Kissé előrébbről kezdeném, mint amire a cím utal. De még mielőtt ezt is megtenném… Mielőtt a gép elé ültem írási célzattal kivételesen végig gondoltam, h miket is szeretnék megosztani és h milyen formában. Abban a kérdésben h mit igen, és mit nem, abban dűlőre jutottam, a másik kérdésben viszont nem. Nem nagyon tudom, h mennyire legyek szókimondó, mennyire fikázzak le dolgokat, vagy mennyire mondjak neveket a történetekhez. De majd meglátjuk és am is sokkal viccesebb, ha van “karcolás” és van név is az storyhoz. 
Szóval nagyon rég volt olyan h csütörtök este bennmaradtam volna, de ez most egy olyan alakalom volt. Mivel matekot nagyon nem volt kedvem tanulni (úgy érzem a vizsga könnyebb lesz a mátrixokkal, mint a 2. ZH volt nélkülük), így gondoltam szokásomhoz híven vagy Tibit hívom fel vagy Dórit (vannak még mások is a listán, csak most köztük vacilláltam). Kivételesen az utóbbi száma került előbb a kezembe. Ennek az lett a vége, h az általuk tervezett “Királynő” nézést áttették hozzánk, így jött Nóri és Zoli is, és közösen sok szotyi és Sprite (köszi Dóri) társaságában vizuáltuk az amúgy nem vmi fényes felhozatalt. Arról most nem is beszélnék, h az idei 3 csaj meg sem közelíti a tavalyi 3-at, a “fő királynő” meg egyszerűen olyan mint egy zsiráf, de biztos erre van kereslet. 
Miután a “tömeg” elvonult én még kicsit babráltam a gépem szokás szerint (még mindig nem minden tökéletes, pl: az iTunes nem képes a képek szinkronizálására, pedig fullon járatja a procit és meg sem fagy 
)
Pénteken relatíve korán keltem azzal a célzattal, h majd matekot tanulok, ebből igazából nem lett semmi, főleg mivel Tibi is csatlakozott, így együtt neteztünk tovább. Persze mindezek előtt még megejtettem a szokásos menza látogatást, ahol meglepő módon vadi új kiscsajok voltak (gyengén szolgáltak ki, de üde színfoltot jelentettek, a konyhás nénik és srácok között), ezek mellé még a spagetti is nagyon jó volt (tisztára meglepődtem ). A matek ZH-ról nem ejtenék szót. Annyi volt a pozitívuma, h picit hülyültünk, még puskát is kaptam, és ücsöröghettem picit a légkondicionált teremben, de ennek érdemjegybeli eredménye valószínű egy elégtelen, de ez sem engem, sem másokat nem ért sokként… én még azok közt voltam, akik elég későn hagyták el a termet. Én abban a tévhitben éltem, h majd jól összegyűlünk a koli téren, magunkhoz veszünk egy ciklont vagy mittomén, de nem. Így felmentem Esztihez, beszélgettünk és punnyadtunk kicsit. Majd feldobta a bundás kenyér gondolatát, amitől nekem felcsillant a szemem, és mivel nekem csak a helyet és az edényt kellett biztosítani, így gyors rábólintottam a dologra. Nóri a koli téren csapódott hozzánk. A bundás kenyér ötletét Feri is díjazta. Szerencsére jó nagy mennyiséget készített nekünk Eszter, így a Debiben nagyon ritka jóllakottságérzet lett rajtunk úrrá, még teát is csinált. Mivel nem lehetett az ablakokat nyitva tartani az amúgy 30x fokban, mert vagy csak az eső esett be elég durván, vagy a jég is bevert, így kinyitottunk az ajtót és leültünk az előtérbe a földre (ott volt a leghűvösebb) és ott beszélgettünk egy tea mellett, még a bundás kenyér végét majszolgatva… igazi egyetemista hangulat, kötelezően megismétlendő! Kaja és kaja kóma után mind úgy döntöttünk, h ideje lenne lepihenni, mert a szombati Vekerire nem árt a friss erő. Ennek az lett a vége, h a lányok ugyan elmentek, de a kaját előkészítő Tibi rá 5 percre már hívott is, h vigyek neki egy nagy fazekat a Bothdegához (majd tisztán kérjük vissza! 
