Egoizmus a köbön!
Itt a tavasz, itt van újra, szép mint mindig énnekem…
Kiülök a koli térre, onnan nézek szerte-szét,
És hallgatom az elvonuló hölgy hordák lágy neszét…
Ez ma jutott eszembe, a Spárban várakozás közben, meg lesz majd még 1-2 dolog a mai napról vmikor hajnalban… (Szerk.: nem lesz, mer álmmos vok (2:58))
Múlthét csütörtök hajnal óta annyira nem történik semmi, h lassan belehalok. Hétvégén aludtam és jó volt, aztán befejeztem tegnap este a Nip/tuck 5. évadját, mert Eszti elment 11-kor, angolt fordítani meg nem volt kedvem olyen későn. Aztán reggel simán felkeltem, és még az angol órának is korábban lett vége (bár ezt mot nagyon untam, de nyilván ez az én hibám). Menzára nem mentem mert Feri és Eszti kooperációjából maradt még egy kis hazai spagetti, szal az volt az ebéd. Onnantól egészen idáig megint csupa értelmetlen dologgal ütöttem el az időt. Fájt a fejem így lefeküdtem aludni, de 4-kor felébredtem és bevertem egy Chcuk részt angolul. Yvonne annyira jól néz ki benne, h az hihetetlen, kár h a legendásan gyér angoltudásom miatt a poénok felét nem vágtam.
Vacsorára az otthonról hozott babgulyást ettem, nyitásként a tánnyérral megégettem a kezem ahogy vettem ki és ezzel a lendülettel a felét beöntöttem az amúgy még mindig hideg levesnek a mikróba (de legalább ki kellett takarítanom). Aztán tovább folytattam a semmittevést, és Showder Klub-ot néztem, meg ilyenek. Már Handrás is megírta a múlthéten, h nem történik semmi és már a netet is kiolvasta, nah ma én többször is éreztem ezt. Délután még alvás előtt és fejfájás közben eszembe jutott, h szép az idő és ki kéne ülni egy Sopronival a koli térre és ott múlatni nézelődéssel az időt, de aztán letettem róla, mert a többieknek biztos van jobb dolga.
A másik dolog, h lekéne adni a szakválasztási papírokat, nem is beszélve a szakdolgozati téma választásról, amiről kiderült, h az általam kinézett témát már vki lenyúlta… 
Van még ugye a péntek esti matek ZH, ami azért jó, mert szar. Nem csak tanulni kéne, meg jó jegyet szerezni, de legalább így csak szombaton tudok hazamenni, ami meg pihenés és kaja, meg pénzügyi szempontból roppant előnyös.
Szóval a lényeg, h mostanában nem megy ez a pozitív hozzáállás, meg élvezni az életet dolog…, nah de majd egyszer… mert itt van ugye a tavsz, meg nyílnak a bogarak, meg zümmögnek a virágok, meg ilyenek… szóval szép az élet, sose halunk meg.
Nemrégiben írtam a magyar Playboy hanyatlásáról, és ez ahogy látom továbbra is tendencia (ez kicsit furán hangzik, de értitek). Mivel nem szoktam venni a lapot (1. nincs rá szükségem, 2. k*rva drága) ezért a cikkekről fogalmam sincs, és a hihetetlen mennyiségű reklámról is lemaradok, a képek viszont eljutnak hozzám. Ezen képek topicját nagy lelkesedéssel nyitom meg, hátha találok vmi szemre való hölgyet, ízléses körítéssel, igényesen lefotózva, de mostanság csalódnom kell. Folyamatosan lerágott csontok, vén p*csák, és felfújt mellű celebek váltják egymást a címlapon és a belső oldalakon, vagy egyszerűen csak olyan csajok, akiet vmiért felkapott a média, de még csak véletlenül sem szépek. Tegnap este belebotlottam a teljes Áprilisi számba és a címlap alapján le is szedtem, és kivételesen azt kaptam amire vágytam, jó csaj, jó képeken (mondjuk az nem derül ki, h ő puncival vagy anélkül született-e, de ez így kevésbé gáz, sőt egyáltalán nem). Talán csak a fanszőrzete nem jön be (vagyis inkább nagyon nem), de ki tudja h tőlünk keletre mi a divat…
Az igazi gondot viszont nem ez a könnyen orvosolható apróság jelenti, hanem az h a csaj nem csak h nem magyar (ami külföldi sztár esetében érthető lenne, de ő nem az), de még a fotókat sem magyar készítette. Ebből talán arra lehet következtetni, h a drága (és am számomra roppant unszimpatikus) főszerkesztő úr meghallgatta az “olvasók” kritikáit, és végre igényes képsort varázsolt a lapba, még akkor is ha ezt magyar alapanyagból nem lehetett kitermelni. De kérdem én, ha “nálunk élnek a világ legszebb női” (amivel egyetértek), akkor miért is kell már ezt is importálni, ráadásul az ukránoktól? Mert ok, h Nánási Pali mostanság inkább a csajával van elfoglalva, mint a fotózással, de egy jó külföldi fotós ettől még csinálhatna képeket szép magyar csajokról, nem?
