Sir Alex

Megtettem, de tényleg. Nem tudom, h a sok rábeszélés, a sok csalódás, a sok kínlódás, a sok fölösleges gondolkozás vagy a 3-nál jóval több Bivaly hatására. De egy hosszú és még annál is hosszabb ölelés után (ami az utolsó közeli élmény volt, valószínűleg), felhívtam és elmondtam. Elmondtam, amit rajta kívül mindenki tudott és átérezett. Átérezte mert gyönyörű, átérezte mert cuki a hangja, átérezte mert utálatos, de mégis szeretetre méltó, átérezte mert veszélyes, de kívánatos.. és átérezte mert tudta h szeretem. Volt aki az elején felpofozott, volt aki csúnyán nézett, volt aki nem folytatta velem miatta, sokan voltak akik utáltak miatta (de jó érzés volt), és nem utolsó sorban, tudta a barátja és utált miatta… de már nem kell félnie (soha nem is félt), mert vége. Vége lett azzal h elmondtam, nem úgy mint a multkori kamu bejegyzéssel, ami így is olvasottsági rekordot hozott… azok miatt akik tudták miről van szó, és azok miatt akik nem tudták… Jó lett volna a hosszú ölelés mellé egy csók… egy pici csók… egy túlzott nyál termeléses… cigi szagú… forró és édes csók…, de ő buliban nem tesz ilyet. H is tenne mikor nem érzi. Csak én érzem. És még mindig érzem. De jó h ezt most midenki megtudja. Midenki kiröhög aki úgy érzi, mindeki sajnál aki úgy érzi…

Én meg sajnálom a barátságot, első sorba. Sajnálom a most kissé pocakos, de tökéletes és gondolat ébresztő test közelségét. Sajnálom az érzést és sajnálom az illúziót. 

Nem tudom, h miért nem érezte… nem tudom mit csináltam rosszul… de majd a szemlélődők elmonjdák…

Jó volt hallani a szomorú hangját… jó volt érzni, h ő is érzett vmit, még ha nem is azt amit én…

De majd egyszer harminc évesen, egy 10 millás autóval és komoly gondolatokkal, legalább ezt a szintet megcélzom… addig meg pihi és Logika vizsga.

(5:28)