Szerda reggel roppant zokon esett az ébredés, keveset szoktam aludni, és ez meg is látszik rajtam, de vhogy ma a szokásosnál is kómásabb volt a fejem, nah nem baj, hívott a kötelesség, és házi másolás céljából már elég időben a koli téren gyűjtöttük az infót, lassacskán minden létező ismerőssel összefutottunk. A matek megint megterhelő volt, de azért lényegében tudtam követni, majd egy nagy létszámú “családi” ebéd következett, és úgy gondoltam, h az nekem a legjobb, ha ezek után hazajövök és alszok 2-3 órát, mert nagy nem vok jól. Már a főépület sarkánál jártam mikor, szembe jött Zoli Continue reading ‘Kifulladásig’
Monthly Archive for április, 2009
Kicsit vissszább lépek az időben, annak ellenére, h nem nagyon van semmihez kedvem, nem h visszaemlékezni, de legyen, mert tudom, h a maroknyi olvasó táborom, akik azt is tolerálják, ha hülyeségeket írok, nagyon várja ezt a bejegyzést.
Szóval akkor folytatom a prog gyaktól, ahol a legutóbbi bejegyzés született. Elmentünk kajolni, majd haza jöttem, h el tudjak mosogatni, meg kicsit takarítani a konyába, mert az ember csak nem várhat vendégeket ilyen áldatlan állapotok közepette, szóval nem volt vmi élvezetes progra, majd 4-re elmentünk a tortáért (ami akk még titkos volt), mikor vissza értünk folytattam a mosogatást, ekközben többen hívtak fel, mint az egész héten összesen… Kissé kapkodva végeztem, és pár perces késéssel értem a Csonka templomhoz, ahol már vártak a többiek, h a fotó versenyen nyeret kaja utalványt elfogyasszuk. Nem volt egyszerű, de végül jó hangulatban, jóllakottan és elgéedetten távoztunk. Azt hittem még lesz legalább 1 nyugodt órám mielőtt elkezdődik a buli, de tévedtem. Alig értem haza kaptam a telefont, h tartsam szóval Dórit, nehogy lebukjanak a többiek a nagy macival idefelé jövet, mivel méretiből adódóan elég nehéz elrejteni (nah meg úgy nehézkes vele csajozni 
).
Dórit msnen csúnyán megvezettem ha tudnátok engem hányszor vezetnek meg msnen, nem igazán tűnt fel neki, h 15 percet beszéltem a semmiről, és közben folyton hangsúlyoztam, h pontosan fél 9-re jöjjön. (talán azért nem, mert mindig a semmiről beszélek) A beszélgetés köszönés nélkül ért véget, de ekkor a többeik már itt voltak (kis túlzással), szal elkezdtünk izgulni, h Dalma is ideérjen még az ünnepelt előtt. Szóval szoba átrendez, torta készenlétbe állít, váró póz felvesz. Mire Dalmával felértem, már csörgött a telefonom, h Dóri az ajtóban vár. Búskomor, depis, befordulós pofa felvesz (nem kellett magam megerőltetni) és lebaktat, h a filmezni érkező ünnepeltet beengedje a szokásokhoz méltóan (nincs kaputelefonunk ). Sikerült a beetetés, még a cipőjét is levette mielőtt benyitott volna a szobába minden tökéletes… látjuk a meglepettséget az arcán, majd megerőssít bennünket arról, h semmit nem tudott, a “jajj de gecik vagytok” felkiáltással. Nah végre egy jól sikerült meglepetés, mindenki boldog(nak látszik), mindenki együtt. Torta bontás, ajándék bontás, csoport bontás… Diszkrét pezsgőzés, sörözés, szociális élet, bonyodalmak…
Éjfél felé elindultunk a sörsátorba, ki-ki a maga útján… az azért poén volt, h a gimisek azt hitték, h mi is szerenádozó osztály vagyunk, pedig ez csak egy átlagos hétköznap (jó-jó én akk nem voltam ott). A sátorban zárásig elég jót buliztunk, elég nagy társaságban, most talán a zenében sem voltak olyan érdekes váltások, mint hétfőn (vagy csak már megszoktuk). A sátor 2-kor bezárt, és ahogy hallom oszlásnak idult a tömeg, mivel én előbb távoztam (mert szeretek magamból nyilvánosan, nagy felvevő közönség előtt hülyét csinálni). Nah de mikor számomra meglepetésként megérkezett a Sárkányba Tibi és Nori, akkor már volt kilátás arra, h egy picit jólérezzem magam, és hálag Gergő utolsó 45 percének, sikerült életemben először a Sárkányban is bulizni. Majd még fél 5-ig döglöttünk egy sort a Bothdegánál, de a villamost már nem sikerült kivárni, mert midenkin előjöttek a fáradtság és más egyéb jelei, szóval haza szivárogtunk, h másnap minden kezdődhessen előről.
