volt táncolni, ugrálni és azt nézni, ahogy több százan rázzák a fenekük a mi drága Anitánk útmutatása szerint. Aztán a gólyákat szép lassan visszaengedtük aludni, mi pedig azon morfondíroztunk, h aludjunk-e egyáltalán a másnap reggel fél 9-es kezdésig. Én úgy is döntöttem, h nem, de a szervezetem mást parancsolt. Így több állomást érintve felszivárogtam egy számomra tök ismeretlen szobába, magamhoz öleltem a RedBull-om (h jól felmelegedjen), majd aludtam vagy 1,5 órát, közben viszont, h ne legyek olyan kipihent, több SMS-t is kaptam…
Mint látjátok közben megjöttek a hallgato.com-os képek, ott ebbe majd bele döglik a szerver, itt viszont sokkal színesebbek lesznek innentől a GT-os bejegyzések.
Igazán köszönöm drága egyetlen imádnivaló Viktorom h azt a nagyszerű képet oda kitetted
