Sir Alex

Továbbbra is ott tartunk, h nincs munkánk, bár tegnap Dórinak és Ancsának adtak egy elég (sőt nagyon) jót, egy 5 csillagos belvárosi szállodában, mondjuk az az egy gond lesz vele szerintem, h fél 6-kor kell kelniük és már így is mindenki a teljesítő képessége és ezzel a türelme határán van. Nah de én nagyon szurklok nekik, h rendes munka legyen és tudjanak maradni.

Mi tegnap elmentünk felmondani, ezt sikeresen kiviteleztük, minden cuccot visszaadtunk, majd mivel az ügynökség nyitásáig még volt egy rakás idő, ezért úgy döntöttunk, h meglessük a környék nevezetességeit. (mert h volt egy pár) Aztán mikor ezzel végeztünk elindultunk a szokásos ügynökség felé, csak most ugye máshonnan. Leszállok a buszról az Oxford Streetnél, felnézek és mit látok, nah mit? Egy 2 szintes Media Markt éretű Apple boltot. Mindent végig simogattunk, megint volt 3 GS, meg tényleg minden. Volt új iPod Suffle, annyira pici h az valami hihetetlen, bár a kezelése elsőre picit nehézkes. A web albumban van róla 1-2 kép. Nagyon durva, h ha veszel egy gépet, és nem értesz hozzá, akkor kapsz ott a boltban egy külön oktatót aki elmond mindent amit tudni akartsz. Illetve ha később van problémád, akkor is visszajöhetsz és segít. Az egész felső szinten, minden vevő mellett ült egy-egy alkalmazott, és kedélyesen beszélgettek. Ezt hívom én kiszolgálásnak.

Aztán elsétáltunk az ügynökségig. A lányok bementek és 1 óra múlva kaptak is munkát. Mi hiába mentünk be Tamással, csak annyit mondott a csaj h írjunk CV-t, mert addig nem is áll velünk szóba. Majd vártunk egy “picit” Esztire és a többiekre. Újra szétváltunk és megint elmentünk abba a hatalmas ruha boltba, ami ismét elég szórakoztató volt. Mivel mi nem kaptunk munkát és nagyon offon is voltunk, így a haza út mellett döntöttünk, de közben még beugrottunk egy boltba (ahol természetesen megint magyarokkal futottunk össze), és végre vettünk sört, méghozzá jó sört, jó áron. Ezzel csak az a gond, h ezt necces lesz megismételni, mert már a lakbérre és a bérletre se nyagyon lesz pénzünk, és akk még a kajáról nem is beszéltünk. Szal ilyen luxus cikkekre, mint a sör, nem tudunk költeni.

Itthon aztán mindenki csinálta a saját kis dolgát, első sorban kajáltunk. Majd elfogyasztottuk a megérdemelt sörünket, és kezdetét vette a napi rutin. Megtervezni a másnapi útvonalat, a googleban dúrni meló után, beszélgetni. Közben Ancsa angolul tanulgatott, én meg a csajoknak fordítottam a melójuk “használati utasítását”, nah meg végre Tibivel is beszéltem, bár kicsi akadozott a társalágás.

Az a helyzet, h sorozatot akartunk nézni, de nem elég h baszott álmosak voltunk mindannyian, de még a sorozatot is rossz nyelven szedtem le (én hülye), így ez kimaradt.

Ma reggel nem kell sehova sietnünk. Ez nem jelenti azt h nem kellett korán kelni, mert de, csak mégsem 6 környékén. Most meg amíg a csajok elkészülnek, van egy kis időm blogot is írni.

Az cím pedig arra utal, h ha záros határidőn belül nem találunk magunknak melót, akkor összecsapnak a fejünk fölött a hullámok és elfogy a pénzünk, lehet h annyira, h még a hazaútra is külön kell majd kérni…, nah de ez a legutolsó eshetőség, ma is mindent megteszünk, h melót találjunk, és most már így az eslő hét végefelé remélem sikerülni is fog. A hihetetlen pénz hiány és spórolás ellenére, arról h kimenjek vasárnap délután Wimbledonba nem vok hajlandó lemondani! Arról nem is beszélve, h van még egy csomó dolog amit meg szretnék nézni mindenképp, ha már kinn vok, szóval nagyon kell a meló, lehetőleg azonnali fizetéssel.

A “pénzért szopok” pólót, pedig lassan “pénzért szopnék”-ra kell átírni, mert szar melónk sincs, nem h jó…