Ez nem lett egy jó hangulatú bejegyzés, de én szólta előre… Aki jelen volt, de nem kapta meg a képek linkjét, az jelezze Dórinak és mennek a képek. 
Réges régen, egy messzi messzi galaxisban még egy jó walkmanre vágytam, és hosszas “sírás” után meg is kaptam az én gyönyörű AIWA lejátszóm, ami mint mondani szoktam, azért volt jó, mert nem volt jó, de a fülese az annyira rossz sem volt. Aztán már saját pénz beinvesztálásával megszereztem az akkori büszkeségem, egy piros MP3-as Philips discmant. Az volt ám a királyság. Kissé gyorsan lemerült, baromi nagy volt, és gyorsan elromlott a hangerő szabályzó (úgyis mindig maxon hallgattam). Szóval gimibe menet a 45 perces busz útún ez segített elaludni. Már kívülről tudtam a track listet, és bármilyen dance-re el tudtam aludni. Aztán mikor meguntam, h ha nagyon elaludtam, akkor vagy megrántotta a nyakam mikor leesett, vagy fájt a lábam, amire ráesett, nah meg már amúgy sem volt menő. Eljutottunk ugyanis abba a korba, amikor már az MP3 lejátszós telefon volt a menő. Sajna nekem még nem járt le a hűségem, így várnom kellett nyárig, amikor is beszereztem a 6300-at. Nagy öröm volt, mert akkor az egy vadi zsír, full extrás telcsi volt (igaz gyári hibás, de ezt orvosolták). Szóval ezzel megint lehetett villantani, bár fele olyan jól sem szólt a Nokia füles, mint egy SE, és még a lejátszó is elég butácska volt. Aztán 1,5 év elteltével (innentől már ismerős lesz a story) vettem egy iPhonet, amiben meg annyira állat az iPod, h nem kell más, nagyon nem.
Az előbb leírtakból kiderült, h nálam a klasszikus japán MP3/MP4 lejátszók egy az egyben kimaradtak, aminek így utólag nagyon örülök. Szóval a lényeg, h régen király volt, akinek iPod-ja volt mert az drága, meg ritka meg minden. (nem mellesleg jól is szól) Tegnap viszont felszáltam a villamosra és azt látom, h mindenki fejéből Apple füles lóg ki, először csak a csorda szellem és a vhova tartozás érzete lett rajtam úrrá, majd mikor már minden második felszáló is ugyan ebben a felszerelésben jelent meg, akkor már kezdtem azt érezni, h én is csak a tömeg része vok. Azért még annyira nem rossz a helyzet, mert rajtam kívül csak 1 olyan ember volt, akinek a fülesén ott figyelt a mikrofon, szóval legalább a szifon még nem tömeg termék. Ezzel lassan eljutunk oda, h villantani már nem lehet az Apple cuccokkal (tisztelet a kivételnek, ugye MacBook Pro), így marad a használatból adódó színtiszta élvezet.
