Most h hazajöttem, ettem, aludtam, sorozatoztam és picit egyedül maradtam az érzéseimmel és gondolataimmal, egyre érdekesebb dologokra jutok, és legbelül, vagy talán kívül is egyere szomorúbb vok. Ilyen az ha az ember látja egy álom megszületését, virágzását és hanyatlását. Nem mondom h teljesen eltűnik az álom, de már nem csillog olyan fényesen, mint születésekor, és ebben sok minden szerepet játszik, amibe most nem mennék bele.
Igyekszek ezeket a dolgokat objektíven végig gondolni, és talán felnőtként dönteni, ami nem hiszem h sikerülni fog, mert továbbra is vannak befolyásoló tényezők…
Nah de mindegy is, mert kevés az információ a probléma átlátásához, persze ez sem csak rajtam múlik… 
0 Responses to “A HÉT végén”