Szóval az a helyzet, h nem nagyon volt időm mostanában írni, azt viszont látom, h ti nagyon várjátok, mert a bejegyzés hiány ellenére nem csökken a látogatottság, így most eleget is teszek a nép akaratának. A másik el nem titkolt szándékom, h hitelesen őrizzem meg a Londonban töltött napok emlékét, így a blogom kivételesen tényleg internetes naplóvá válik, bár abból is elég trehány, mert sajan nem írok minden nap. Most nem megyek bele abba, h ki mennyire és mennyire nagyon hiányzik, mert szerencsére eddig nem nagyon volt időnk (ezt szerintem nyugodtan mondhatom a többiek nevében is) az otthoniakon gondolkozni. Most pedig jöjjönenek azok a dolgok amik miatt nincs ideje az emberünknek Londonból szavakba önteni a történteket.
Mint látjátok voltunk például a Chelsea stadionjátnál, közben persze tervebe van véve az összes nagy stadnion is.
Vasárnap beszereztünk minden kelléket a másnap reggeli munkakereséshez, kicsit szétnézünk a környéken abszolut táplálék szerzési célzattal, majd itthon szocializálódtunk, mint azt írtam is.
Hétfő reggel még kicsit lassan indultak be a dolgok, de végülis lassan elindultunk ügynökségeket keresgélni London szerte. Voltunk 1 fontos boltban, ami pont a mi pénztárcánknak való, aztán benéztünk 1-2 plázába, de nem is néztünk szét, mert van munka keresési morálunk. 
Igazából iszonyat sokat buszoztunk és gyalogoltunk, Londonban tényleg hatalmasak a távolságok. Van rengeteg iszonyat ritka autó, mármint magyar szemmel és rengeteg híres hely, amiket mi csak azért látogattunk meg aktuálisan, mert arra volt dolgunk, tehát egyáltalán nem túrisztikai célzattal. Ennek ellenére persze tátottuk a szánkat az emeletes busz felső szintjéről, mint ha cigány gyerekek lennénk Pesten. XD
Iszonyat sokat szívtunk a keresgéléssel és a várakozással, nah meg a nagyon meleg van. Egyszerűen nem hiszem el, h már az első nap 8-8-ig űztük az ipart (sőt tovább), és semmi eredménye, csak az h rekord mennyiségűt járkáltunk Londonban a 30 fokos hőségben (belváros+aszfalt+30 fok=40 fok). Ettől függetlenül persze iszonyat élveztük, h az Oxfors streeten olyan üzletek vannak, amiket még csak TVben láttunk, illetve az általunk ismertekből 5x-10x akkora. Itthon hulla fáradtan vajaskenyér-tea kombóval múlattuk az időt és az éhségünk. Igazából tudtuk, h spórolni kell amíg nincs melónk, de azt nem hittük, h ennyire. A munkátlanságon kicsit elkeseredve, átmentek a csajok a szomszédba a magyarokhoz, akik rögtön munkát ajánlott, szóval kedd reggelre ennek a beszerzését helyettük kilátásba. Mivel odáig kb 1 órát kell buszozni, ezért rohadt korán kellett kelnünk.