A konklúzió pedig az, h szépen fejlődik itthon az Apple, nem tudom, h ez az eladásokon meglátszike, vagy h ez csak az egyetemistákra igaz-e, de lassan eljutunk odáig, h már nem menő, vagy kirívó este, ha vki iPodot használ, inkább az a gáz, ha mást használ…
Tudom kreatív a cím, de ma “reggel” prog gyakon semmi jobb nem jutott az eszembe. Délután végre eljutottam vásárolni, nem pont olyat vettem, amit akartam, de remélem jó lesz. Majd dolgom végeztével, és kajálás után a szokásos programot iktattuk be, azaz kisvártatva kimentünk a koli térre és szociális életet éltünk. Ha már a Redbull épp promotált és az ingyen Redbullért csak annyit kellett tennem h egy jéggel teli hordóban nyúlkálok, miközben formás hostess csajokat nézegetek, így magamhoz nyúltam vettem egyet. Ha már a Ciklon a napon kicsit lassított, akk legyen ami gyorsít. A promóhoz tartozott egy ilyen izé. Sajna nem tudnám pontosan kifejezni. Vmi katonai jármű iszonyatos hangcuccal, amiből egész délután hangulatos agytompító zene szólt. Ezt a dolgot a koli térrel és a lányokkal vegyítve kapjuk a tökéletes délután definícióját. 
Közben Zoli megéhezett ezért rendeltem egy pizzát, remélem értitek. Nórit felküldtük késért, mert ha nem kérem a mocsok DonPepe nem szeleteli, de legalább már a kissé meghatározhatatlan koli térre is kihozzák a pizzát. Majd hangolódtunk-hangolódtunk, és mivel a programom megint elmaradt (nem számolom hanyadjára), így kaja után vissza tértem. Először az 1es koliban fogyasztottuk az akciós Becks-et, kellemes hölgy társaságban (tudom-tudom, “egyszer élek kezemben a kulcs” ), majd átmentünk a 3asba lángost enni, ami a lángos aktuális készültségi foka miatt elég időigényes programnak bizonyult, de végülis minden szükséges kellék megvolt egy kellemes estéhez: kaja, pia, nő… Sorban karcoltuk az íveket, amibe most nem mennék bele, de sikerült 1-2 embert a sírba vinni. Ohh és majd elfelejtkeztem a gumi békáról, nem tudom ki hozta, de nagy ötlet, ami a gyerekkorom idézte. (tudjátok, a gumicukorról van szó, aminek az alja fehér a teteje meg zöld, és ha a szádba veszed, akk a fehér részt kell nyalogatni, mert az sokkal selymesebb érzés ). A probléma csak annyi volt, h közben a többiek lenn vártak, vagyis közben végig ültek egy roppant unalmas koncertet (én nem voltam lenn csak hallottam). Aztán fél 12-kor lementünk, mert már hallottuk fenn a kellemes house alapot, nem mellesleg a lángos is elfogyott (utólag is köszi szépen, nagyon jó volt, csak legközelebb a só ne maradjon ki a tésztából). Szóval lementünk és kellemeset tomboltunk a lágy house zenére, ami néha durván keveredett retroval, azért nagyon durva váltás, h Playmate után jött a Csók király…
A buli a szokásokhoz méltóan 2-kor véget ért, ami nem is volt gond mert, mi is meg a lányok is elég fáradtnak tűntünk (pedig a régiek vagyunk ). Aztán kivételesen Zolit kísértem haza, a Rolling Rock-nál még megbeszéltük az élet nagy dolgait (mondjuk Zolinak kissé hűvös lehetett a póló, rövid gatya kombó, de ahogy érzi).
Ma meg szerintem (és közben míg írok a címsorban is villog a kurzor, nagyon faxa) sorozatokat pótlok, mert nagyon le vok maradva. Szóval majd csak 11-körül megyek ki a sátorba, nah meg ugye Barca- Chelsea, ami egy nagyon fontos meccs, ennél már csak a holnap esti fontosabb, az év meccse. (nah jó nem, mert a BL döntő még jobb lesz).