Köztudottan nem rajongok a fekete hajú csajokért, ez a hölgy viszont nagyon szép, és akár mennyire meztelen, én mégis a szemeit emelném ki, mert a többi részére felszólítás nélkül is nagy figyelmet fogtok fordítani! 
Egy 8 képes galéri a tovább mögött… Continue reading ‘Észrevétel’
Ez a 400. bejegyzés a blogon, ennek örömére jöhetnek a multkori Adriana Limás túrán szerzett legjobb képek (persze, saját értékrend szerint). Erre az első képre volt aki azt mondta, h semmi extra, sőt nem jön be neki, de volt olyan is aki egyetértett velem, és már 2en csorgattuk a nyálunkat. Mikor először megláttam és levettem a szemem a mellbimbóiról, az jutott eszembe, h kivételesen lennék kinyitható Samsung mobil, pedig azokat nagyon utálom! 
Minden dekoratív hölgy ismerősömnek kötelezővé tenném ezt a szerkót a nyári időszakra! (mondjuk lehet h túl sokszor éreznék késztetést arra, h lelocsoljam őket ásványvízzel! )
A tovább mögé csak azok merészkedjenek, akik nem ilyednek meg egy full meztelen libától! Continue reading ‘Best of Liba’
Ki tudtam várni, végre elég türelmes voltam, de biztos volt, aki nem. Arról van szó, h a Dollhouset a junkie hypeja miatt bepróbáltam és ugyan nem ragadott magával, mégis ott tartott a gép előtt, és Dushku kisasszony azt ígérte, h a 6. résztől beindul a sorozat. Tegnap este meglestem a 6. részt, és igaza lett. Ebbe már nem akartam, nem is tudtam volna bele aludni. Bár nem biztos, h az 5 részes pilot nézettség ügyileg célra vezető, nah de ők tudják. Szóval eddig elég semmit mondó küldetések voltak, főszál sehol, és többnyire unalmas körítés. Ezzel szemben most, egy egész érdekes, majd egy még érdekesebb küldetés, főleg mivel Echo összetalálkozott, az őt kereső FBI ügynökkel, és minden máshogy történt, mint ahogy arra számítottam. Ott volt még az a nemi erőszakos ügy a Babaházban. Nah meg nem elfelejteni a beépített alvó ügynököt, a “3 virágos” aktiválással.
Ezzel párhuzamban felrajzoltak egy csomó érdekes kérdést, a ki-kivel van?, ki irányít?, mi a cél? és mitől különleges Echo? kérdéseket, és ezzel sikerült elérniük, h várom a következő részt. Az alap dolgok persze maradtak, az agymosás, a sexi ruhák és az “agymosott barbiek”, nah meg az akció. 
Mint mondtam ez még mindig nem a legdurvább csomag, de azért már alakul. Liba testére tekintve ezen az első képen, csak annyi jut eszembe, h pont ilyen kell. Viszont lassan a valóságban, az álmokon és vágyakon túl, már ott tartok, h a szükség rá tud vinni ennél jóval gyengébbr is… PERSZE AZÉRT VAN EGY HATÁR! Vki (VALAKI) belibbenhetne már hozzám egy Victoria Secret stílusú (színvonalú) fehérneműben!