). Arra gondoltam, h már elvillamosozok odáig az esőbe, akk felnézek a koliba, de a telefonom és az smsem is süket fülekre talált, így az áru leszállítása után a kövi villamossal mentem is haza. Mire hazaértem, és nekikészülődtem (persze nem az alvásnak, hanem a netezésnek), addigra csörgött a telefonom, h mégis visszamehetnék a koliba, így az aznapi 10 villamos út következett (imádom! ). Már “épp” hazafelé készültem, amikor menetrendszerűen jött a telefon több irányból is, h mi lenne ha Kikötnénk (tudjátok a Vekerire való pihenés képpen ). Erre a válasz persze az igen volt, és egy nagyon kellemes infós poénokkal és kis mulatós énekléssel tarkított estét töltöttünk a “Kikcsibe”, rég éreztem itt ilyen jól magam (bár elég hideg volt). Fél 4-re már otthon is voltam, így a másnap déli ébredés is megviselt picit. Onnantól pedig durva pörgés kezdődött. Mire kijöttem a fürdőből (persze a bojler csak akk alszik ki ha épp rohanok), már csörgött a telefon h mindjárt itt vannak értünk, és pakoljuk össze a cuccokat, de még nem is kajáltunk.
Megjöttek Tibiék, ők bepakolták a cuccokat a kocsiba, mi addig bebotoltuk 1-1 konzervet. Ennek a rohanásnak az lett az eredménye, h otthon maradt 3 üveg sör. El kellett még mennünk egy dugóhúzójáért. Már majdnem kiértük a városból, mikor szóba került, h h fogjuk felállítani a bográcsot, így szerencsére még időben eszünkbe jutott, h a bogrács állványt otthon felejtette Tibi, így azért mehettünk vissza.
Azért ha nem is 2-re, de fél 3-ra már kinn voltunk a Vekerin, ahol már gyűlt a csapat. Már az első percekben azt kaptam, amiért igazából mentem, ez pedig az volt, h megint találkozzak azokkal az arcokkal akiket megkedveltem még az első 2 félévben, de sajna azóta alig találkozunk, pedig ugyan úgy csop társak vagyunk. Szóval én személy szerint gyorsan belerázódtam a történetbe. Összedobtuk a hangcuccot, a csajok elkezdték előkészíteni a kajához valót, a fiúk a tűzzel és a főző hellyel voltak elfoglalva, vagy csak egyszerűen kisebb csoportokba verődve alkoholt fogyasztottak. Mondjuk az egy másik kérdés, h én szerettem volna, nagy össznépi mindenki beszél mindenkivel partyt, de ehelyett inkább a klikkesedés volt a jellemző… nah mindegy. Én igyekeztem mindenkivel kapcsolatot teremteni akivel szerettem volna, ez részben sikerült is. Aztán egyre inkább belerázódtunk a dolgokba. Szépen mindenki egyszerre megkajált (ez legalább tényleg hangulatos és kollektív volt… nem hiszem, h bárki is kilógott volna a sorból), ezt a képek is bizonyítják (aki nem kapta meg, az szóljon). Közben kisebb csoportokban lesétáltunk a tóhoz. Mivel már megvolt a megfelelő hangulat így lehetőség nyílt kisebb-nagyobb állatkodásra (ugye Dóri ). Sajna ezek után újra szóródott a nép (ez lehet az én hibám is, mert sajna zenében nem tudok mindenkinek egyszerre megfelelni, bár próbálkoztam változatos zenét játszani), így voltak akik beszélgettek a tűz körül, voltak táncos/éneklős csoportok és voltak akik szobára/szobába mentek, kinek-kinek ízlése szerint. Igazából én nem túlzottan alkoholizáltam, de más megtette helyette, illetve engem is többen kínáltak többfélével, de próbáltam ellenállni a túlzott fogyasztásnak, mert az jelen esetben semmi jót nem szült volna (ez persze nézőpont kérdése). Az idő múlásával többen alvásra adták a fejüket, vagy önszántukból, vagy az elfogyasztott üccsi hatására.
Szerencsére, mind a tűznél kialakul társaság jól bírta, mind a 2 elsős hölgy Nórival karöltve a táncparketten. Ezzel pedig fenn tartották az erre vevő közönség figyelmét, szal relatíve jót partyztunk, még akkor is ha mindenkin éreztem, h korlátok közé van szorítva. Sajna ez mostanság mér kiküszöbölhetetlen, mert mindenki tud mindent, mindenki ismer mindenkit… vagy ha nem, akk majd fog.