Tegnap este megint visszaérkeztem Debibe, ahol kezdetét vette a BTK-IK sörsátor hete. Nagy lelkesedéssel indultam neki a dolgoknak, bár kicsit fáradtan a korai kelés, és az utazás körüli herce-hurca miatt. Szóval olyan 10 körül már a koli téren voltunk, ahol kb 10 ember várt már ránk. A probléma viszont az volt, h ezzel a 10-15 fővel, mi voltunk a tömeg. Tehát az egész party minimal volt, minimális mennyiségű embert, minimásil hangulat. Egy dologból volt elég, ez pedig a szotyi. A múlthetivel ellentétben, most nem retro lesz, hanem house, ami az én szívemhez sokkal közelebb áll, és remélem, h a héten lesz még tömeg, és hatalmas orgiába torkolló house party. Szóval a kevés emberre való tekintettel, a tényleg jó zene ellenére elindultunk a Kikcsi felé, ahol sajna ugyan az a kép fogadott, mint a sátorban, azaz sehol senki. Mivel itt még a zenét sem komáltuk, ezért vissza inkább a sátorba, ami mire visszaértünk, nyilván érdeklődés hiányában bezárt. Szóval ücsörögtünk még egy kicsit a téren, majd elég korán véget vetettünk az estének. Remélem ma jobban fog sikerülni a dolog.
Lassan indulnom kéne vásárolni, cipőfűző és póló van a listán, egyik sem olyan bonyolult (főleg mivel a pólót már körvonalakban kitaláltam), de el kell menni odáig. Este meg koli tér, sörsátor és egyéb… majd még kirajzolódik.
Persze nyilván lányokról van szó, ha már ez a kategória és remélem továbbra is mindenki hozzám jár igényes és szép lányokért. Viszont nálam többnyire ruhában vannak, és punci még csak véletlenül sincs, vagy ha igen, akk az egy kivételes eset. Van viszont egy blog, egy nagy blogcsalád tagja, amit viszont én nézek meg napi rendszerességgel, mivel szeretem az igényes női aktokat. Ez a blog pedig a Nincsen a világon , a név gondolom az ismert Hajós András nótából jött, mely szerint ugye: “Nincsen a világon szebb, mint a cici”, amit Human egy picit kiegészített, és így már a punci is képbe került. (jah igen, Human, aki a Yummie-t, a Filmbuzit, és a Sorozatjunkie egy részét is jegyzi)
Az oldalon naponta jelennek meg a képek (vagy ha csúszás van, akk visszamenőleg), a fentihez hasonló igényes, és érdekes képek. Nekem néhol kissé túlságosan is naturalista a dolog, de a legtöbb kép bejön. Szóval tessék nézelődni, érdemes “vissza olvasni” is, van sok szépség.
Már mint nem a naptárat változtatták meg a közelmúltban, hanem az elsejére tervezett költözés, mint hiú ábránd meghiúsulni látszik. Még mindig nincs burkoló, a festő folyton késik, a nyílászárók enyhén szólva el lettek baszva. Egyedül talán azok a munkák haladnak, amiket mi csinálunk a 2 kis kezünkel. Viszont ezeknek a munkáknak a száma meg egyre csak gyarapszik, mert többnyire mi javítjuk a hibákat, nah de ilyen ez a pop szakma…
De h ne csak story legyen lássuk mi történt mostanság, képekben a tovább mögött. Continue reading ‘Csúszik az elseje’
Most h hazajöttem, ettem, aludtam, sorozatoztam és picit egyedül maradtam az érzéseimmel és gondolataimmal, egyre érdekesebb dologokra jutok, és legbelül, vagy talán kívül is egyere szomorúbb vok. Ilyen az ha az ember látja egy álom megszületését, virágzását és hanyatlását. Nem mondom h teljesen eltűnik az álom, de már nem csillog olyan fényesen, mint születésekor, és ebben sok minden szerepet játszik, amibe most nem mennék bele.
Igyekszek ezeket a dolgokat objektíven végig gondolni, és talán felnőtként dönteni, ami nem hiszem h sikerülni fog, mert továbbra is vannak befolyásoló tényezők…
Nah de mindegy is, mert kevés az információ a probléma átlátásához, persze ez sem csak rajtam múlik… 
Ma reggel egy smsre ébredve (aminek örültem, majd pár órával később már inkább szomorú voltam), válaszolva és a vissza alvással próbálkozva az jutott eszembe, h ez a hét legalább olyan durva volt, mint anno a GT, nah meg a tavalyi GT. Vasárnaptól csütörtök hajnalig egy perc megállás sem volt, nem néztem egy sorozatot sem, blogolni is alig volt időm, enni is csak 3x ettem itthon. Egyszerűen “nem volt megállás, és nem is volt pihenő, csak vígan énekeltük azt, h…”, tegnap hajnalban pedig már a fizikai teljesítő képességem határára értem, és láttam olyat is akinek már túl sok volt ez a hét. Viszont összességében maradandó élmény, és megint sok olyan dolgot megtettünk amit eddig és am nem tettünk/ nem tettünk volna. Egyelőre nem mondom, h még ilyet, mert valószínű végelgyengülésben elhaláloznék.
