Visszatértem, ami a bejegyzés tervezett hosszát tekintve tuti késést jelnet… Szóval, ma a matek órát iszonyat fáradtan és kissé másnaposan kezdtük, mert tegnap fél 6-ra sikerült hazaérni, már sütött a nap és csicseregtek a madarak. Most meg kaja, lógás, meg képfeltöltés után hazajöttem átöltözni, az esti meccs és az esetleges (nagyon valószínű) Tornádó előtt, h végre legyen alkalmam megírni ezt az eddig is nagyon durva hetet, amit nem tudom hova lehetne még fokozni, de úgy érzem, h nem fogjuk bírni erővel. Szóval most blogot írok, ahelyett h elmentem volna pólót venni, vagy netán sorozatot néznék, vagy ami a legjobban hiányzik aludnék (más is hiányzik még am, de nincs mit tenni). 
Nah de kezdjük akkor az elejéről. 
(ha vki nem ért egyet a képpel szóljon!!!)
Szóval úgy kezdődött ez az egész dolog, h én mindenképp vissza akartam jönni vasárnap este, ennek az lett az eredménye, h este már az aktuálisan kezdődő sörsátorban voltunk elég bő társasággal, és „fergeteges” (nah jó tényleg, csak ez olyan poénos szó ) retro partyt csaptunk, aminek az alapját a mi kis társaságunk adta, és a zenék 90%-át is mi kértük. Történt rengeteg poén, meg rengeteg gáz dolog, de pont az a kellemetlen ebben a „később írom meg a dolgokat” történetben, h az ember nem emlékszik fontos részletekre, amik megadják a történet hangulatát. Nah de az eseményekre visszatérve, már ez sem volt egy rövid este, és a másnap reggeli angol óra roppant zokon esett, ráadásul hosszú is volt. Úgy volt, h nem csinálok semmit délután, és főleg nem iszok semmit, este sem. Ülök itthon és épp a szifonom skinjét csinosítgatom, illetve a sorozataim pótlását tervezem…
Mikor Tibi rám csörög h fél 7-kor Kis Ádám van a medikus sátorban, és h menni kéne, mert tuti jó lesz és nincs is messze. Na már ezzel csak az az egy gond volt, h mindez fél 7 előtt 4 perccel történt, de ennek ellenére elindultunk. Szerencsére az a villamoson összefutottunk 2 medikus ismerősömmel, így nem volt nehéz megtalálni a sörsátort a nemi beteg gondozó, és a sugár terápiás központ árnyékában, a képen látható vicces táblákkal karöltve, az „Klinikák” területén. Mire odaértünk már hatalmas tömeg volt, ami minden kijáraton kilógott a sátorból, „Ádi” pedig már nyomta a szöveget. Annyi 3as volt, h alig győztük a fejünket forgatni. Sajna látni nem nagyon láttunk semmit (a sátoron kívül ez nem is csoda ), és hallani is csak kb a felét, de azért így is levágtunk 1-2 jobb poént (legutóbb azért amikor épp a szervezőkkel beszélgetve, velem is kezet fogott, akkor vhogy jobban is hallottam ). Majd a roppant okos medikusok rádöbbentek a történet vége előtt 15 perccel, h a sátor oldalát ki lehet húzni, így a végét, már a kint állók is élvezhették. Majd rájöttem, a tapsból és abból ahogy mindenkitől szinte külön elköszönt, h ennek a Stand Up dolognak igazából az egyetemisták a legnagyobb felvevő közönsége és miattuk érdemes csinálni. Majd vissza sétáltunk szotyizgatni a koli téren és élveztük az estét. Ehhez hozzá tartozik, h nemrég nyílt egy új kisbolt az 1-es koli aljában, ami hatalmas üzlet mind az egyetemistáknak, mind a boltosnak, ugyanis 70 forinttal olcsóbb a Szőke Ciklon, mint a vizezett csapolt sör a sátorban. Ennek eredményeképp, szerintem bevételi rekordok dőltek meg. (de az is poén, h ugyan az a cég ami a sátrat csinálja, 4 ajtóval beljebb 280 forintért Bivalyt is árul, szóval nem értem mit gondolnak). Aztán hazajöttem kajolni, meg ilyenek és mentem vissza sátrazni. Sokkal többen voltak, mint előző este így a hangulat is jobban ütött. Mondjuk Zola az elején picit megsértődött, mivel korai volt az időpont és nem kommunikált vele a közönség, így el is ment egy kis időre. De aztán vissza jött és az utolsó pár számukat már én is élveztem. Majd legnagyobb meglepetésemre, mikor épp bambán álltam a fejbe talált egy dobverő, én meg képes voltam 5 csaj elől felvenni. 
A buli legjobb része mégis ezután jött a „lemezjátszó kezelő srác” aka DJ, elkezdte a legjobb retro számokat nyomni, és már-már lagzi hangulat uralkodott. Főleg akkor, amikor az egész sátor egy nagy vonattá alakult és természetesen a „Szerelem vonatot” énekeltük. Szóval ismét időben értem haza, egy dobverővel gazdagabban. Hazafelé még énekeltünk a többiekkel, amit a rendőrök nem néztek túlzott túl jó szemmel… Főleg mivel, amikor távolodtunk egymástól, mindig azt ordibáltuk, h „SÜN”, így gyak hazakísértek minket.
Másnap már tényleg az volt, h nem iszunk semmit, de Tibi prog gyak után rám erőltetett egy Ciklont. Ezen felbuzdulva pedig elmentünk és megcsináltuk a versenyre a képeket.