Gyakorlatilag szerda este óta semmi nem történik, így nincs is miről írni. Csütörtökön 4-kor keltem mint írtam, majd a sok semmit tevés után Houset néztük, majd megjöttek a lányok és 3asban aludtunk a kanapén a Feri által választott film alatt (az igazsághoz hozzá tartozik, h a legutóbb én is gyenege filmet választottam). Ebből megint korai lefekvés lett (értsd: 4 óra után). Pénteken pedig relatíve korán kelés, h délre itthon legyek. Lassan ott tartok, h a szemem alatti karikát már az arcom tartozékának tekintem, azzal együtt vok, az aki. Első utunk megint a házhoz vezetett, ott lepakoltunk ezt-azt. Már megvan a fürdő teljes felszerelése, az aljzat beton, és nagy erőkkel készül a víz és a fűtés. Tegnap este a Tűzvonalbant még jól bírtam, de utána a Dollhouse-on már majdnem bealudtam… bele is tekertem a végébe, ezt elkerülendő (ennek ellenére, vagy épp ezért, éjfél előtt lefeküdtem). Ma nem kellett korán kelni, mert most nem nagyon van mit csinálni a háznál, a mesterekre várunk (sokszor lesz ez még így). Délután azért csak kinéztünk, szétszedtünk egy féltetőt, meg leraktunk egy kis szigetelést és ennyi… szal most nem rokkanok bele a munkába, mint a múlthéten. Délután aztán egy tavaly Áprilisi Bari mix közben megírtam a matek házit, ami iszonyat sok és néhol elég nehéz volt… beleöltem vagy 4 órát (ennyit rég nem tanultam). Aztán most pótolgatok: SupNat (kis Szuper csapat), Dollhouse, később talán Heroes is. Most meg Albán-Magyart nézek, nem vmi nagy a színvonal, de így blog írás közben elmegy. Szerintetek növesszek szakállat? (nincs kedvem borotválkozni, és nincs is miért)
Nem egy tipikus liba sor, azoknál sokkal visszafogottabb, de nekem tetszik. Nagyon jó mind a ruci, mind a visszafogott smink. Aztán lassna már jönneka turvább képek is, előbb majd a fürdőrucisak, aztán meg az anélküliek.
Közben az jutott eszembe, h én egy csomót szoktam agyalni azon, h h jöjjenek a képek sorba, de nem vok benne biztos, h észreveszi-e a bárki a koncepciót… Continue reading ‘Lima in girlfriend style’
Sajna ezen a héten kedden véget ért az HBO-n a Califorgia 2. évada, ami a sorozat midseason mivolta miatt (asszem) mindössze 12 részes volt, méghozzá 12 db 25 perces rész, ami iszonyat kis adag ilyen jóságból. Bizony-bizony jóság, nagyon jóság! Az a helyzet, h már sok embert sikerült rászoktatnom (vagy legalábbis nézték velem). A sorozat a 2. évadban sem hazudtolta meg önmagát, mindent megkaptunk amiért az első évadban megszerettük.