Visszatértem, ami a bejegyzés tervezett hosszát tekintve tuti késést jelnet… Szóval, ma a matek órát iszonyat fáradtan és kissé másnaposan kezdtük, mert tegnap fél 6-ra sikerült hazaérni, már sütött a nap és csicseregtek a madarak. Most meg kaja, lógás, meg képfeltöltés után hazajöttem átöltözni, az esti meccs és az esetleges (nagyon valószínű) Tornádó előtt, h végre legyen alkalmam megírni ezt az eddig is nagyon durva hetet, amit nem tudom hova lehetne még fokozni, de úgy érzem, h nem fogjuk bírni erővel. Szóval most blogot írok, ahelyett h elmentem volna pólót venni, vagy netán sorozatot néznék, vagy ami a legjobban hiányzik aludnék (más is hiányzik még am, de nincs mit tenni). Nah de kezdjük akkor az elejéről.
(ha vki nem ért egyet a képpel szóljon!!!) Continue reading ‘Az éjjel soha nem érhet véget’
Szóval a lényeg, h elég elfoglalt vok msotanság és nem nagyon van időm egy rendes bejegyzést összehozni (gyak csak akk vok itthon ha alszok), de igérem minden meg lesz írva. Összejött már annyi minden, h szerintem 2-3 komolyabb hangvételű dolog is kijönne belőle, és még nincs vége, mert épp most is várnak. Nah de mindegy, ettől még nem minden tökéletes (sőt).
Így megkapjátok a beígért második adagot a hölgyből, remélem minden képet megnéztek, mert nincs időm a sorrendre koncentrálni.
Hazudtam, muszály vok figyelni a sorrendre, annélkül nem megy. 
Szóval a fenti az egyik legjobb kép … Continue reading ‘Hogy legyen valami’
Ugye minden hétvégének az a nagy előnye (a sok hátrányával szemben, amit egyes emberek hiánya okoz), h rengeteg (szinte korlátlan mennyiségű) és a debrecenihez képest sokkal jobb minőségű kajával vok ellátva. Azaz, ha például kinyitom a hűtőt, akk nem csak 2 kóla, 2 deci pálinka, 2 mustár, és egy rakás zacskó fogad, hanem egy roskadásig rakott hűtő. Mindezek mellett pedig édesanyám ilyenkor próbál kaja ügyileg a kevemre tenni, és a legutóbbi borsó pörkölt és társai után, ami húsvétre járt, ma egy “kis” sült karajjal, krumplisalátával és zöldségkörettel várt, h a nehéz kaják után legyen vmi relatíve egészseg is.
Valószínű a héten már úgysem eszek ilyen kaját, mert a múlthét után lassan nálam is el kell kezdeni a válságkezelést (ha lessz időm erről majd még írok).
A cél pedig kicsit megtanulni főzni, és szerezni egy olyan hölgyet, aki vagy már tud, vagy hajlandó megtanulni, legalább hétvégén főzni.
Sok mindenben kell még, hidjétek el! De én most arra gondolok, h ahhoz kell még sokat fejlődnöm, h ilyen képeket tudjak csinálni, mert szeretnék én, meg van is már szemem hozzá, csak tudásom nincs. Nem tud nekem vki a környéken fotózási alapokat tanítani? Na de ez egy kérdés, az meg egy másik, h nekem mondjuk nem áll kézre sem Duff, sem Scarlett.
10 évesen még ok, h leesik az ember álla egy robotos film trailerétől, de én már lassan 21 vok, de ez a cucc nagyon üt. 100% h moziban nézős. Pörög mint az állat, állítóla 153 perc, jó robotos poénok, és az über sexi Megan Fox… Hát kell még vmi?
Commentek