A verseny lényege az volt, h voltak képek a neten, ezeket lerántottam szifonra, és csinálni kellett a képeken látható helyeken egy képet magunkról. Ehhez ismerni kellett az egyetem területét (egy picit), nah meg persze voltak nehezen elérhető helyek.
A para az volt, h az elmúlt napok sok táncától, már akkor nagyon fájt a vádlink (hát még ma ), de majd elmúlik. A képeket aztán gyors átdobtuk mailben, és már meg is volt a nevezés, közben Tibi megkínált egy kis gulyással (örök hála). Majd fáradtságra hivatkozva hazafelé vettem az irány és már akkor azon gondolkoztam, h nem megyek este sehova. Majd a koli előtt ahogy a dobverőm vártam összefutottam Zolival, aki Nóri társaságában épp a fórumba készült „Longerezni” (előtte megbeszéltük, h nem megyek ). Majd megjelentek Dóriék is, és mégis csak mentem… Szóval Longer, meg nézelődés… aztán Tibiék is észre vették, h mégis mentem, mert kisvártatva ők is megjelentek és kellemessé tettük a délutánt. Zoli vett magának egy 30 ezres cipőt (ennyi pénzt több hónapja nem láttam), de legalább én is kinéztem magamnak egy Tom Tailor (ezt nem volt ma időm megvenni 
) pólót, csak nem vehetem fehérben, mert Sanyikának is olyan van (de lehet kivételt teszek ). Közben flörtöltünk egy nagyon cool eladó csajjal, meg játszottunk egy kinder figurával. Hazafelé elkapott minket 2 AXE-os hostess és megdobott 1-1 pici dezodorral, elég jó az illata (a tánctéren lángszórónak sem utolsó, ahogy hallom ). Hazafelé kicsit szűkített társaságban (Nórinak nem volt kedve), beugrottunk egy „dzsudit”-ra. Majd haza jöttem és egyre inkább azt gondoltam, h nem mek sehova… Aztán mégis mentem, mert ismét bekattant az agyam.
(dobozosba sokkal jobban néz ki, csak nem találtam képet, de majd csinálok )
Valljuk be okosan döntöttem, legalábbis így utólag visszagondolva, nagyon okosan… Szóval a lényeg, h Barival a fülemben indultam a sátorhoz, és mire oda értem, a fente említett okokból kifolyólag, már elfogyott a sör, és pezsgőt is csak azért kaptam, mert már össze spanoltunk a boltos sráccal. A koncert nagyon jó volt, ezt a zenekart imádom (imádjuk), mert hatalmas hangulatot tudnak csinálni, pedig semmi extra, csak jó szöveg, meg jó zene. A lábfájás ellenére, sokkal többet táncoltam, mint eddig. Mondjuk nagy előny, h volt kivel. Közben átmentünk a Vigadóba az IK-s estre, ahol nyertünk a legfönt említett versenyen, meg egy kedves közgázos ismerőst, az „IK szépévé” tettünk (nem biztos ez a jó szó, de a lényeg érthető), ebben az a poén, h már a legjobb 3-ban sem volt IK-s. Szóval zene ott nem volt, a hangulat is lapos, míg meg nem érkeztünk. Mondjuk az eredmény hirdetés végeztével igyekeztünk is vissza, mert a sátorban megint nagy volt a hangulat. (mondjuk az durva h a koli WC-jét bezárták, mert vki össze hányta, ez nehezítette az estét) Nah de vissza értünk, megint oltogattuk a lámpákat. A SzuperNemről szerencsére lemaradtunk, így megint az ismert arc játszott, és hatalmasat buliztunk lábfájás ide – lábfájás oda. Ennek az lett az eredménye, h fél 6-ra értem haza és ma reggel már 10-kor fenn voltam, és mentem a térre matek házit írni, nem kis fájdalmakkal teli. Ilyenkor egy RedBull életet ment (azt is lehet kapni a kisboltban, mint az egyetemista minden alapvető szükségletét, tehát kenyér pl nincs ). Iszonyat fáj a lábam, meg eddig a fejem is, de az már elmúlt.
Ma matek után répát rágcsáltunk a téren (ha már Nóri beígérte), aztán képet töltöttünk fel… a többit meg már tudjátok. Most meg a blog írás miatt várakoztatom éppen Tibit a koli téren, mert Megyünk az Obiba meccset nézni. Utána meg gép szerelés, és ha nem halok meg végelgyengülésben, akkor bizony lehet h még a Tornádóba is eljutok.
(átolvasni nem volt időm, a hibákat később javítom, puszcsy! )
A stand up story-ból kihagytad a srácot, aki vigyázott 6 kiló kenyérre.
ÓÓÓ… megérte megváratni… csodálatos post, csodálatos hét, csodálatos barátságok, csodálatos VILÁG! A babgulyásra anyukám azt üzeni szivesen!
a ciklonnál azért meg nem kellett a szádat kifeszitenem és beletöltönöm! 
(Y)
Még szerencse, akk nem tudnál részt venni a köv két hét eseményein…
Bár egy tepsiben (aminek az alján ciklon lötyögne)elvinnénk úgy is…
Nem haltam bele a hétbe, de majdnem. A jövőhét lightosabb lesz az tuti(de csak egy kicsit
). Mégegyszer gösz a gulyást!
De tényleg csak egy kicsit.
Am feltűnően jól nézek ki a képen!:P
Sanyi, amikor elolvastam a bejegyzésed, már majdnem megírtam valami kis frappáns választ, mert hát mégis!………. aztán meglestem (ismételten) a képet és….. hát tényleg feltűnően jól nézel ki rajta
egy két kép, videó az estéről és persze a verseny képei Viktor!
http://www.megaupload.com/?d=3IL38VXG
Én meg nem nézek ki feltűnően jól!