Tegnap úgy gondoltam, h 3-ig alszok, de ebből ugye nem lett semmi, aztán este átjött Eszti és itt volt egy kissebb megszakítással 8-5-ig. Találtunk egy új király virsli márkát, 10 db-os, kb 300 ft, zacskóban mikróba helyezve 2 perc alatt kész és nagyon finom is. Szóval attól tartok ez mostantól alapját fogja képezni a táplálkozásunknak. (am ilyen bécsi típusú, kék csomagolás, és a Sparba a spáros mellett van 
) Szóval este megnéztem a KR, ami hozza a szintet, végre nem csak jó csajok voltak és elviselhető story, hanem a szokásos “lúzer bűnöző baszogatja KITT-et mi meg röhögunk” típusű dolgok… ez már hiányzott. Aztán belekezdtem a Heroesba is, amit majd most fejezek be mert épp betoppan Eszter. Vacsiztunk, teáztunk, majd elment vmi kocsmába. Mikor vissza jött kisvártatva megnéztük a Sziget (The Island) című filmecskét, amit én már sokszor láttam és nagyon szeretem, mert minimal design, nah meg csodás Scarlet. A végén komoly beszélgetést folytattunk a film tanulságairól (ritka h a szép vizuális megjelenítésen túl ilyesmi is van egy filmben), illetve arról h ki h vinne/vitt haza barátot/barátnőt és h a szülők h fogadnák/fogadták. (én ezt még nem próbáltam, pedig tuti vicces lenne, legalábbis utólag biztos 
). Aztán 4-kor még benyomtunk egy Sknis részt, amit Eszti már jobban viselt mint az előzőt, de most sem lett fan. 
Ma megint nem sikerült eleget aludni, mert szokás szerint fél 2-kor felhívott jóféle Tomi, h akk megyünk-e ma gokartozni. Kicsit gondolkoztam a dolgon mert anyagilag nem állok vmi fényesen, majd úgydöntöttem h azért mégis megyek. Ebédre babgulyás konzerv, háát mit mondjak nem egy tipikus vasárnapi ebéd 4 órakor. :S Majd kicsit küzdöttem az angol leckével, de gyorsan feladtam, mert a hardver történelmet soha nem szerettem és ezen az h angolul volt, nem h javított volna, de még rontott is.
Aztán elmentem Tomihoz, megcsodáltam a tvjét míg kajált, aztán megejtettük a gokartozást. Olyan 3-4 éve voltam utoljára Kisvárdán, abból annyira emlékszem, h az unokatesóim közül én voltam a leggyorsabb, és h a nyakam fáradt el. Most más volt a helyzet. Erősebb gokartok, picit kissebb pálya és komolyabb ellenfelek. Gyakorlatilag Tomitól 1 kört, a barátjától meg 2 kaptam, nah de ettől még nagyon élveztem. Itt lehet olyan állatnak lenni, amilyennek anyám kocsijával nem, mert félek h összetöröm, vagy szétesik. Szóval jó volt, igaz h bedurrant mind a 2 kezem, a hátam és sajog a nyakam is.
Majd itthon újjabb adag virsli és sorozat pótlás…
598 Responses to “Vasárnap délután… by Zorán”