Köztudott, h mióta egyetemre járok szinte minden nap a menzán eszek, szűkös anyagi körülményeimnek köszönhetően (inkább azért mert másra kell a pénz) szinte minden nap spagettit eszek (eszünk), mert az csak 350 ft. Nagyon megéri mert azzal többnyire jól lakunk. Persze akadnak kivételek. Azon már nem is lepődünk meg h van olyan konyhás srác aki előre köszön, és már kérdezi h “A szokásos?”. Viszont itt jön a lényeg, mert ilyenkor kérdezhetnék vissza h “Milyen ma a spagetti?”, majd jöhetne a válasz “Ma sem szarabb mint általában.” Az igazság ugyanis az, h van ugye az a cucc amit anya csinál otthon igazi darált húsból, saját készítésű szószból, reszelt trapistával, nagy mennyiségben… és van a menzai, amiben havonta kb 2x van rendes hús, gyakorta előfordul h a por és a paradicsom konzerv amiből csináják nincs rendesen elkeverve. Van h úszik a zsírban, fűszerezés címén egy egész bokrot beledarálnak, ami persze mindig az ember foga közé megy. Az állaga viszont a ritka kivételektől eltekintve olyan mint amit már vki egyszer megevett. Nah de vesszük és esszük, mert olcsó és így járnak el még rajtunk kívül sokan mások, szóval nyilván megéri ezt az instant szart árulni, vmi leszázalékolt sajtal a tetején. Am meg kell h jegyezzem, van amikor jó és jól esik, meg sokat kapok, sok sajtal, mert ismer a konyhás sárc, de olyan is van mint ami ma történt. Kiadták a (relatíve) roppant kis mennyiségű adagot és már a színén láttam, h ez nem pálya…, de mondom kifizetem, mindig hasonló és nem olyan rossz. De ma rosszul dönöttem, egyszerűen ehetetlen volt, nyúlós, zselés, édes, fűszeres, húsmentes, elkeveretlen “instant szar”.
Én tényleg sok mindent megeszek, de Ferivel ellentétben ezt már képtelen voltatm magamba erőltetni, és nagy duzzogva a sajt leevése után vissza vittem és sorba áltam egy adag szintén standard, de “ünnepi” kajának számító rántott sajt/párolt rizs kombóért. Ez sem egy túl tuti kaja, főleg úgy h ha az ember mindig ezt eszi amikor nem spagettit zabál éppen. De ez legalább mindig egyformán közepes ízzel rukkol elő, mivel nem nagyon lehet elrontani, sem a fagyasztott ránott sajt kisütését, sem a rizs elkészítését, bár az gyakran olyan olajos, h szomjan halok utána.
Nah de ez a menzai élet, és ennek ellenére sokan járnak ide, tanárok, diákok és külsősök egyaránt. Gyakran ülünk ott közel egy órá keresztül beszélgetve és a jó-jobb csajokat nézegetve és innen már nem dob ki a 95 éves Sanyibácsi, mint a pécsi Pollack menzáról, azzal a felkiáltással h “Ez nem kocsma, gyerekek!”. Nah meg ide jár a lentebb említett portás csaj is, aki ezt a mai szörnyű élményt egy kicsit legalább megszépített, még ha a kaja íze nem is lett jobb.
(senki ne fogja vissza magát, de tényleg, és mind a 2 kérdésre legalább 3 jelöltet kérnék!, ha van annyi)
Szóval a lényeg, h lenne mit fotózni. Majd felmentünk a koliba szárítkozni és elkezdtük nézni az Aviatort, ami szerintem egy nagyon jó film, de a lányoknak túl… nem tom mi lenne ide a megfelelő szó… a lényeg, h nem jött be nekik. Ennek ellenére persze elég jól elvoltunk közösen. Közben kiderült, h mégsem megyünk moziba, anyagi megfontolásból és persze ismételten a filmízlésünkbeli különbségek miatt. Pedig már úgy beleéltem magam. 
Commentek