Szépen eljutottunk a szállodáig, ami tök véletlenül a Big Ben és az MI6 szomszédságában van, arról nem is beszélve, h látszik még a London Eye is. Mivel rögtön azt mondták, h holnap kezdhet 4 ember, így ezen felbuzdulva nekünk 4-őnknek már nem is kerestünk melót (azaz nem mentünk vissza oda, ahonnan tegnap elküldtek, pedig tervben volt). Itt jött a hét egyik legjobb része. Az Oxford streeten kellett eltöltenünk az időnk. Körbenéztünk, KFC-ben kajáltunk, bementünk egy akkora ruha boltba mekkorát még nem is láttam, 3GS-t simogattam és megint láttam egy rakás nagyon durva verdát. Aztán elmentünk a Esztivel egy kertvárosi részre munkát keresni, mert volt hirdetve. Megint iszonyat sokat buszoztunk és meg is lett a hely. Persze a sok reménnyel nem kecsegtet, de azért próba cseresznye. Hazafelé a buszhoz menet a puccos környéken benéztünk egy kapu bejárón és egy rakás feka kapott szét 2 autót és egy sapkás raszta feka állt előtte. Eszti úgy gondolta, h megörökíti ezt az idillt. Ez nem bizonyult túl eredeti gondolatnak, mert a srác nem nagyon preferálta h fotóra került, és sajna Esztit is kiszúrta a buszon, arról nem is beszélve h ugyan a busz elindult, de meg is állt a 10 méterre lévő pirosnál, így sanszos volt, h felszáll a feka és balhé lesz. De szerencsére nem lett és nagyon megkönnyebbültünk. Mindez a “fehér város” nevű negyedben történt, ahol kicsúrt fekák minimum 3 pitbullt sétáltattak, minimum kar vestagságú lánccal a nyakukban, para volt, az a lényeg. Aztán láttuk a BBC épületét illetve elmentünk a Európa legnagyobb plázája mellett (oda majd még visszatérünk). Egy buszmegben fel akart szálni egy papa aki kb percenként tett meg fél métert. A buszsofőr a buszt a patkára támasztott míg a papa a buszmeg táblától a buszig ért (kb 30 cm). Majd még azt is megvárta, h leüljön. Nah hát itthon ilyen tuti nincs. Ez a példa am az egész londoni közlekedésre jellemző, mármint az iszonyatos tolerancia egymás iránt. Mondjuk azon elgondolkoztunk, h ilyen sebességgel a bácsi már előző délután elindul a másnapi reggelinek velóért, h reggelre hazaérjen vele? 
Ezután az incidens után szétváltunk. A lányok mentek meló után, mi meg mentünk haza és kajoltunk minden félét, de sajna elég kevés volt, még a KFC-s maradékkal együtt is (3an ettünk 12 fontért, de rengeteg volt, meg a pultos csaj is jó arc és indenből 3x annyit adott). Barangolásaink közeppet lépten-nyomon magyarokkkal futunk össze, szal nem nagyon lehet a buszon másokat kibeszélni, mert baj lehet belőle.
Kaja után kisvártatva Esztiék is megjöttek, és mivel még időben voltunk és az volt az infónk, h a Wimbledon park 6-tól ingyenes, így elindultunk abba az irányba. A menetrend programba beírtuk, h “center pálya” (nyilván angolul), mert h oda kartunk menni (persze azt is beírtuk, h a wimbledoni). Meg is kaptuk a útvonal tervet. Majd jóval tovább mentünk mint kellett volna (mert a helyet láttam sokszor fotón, és hasonlóval nem is találkoztunk). A végállomás közelében visszafordultunk, jobban szemügyre vettem a szifonból nyert infókat és végre elértünk a “center pályához”, ami hála az égenek egy pláza Wimbledonban. :S Szal megint szar helyen voltunk. A közvetlen busz a Wimbledon parkhoz 2 font, szal inkább elmeséltettük a sofőrrel, h merre kéne menni. (full segítőkész volt, nem hittem voltna). Majd elindultunk az általa javasolt irányba, egy elég jó csajtól és a barátjától érdeklődtük meg h merre is kéne menn. A helyzet bonyolultságát mutatja, h nem elmagyarázták, hanem inkább elkísértek odáig (ha már arra laknak), már mint inkább egy darabon. Onnan megint kicsit necces volt az út, de végül meglett és nagyon durva kilátás fogadott egy utca végén a dombról, gyakorlatilag az egész Wimbledon parkot be lehetett látni. Sajna a híresztelés nem igazolódott be, azaz mindig fizetni kell a belépésrt. Rengeteg ember indult haza, mikorra odaértünk, ennek oka ugye a nem gyenge késés a kis körút miatt. Így inkább szétnéztünk egy szép parkan, meg azért körbesétáltunk a parkon, és megnézük a pályákat, a kerítésen kívülről. Én vasárnap mindenképp szeretnék bemenni, bár nagyon spórolni kéne. Jól szórakoztunk Wimbledonban, csak iszonyat későn értünk haza. Annyira kívántuk a sört, h fejenként vettünk egyet-egyet. Mi Ancsával befeleztünk egy korsóval a legolcsóbból, ami nem csak finom, de iszonyat erőss is volt, szal megjött a hangulat. Itthon megint kis kaja, majd fekvés a reggeli korai kelés miatt.
