Ma borotválkozás közben (merthogy megborotválkoztam) és az esti bulira készülve azon gondolkoztam, h milyen ez a buli kultúra és zenei ízlés dolog, illetve h nálam anno hogy volt, mi befolyásolt.
Igazából ált isk 6. osztályában írattam magamnak az első CD-met, mivel akkor még gépem sem nagyon volt, nem h CD íróm. Ez a lemez pedig a Club Sandwich 4. volt, ami azóta is megvan egy gyönyörű szép Fuji 700 MB-os lemezen (szerintem ilyet már nem lehet kapni még antikváriumban sem), a borítója Neroval készült és nincsen hozzá track list, de miért is lenne, mikor kívülről tudom. Komolyan mondom, ha berakom ezt a lemezt a lejátszóba még mindig el tudom mondani, h mi – mi után következik. Kriminális, h mennyi fölösleges dologra emlékszem. Ebből a lemzből pedig az látszik, h a drága szüleim már akkor fellélegezhettek. A gyerek sem rocker, sem punk, sem rapper, sem pedig más egyéb nem túl szimpatikus külsejű zenekedvelő nem lett (tisztelet a kivételeknek), sokkal inkább vonzódott az elektronikus tánczenéhez. Akkoriban, mint látszik, többnyire a dance-hez.
Szépen lassan gyülekeztek a mix lemezek a polcomon, de még midig csak az első 2/3-ukat hallgattam, mert ott volt a populárisabb vonal, a keményebb zenéket a végéről mindig átugrottam. Ez a tendencia gimnáziumig semmit nem változott, talán csak annyit, h Náksi Attila és Brunner Zsolti mellé, felkerültek más előadók is. A gimnáziumi éveim alatt szárnyaló Spigiboy, illetve a már akkor is guilty pleasure kategóriába tartozó Szatmári. Egyszer voltam az azóta már történelemnek számító B52 klub re-opening partyján, ahol mind a 3 előadó jelen volt, de mint minden rendes első igazi discos élménynél eléggé készvoltam ahhoz, h Náksiék szettjéből pl semmire ne emlékezzek.
Gimnáziumi éveim alatt, sok féle hatás ért. Megtanultam Tankcsapda szövegeket (egyszer még koncerten is voltam), pécsi gimnazista lévén kötelező gyakorlat lett a 30Y és a Kispál és a Borz is, szóval szélesedett a látóköröm. A látóköröm elektronikus zenétől legtávolabb eső, de ettől még roppant mód szeretett részét pedig a Belga képezte, akiktől a “Gyaloglás végét” már ált isk-ben is nyomtuk, de gimnáziumban már egész lemezeket tudtam kívülröl, illetve egyszer voltunk egy hatalmas koncerten a Széchenyi téren, felejtehetetlen élmény volt, ahogy a térburkolatra rakott pallók hullámoztak a tömeg alatt és akkor is ugráltál, ha nem akartál.
A főszálhoz visszakanyarodva, szép lassan eljutottam odáig, h már voltak külön előadók, akik külön figyelmet érdemeltek 1-1 lemezen, és mivel szép lassan beszivárgott a sorozat letöltések előtt közvetlenül a zeneletöltés az életünkbe, így már jobban lehetett válogatni az előadók közül. Ebben az időben 2 nagy kedvencet és egy szórakozó helyet emelnék ki. A szórakozóhely a helyi disco a Club T-boy, ami annak ellenére, h Pécs egy köpésre volt, mégis a környék egyik legfelkapottabb szórakozó helyének számított. Rengeteg szép emlékem fűződik ahhoz a helyhez, rengetegszer sétáltunk haza már világosba fél 6-kor és loptunk péksüteményt a pékség elé kirakott ládákból. Sok lányt kísértem haza eredménytelenül és sok előadóval találkoztam személyesen azon a helyen. Ezen előadók közül kiemelkedik az akkori időkben az egyik legnagyobb kedvencem Cascada, aki a német stílusú tánczene akkor jeles alakja volt, azóta már kissé háttérbe szorult. A másik nagy kedvenc pedig a Groove Coverage, akik még ma is le tudnak bilincselni, ha az iTunes épp arra téved.