A másnapokat arról lehet megismerni, h egyáltalán nem fontos napok, sőt többnyire fölösleges, eseménytele, unalmas és épp ezért pihentető napok. (itt szögezném le h nem vok másnapos, már nagyon rég nem voltam) A mai is egy ilyen másnap, Tibi szülinapjának másnapja. Ébresztett a telefonom 11-kor, mert még tegnap reggel fél 5-kor, mikor haza értem, úgy gondoltam h megyek focizni, de aztán mégsem. Mert az ébredéssel együtt jött a depis, “semmihez sincs kedvem” hangulat. Így egy órácska netezés után (amely alatt szomorúan konstatáltam, h ma még a web is passzív) visszafeküdtem, és aludtam fél 5-ig. Nem mondhatnám, h kialudtam magam, mert ahhoz ennél sokkal több kell, de kicsit pihentebb vok, mint a hét eddigi napjain, majd fürdés (a tükörbe nézve, kivételesen egész jól néztem ki, mármint test ügyileg… ritka pillanatok egyike… gondolkoztam is egy fotón, de aztán le tettem róla, mert úgysem érdekelne senkit), és egy iszonyat szar konzerv (amiről azt kell tudni, h minden konzervnek a babon kívül, káposzta íze van, ezt a tézist Feri alkotta, és igaz is, arról nem is beszélve, h ez ráadásul tényleg káposzta volt) után, de még a tegnap esti House rész előtt, a kanapén döglök, a szokásos pózban… minden szükségessel körbe véve és azt a bejegyzést írom, amit már fejbe rég megterveztem, mert volt rá időm. Continue reading ‘Másnap’
Tegnap volt egy csomó időm, mert nem tom miért… vhogy volt és kész, és elvetődtem egy Adriana Lima fan sitera. Ha már ott voltam végig néztem egy nagy rakás képet és el is hoztam bizony vagy 30 darabot, szóval mostanában lesz egy kevés liba. Kezdeném ezzel a visszafogottnak annak ellenére sem mondható sorral, h rengeteg ruha van rajta a többi képhez képest. Bár én ebben a ruciban fehér minimal designon bőr kanapéra ültettem volna, csak h meglegyen a kontraszt és mégis über stílusosak maradjunk, nah de így sem lett rossz ez a képsor.
Ma reggel az ébresztő mellé egy SMS fogadott, miszerint kaptam egy MMS-t (nem kis meglepetésemre). Majd eszembe jutott, h a drága szifonom, az Apple hülyeségének (gondolom határozott érdekeinek) köszönhetően képtelen az MMS fogadására, kb ennyiben hasonlít monokróm kijelzős társaihoz. Ezzel práhuzamosan persze küldeni sem lehet vele, de ez kisebb gond, mivel eszem ágában sincs MMS-t küldeni, főleg akkor nem, mikor a wifinek köszönhetően bármikor küldhetek mailt, és mindenféle minőség romlás nélkül bármilyen filet csatolhatok (mert ez már az MMS utáni kor gyermeke). Régen is voltak ilyen gondjaim, akkor viszont a hálózat és a telefonom lámasága gátolt az MMSek fogadásában, és az gép nélkül megoldhatatlan probléma volt. Most viszont, és ez a szép az iPhoneban, h amit nem tud gyárilag az megoldható más módon, simán kivitelezhető volt a kép megtekintése még az ágyamból. Csak ráböktem az SMSben lévő linkre, az rögtön nyitotta a Safarit, ahol már csak be kellett ütnöm a felhasználói nevem és a jelszavam (persze előtte regelni kellett a számom, mert ez volt az első eset, de mostantól már gond nélkül működik) és már bökhettem is a “kép megjelenítése linkre”, majd a megjelenő képet hosszan megérintve, az már vándorolt is a szifon képek mappájába, és hangsúlyoznám, mindezt ébredés után pár percel, még az ágyból és villám gyorsan, zökkenő mentesen, atom és üzem biztosan.
Ez az amit az őseim és más okos telefont és főleg iPhonet nem használó egyének nem tudnak megérteni, azt h minden megoldható és ami nem az sem a telefon hanem a fejlesztők vagy az én hibámból kifolyólag. Plastik Józsi Twitterén olvastam tegnap, h “ma volt jó pár hónapja az első nap, h szifon nélkül mentem WC-re” és az villant fel, h “jééé tényleg, nálam sem volt ilyen alkalom…”, már nem is tudom mit csinálnék, ha nem lenne a klotyón wifi. Ilyen az élet… függök a technikától, ami már eddig is rengeteg kellemes percet szerzett nekem és ezek után is rengeteget fog. A másik, h mindenki azt mondja, h vigyázni kell rá, meg mi van, ha lefagy, lemerül, ellopják… ilyenek. De erre szoktam én azt mondani h ez benne van, még ha nem is jellemző, viszont az a többlet amit egy S40-es Nokiához képest nyújt, simán megér ennyit!