Ez a keddi volt a legjobb nap eddig, annyi mindet csináltunk, és láttunk (tényleg a hatalmas 2 szintes sex shopot ki is felejtettem, pedig ott aztán tényleg minden volt), h nem győzök mindent leírni.
Szerdán reggel nagy lelkesedéssel és iszonyat álmosan indultunk a buszhoz, odafelél megint hosszú volt az út, de már volt munkánk és reménya a lóvéra. Mikor beértünk fura volt, h szinte mindenki magyar (vagy aki nem, az lengyel). Gyak azzal kezdték, h nem is tudnak rólunk, aztán mégis adtak melót. Beosztottak minket 1-1 ember mellé és már kezdődött is a meló, sajna behúzták az útlevelünk. Átvedlettünk és jöhettek a szobák, én magyar mellé kerültem. 3 csillagos a hotel, minden szobában iMac, ki is használtam a helyzetet. A munka nem volt könnyű, az ebéd nagyon finom volt. Én igazából ellettem volna ezzel a melóval, jól is fizetett volna, de az a gond, h csak 2 hetente fizet, és elsőre akkor is keveset. Ez azt jelenti, h ha itt maradunk, akkor ugyan lesz melónk és pénzünk, viszont se szállás, se kaja. Szóval 12 óra meló után arra a megfelelő információk birtokában arra az elhatározásra jutottunk, h holnap visszaszerezzük az útlevelem, majd szépen gyorsan felmondunk, mert ez így nem pálya. Közben találtam egy US Elle magazint, ami nagyon állat, Megan Fox van a címlapon. Ma kissé letörve és hulla fáradtan érünk haza, szerencsére Ancsa ilyenkor a konyhában hiperaktívkodik, így kaptam tojást, meg minden mást is kézhez. Szóval megvolt a konfort. Aztán azóta meg kockulunk, meg minden.
Holnap viszont folytatódik a meló keresés, sokkal rámenősebbnek kell lennünk, sokkal több angol szöveggel. Az a helyzet, h most nem nagyon vok jó hangulatba, de majd holnap meglátjuk. Mondjuka bejegyzés születésének idejéből fakadóan iszonyat álmos leszek reggel. A kilátások nem túl biztatóak, de lehet csak nekem, a többiek bizakodóak.
Az a helyzet, h most már láthatjátok miért nem tudok írni, egyszrűen nincs idő vagy ha mégis akk meg nincs net. Szóval a gond az, h vagy takálunk záros határidőn belül melót, vagy mehtünk is haza.
Sajna nagyon kevés emberrel sikerült eddig tárgyalnom, de sajna ez nehezen kivitelezhető, de már felraktam a skypeot, így lehet könnyebben megy majd. Közben néha gondolok az otthoniakra, de nagyon nagy a pörügés. Szeretem ezt az európai főváros dolgot. Nem tudom mit mikor fogunk meglesni a nevezetességek közül, illetve mikor mire lesz pénzünk. Szurkoljatok nekünk , mert szükség lesz rá. Most már nagyon hulla vok, így fürdök és megyek aludni, nagyon kevés lesz. :S
Nah mindenkinek puszcsy, az a helyzet, h lesz majd mindenkinek elérhető picasa album rengeteg képpel meg minden, csak még nem volt iső rendesen megcsinálni, de mint látjátok van YouTube vidi, ami szerintem vicces. (a lehetséges hibákat holnap orvosolom. )
Kitartás, biztos találtok valami, szurkolunk…a videók nagyon kemények…én is akarok fetrengeni azon a füvön…főleg így, hogy Dóri megmentette a világot a kilógó fűszáltól
Nagyon jók a képet … a hangulatod majd javul ne add fel menni fog és a hazajöveteld a GT-ig felejtsd el.
Jah és ha már Te is belekötsz akkor most én is h lesz mit orvosolni mert akad egy pár hiba
Kemények vagytok fiatalok! Fel a fejjel melo lesz, látom hogy a hülyeséggel nincs gond…
Hajrááááá! 
JÓL FÜVEZTETEK… 
úgy irigykedek(: sok hasonló ilyen bejegyzést várok