Sir Alex

Kicsit vissszább lépek az időben, annak ellenére, h nem nagyon van semmihez kedvem, nem h visszaemlékezni, de legyen, mert tudom, h a maroknyi olvasó táborom, akik azt is tolerálják, ha hülyeségeket írok, nagyon várja ezt a bejegyzést.

Szóval akkor folytatom a prog gyaktól, ahol a legutóbbi bejegyzés született. Elmentünk kajolni, majd haza jöttem, h el tudjak mosogatni, meg kicsit takarítani a konyába, mert az ember csak nem várhat vendégeket ilyen áldatlan állapotok közepette, szóval nem volt vmi élvezetes progra, majd 4-re elmentünk a tortáért (ami akk még titkos volt), mikor vissza értünk folytattam a mosogatást, ekközben többen hívtak fel, mint az egész héten összesen… Kissé kapkodva végeztem, és pár perces késéssel értem a Csonka templomhoz, ahol már vártak a többiek, h a fotó versenyen nyeret kaja utalványt elfogyasszuk. Nem volt egyszerű, de végül jó hangulatban, jóllakottan és elgéedetten távoztunk. Azt hittem még lesz legalább 1 nyugodt órám mielőtt elkezdődik a buli, de tévedtem. Alig értem haza kaptam a telefont, h tartsam szóval Dórit, nehogy lebukjanak a többiek a nagy macival idefelé jövet, mivel méretiből adódóan elég nehéz elrejteni (nah meg úgy nehézkes vele csajozni ).

Dórit msnen csúnyán megvezettem ha tudnátok engem hányszor vezetnek meg msnen, nem igazán tűnt fel neki, h 15 percet beszéltem a semmiről, és közben folyton hangsúlyoztam, h pontosan fél 9-re jöjjön. (talán azért nem, mert mindig a semmiről beszélek) A beszélgetés köszönés nélkül ért véget, de ekkor a többeik már itt voltak (kis túlzással), szal elkezdtünk izgulni, h Dalma is ideérjen még az ünnepelt előtt. Szóval szoba átrendez, torta készenlétbe állít, váró póz felvesz. Mire Dalmával felértem, már csörgött a telefonom, h Dóri az ajtóban vár. Búskomor, depis, befordulós pofa felvesz (nem kellett magam megerőltetni) és lebaktat, h a filmezni érkező ünnepeltet beengedje a szokásokhoz méltóan (nincs kaputelefonunk ). Sikerült a beetetés, még a cipőjét is levette mielőtt benyitott volna a szobába minden tökéletes… látjuk a meglepettséget az arcán, majd megerőssít bennünket arról, h semmit nem tudott, a “jajj de gecik vagytok” felkiáltással. Nah végre egy jól sikerült meglepetés, mindenki boldog(nak látszik), mindenki együtt. Torta bontás, ajándék bontás, csoport bontás… Diszkrét pezsgőzés, sörözés, szociális élet, bonyodalmak…

Éjfél felé elindultunk a sörsátorba, ki-ki a maga útján… az azért poén volt, h a gimisek azt hitték, h mi is szerenádozó osztály vagyunk, pedig ez csak egy átlagos hétköznap (jó-jó én akk nem voltam ott). A sátorban zárásig elég jót buliztunk, elég nagy társaságban, most talán a zenében sem voltak olyan érdekes váltások, mint hétfőn (vagy csak már megszoktuk). A sátor 2-kor bezárt, és ahogy hallom oszlásnak idult a tömeg, mivel én előbb távoztam (mert szeretek magamból nyilvánosan, nagy felvevő közönség előtt hülyét csinálni). Nah de mikor számomra meglepetésként megérkezett a Sárkányba Tibi és Nori, akkor már volt kilátás arra, h egy picit jólérezzem magam, és hálag Gergő utolsó 45 percének, sikerült életemben először a Sárkányban is bulizni. Majd még fél 5-ig döglöttünk egy sort a Bothdegánál, de a villamost már nem sikerült kivárni, mert midenkin előjöttek a fáradtság és más egyéb jelei, szóval haza szivárogtunk, h másnap minden kezdődhessen előről.

Ez nem lett egy jó hangulatú bejegyzés, de én szólta előre… Aki jelen volt, de nem kapta meg a képek linkjét, az jelezze Dórinak és mennek a képek.