Már vagy ezer éve nem játszot, értem én h pihen, meg minden, de nekem már nagyon hiányzik a pályáról, főleg most h Nusika is gyengélkedik. Kérem vissza a 2 kedvenc teniszezőmet, még hozzá a csúcsra. Jöjjön most Sharapováról 1-2 grafika, mert ezeket fotónak nagy jóindulattal sem lehet nevezni, ha értitek mire gondolok…
Már megint negyed 5 van, magányosan sétálok az Egyetem sugárúton, a kihalt utcák csendjét csak néhány taxi töri meg, amit persze inkább csak tudok, mint érzek, mert a fülemben lágy house, a fejemben pedig ezernyi gondolat. A kezem a zsebemben, mert a nedves aszfaltot hűvös szél szárítja, ami legalább olyan kellemetlen, mint amit érzek. A zsebemben egy 5 forintost forgatok, kb ennyi maradt nekem az elmúlt időszakból, illetve egy nagyon fontos/elhivatott és szinte tökéletes barát, aki együtt bulizik velem, bármilyen fáradt is legyen, és együtt csövel velem a koli portán, mikor nincs kedvem haza menni, és 1000-edszer is végig hallgatja ugyan azt a storyt, amit már kívülről ismer, és amit én minden alkalommal ugyan azzal az átéléssel mesélek. A villamosmegálló mellett elsétáltam (ott volt a szürke ruhás csaj…, aki nem kis játékosnak bizonyult), mert az első villamos még nem indult el felém, és mire oda ért volna, én haza értem.
Igen, jól gondoljátok, hiába mondtam, h nem lesz a héten buli, nem mek ma este sehová és nem hívok fel senkit, mégis másképp alakult. Nem hívtam senkit, csak az msn, ahol egy korszak zárult le, amelyben én sok dolgot másképp gondolok, de igyekszek mindent elhinni. Ezen felbaszva az agyam mégis elindultam a kolik irányába, ahol egyesek már eléggé szét voltak csúszva… Kis alkohol bevitel után, mind a koli szobát, mind a Kolkávot elhagytuk (a fehér pólós pultos csaj sem volt gyenege), és átbattyogtunk a Menza partyra, ami hozta a szokásos szintet. Sok, de nem elég ismerős, relatíve dögös csajok, szar DJ, de jó zenék (nagyon retró, még a Duck toys is volt), és kivételesen jó hangulat. Folytatódott a régi ismerősökkel való találkozás, majd a buli végeztével kis döglés és szív kiöntés a koli portán, majd szép lassan elindultam haza. Az út nem volt végtelen, sőt még hosszúnak sem mondanám, a jelenlegi helyzet értékelésére/megoldására/tisztán látására nagyobb távok gyaloglása sem lenne elég, nem h ez.
A tanulás mai is elmaradt, egy fél Nip/tuck-ot néztem, nah meg 1 GG-t. Most meg blogot írok, nem mondom, h hol, és nem írom le, h kire és mit gondolok, mert nem. Most jön a felejetés, túllépés…
(reggel óta helyesírásilag javítva)
Nem igazán szoktam klippeket sem berakni, bár mostanság lenne kedvem, de nem, mert ez a blog nem erről szól. A másik dolog, h nem bírom ezt a csajt. Nem tom, h ő hajaz az OTH-ra vagy az OTH rá, de szvsz nagyon hasonló. Meg a “megaszar” típusú cuccokért sem vok oda. Viszont ez a szám egész jó lett, vhogy mondjuk a gitár részt (ami a legjobb) is lopottnak érzem, csak nem tom honnan. A klipp sem egy nagy eresztés. Viszont összességében a szám és a szöveg elég jó. Arról nem is beszélve, h simán megy a Danubiuson, h “szopás lenne az életem nélküled” (ha jól fordítom), de ugye az átlag magyar úgysem érti… A lényeg, h most bejön a dolog mint a Broken Strings, szal mehet szifonra, de izibe.
Commentek