- Egyszer voltam egy pesti klubban, ahol Groove Coverage játszott, egy Mac Book-ról, és a bejárat előtt életemben először (és eddig utoljár), csak annyit kérdeztek, h rajta vok-e a listán. A buli nagyon jó volt, és a maroknyi VIP-nek nevezhető vendég kívülről tudott minden számot, én pedig a pultban is táncolhattam az akkori legnagyobb kedvencemmel. Ez a pesti klubok varázsa. -
Igazából volt annyira jelentős ez a hely, h akkoriban az összes nagy név megfordult a környéken, egyszer asszem még Tiesto is tiszteletét tette, bár én azon a bulin tuti nem voltam, ha volt egyáltalán ilyen buli. Azokra az időkre 2-3 ronygyá hallgatott live mix emlékeztet DJ Csumi prezentálásában. Egy fontos emlékem van még a hellyel kapcsolatba, méghozzá az, h Heni szép lassan bevezetett a keményebb zenék világába és egyre gyakrabban múlattam az időt a house teremben, még akkor is ha az ismerőseim zömének az túlzottan kemény zene volt. Ezzel párhuzamosan pedig az érettségi környékére szép lassan kiírtottam a play listekről a magyar dance gyönyszemeit, még akkor is ha éltem talán legnagyobb partyjait ezekre rendeztük a pécsi MDF székházban, és ezekre a zenékre szedtem össze a legtöbb csajt, akkor még VBK-val a kezemben.
Az egyetemre érkezve, még mindig maradtam a dance, vagy akkor már inkább tényleg elektronikus tánczene vonalán, és a roppant populásris Lovardás témára múlattuk az időt minden szerdán. Ez töltötte ki az első félévünk. Itt megint sok-sok előadóval találkoztam, régi nagy kedvencekkel is készült közös fotó.
Aztán egy szép (vagy nem is olyan szép) napon, egy torrent oldalon turkálva belebotlottam egy mixbe, amiben igazából az fogott meg, h a debreceni Bázis live mixe volt. Én akkor még soha nem jártam a Bázisban, és csak negatív hangokat hallottam felőle. Ennek ellenére a mix lejött, én pedig beraktam takarítás közben és ezzel egy új korszak kezdődött. A mix előadója ugyanis Bárány Attila volt, aki néhol populáris, néhol kemény zenéket játszott roppant jól felépítve ezzel a szettjét, és egyszerűen magával ragadott a vokális house. Ez az első mix még mindig megvan, és még mindig kívülről tudom. Itt kezdett el a lejátszási listáimból kikopni a dance, mint műfaj, és az a kopás mára 100%-os. Azóta az első mix óta, ami a 2. félévben magával ragadott, már elég sok mix és idő eltelt. Szépen lassan, nah jó, gyorsan leszoktam a Lovardáról és a vele járó kellemetlenségekről, és már több mint egy éve nem jártam ott, tehát azt sem tudom milyen zene szól. Ezzel párhuzamban szép lassan törzshelyünké vált a Kikötő – Tornádó tengely, ahol szerda estéink jelentős részét töltjük. A Kikötőben az általam annyira nem preferált alter és rock a mérvadó, bár van amikor ahhoz van kedvem (mint pl tegnap), a Tornádóban pedig a “halk” house zene és R&B uralja a táncteret, ezzel és az asztalon táncoló dekoratív hölgyekkel szinte tökéletes táptalajt nyújt 1-1 ferge… várd ki …teges bulihoz, amit gyakran ki is használunk.
- Manapság houseban is egyre inkább a kemény vonal felé megyek el, igazából nem tudom mi ennek az oka, de emlékeim szerint az idősebb unokatesóim is átmentek ezen a folyamaton, tehát én sem félek tőle. 
-
Ezek mellett van egy 3. hely, amit havonta maximum egyszer látogatunk, ennek több oka is van. Először is elég csórók vagyunk a helyhez és a társaság sem igazán nekünk való, másodszor pedig Bárány Attila havonta egyszer látogat el a Bázisba és ha a “kedvünk” engedi, akkor bizony mi is ott tombolunk az első sorban.
Ebből a nem túl rövid történetből pedig az látszik, ahogy folyamatosan formálódik az ember zeni izlése. Mára már a kedvenceimen kívül olyan előadók is megtalálhatók a iPhoneomon, amitől sokan dobanak egy hátast, mint például Zorán vagy Bartók Eszter, akik egy-egy lelkiállapothoz igen is megfelelő aláfestést adanak, mindazok mellett, h néha elég, ha üvöltő deep house-zal csapom szét a fejemben keringő gondolatokat.
Nah ez aztan egy kerek, szep bejegyzes lett
Spontan csak elveztem olvasni 
Am az is durva
h direkt néztem a kép alján h az parketta, de mondom nálatok nem is ilyen volt 
nem igaz h mennyi hülyeséget benéztem apám 
még mindig fáj 
és ha nem kapcsol ki Tibi laptopja tegnap, és végig olvasom akkro a postot, feltehettem volna a kérdést h mi a faszt kerestél Te tegnap a Tornádóban 
mekkora geci mázllitok volt 
Baszki