Aztán jött egy fószer, úgy mint tavaly, h halkítsuk le a zenét. Hát erre én csak azt mondom, h ha kijön ide akk szokja meg (vagy legalább tolerálja, h az egyetemisták szórakoznak), vagy ha ez nem megy akk húzzon vissza a tetve, de legalább csendes panel kuckójába és élje a bizonyára roppant szórakoztatóan szürke életét. Nah mindegy ez nem szegte a kedvünket…, mert egyre jobban nyomták a lányok, illetve egyre inkább eltolódtunk a retro irányába, aminek persze hangos éneklés (üvöltés) lett a vége, ami lehet még jobban zavarta a kollégát, de már nem mert szólni. Olyan fél 3 tájban, a hangulat is alább hagyott (főleg mivel a lányok sorban kidőltek), játszottunk még egy kis befordulós zenét, aztán szép csendben elhúzódtam én is aludni, amit olyan 4 körülre sikerült kivitelezni (már megint csiripeltek a madarak, nah meg Zsolti és Tibi horkoltak a szobában, a vas emeletes ágyon ). A többiek nagyon jól bírták a tűz körül a hajnali buszig, és így ők azzal el is hagyták a tett helyszínét.
Mi akik lefeküdtünk, olyan 8 körül keltünk gyors összerámolás és hulla fáradtan, ki-ki az üccsi fogyasztással arányos másnapossággal és más egyéb fizikai fájdalommal ébredve. Szerencsére hazafelé is volt fuvar (köszi Sütike), így nem kellett a cuccokkal buszozni. A notim és a hi-fi is túlélte a dolgot, bár a por jól belepte mind a 2-t, de az esti hangulattól járhatott volna rosszabbul is.
“Hogy kerültem a szobámba tegnap este? és ki hányt az ágyam mellé?” by Ágó 
Szóval ezen és a “kilincs effekten” is túltéve magunkat, szerintem relatíve eredményesen zártunk és jó hangulatban rengeteg élménnyel gazdagodva töltöttük el az idei Vekerit. Igazából nem tudom összehasonlítani a tavalyival színvonalban és hangulatban az ismert okokból (nyilván én tavaly felszabadultabban buliztam). De az biztos h a kaja és a társaság legalább olyan jó volt. Méltányosságból, tapintatból és merő empátiából, egy csomó érdekes és vidám, illetve kellemetlen storyról nem ejtettem szót, de higgyétek egy, semmi nem marad titokban, és rengeteget fogunk még ezek alapján “karcolni” és röhögni. A Vekeri nem Vegas, ami itt történik, az bizony ki is jut innen. Remélem Tibi is megtalálja a csengőhangját, amit elhagyott!
Itt jegyezném még meg, h megint iszonyat kevés kép készült rólam (tom nem vok fotogén), de mi lesz így az iwiw profilommal?! Az viszont nagy pozitívum, h majdnem több sört hoztam haza, mint amennyit vittem.
Uh szép összefoglaló és milyen oylan furcsán tapintatos voltál…
hmm… A csengőhangomról annyit hogy sztem részegen leformáztam a 8giga helyemet…igy az a csengőhang valószinűleg nem elveszett… 
7up volt nem Sprite
Am igaz h én sajnálatos modon nem voltam de már olyan sztoriakt tudok h csak fogom a fejem 
De eddig Ágó ki hányt az ágyam mellé és miért hagytátok neki mondata viszi a prímet 
Bazz Tibi én arra emlékszek…
Először egy alkoholos filcel akartad resetelni, de aztán találtál tollat!
XD NEEE
Ezigen 
egyre csak jobb és jobb dolgok jönnek elő 
Viktor sztem a héten vmikor tarthatnál egy mesedélutánt nekik h mi is volt 
Én meg csak szimplám meghallgatom a dolgokat mint egyfajta összesített élménybeszámolot 
Először is, az összefoglaló jó lett.
A kaja nagyon finom volt (eltekintve a főzelék állagától a maga 6 kiló húsával… 
), a társaság #1, a hifim is túlélte, ha leszámítjuk, hogy éjfélre úgy kezdett fájni a fejem, hogy nem bírtam többet inni, akkor tökéletes volt. Az ilyen össznépi eseményeken sok infót tud meg az ember fia, de ez már csak így szokott lenni. Tényleg csak azt bánom, hogy OFF-ra kerültem, amúgy tudtam volna élvezni azokat a pillanatokat, mint például amikor a mulatósra táncoltak egyesek (erről egy egész szép videóanyag született, nagyon is YouTube gyanús 
). És annak a következménye, hogy több sört hoztál haza, mint vittünk el: már megint tele a hűtő. 
A videóra igényt tartanék még a feltöltés előtt! Mindenképpen engedélyt kell kérnetek rá!!!!!
Nem terveztem feltenni, amúgy meg alap, hogy megkapod.
Csak kell Viktor és Bluetooth a mobilomhoz.