Szerda reggel roppant zokon esett az ébredés, keveset szoktam aludni, és ez meg is látszik rajtam, de vhogy ma a szokásosnál is kómásabb volt a fejem, nah nem baj, hívott a kötelesség, és házi másolás céljából már elég időben a koli téren gyűjtöttük az infót, lassacskán minden létező ismerőssel összefutottunk. A matek megint megterhelő volt, de azért lényegében tudtam követni, majd egy nagy létszámú “családi” ebéd következett, és úgy gondoltam, h az nekem a legjobb, ha ezek után hazajövök és alszok 2-3 órát, mert nagy nem vok jól. Már a főépület sarkánál jártam mikor, szembe jött Zoli
(nah jó, majdnem szembe 
), és felvázolta a lehetséges délutáni programokat, én meg ahogy az lenni szokott csatlakoztam, szóval felmentünk a koliba, ahol Anna és Nóri már vártak (közben hívtak is, csak ezt vhogy mostanában soha nem veszem észre), és kissebb punnyadás után (rég esett ilyen jól koliba punnyadás, de még emlékszem, mikor) elindultunk a plázába biliárdozni, ahol teltház fogadott, így csak asztalt foglaltunk. Meginvitáltam a többieket, h amíg nincs asztal, addig jöjjenek fel hozzánk nézzünk vmi sorozatot. Nem tanúsítottak különösebb ellenálást, így (a lányok kedvező paramétereiből adódóan 
) 4-en fészkeltük be magunkat a kanapéra, és megnéztünk egy random (nah jó én tudtam melyiket akarom) részt a Skinsből. Nagy meglepetésemre bejött nekik, persze a stíluson elsőre ők is meglepődtek, de aztán sikerült átlátniuk a szitán, és beleélni magukat a drámába. Ennek örömére egy röpke 10 perces késéssel (lassan nálam is divatba jön a késés, pedig eddig nem volt jellemző rám) értünk vissza a plázába. Egy órát próbáltunk biliárdozni, kissebb-nagyobb sikerrel. De legalább a lányok generáltak 1-2 roppant vicces szituációt, miközben mi Zolival nagy hatékonysággal karcolhattuk az íveket. Mivel semmi dolgunk nem volt (nekem lett volna, de szokás szerint elmaradt, akkor még nem tudtam miért), így visszatértünk az előbb felvázolt pózba és meglestünk egy újjabb részt a Skinsből, a lányok kérésére az előző utánit. Majd Zolival megbeszéltük, h akkor este közös meccs nézés, és míg a lányok haza, addig ő boltba és haza menet. Majd minden földi jóval, ami egy jó meccshez szükséges, megérkezett. Hozott egy kis háztáji csirkemájat is, amit a nemrég befejezett vacsora ellenére nagy lendülettel vittem be a szervezetembe (ez ma reggel meg is látszott a gyomrom állapontán, pulsz az idegesség, meg a sör is benne lehetett a “buliban”). Lassan elkezdődött a mérkőzés, amely a várt színvonalon zajlott (én gyakorlatilag nagyon élveztem), és az általam várt eredménnyel zárult, annak ellenére, h egész este kb 10-en kérdezték meg a testbeszédemből adódóan, h “vesztett a csapatod?” (am így is lehet fogalmazni…), pedig nem, 1-0-ra nyertünk, igaz jobb lett volna a nagyobb gólkülönbség, de nem hiszem, h gond lesz a továbbjutással.
Nekem nem sok kedvem volt bulizni, és vhogy a többiek sem voltak a topon, így kissé szenvedve vártuk ki az éjfélt a Kikötőben, majd átszivárogtunk a Tornádóba, ahol ilyen szörnyű bulim talán még soha nem volt (pedig azért voltak már dolgok). Majd egy kellemes telefonnal feltettem az “i”-re a pontot és ugyan ezzel a lendülettel vetettem véget az estének… Így utólag kérek mindenkitől elnézést, h szó nélkül távoztam, de senkinek nem akartam elrontani az amúgy sem rózsás hangulatát, illetve nem hiszem h kultúrált módon tudtam volna viselkedni.
A tegnap esti érzés ma reggelre sem múlt el, és egy ideig nem is fog szerintem, kellene már vmi keret ennek a történetnek, vagy csak látnám a vázát a dolognak, de annyira kevés az információm, h csak lógok a levegőben.
Most épp a kanapén lógok, még nem fürödtem… sőt gyak nem csináltam semmit, csak leszedtem az esedékes sorozatokat, illetve blogot írok ugye, mert vhogy most ehhez van kedvem, mert igazából elmondani nincs kedvem senkinek (pedig gondolkodtam rajta, h kinek kéne), így felületesen elmondom mindenkinek, és talán jó lesz így addig, amíg végre igazi válaszokat is kapok a kérdéseimre, sőt amíg végre feltehetem a kérdéseimet…
1187 Responses to “Kifulladásig”