Kicsit messziről kezdem ezt a dolgot, de majd megértitek. Szóval felkeltem kedden és az öcsémmel addig túrattam a cuccot amíg meg nem lettek a gimis ellenőrzőim. 
Majd nagy nyugodtan leültem ebédelni és a “gyilkos” csirke beleállt a fogamba, ami olyan fájdalmat okozott, h leizadtam (még jobban, mint voltam), nah meg folyt a könnyem is nagyon durván. Valószínű ebből az lesz, h kihúzatom az egészet. A probléma persze azzal van, h ezt még meg kell tenni itthon… azaz egy héten (nah jó 2n) belül végre kell ezt a dolgot hajtani, van egy másik nagy gond is, h nagyon parázok a “foggyógyászoktól”! 
Szal kisvártatva elindultam Debibe, elrendeztem még 1-2 dolgot (van amit csak részben), majd a fülembe Barit üvöltetve indultam a koliba, mivel “a haverok már vártak”. A koli lépcsőjén felsétálva egy felttébb dekoratív miniszoknyás hölgy (akk még nem tudtam, h ebből nem lesz hiány 
) állta az utam (nem kis meglepetésemre), kérdeztem is tőle, h mit szeretne, majd kiderült, h az a probléma motivációs bázisának lényege, h a nagy zeneélvezetben simán elsétáltam a lépcsőn ücsörgő Eszter mellett. xD Ez már előtte is előfordult velem, akkor 291. Dórit nem ismertem meg a csodás látásomnak kösönhetően (de aztán javítottam a hibát), aki sajna nem jött a Bázisba, most a látásomat még a sötét is rontotta, de mikor rendesen körbenéztem találtam még pár ismerőst.
A Koliban a sárcok nagyon rákészültek a dologra, szerencsére csak kis üveges Jonnie-t kakukkfű teát vettek, egy kis minőségi energia itallal. Ezt csendben elszürcsölgettük, próbálgattuk egymás ruháit és vártuk a lányok elkészültét. Az igazság az, h megérte rájuk várni. Innentől kezdve elég dekoratív társaságban folytattuk a hangolódást. Aztán jött a dilemma, miszerint mivel is menjünk el a Bázisig? Az autó sajnos ki volt lőve, mert ahogy az lenni szokott, aki nem fogyasztott alkoholt, az vagy nem jött Barira, vagy nincs jogsija. Szóval kisvártatva elindultunk a villamos megállóba, de előttem még összedobtunk egy pár csoport képet.
A villamos megálóban megcsodáltunk 2 hosszú combú fehér picsa gatyás hölgyet, majd megkértü őket, h csináljanak rólunk fotót (közben a csajt majdnem elütött az épp érkező villamos 
). A villamoson tovább folyt a móka, megkínáltuk a “sofőrt” kakukkfű teával, de szolgálatban nem ihat. Majd röhögtünk vele együtt a népeken, illetve letárgyaltuk, h bekanyarodik a Bázis utcájába, mert mennyire menő villamossal érkezni, és am is csomó csaj elfér rajta. A villamosról leszálva volt integetés meg csilingelés… szal itt is mindent megjátszottunk, amit lehetett. A Bázis előtt még “összespanoltam” 2 mergás sráccal. Zökkenőmentesen bejutottunk, majd a szokásos WC-s körök után lehuppantunk a bőr kanapékra. Itt élveztük a látványt és egymás társaságát, nyomtuk a twittert is (aki követ az tudja ). Lassan kezdett megfelelő minőségű zene lenni, nekünk meg megjött a boogie a lábunkba, így átmentünk a tánctérre. Bárány Ati elég sokára érkezett, de megérte várni, és természetesen ekkorra már volt elég ember a tett színhelyén.
A Butterfly-ra már megjött a hangulat, és sok jó zene követte egymást, néhány vadonat új dallal vegyítve. A délelőtt előtúratott ellenőrzőmbe bekerült a Disco’s Hit-es 5-ös, majd nyomtuk tovább a partyt. Lassan eljött a számkérés ideje. A választás másodjára a So Good-ra esett (mint a legutóbb), és Attila ismét bemondta a közös dúdolás után (am király volt a közönség és a hangulat, mert mindenki dúdolt és együtt élt a zenével), h a Koli térre küldi a nótát. Majd megkérdeztem, h lesz-e felvétel és mint kiderült IGEN lesz! Ez azért jó mert benne leszünk. Szóval eddig minden megvolt, ami kellett. Tomboltunk, jöttek szépen sorba a számok, és mi meg már majdnem kilehelltük a lelkünk Zoliva, így elmentük egy közös fotóért Dzsudzsák Balázzsal, ezt is kipipálhatjuk. Majd a buli végéhez közeledve még rápörögtünk 1-2 nagyobb slágerre, és a végén együtt énekelte mindenki az “Elmegyek”-et, és az egész club tapsolt. Ez igazán felemelő érzés volt, és mind egyetértettünk abban, h ugyan baszott drága a sör, nagyon meleg van, sokan vannak, drága a beugró, de az élmény felbecsülhetetlen, minden másra meg ott van ugye a MasterCard.
Igyekeztük a club elé, mert tudtuk, h ott még el lehet kapni az öreget 1-1 közös fotó erejéig. Kicsit váratott ugyan magára, de megint nagyon rendes volt, és mindenkivel összeállt egy fotó erejéig. (megvan a 3. Baris fotóm )
Hazafelé taxival jöttünk, a taxis állítólag elfelejtette benyomni az órát, így végül nem tudom mennyibe fájt ez nekünk. A lakásba kissé nehéz volt a feljutás, mert elsőre Zolinál maradt a kulcsom. xD
11-kor keltem, az első utam pedig a Sparba kellett, h vezessen, mert semmi nem vol itthon. Közben volt az a twitteren már említett incidens, h a lámpa hagját hallva egy idős vak férfi elindult a 4×4 sávos kereszteződésben átlóban, ami nem kis kavarodást okozott, de végül sikeresen kievickélt a szélére, onnan meg kirántották, szal a lényeg h túlélte. Aztán ebéd, és 2-re Végh Laci, amit megint nem olvastam végig, de nagyon eredményesen vizsgáztam. 2 óra alatt begyűjtöttem egy 4-est. Közben feldobtam a képeket a netre, most meg ugye blogot írok. Kajálok még picit (bár újra fája a fogam), aztán átmegyek a koliba matekozni a lányokkal, este még nem tom mi lesz, de hulla fáradt vok.
Az elmúlt pár nap tanulsága pedig (gyak 1,5 nap ), h azért mégse olyan szar az élet (ahogy ez a képeken is látszik ). Az a gond, h még van egy csomó dolog, amit meg kéne csinálnom és nem haladok…
Az élet a Bázis kanapéin ilyen csajokkal olyan hangulatban …nem nagyon találok rá szavakat…de majd összeszedem azért egy saját postban a mondandomat
“sütnek a madarak , csiripel a nap…az élet szép! “
Egy ezres volt a taxi! király buláj! Óóhjeah…